DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Igen tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt a felszólalásomhoz hozzákezdenék, hadd legyen szabad észrevételeznem a házbizottsági ajánlással kapcsolatban - hiszen többször kifejtettük már ellenzéki oldalról -, tarthatatlan ez az ajánlásban szereplő 15 perc, mert hiszen nem tudjuk a valóságos észrevételeinket az előterjesztéssel kapcsolatban megtenni.
Miután a mai napon az első napirendi pontot illetően, tehát a társadalombiztosításról, az egészségügyi hozzájárulásról és az egészségügyi természetbeni ellátások finanszírozásának változásával kapcsolatos előterjesztést illető vita kapcsán az MSZP képviselője több mint dupla időmennyiségben túllépte a házbizottsági ajánlást, én nem akarok most ügyrendi vitát kezdeni, de szeretném jelezni, ha én magam két-három perccel túllépem, akkor ne okozzon ez különös gondot, mert hiszen, én azt hiszem, még csak nem is azonos elbírálást kérek a Független Kisgazdapárt számára, de a súlyos diszkriminációból legalább a súlyos szó mellőzését.
(11.10)
Köszönöm a türelmüket!
Ami a most beterjesztett törvényjavaslatokat illeti, a Független Kisgazdapárt kénytelen az észrevételeit azzal a megállapítással kezdeni, hogy a mostani előterjesztésekből ismételten megállapítható - éppúgy, mint a korábban tárgyalt anyaggal kapcsolatban azt a Kereszténydemokrata Párt szónoka is kifejtette -, hogy az államháztartási reform nyomelemeit sem lehet felfedezni ezekben az előterjesztésekben. És sajnálatos, hogy nemcsak az államháztartási reformnak a valóságos elemei nincsenek ebben az előterjesztésben, de az adóreformnak sem.
Az a valami, amit szeretne a kormányzat adóreformnak feltüntetni, tulajdonképpen olyan két, mindenféle eszközzel ellátott miniszteri biztosnak a tevékenysége, amely semmiképpen sem tekinthető adóreformnak. A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint felesleges és nehezen emészthető technikai változtatásokról van szó a mostani előterjesztésekben, mondjuk ki őszintén: törvénydagasztásról. Újabb fogalommagyarázatokat tartalmaz ez az előterjesztés, szükségtelen feltételrendszereket teremt.
A lényeg: a gazdaság fejlődését fékező, a feketegazdaságba kényszerítő, a munkanélküliséget fokozó rendkívül magas elvonásokat nemcsak fenn akarják tartani, hanem azokat még növelik is. Nem csoda, hogy nincsenek érdemi változások, hiszen hiányzik ezekhez a megfelelő koncepció. Tehát a koncepciótlanság hiánya az, ami az egész előterjesztésre rányomja a bélyegét. Hadd emeljem ki ebben a körben, nagy hiba volt az adórendszer átalakítását nem gazdaságpolitikusokra bízni, hanem adótisztviselőkre, ez az egész előterjesztésen meglátszik.
A fogyasztási adóról szóló törvényjavaslat lényegében egy nagyobb sarcnak a kivetéséről szól, mint amilyen sarcpolitikát eddig folytatott a kormány. Ezek révén a jelenlegi több száz milliárd forintos adóbevételt még körülbelül 30 milliárd forinttal akarja növelni. Az átlagos növekedés 14,4 százalék, ami alatta van - kétségkívül -, az inflációnak köszönhető. Ezt a kormány az előterjesztés nagy érdemeként próbálja feltüntetni. A Független Kisgazdapárt ezzel szemben úgy látja, hogy a közérdekkel ellentétes változtatásokról van szó.
A túladóztatás eddig is számos gazdasági problémát okozott. Szeretném itt felhívni a figyelmüket, hogy a túladóztatás terhére rója a Független Kisgazdapárt a feketegazdaság burjánzását, a munkanélküliség szinte kezelhetetlen voltát, és számos egyéb tényezőt. Mi úgy gondoljuk, hogy éppen ezért a túladóztatás ténye mellett nem lehet könnyelműen elmenni.
