MIKLÓS LÁSZLÓ
MIKLÓS LÁSZLÓ
MIKLÓS LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A Házban tárgyalt törvényjavaslatok természetesen mind egyformán fontosak, sőt, ha szűkebb metszetet nézünk, akkor a gazdasággal foglalkozó törvényjavaslatok is egyformán fontosak. Mégis a fogyasztási adókat szabályozó általános forgalmiadó- és fogyasztási adótörvény kapcsán fölhívnám a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy ezek a fogyasztási típusú adóbevételek képezik az összes költségvetési bevétel 44 százalékát, és egyre növekvő hányadban. Amíg '95-ben ez 38 százalék volt, '96-ban 41,6 százalék, '97-ben a tervek szerint ez 44,4 százalék.
Az áfa és a fogyasztási adó tervezett összege csaknem 900 milliárd forint. Kimondani is nagy szám. Ez jól érzékelteti, hogy milyen nagyságrendű adóbevételről van szó. Ha még ehhez hozzávesszük azt, hogy van még néhány olyan adó, mert hát tulajdonképpen a környezetvédelmi termék is egyfajta öko-adó, az Útalap-hozzájárulás ugyanígy, akkor ez a szám még nagyobb. Na most, amikor a szabályozás pontosságáról beszélünk, akkor föl kell hívni a figyelmet arra, hogy tulajdonképpen a fogyasztási típusú adók körében elkövetett visszaélések az igazi okai, vagy az egyik legfontosabb oka annak, hogy ma Magyarországon ekkora fokú és ilyen mértékű vagyoni egyenlőtlenségek alakultak. ki.
Elég összevetni a személyi jövedelemadó törvényt és más hasonló törvényeket mondjuk a fogyasztási adótörvénnyel, és nyilvánvaló, hogy minden itt elkövetett visszaélés, az nagyságrendekkel nagyobb, mint mondjuk a személyi jövedelemadó törvény kijátszása. De hát azért is különös gonddal kell ezt a kérdéskört kezelni, mert hihetetlenül nagyszámú adóalanyról van szó és egy viszonylag mérsékelt létszámmal és technikai háttérrel bíró adóapparátusról. Ha mindezeket összeadjuk, akkor tehát meglehetősen szigorú szabályokat kell életbe léptetni még akkor is, ha ez esetleg úgy tűnhet némelyik ellenzéki képviselőtársamnak, hogy bizalmatlan, a kormány bizalmatlan, a kormánypárti többség a tisztességesen dolgozó vállalkozókkal szemben. Nyilvánvalóan nem erről van szó, és azok a törvényjavaslatban szereplő módosítások, amelyeket most a Ház tárgyal, az nem a tisztességes vállalkozók ellen irányul, hanem éppen a jogszabályi lehetőségeket megkerülő és az adókijátszásra építő vállalkozások megfogására.
Akkor is igaz ez, hogyha nyilván minden ilyen szigorú, vagy ha úgy tetszik - és erre később majd kitérek - rendszerbe nem illő lépés kapcsán persze a legálisan és tisztességesen dolgozó vállalkozók is elszenvedhetnek hátrányt.
Az általános forgalmi adóról szóló törvény módosításánál három elemet emelnék ki. A sajtóból lehet tudni, adóhivatalnokok beszámolóiból lehet tudni, hogy hihetetlen mértékben elszaporodott az úgynevezett fiktív számlázás. Ennek nem is elsősorban az úgynevezett elköltségelés az igazán káros hatása, ebben talán a 18 százalékos társasági adó miatt nem is igazán érdekeltek, vagy nem olyan mértékben érdekeltek a vállalkozók, mint korábban, hanem sokkal inkább az így a rendszerből tulajdonképpen jogszabályellenesen kivehető áfa. Ennek a problémának a megoldását szolgálja az a rendelkezés, amire az expozéban is kitért az államtitkár úr, hogy a vevő kezesként felel az eladó adótartozásáért, ha a számlát még nem fizette ki, de az adólevonási joga már megnőtt.
A számla kiegyenlítésével a vevő kezessége megszűnik, kivéve azt az esetet, ha a vevő az ellenértéket a meglévő követelés mérséklésével egyenlíti ki. Sajnos itt is belekerül egy olyan, egyébként működtethető konstrukciónak a kiszorítása a rendszerből, az engedményezés kiszorítása, ami működne, ha nem lenne olyan mértékű az ezzel kapcsolatos visszaélés is, mint amilyen. Ez a rendelkezés azonban önmagában nem elég ahhoz, hogy ez a probléma megoldható legyen, és tulajdonképpen egy, az áfarendszertől idegen elemet, a készpénzforgalom visszaszorítását is be kell építeni a törvénybe, amely úgy szól, hogy egy külön jogszabályban meghatározott értékhatár felett a készpénzzel kiegyenlített ügyletekhez előzetesen felszámított áfa levonását, illetve a visszaigénylését nem lehet megtenni.
