SÁNDORFFY OTTÓ
SÁNDORFFY OTTÓ
SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Többször megkérdeztem már a tisztelt Ház előtt, hova tették az értéktöbbletet. Hiszen tavaly 44 százalékról 48 százalékra emelték az adót. Hiába mondtam, hogy ezzel csak a feketegazdaságot erősítik, a bevétel pedig kevesebb lesz. Hiszen érdemes ilyen magas adót eltitkolni.
Sajnos, a gyászos eredmény engem igazolt. Vajon mennyibe került a költségvetésnek a rendszer bevezetése, a kettős adótábla, a felemelés? Kit vontak felelősségre azért, mert rosszul gazdálkodott a magyar adófizetők pénzével? Vagy rosszul tervezett. Kit jogosítottak fel arra, hogy ilyen nehéz gazdasági helyzetben kísérletezzenek a magyar nemzetgazdasággal?
Tavaly nagyon szépen, kedélyesen, mosolyogva kioktattak, hogy nem értek hozzá, még azt sem tudom, hogy a 44-nél a 48 az több. Hát úgy látszik, kevesebb. De hát én nem az Oleg Kosevojban szereztem a közgazdasági tanulmányaimat. A kormány előterjesztésében szereplő jövedelemadók egységes koncepcióba illesztett korszerűsítésének önminősített előterjesztési anyaga, célkitűzéseiben a magyar gazdaságpolitika szinte minden fellelhető, autonóm belső célját igyekszik megcélozni.
A túlzott komplexicitás igényével kitűzött célegyüttesek zűrzavaros, egymásnak is ellentmondó okfejtésekben alkalmasak arra, hogy a központi költségvetés tényleges bevételi forrásait biztosító magyar lakosságnál és a még "megvágható" vállalkozói rétegnél teljes elbizonytalanodást okozzanak.
Az évente változó, 180 fokos fordulati íveket leíró adóparagrafusok a gazdálkodóknál, befektetőknél csak bizonytalanságot szülnek. Egyszerűen már nem hiszik el a pénzügyi kormányzat célját. A vállalkozások pénzügyi kapcsolatainak tervezhetőségét, kiszámíthatóságát nem segítik elő. Így végső hatásaiban csak a vállalkozásokból történő minél jelentősebb összegű tőkekivonás, látszatköltségelés hatásait érhetik el. Ilyen adótörvényekkel az ország tartós gazdasági növekedésének megteremtése továbbra is vágyálom marad.
A polgárosodás útján megindult és a rendszerváltozási kísérlet után még 6 évvel is polgári perspektívákban bízó tisztességes hazai rétegnél pedig az eddig létrehozott vállalkozási értékek is felszámolódhatnak, kivonásra kerülhetnek a tényleges termelésből.
Csodálkozást kiváltó körülmény, hogy a kormány az előterjesztett törvényjavaslatokban a későbbi években antiinflációs politikát és egyensúlyjavulást kíván elérni akkor, amikor néhány héttel ezelőtt került bejelentésre, hogy a költségvetési hiány-előirányzat jövőre a 300 milliárd forintot meghaladja.
(14.40)
Szerintem lesz az 380 is! Ekkora költségvetési hiány - az elmúlt éveket figyelembe véve - negatív rekordnak számít. Így aligha kerülhet sor az új adótörvények bevezetésével is elérni szándékolt államháztartási deficit leszorítására. Az új adótörvények ugyancsak rávilágítanak, hogy a költségvetés bevételi kényszere továbbra is a végső fogyasztóknak minősülő, teljes mértékben kiszolgáltatott magyar lakosságot, a bérből és fizetésből élő milliókat terheli.
Vegyünk egy példát, például az ebédpénz megadóztatása, ami szerintem "piti" fosztogatás. Bárcsak ez hiányozna központi költségvetésből! Ezek a rétegek adták az elmúlt években is a központi költségvetés tényleges bevételének döntő hányadát. Ellentétben az adófizetők pénzéből mintegy 400 milliárd forintos összeggel konszolidált - elnézést - és azóta is folyton megsegített kereskedelmi bankokkal, és a magyar ipar legjavát kiszakító külföldi részvétellel működő gazdasági társaságokkal szemben. Sem a még magyar kézben lévő kereskedelmi bankok, sem a külföldi részvétellel működő gazdasági társaságok a központi költségvetés számára számottevő, nagyságrendjükhöz mért bevételi forrásokat nem biztosítanak.
