FRANCZ REZSŐ
FRANCZ REZSŐ
FRANCZ REZSŐ (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Egy-két előbb elhangzott felszólalásra szeretnék reflektálni. Sándorffy Ottó képviselőtársam a bankkonszolidáció több mint 300 milliárd forintját emlegette. Jogosan. Megjegyezném, hogy ezt még az előző kormány hagyta ránk, aminek vitathatatlanul az állampapírok lejárata a mindenkori költségvetést terheli. De magától értetődően ezt az utat helyesnek tartja, hogy állampapírokkal finanszírozni folyamatosan az igényeket? Ugyanis rendkívül népszerű az ellenzéknek az a fajta sokat hangoztatott törekvése, hogy csökkenteni az adókat, jobban, erőteljesebben, sőt, megszüntetni akár, mert ez csak nyűg a nép nyakán; másrészt növelni a támogatást, emelni a hivatalnokok, közalkalmazottak, fegyveres testületek, oktatás, egészségügy stb. ellátását, mert nem kielégítő színvonalú.
Következésképpen, a rendszerváltás idején egy közismert ember nyugdíját megfelezték. És kérdeztem, hogy hogy tudta ezt - hadd ne mondjak most nevet - összeegyeztetni, és hogy élte meg? Azt mondta, hogy a mindenkori igények és lehetőségek összhangját kellett megteremteni. Következésképpen, ha csökkentek a lehetőségek, hozzá kellett igazítani az igényeket. Mi tehetünk mást? Elképzelhető az, hogy növelni a kiadásokat úgy, hogy ne legyen vele szemben adóbevétel vagy bármilyen más bevétel? Ha igen, akkor milyen? Milyen legyen az adó struktúrája? Felelőtlenség azt állítani, hogy pazarló módon csak ez a szocialista és liberális kormány képes ilyet tenni, hogy adót kér, és abból akarja finanszírozni a kiadásokat. Bárki legyen kormányon, a bevételekből képes csak az állam a feltétlenül ellátandó feladatokat finanszírozni.
(15.10)
Szó esett a készpénzfizetésről. Oly sokszor vagyunk tanúi annak, amikor az árvák, hadiözvegyek, kiszolgáltatottak nevében szólnak, és teljesen más érvrendszerbe helyezik. Mert a három darab tojás és az 500 ezer forint: bevétel. Ugyebár, akinek egy számlán van ötszázezer forintos bevétele, annak lenne kívánatos, hogy az ne készpénzben oldja meg az ötszázezer forint fölöttit; és három tojásért, ha aranyból van legföljebb, akkor lehetne ötszázezernél nagyobb pénzt kapni.
Na most, feltétlenül, úgy gondolom, ideje lenne ezt láthatóvá tenni. Én is sétafikáltam már egyik bankból a másikba 18 millió forinttal, egy szatyorban vittem, és a hátamon futkosott a hideg. És nem tudtam mit csinálni, mikor az anyagbeszerzőt kirabolták. Mert kénytelen volt 700 ezer forintot vinni, mert azt a felújított alkatrészt nem kapta volna meg olcsóbban.
Tehát ezek után beszorítani, kényszeríteni arra a gazdaság szereplőit, hogy a legális csatornákat használják, nem elvitatva, hogy bizonyos banktechnikákat fel kell gyorsítani, hogy képesek legyenek ezt az igényt kiszolgálni. Egyébként a kártyaletiltás nagyon egyszerűen megoldható, nem a Ház témája, el kell olvasni az ehhez kapcsolódó utasítást.
A hazai termelő megnyomorítása - hangzik a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatosan. Ez a termelőre nézve is sértő, hogy írástudatlannak, gyámolatlan ügyefogyottnak igyekszünk feltüntetni. A 70 éves bácsika az egy dolog. Én is elmondtam. Talán életében nem csinált adóbevallást. Nem is lehet rászorítani. Nincs is nagy szankciója.
A jelenlegi rendszerben és a jelenlegi adószabályok szerint is ismer képviselőtársam olyan mezőgazdasági termelőt, akit már megszólítottak, akit rajtakaptak, hogy milyen bevallást tett? Tehát azt, aki a kis kertjében az egy-két holdon megtermeli a saját szükségletre valót, és szert tesz nem nagy bevételre, azt senki nem akarja nyomorítani. De ahogy természetesnek fogadjuk el, hogy más szakmákban a lakatos, a szobafestő, kőműves meg akárki más lehet vállalkozó, sőt, ösztönözzük, vállalkozási központok vannak, és azt mondjuk, hogy felnőtt adófizető állampolgár lett, mi több, tudja használni a kiskapukat, és teljesen képben van. Az adótanácsadóink - mármint a magyarok - állítólag a világon a legjobbak, mármint a megbízóik védelme, érdekeinek a védelme érdekében. Tehát ugyanez, miért lenne ostobább az, aki mezőgazdasági termeléssel foglalkozik?