Ez összhangban van a más adótörvényekben foglalt jogszabállyal, de az igazi jelentősége véleményem szerint igazából ez, hogy az áfában, az áfarendszerben egy rendkívül komoly nagyságrendet tud ez megfogni. Hát nyilvánvalóan ez teszi átláthatóvá, követhetővé azt a pénzforgalmi pályát, amire fölépíthető az imént említett rendelkezés. Ennek nagyságrendjét szakértők egyébként egy 20-40 milliárd forint közötti összegre becsülik. Tehát nem akármilyen összegről van szó. Zárójelben jegyzem meg, hogy természetesen a jogszabály itt is lehetővé teszi azt, hogy a kártyaleolvasók és egyéb készpénzkímélő eszközök megvásárlására kifizetett beszerzési ár 50 százalékát el lehessen az adóban számolni.
Ugyancsak egy régi probléma a használtcikk-kereskedelemben elkövetett és elkövethető visszaélések problematikája. Tavaly itt egy drákói szabályt léptettünk életbe. Ha úgy tetszik, megint rendszeridegen módon, de hát valamit kellett azzal kezdeni, hogy több milliárdos - más becslések szerint 10 milliárdot meghaladó nagyságrendű volt - a használt gépkocsikkal elkövetett áfa-visszaigénylés, illetve hát az ezzel való visszaélés, amikor egyre növekvő számlaértéken szerepeltették a használt eszközöket, majd ezt exportálva, visszaigényelték az áfát. Ez a probléma, amely láthatóan nemcsak magyarországi probléma, megoldható az úgynevezett árrés-adóztatással, és konszolidált viszonyokat tud ezen a piacon is teremteni. Azért mondtam, hogy láthatóan nemcsak magyarországi probléma, hiszen ha az EU ebben a direktívarendszerben erre külön kitért és újraszabályozta, akkor ez azt mutatja, hogy más, nálunk rendezettebb viszonyokkal rendelkező piacgazdaságú országokban is van ilyen természetű probléma.
Üdvözlendő és ésszerű lépés az alanyi adómentesség választására jogosító értékhatárnak a megduplázása, 1 millió forintról 2 millió forintra emelése, hiszen ezen kisforgalmú vállalkozói körben az adóigazgatási költségek meghaladják az innen elérhető adóbevételt. Ez tehát támogatható. Hasonlóképpen a kereskedelmi szálláshelyek átalányadózási határának megnövelése - és ugyancsak egyet lehet érteni más olyan rendelkezésekkel, amelyek az előzőnél lényegesen kisebb nagyságrendet képviselnek jelentőségüket tekintve, de fontos apró részletszabályokat finomítanak, illetve harmonizálják az áfatörvényt más törvényekkel.
(11.00)
Egy mondatot azért megér az, hogy a mai gazdasági helyzetben nyilvánvalóan a költségvetésben minden fillérre szükség van, következésképp a fogyasztási adótétel növekedésének a befizetésére is számítanunk kell.
(Az elnöki széket G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.
A jegyzői székben Boros Lászlót Szili Sándor, dr. Kiss Róbertet Sasvári Szilárd váltja fel.)
A jegyzői székben Boros Lászlót Szili Sándor, dr. Kiss Róbertet Sasvári Szilárd váltja fel.)
Meg kell azonban jegyezni, hogy ennek igazából akkor van értelme, ha meglehetősen erős kontroll alatt működik ez a mechanizmus, hiszen arra mutatnak a számok, már ami tavaly ebből a rendelkezésből következően befolyt, hogy meglehetősen kicsi azoknak az adóalanyoknak a száma, akik ezt tisztességgel teljesítik. Noha egyébként a jövedéki törvénnyel ez a rendelkezés jól alátámasztható.
A fogyasztási adóról szóló törvényről. Ma is szólt már róla Orosz Sándor képviselőtársam, korábban a sajtóban sokan, hogy előkészület alatt van az úgynevezett jövedékiadó-törvény, és kicsit úgy néz ki a dolog, mintha minden, a fogyasztásiadó-köteles termékkörben elkövetett visszaélésre egyetlen gyógyír van, egy új törvény.
Mintegy menekülünk attól a problémától, én úgy látom, hogy most oldjuk meg a mai jogszabályi keretek között. Hiszen mit is várhatunk a jövedékiadó-törvénytől, semmi különöset. Nagyjából azt, amit a vámtörvény jelentett a vámjogszabályok, a korábban érvényben lévő vámjogszabályokkal szemben, hogy egy egységes szerkezetben kodifikálunk valamit, és lehetővé tesszük a kétszintű szabályozást, egy világosabb, áttekinthetőbb rendszert, de nem várhatjuk tőle azt, ami közvélekedéssé formálódik lassan, hogy megoldható vele az üzemanyagok körében elkövetett visszaélés, mert úgymond minden kőolajszármazék a hatálya alá fog tartozni. Ez a mai rendszerben is megtehető, majd később szólok róla, hogy vajon érdemes-e ezt megtenni.