Hadd legyen szabad rámutatnom arra, hogy az elvonás növelése még akkor is igen komoly gondok forrása lehet, ha az el is marad az inflációtól, bár tény, hogy az inflációtól való elmaradása örvendetes, de ugyanakkor az elvonás növelése egyértelműen a negatív jelenségeket fogja tovább erősíteni.
Az 1996. évi fogyasztásiadó-előirányzat a magas kulcsok miatt nem fog teljesülni. Így például prognosztizálható, hogy a benzin fogyasztása is visszaesett az előző évihez képest. Ilyen negatív jelenségeket fog okozni az elvonás növelése most is. A még magasabb adó és a még magasabb árak tovább korlátozzák a felhasználást, és úgy a költségvetés adóbevételeit is vissza fogják fogni.
Tehát kölcsönhatás van a magasabb adó, a még magasabb árak és a költségvetés adóbevételeinek visszafogása tárgyában. Sajnálatos módon ezek az igen jelentős tények elkerülték a kormányzat figyelmét. Természetesen a legális gazdaságról beszélek, és kérem, hogy a legális gazdaság értékrendjén belül értékeljék azt, amit mondunk, hiszen a magas adók tovább hizlalják a feketegazdaságot.
A feketegazdaság továbbhizlalása tekintetében elég, ha arra utalok, hogy gondoljunk csak a dohánytermelők és -forgalmazók panaszaira, a dohányáruk virágzó feketeimportjára és kereskedelmére.
Ezek egyértelműen olyan cáfolhatatlan bizonyítékok a feketegazdaság gerjesztésének ténye mellett, ami egyértelműen végre a kormányzat figyelmét is fel kellene hogy hívja. A fogyasztási adót azokra a termékekre szokás kivetni, amelyek fogyasztását luxusnak tartják. Ezeket a termékeket tehát a forgalmi adón kívül fogyasztási adóval is terhelik. A termékek köre természetesen vitatható, ezt a kormány is érzi, ezért a csokoládét, a rágógumit, a kozmetikumokat kivonja ezekből a pótlólagos elvonásokból. Más esetekben csökkenti a kulcsot, így - az államtitkár úr is az expozéjában kiemelte - a kávénál a korábbinak a felére csökken körülbelül az adó, és ugyanilyen mértékben csökken a nemesfémnél is.
Lényegét tekintve a kormány tehát dicsekszik is azzal, hogy ennek révén a legális forgalom olyan mértékben fog nőni, hogy az áfa bevételi többlete a megszűnő, illetőleg csökkenő fogyasztási adót ellensúlyozhatja. Ezt a logikát természetesen a Független Kisgazdapárt is helyesnek tartja, mi éppen ezért azt kérjük számon a kormányon, hogy másutt miért nem ezt a helyes logikát követi. Miért ad újabb lökést azokon a területeken a devizakészleteket apasztó illegális importnak? Miért idéz elő olyan folyamatokat, amelyek állítólagos gazdasági céljaival ellentétesek?
Ha szakértő kormányról lenne szó, akkor nem is vetődne fel a kérdés: miért ellensége a saját zsebének? A kormány dilettantizmusa miatt viszont újabb veszteségek érik a gazdaságot és a központi költségvetést. Ezért kell a Független Kisgazdapártnak ezekre a negatív következményekre rámutatni, hiszen ha van egy helyes törekvés, akkor a helyes törekvést végig kell vinni. Ha megtörjük a helyes törekvést, ebben az esetben olyan újabb veszteségek érik a gazdaságot és a központi költségvetést, amelyek már nemcsak hogy nem kívánatosak, hanem egy ilyen rendkívül legyengült gazdasági helyzetben lévő ország esetében akár ennél lényegesen súlyosabb kifejezéseket is használhatnánk.
Hadd hivatkozzam ezt követően arra, hogy Lotz Károly miniszter úr a közlekedéspolitikai koncepciójában a közúti járműpark és ezen belül a személygépkocsi-állomány megújítását a kormány egyik fő céljának tartotta.