Legyen szabad megjegyeznem összefüggésben a Sepsey képviselőtársam által mondott szja-módosítás igényére is, igen, tudomásul kell venni, hogy az az akarat - amit az előző kormány is elkezdett -, hogy a mezőgazdasági termelés mind nagyobb hányada kerüljön át a magánszférára, ez zajlik napjainkban. Ez egy hosszú folyamat. A polgárosodás folyamata. Hogy alakuljon ki az a középbirtokosi réteg, amely képes lesz versenyképesen mezőgazdasági termékeket előállítani. Nem máról holnapra alakul ki.
De egyúttal ez azt is jelenti, hogy a mezőgazdasági termelőszférában foglalkozók mind nagyobb hányada kerül át a magánszférába. A déli megyékben ez egyharmad, és a termelés fele, esetenként azt meghaladó mértékű ma már. Egyúttal ez azt is kellene, hogy jelentse, hogy ez a termelői szféra kerüljön ki a statisztika és az adóhivatal látómezejéből? Tudja ezt nélkülözni a magyar nemzetgazdaság? Most és a jövőben? Hogy egyáltalán legyen rálátása a termelőkapacitásokról, aztán majd verhetjük itt egymást, hogy sok a krumpli, kevés a búza, kiderül, hogy sok a búza, mert senkinek nincs fogalma se róla, hogy mennyi termelhető meg. Mert nincs információja.
Ugyanakkor a mezőgazdasági termelői támogatások alapvetően az árutermelőre vonatkoznak. Azok kellene hogy kapják. Kik az árutermelők? Akik piacon keresztül érvényesítik a termelvényeiket. Tehát árbevételre tesznek szert. Akkor pedig hozzájuk lojális adószabály keretei között tehessék ezt meg - hallatlan nagy adókedvezményekkel -, mi több, ez az adószabály legyen ösztönző arra, hogy befektetéseiket megtehessék.
Amennyiben szíveskednek részletesebben a javaslatot áttanulmányozni, ezek a törekvések markánsak kivehetők belőle. Én csak arra szeretnék utalni, hogy igen, tényleg, a személyi jövedelemadóról szóló módosítások nagyon terjedelmesek voltak már, a módosítások módosításai végett. Le kellett egyszer zárni - és ez volt a célja a tavalyinak - nemhogy időtálló, kőbe vésett legyen, nem; hanem ne kelljen visszahivatkozni az akárhányadik módosításra.
És pontosan azért, mert egy átmeneti korszakban élünk. Minden évben hozzá kell igazítani - sajnos - a költségvetési kényszerhez, a változó körülményekhez és a gazdaság, a termelőszféra átstrukturálódásához is az adószabályokat.
Még egyetlenegy megjegyzést szeretnék tenni. Tíz évvel ezelőtt a mezőgazdasági szövetkezetek különböző címen történő adóbefizetései meghaladták a 30 milliárd forintot. Akkori forintokon értékelve. Tehát, hogy a mezőgazdasági termelés mennyire terhelhető. Nyílván szó nincs arról, hogy ezt egy az egyben áttenni a magántermelőkre, de arról sem tehetünk le, hogy ne tudja a mindenkori kormányzat, hogy a mezőgazdaság területén mi zajlik.
Ezzel egy kicsit óvatosabban kellene bánnia a tisztelt ellenzéknek, és nem feltétlenül úgy beállítani, mintha önök lennének a mi helyünkben, akkor nem alkalmaznának adót? Szóval, ezt azért nagyon botor dolog beállítani, és ilyenképpen feltüntetni, mert, ugye, nem valószínű, hogy másként vezeti a Mercedest egy néger, egy sárga meg egy fehér ember.
Mert azt úgy kell vezetni. Következésképpen a költségvetés kezelésére a mindenkori kormánynak az adóbevételek és a támogatások okos használatával lehet ösztönözni a megfelelő termelésre, és nem az a célja ennek a kormányzatnak sem, hogy ellehetetlenítse a termelőket, a mezőgazdasági termelőket, épp ellenkezőleg. Azoknak a legális polgárosodását igyekszik elősegíteni. Én ezt szeretném hangsúlyozni. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket.