A kormányzat gyengesége, hogy ahelyett, hogy külföldi vállalkozások gazdasági potenciájához mért adózási rendszereket dolgozna ki, továbbá hogy folyamatosan konszolidált kereskedelmi bankok hitelezési fegyelmét példaszerűen leszabályozta volna, folyamatosan, így az év végén a magyar lakosságot azzal szórakoztatja, hogy a jövőre fizetendő adótételeik közül egyeseket megemel, másokat viszont lecsökkent, de olyan árnyalt trükkökkel, hogy a jövedelmeink tovább csökkennek.
Hiszem, hogy sohasem ezért változtatják az adótörvényeket, mert az nem jó, hanem azért változtatják, hogy több pénzt csavarjanak ki az adófizetőkből. A kormányzat kapkodó adópolitikáját mi sem bizonyítja jobban, minthogy '97-ben már a mezőgazdasági termelők számára korábban meglévő adókedvezményeket is megvonja, noha ezt átalakításnak mondja, enyhén szólva.
A földosztás gyötrelmein alig túljutott mezőgazdasági termelők részére a törvényjavaslatokban foglalt koncepciók alkalmasak arra, hogy elbizonytalanítsák, majd csírájában elfojtsák a vidéken megindult mezőgazdasági vállalkozási folyamatokat. Nevetséges a kormányzat azon koncepciója, hogy nem kell adóznia annak, aki elsősorban saját fogyasztásra termel, és csak minimális összegben, százezer forintig értékesít terméket. Ez 8 333 forint havonta. Ennyi egy cipő ára talán, egy négytagú család kenyéradagja.
Véleményem szerint ezeket a mezőgazdasági őstermelőket nem kellene megadóztatni. Azon elesett, szegénységben élő, egy-két holdon gazdálkodó mezőgazdasági munkások pedig, akik őstermelői vagy egyéni vállalkozói igazolvány kiváltásához szükséges legelemibb ismeretekkel és anyagiakkal sem rendelkeznek, a kormányzati koncepció szerint mezőgazdasági tevékenységhez kapcsolódó külön kedvezményben sem részesülnek. Ha például eladnak tíz szem tojást, a kifizető köteles adóelőleget levonni az ellenértékből. Vélhetően majd az APEH egy kampányeljárás keretében sorra meg fogja bírságolni. Ez a magyar kormány agrárpolitikája.
Ilyen adótörvényekkel kívánja a kormányzat a lakosság életszínvonalának javítását a gazdasági növekedés függvényében elérni. Ez a része a törvénynek egyenlő a padláslesöprési törvény előkészítésével. Tudom, itt szépen elmondták, hogy a szögre szépen fel kell akasztani a számlát, és a végén összeadni. Nem igaz. Azt hiszik, hogy én és a többi ember ezt a maszlagot elhisszük? Hát először is lapozzák fel az adózás rendjéről szóló törvényt, majd meglátják, hogy amelyik pillanatban adóalannyá lesz a polgár, az adózás rendjének hatálya alá esik. Megállíthatják, házkutatást tarthatnak, megállapíthatják, becsülhetik a szakmában szokásos és a többi, és a többi. Innen nincs visszaút.
A számviteli törvény szerint pedig az adómegállapítási jog elévüléséig a bizonylatokat meg kell őrizni. A bizonylatot megcsonkítás nélkül, visszakereshető módon kell tárolni. Azt hiszem, hogy jó lenne, hogyha ezt közölnék a polgárokkal, és nem azt, hogy a szögre fölakasztjuk.
Talán még az adóelőleg az, ami - véleményem szerint - súlyosan kifogásolható a mezőgazdaságnál, hiszen a mezőgazdaságnak vannak sajátosságai, a betakarítási időpontok és a többi, és nem lehet olyan helyzetbe hozni a gazdákat, hogy adott esetben negyedévenként, amikor nincs is pénzük, adóelőleget kelljen befizetni nekik.
Én jól emlékszem, amikor iparos lettem, az első bevallást elkészítettem - úgymond -, a gép visszadobta a bevallásomat, mert valami hiba volt benne. Három és fél órát ültem az adóhivatalban, mire sor került rám. Fel van készülve erre az adóhivatal? Hány mezőgazdasági bevallást fog visszadobni a gép? Tessék mondani, hogyha itt mi, bármelyikünk most leülne, hogy a saját adóbevallását megcsinálja, biztos, hogy meg tudnánk csinálni a saját adóbevallásunkat? Nem biztos.
