IVANICS ISTVÁN
IVANICS ISTVÁN
IVANICS ISTVÁN (KDNP): Tisztelt Elnöknő! Tisztelt Országgyűlés! Valójában miről is szólnak a társadalombiztosítást átalakító törvényjavaslatok? Az eddigi vita kapcsán egyértelművé vált, hogy a jelenlegi módosítások centrumában fiskális szempontok állnak, melyek nem megoldani akarják a magyar társadalombiztosításnak az egészét, nem biztos alapokra akarják helyezni, hanem pénzügyi attrakciókkal, különböző elosztási feladatok megoldásával megpróbálják azt a pénzt, ami hiányzik ebből a hatalmas rendszerből, bekaszálni. Nyilvánvaló, hogy hosszú távon ez nem válhat életképessé.
(10.20)
Nem válhat életképessé egy olyan visszafordulás, ahol a társadalombiztosítás visszakerül egy olyan állami joggá, egy olyan rendszerré, ahol az intézkedők jogköre, tehát maga a társadalombiztosítást irányító, a társadalombiztosítást vezető szervezetek légiessé lesznek téve.
Tehát megszüntetik a biztosítási alapon járó egészségügyi ellátást, és ezáltal egy olyan helyzet áll elő, hogy visszafordulunk egy régebbi időszak felé, és ezáltal ellentmondásba kerülünk az egész piacgazdaságra való törekvéseinkkel, ellentmondásba kerülünk a társadalom önszervező képességének az elismerésével, a magántulajdonnal, az egyéni felelősséggel, és egy általános bizalmatlansági effektust hozunk létre, mely jelen pillanatban is az országban - úgy gondolom -, hogy az egész társadalmat és a társadalom kitörési pontjait gátló tényező ma, a bizalmatlanság. Éppen ma reggel hallottam a rádióban egy nagyon figyelemre méltó kis előadást két neves pszichológusunk részéről, akik amerikai vezető közgazdászokra is hivatkoztak, amelyben megállapítják, hogy egy társadalom fejlődésének meghatározója a bizalom.
A társadalomban meglévő és gerjeszthető bizalom. Itt az elmúlt három év alatt egyértelműen a bizalom ellen hat minden. Az is a bizalom ellen hat, hogy egy társadalmi ellátó rendszert nem vagyunk képesek ellátni a megfelelő vagyontárgyakkal, nem vagyunk képesek azt az önállóságot biztosítani, amely szükséges ahhoz, hogy a munkáját igazából hatékonyan kifejtse.
Ez a bizalmatlansági effektus elsősorban akkor kezdődött, és szinte sokkolóan hat máig is, mikor a világkiállítási törekvéseinket keresztülhúzta, és egyértelműen olyan helyzetet teremtett az országban, hogy mi kikiáltottuk magunkról, hogy mi gyengék vagyunk, mi nem vagyunk képesek sok mindenre, ezáltal nem lehet csodálkozni, hogy az egész országban nem a bizalom felé, nem az építkezés, nem a társadalmi szervezetek önállóságának az irányában, hanem egy túlzott és abnormális hatalomkoncentrálás irányába mozdulunk el.
Ez megmutatkozik a gyermekvállalási kedvben, megmutatkozik az ország egész demográfiai helyzetében. El kell ismernünk, hogy ez eleve nem volt jó Magyarországon, ez eleve hátrányos egész Európában Magyarország szempontjából, nem lehet eltagadni, hogy tragikus helyzet alakult ki az országban a társadalombiztosítás területén, és ez elsősorban - valljuk be őszintén - demográfiai kérdés.
Ma az ország eltartóképessége nem olyan, hogy a jelenlegi demográfiai helyzetben egy ilyen pazarló egészségügyet, egy ilyen pazarló társadalombiztosítási ellátást tudjon fedezni. De a megoldás, kérem szépen, nem az, hogy fogjuk, és tovább kaszálunk, és megpróbáljuk a pazarló rendszert újabb bevételekkel finanszírozni, a megoldás az, amit mindenki ígért, hogy olyan államháztartási reformot vezetünk be, amely lehetővé teszi, hogy egy igazságosabb és egy arányosabb ellátás jöjjön létre; és ehhez a piacgazdaság adta lehetőségeket, az ország szabadságából eredő lehetőségeket kihasználjuk, és bevonjuk a társadalomnak az olyan szeleteit ebbe az ellátórendszerbe, ahol olyan erőforrásokat tudunk feltárni, amelyeket egy ilyen "mamut" ellátórendszer és egy ilyen - hogy mondjam - az elmúlt időkből eredő egészségügyi és nyugdíjellátó infrastruktúra jelen pillanatban nem tud biztosítani.