(11.20)
Ezt környezetvédelmi, energiatakarékossági, termelési és foglalkoztatási, közlekedésbiztonsági érdekek egyaránt fontossá tennék. Igen ám, de a 10-30 százalékig terjedő fogyasztásiadó-kulcsok teljesen ellentétesek a miniszter úr állítólagos szándékával. A miniszter úr koncepciója tehát az alaptalan jókívánságok gyűjteményébe lenne sorolható. Semmiképpen sem egyeztethetők össze a koncepciónak az előbb említett egyéb elemeivel.
Az üzemanyagokat sújtó rendkívül magas fogyasztási adó miatt pedig - mint már azt említettem - a költségvetés bevételi tervezete sem lesz teljesíthető. Ez viszont egy rendkívül negatív következmény, amelyet mindenképpen jó lenne elkerülni. Hogy konkrét adatokat is ebben a körben felemlítsek: gázolajnál literenként 40 forint, benzinnél literenként 48, mintegy 54 forint, természetesen fajtától függően a fogyasztási adó az áfán felül. Ez egy rendkívül jelentős adótartalom, úgy gondolom, hogy ennek hatáselemzése sem lenne elkerülhető.
Lotz Károly miniszter úr koncepciójában a fogyasztásiadó-bevétel részbeni visszaforgatását a közlekedésfejlesztésbe fontos célként jelölte meg. Sajnos azonban ezt is csak a jókívánságok körébe lehet sorolni, amely jókívánság most sem teljesül. Egy fillér sem jut, és sajnos ez nem túlzás, igen tisztelt képviselőtársaim, igen nagy nyomatékkal, igen aláhúzottan ajánlom a figyelmükbe, egy fillér sem jut a közlekedés fejlesztésére a hatalmas fogyasztásiadó-bevételből. Azért említettem az előbb külön a gázolajnál és a benzinnél fajtánként is a fogyasztási adót, amely valóban hatalmas fogyasztási adó, hogy külön fel is hívjam a figyelmüket, hogy hiába van a gázolajnál literenként 40, a benzinnél literenként 48-54 forint fogyasztási adó az áfán felül, ebből a hatalmas összegből egy fillér sem jut a közlekedés fejlesztésére.
Na most, ha megnézzük az ország gazdasági állapotának egyéb vonatkozásait, például az elmaradott vidéki térségek elképesztő gazdasági helyzetét és azt a tényt, hogy az útépítéssel nem kívánják a kormányzati oldalról elősegíteni ezeknek a térségeknek a fővárosi centrumhoz és a nyugat-európai központokhoz való közelítését, akkor különösen szembeötlő az, hogy koncesszióval akarnak megoldani dolgokat, tehát még jobban elszigetelni a vidéki lakosságot, az elmaradott térségeket a fejlődés lehetőségétől, és ugyanakkor ekkora hatalmas fogyasztásiadó-bevételből egy fillért sem forgatnak vissza a közlekedés fejlesztésére.
Az, amit az Útalapba kell a társadalomnak fizetnie, az literenként 15 forint 40 fillérre emelkedik. Bár ez is az árképzés tényezője, az Útalap nem elegendő, ki kellene egészíteni a fogyasztási adó egy részével. Ez a Független Kisgazdapárt javaslata.
A nemesfémekre kivetett fogyasztási adó kulcsa olyan magas, hogy szinte tönkretette a hazai ékszerkészítőket. Ez is egy nagyon fontos tényező, hiszen az országot igen jelentős kár éri akkor, hogyha teszem azt, a magyar vásárló is inkább kimegy Bécsbe, Párizsba, vagy nem tudom én hova, és ott szerzi be az ilyen irányú szükségleteit. Tehát egyértelmű, hogy ezekhez a kérdésekhez hozzá kell nyúlni.
Miután egy fejlett iparágról volt szó, óriásiak a gazdasági veszteségeink. Az adó felére csökkentése semmit nem old meg, hiszen még mindig 35 százalékos, tehát a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint elviselhetetlenül magas.
