KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kósa Lajos vagyok, nyilván ez csak félreértés volt. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvényjavaslathoz szeretnék hozzászólni az általános vita keretében, mégpedig annak is egy momentumához, az osztalékadóhoz.
Ma Magyarországon az a helyzet, hogy a kamatadó nulla százalékos, az osztalékadó húsz százalékos. Teljesen világos, hogy mindkettő tőkejövedelmet adóztat, és az is teljesen világos, hogy ezek az adómértékek - ha nem is perdöntően, de - befolyásolják azt, hogy a különböző megtakarítási formák közül melyiket hova tereljük.
Ma a pénzpiacon a költségvetés elég nagy terjedelemben van jelen, ezért már automatikusan érvényesül ott a költségvetés által kipréselt kiszorítási effektus. Ha most még hozzávesszük azt, hogy egyébként a nullkulcsos kamatadó és a húsz százalékos osztalékadó ismét abba az irányba tereli az esetleges megtakarítókat vagy befektetőket, hogy ne üzleti vállalkozásokba fektessék a pénzüket.
Hiszen ha pusztán befektetési szándékúak, akkor ebben az esetben az onnan kivehető pénzt magasabb adó terheli, mintha pusztán pénzügyi megtakarításokat eszközölnek, és ezeket pénzintézeteknél vagy a költségvetésnél helyezik el. Ha ezt hozzávesszük az általam az előbb említett kiszorítási effektushoz, akkor azt kell mondjam, hogy ez olyan hatást jelent, amelynek az eredője az, hogy a kívánatosnál kisebb mértékű az a pénz, ami a gazdasági vállalkozásokba mint befektetés áramolhat.
Ha megpróbálunk a megtakarításra hajlandó állampolgárok fejével gondolkodni, akkor ez egész egyszerűen úgy fordítható le, hogy sokkal kockázatmentesebb, és nagyobb jövedelmet ígér - a kamatok és az adózás miatt - a puszta pénzügyi megtakarítás, mintha én egy vállalkozásba teszem a pénzemet.
Én úgy gondolom, hogy lehetnek olyan gazdasági körülmények, ahol ez a hatás kiküszöbölhető azzal, hogy az egyébként alacsony hitelkamatok esetén a vállalkozások a pénzpiacról fel tudják venni ezeket a pénzeket. Ekkor nem kell nekünk arra különösebben figyelni, hogy a megtakarításoknak a konkrét megvalósulását hogyan torzítja el a kormány által beterjesztett és a parlament által később megszavazott különböző adónemek százalékos kulcsa.
Azonban ha megnézzük azt, hogy milyen kedvezőtlen ma Magyarországon egy adott gazdasági vállalkozás hitelfelvevő pozíciója - tekintettel a kockázatokra, a fedezeti problémákra és a kamatszintre -, akkor azt gondolom, hogy érdemes lenne azon gondolkodni, hogy ne próbáljuk-e meg a költségvetés kiszorító hatását csökkenteni úgy, hogy ezeket a tőkejövedelmekre jutó kamatokat megpróbáljuk azonos szintre hozni. Persze ennek is van veszélye, hiszen azt tudjuk, ha mondjuk a nullkulcsos kamatadót változtatjuk meg, és egy szintre hozzuk az osztalékadóval, akkor ez szintén rontja egyébként - sajnos - a gazdálkodók számára elérhető hitellehetőségeket.
Éppen ezért a mi javaslatunk arra vonatkozik, hogy ezt a kedvezőtlen, az általam az előbb felvázolt kedvezőtlen hatást úgy próbáljuk meg csökkenteni, hogy meghagyjuk nullkulcson a kamatadót, és tíz százalékosra visszük az osztalékadót. Ennek persze forrásoldalon meg kell teremteni - a kieső források miatt - a fedezetét, amit a költségvetésben tudunk biztosítani, hiszen ott tudjuk megmondani azt, hogy milyen átcsoportosítások szükségesek ahhoz, hogy az itt kieső bevételt valamilyen módon pótoljuk.
Azonban úgy gondoljuk, hogy ez a módosítás nem érint perdöntő bevételeket a költségvetés szempontjából, ugyanakkor jelentősen tud javítani a vállalkozások befektetéseket elérő helyzetén. Ezért ezt a módosító indítványt a Fidesz parlamenti frakciója beterjeszti, és reméljük, hogy a vitában - ha a számok alátámasztják ezt a módosító indítványt - a kormányzati oldal támogatja. Köszönöm szépen a szót.