A szakemberek előtt is egyértelműen világos, hogy a jelenlegi egészségügyi rendszerben is olyan átalakításokra van szükség, amely tárgyszerű, és az egyéni kezdeményezőkészségre alapul.
Ha ezt azzal, hogy az állami alapokra helyezzük vissza ezt az egész rendszert, elvesszük ezt a lehetőséget, akkor nem fogunk célt érni. És ez nemcsak az ellenzéknek a problémája, én úgy gondolom, hogy a kormány most jutott el eddigi működése során arra az állapotra, hogy felismerje, ha ezt a feladványt nem tudja megoldani, ez a kormány bukásához is vezet. Az a pénzügyi fedezetlenség, amely ma a társadalombiztosítás területén fennáll, ez az egész ellátórendszer összeomlásához vezet, és ezért mondom azt, hogy ez egyben a kormány bukásának is a feltételét is magában hordozza.
Meg lehet állapítani, hogy az eddig eltelt kormányzati ciklusban, 1994-től a szakértelem nem kimondottan az úgynevezett szakértelem, nem kimondottan a tényszerű megoldásokra törekedett, hanem egyre jobban elcsúszott a pénzügyi, fiskális megoldások felé. Ezt tükrözi az is, hogy ezt az egész törvénycsomagot a pénzügyi kormányzat terjeszti elő, és igazából nem tudni, hogy milyen szerepe van ebben a tényleges egészségügynek.
Hogy a reálbércsökkenés területén mit jelent a továbbiakban, ugye, ezt már elismerjük, hogy az elmúlt két évben egyértelműen csökkentek a reálbérek. Most az ígéret úgy szól, hogy 1997-től a reálbérek emelkednek. Hát, kérem szépen, a szakmai szervezetek egyértelműen mást mutatnak. Hogy csak a tegnap esti Esti Hírlapból idézzek, amely ilyen címmel hoz egy cikket, hogy "Munkaadók a járulékreform ellen", reálbércsökkenést jósolnak.
A Magyar Munkaadói Szövetség elnöke nyilatkozik így, hogy a társadalombiztosítás hiányát az ellátórendszerek átalakítása helyett a vállalkozások élőmunka-költségeinek további növelésével akarja megszüntetni a kormány, áthárítva a költségvetés terheit a munkáltatókra. A járulékalap tervezett szélesítése, a minimumjárulék bevezetése döntően a jelenleg is működő járulékot fizető vállalkozásokat sújtja, oly módon, hogy 60-100 milliárd forinttal megnöveli a bérek közterheit.
Úgy gondolom, egyértelmű és világos mindannyiunk előtt, hogy ez tisztán egy pénzügyi megoldás. Ha ennél maradunk, akkor semmiféle reményünk nincs arra, hogy ebből az ország ebben a kormányzati ciklusban kilábaljon. De nemcsak ez a kockázat.
(10.30)
Az a kockázat, hogy elveszi a lehetőségét egy ilyen intézkedéssor még attól is, hogy a következő négy évben helyre lehessen tenni ezt a kérdést. Nem született meg, és nem indult meg a megfelelő ígéreteknek megfelelően az államháztartási reform, nem működnek a piacgazdasági emelők, a társadalom önszervező képessége egyre csökken, a bizalmi index az emberek szemében egyértelműen visszafelé fordul, hiszen ezt - mint említettem - nagyon sok olyan jelenség visszatükrözi, amely cáfolhatatlan.
Rendkívül csodálkozom, hogy ezen előterjesztéseket a Szabad Demokraták Szövetsége támogatni tudja. Legalábbis abból ítélve, ahogy Bauer képviselőtársam hozzászólt ezekhez a kérdésekhez. Ugyanis az ő programjuktól véleményem szerint ez annyira idegen, és annyira távol áll ez a kezelési mód, hogy egyszerűen nem értem, hogy hogy vállalhatnak föl egy ilyen, szakmailag megalapozatlan és igazából filozófiát mögötte nem tudó, tehát egy olyan gazdaságfilozófiát mögé állítani nem képes elképzelést, mely itt fekszik előttünk.
Én bízom abban, hogy a kormányzat átgondolja, és megpróbálja gyakorlati szempontból is vizsgálni ezen ellátórendszereket, és nem abba az irányba megy, hogy ezt a pénzügyi feladványt ilyen módszerekkel oldja meg, hanem a probléma lényegére tekint, és a nemzet ráruházott bizalmát megfelelően értékelve, és felelősséggel fölvállalva ő is fölvállalja azt a feladatát, amelyet egy felelős kormánynak ebben a tekintetben el kell látni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzék padsoraiban.)