Visszatérve az üzemanyagokra, a magas adók miatt azokat állítólag hamisítják. Olyan termékekből állítják elő, amelyekre eddig nem kellett fogyasztási adót fizetni. A kormány dilettantizmusát - és ne vegyék tőlem rossz néven, kénytelen vagyok ilyen kifejezések használni, hiszen valóban szembeötlő, megdöbbentő dilettantizmusról van szó -, tehát a kormány dilettantizmusát mutatja, hogy nem a benzinkutakat ellenőrzi, hanem ehelyett mindenre fogyasztási adót vet ki, amiből szerinte üzemanyagot lehet előállítani. Na most, hogy ezt a lehetetlen helyzetet érzékeltessem, rá kívánok mutatni arra, hogy ez körülbelül olyan, mint hogyha minden gépkocsivezetőt megbüntetne a rendőrség gyorshajtásért, mert vannak gyorshajtó gépkocsivezetők is.
Ugyanez a konstrukció az adót tekintve. Tudniillik azt mondja, hogy mindenre fogyasztási adót vet ki, amiből szerinte üzemanyagot lehet előállítani. Na most ezzel fontos vegyszerek, oldószerek ára fog indokolatlanul felmenni, olyan termékek, amelyeket mégiscsak főleg másra használnak. Hogy egy példák mondjak erre: ilyen mondjuk a festékeknek a hígítója is. Na most képzeljék el, hogy itt a fogyasztási adó terheli a hígítót, tehát a luxusadó kategóriája alá esik a hígító. Hát kérem, én azt hiszem, hogy talán elnézik nekem, hogyha én emiatt így kifakadtam. Lotz Károly miniszter úr koncepciójában a tömegközlekedés fellendítése is szerepel. Mondanom sem kell, hogy a kormány ezzel homlokegyenest ellenkezően lép. Csökkenti a tömegközlekedés fogyasztói árkiegészítését, vagyis megdrágítja - és ez a dolog lényege -, tehát megdrágítja a szolgáltatásokat a fogyasztók számára. Tehát pont ellentétesen lép, mint ahogy azt a minisztere állítja a koncepciókat illetően.
A szűkös időkeret miatt, illetőleg az előterjesztés semmitmondó volta miatt az áfatörvény egy elemét említem most csak meg. Közérdek, hogy a felesleges adminisztrációtól a gazdálkodókat lehetőség szerint minél jobban megkíméljük. Ez lenne az adóhatóság érdeke is. Az alanyi adómentesség összegét azonban a száguldó infláció ellenére évek óta nem korrigálják. Ez változatlanul 1 millió forintig érvényes. Üdvözlendő, hogy az összeghatárt végre felemelik, de a 2 millió forint is alacsony a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint, ezért a mi javaslatunk az, hogy közérdek lenne legalább 3 millió forintra emelni, (Az elnök megkocogtatja poharát, jelezve, hogy a felszólalási idő letelt.) és évente az inflációnak megfelelően korrigálni az alanyi adómentesség hatását.
Végül az áfán keresztül nyilvánul meg a kormány érdekeltsége az infláció gerjesztésében, hiszen a magasabb árak után magasabb adó folyik be, ezért ha jogharmonizációról beszélünk, márpedig az államtitkár úr erre külön kitért, akkor úgy gondolom, hogy kisebb áfakulcsot kellene (Az elnök újra megkocogtatja poharát, jelezve, hogy a felszólalási idő letelt.) bevezetni.
(11.30)
Az energiaár-emelés határait kompenzálandó... (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Befejezem, elnök asszony, de még mindig Götzinger (Az elnök ismét megkocogtatja a poharát.) képviselő úrhoz képest nagyon visszafogottan léptem túl az időt. Tehát az energiaár-emelés hatását kompenzálandó a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt nulla százalékos kulcsot javasolna az energiára. Miután tehát ilyen mérhetetlenül sok hibája van ennek az előterjesztésnek, a Független Kisgazdapárt ilyen körülmények között, tehát a jelenlegi állapotában, szeretném hangsúlyozni, ezt az előterjesztést támogatni nem tudja. Köszönöm a türelmüket. Köszönöm az időtúllépés megengedését. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