Mezőgazdasági termelőkörbe tartozó személyeknek, akik egyéni vállalkozói igazolványt váltanak ki, gazdálkodási körülményeikben további költségráfordítást, illetve többletterhet jelent, hogyha olyan költséget számol el, amelynél a számlát a jogszabályban meghatározott értékhatárt meghaladóan készpénzzel egyenlítik ki. Elnézést kérek. A számla áfa nélküli értékének a 20 százalékával kell növelni a vállalkozói bevételüket.
A készpénzforgalom korlátozására bevezetett szankcionáló adójogszabályok a mezőgazdasági termelésben - de bármilyen makrogazdasági körülmények között működő hazai vállalkozás esetében - az idáig megszokott, biztonságos készpénzfizetési mód helyébe a bankszámlás pénzeljárást helyezik. A vállalkozások rákényszerítése arra, hogy pénzkezelésükhöz bankszámlát nyissanak, a működésükben többletköltséget jelent, mind bankköltség-ráfordítás, mind a pénzkezelés végrehajtásához szükséges idő- és pénzráfordítás.
(14.50)
Állampolgári jogom, hogy Magyarországon minden megkülönböztetés nélkül, a törvényes magyar fizetőeszközzel fizethessek, az a pénz az enyém, tehát úgy költöm el, ahogy én akarom. Ehhez nekem az állam vagy a költségvetés egy fillér hozzájárulást nem fizetett, tehát én rendelkezem vele. Vegyük tekintetbe, hogy a mai magyar gazdasági viszonyok között egyelőre a legbiztonságosabb a készpénz. Ki garantálja, hogy a számlán, amin keresztül megkapom a pénzt, egyáltalán van-e fedezet? Vagy esetleg a bank ment csődbe. A bank mennyit számol a kötelező utalásokért? Talán megint a bankokat kell a magyar népnek támogatni, megsegíteni? Úgy látszik, a bankároknak nincs elég pénzük. Majd ha a hatóságok rendet tesznek a pénzügyi berkekben, és a nép megbízik a bankokban, akkor majd igen, ez legyen egy természetes folyamat. De addig, amíg letiltani sem tudok egy elveszett kártyát, addig ezt nem írhatják elő.
A bankszámla-utalás kikényszerítésével, továbbá a mezőgazdasági vállalkozók, őstermelők új adószabályának bevezetésével a termelők felett álló pénzintézetek és könyvelői irodák járnak csak jól, akik a forgalmi jutalékból, könyvelési díjakból biztos bevételekre tehetnek szert, míg az új adótörvény bevezetésének szenvedő alanyai számára semmiféle gazdasági előnyt nem jelent.
A bérből és fizetésből élők, továbbá a mezőgazdasági termelők adózási feltételeinek szigorításával szemben a külföldi nyerészkedők számára kísértésnek tűnhet, hogy a vállalkozásban maradó nyereséget mindössze - megkötés nélkül - 18 százalékos nyereségadó terheli '97-től. Félreértés ne essék, nem a 23 százalékos kiegészítő adó megszűnése a kifogás tárgya. Mi a 42 százalékot és a 18 százalékot üdvözöljük, ha ez egy tendencia. Csak az a dilemma merül fel, hogy megkötés nélküli a 18 százalékos nyereségadó. Értelmes lenne ez a 18 százalék, ha bizonyos feltételekhez kötnénk. Például belföldi tulajdonosi részesedéssel vagy munkahelyteremtéssel ellátatlan terület esetében, mert ellenkezőleg egy budapesti bejegyzéssel megtörténik, hogy pénzmosásra fogják felhasználni ezt a 18 százalékot.
Megdöbbentő körülmény, hogy a magyar kormány '97. évi adótörvény-javaslatai szellemükben a hazai mezőgazdasági termelők megnyomorítására, ugyanakkor illegális pénzek Magyarországra csábítására és működtetésére irányulnak. Sajnos, úgy látom, hogy rövid távú intézkedések az ésszerű törekvéseket a költségvetés pillanatnyi állapota érdekében háttérbe szorítják. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