Tehát nem igazán a jövedékiadó-törvény hiánya okozza az e területen fennálló problémákat. Most maga a törvényjavaslat összességében és részeiben támogatható, noha nyilvánvalóan itt is lesznek módosító indítványok.
A mértékek tekintetében egyetértünk azzal, hogy az inflációtól elmaradó adótétel-növekedést irányoz elő a törvényjavaslat, még akkor is, ha formálisan úgy néz ki, hogy igazából az adómértékek növelhetőek lennének jobban, akár amiatt is, hogy a jövedelemadó-terhek mérsékeltek legyenek, azonban ilyen inflációs viszonyok között tekintettel kell lenni a fogyasztásiadó-köteles termékek inflációt növelő, gerjesztő hatására is.
Szintén lehet támogatni a termékkör szűkítését, hiszen azt hiszem, ma már senki nem emlékszik arra, hogy miért került bele annak idején a játékkártya, rágógumi, valahogy ott maradt, nagyon ésszerű lépés ezeknek a kivétele, hiszen egy csomó adóigazgatási költség itt megtakarítható, ami már a valóban magas adótartalmú termékek ellenőrzésére fordítható.
A termékkör bővítéséről néhány mondatot, ha már az imént utaltam rá.
Ma állítólag az a probléma, hogy a kenőolaj-származékok, a kenőolaj IT alá sorolt termékek nem adókötelesek. Tavaly állítólag az volt a probléma, hogy a fűtőolaj, az egész fűtőolaj nem volt adóköteles. Tavalyelőtt állítólag az volt a probléma, hogy a petróleum nem adóköteles.
Na most, ha ezeket végiggöngyölítjük, akkor 1995-ben adókötelessé tettük a petróleumot és minden más hasonló - egyébként üzemanyag-előállításra alkalmas - kőolajterméket vagy komponenst. Van a kenőolajnak valóban egy olyan része, amely erre is használható.
És mi történt? Megszüntettük a hto forgalmazását közvetett eszközökkel, hogy adókötelessé tettük és mi történt, igazából jelentős változás nem történt. De hát egy közvetett példát is mondhatok, ha valóban ez lenne a probléma, akkor a dohány és a szeszes ital területén nem lenne probléma, mégis van. A nagyságrendek ugyanolyanok, legalábbis azok a számok, amiket a szakmai szervezetek közvetítenek, azok azt mutatják, hogy nem kisebb a probléma a dohányáru-forgalmazás és a szeszes italok forgalmazása terén sem.
Éppen ezért meg lehet tenni azt, hogy adókötelessé teszünk még jó néhány terméket, de a dolog logikája az, hogyha nem akarjuk mondjuk, hogy a motorolaj is adóköteles legyen, meg a cipőpaszta is, és egy csomó ilyen ésszerűtlen dolgot tegyünk bele, akkor lehetővé kell tenni a visszaigénylés rendszerét, amely viszont még nagyobb problémát jelent, megítélésem szerint, amennyiben az APEH sokkal kevésbé tudja kezelni több százezer adóalany visszaigénylését, mint a vám- és pénzügyőrség a jövedéki törvényben biztosított jogosítványainak keretében.
Én tehát azt gondolom, hogy ez a problémakör a jövedéki törvényben biztosított lehetőségek kihasználásával megoldható. Semmi mást nem kell tenni, mint a jövedéki törvényt úgy működtetni, mint ami annak a célja, hiszen annak nem más a célja, mint a fogyasztási adó befizetési kötelezettsége naturális termékmérlegekkel történő alátámasztása, illetve ennek ellenőrzése.
Még a hátralévő egy percben; egy-két eleme támogatható, és egyetértünk azzal, hogy a belvízi hajózást is mentesítjük az európai normákkal vagy ajánlásokkal vagy direktívákkal összhangban a fogyasztásiadó-kötelezettség alól egy visszaigényléses konstrukcióban. Én azt gondolom, hogy ugyanez megtehető az erőművi célra fölhasznált turbinaolajjal, hiszen biztos, hogy tízen belül van azon adóalanyok száma, akik ezzel élhetnének, de nem mindegy - mondjuk - az energiaár-képzés szempontjából, hogy adómentesen vásárolhat-e ilyet, vagy pedig a fogyasztó megfizeti ennek finanszírozási terheit az árban.
Örvendetes, hogy végre kormányjavaslatként is bejött az, hogy most már az Útalapon túlmenően, az Útalap-hozzájáruláson túlmenően a környezetvédelmi termékdíjat is a fogyasztási adótörvény szabályai szerint kell beszedni, hiszen azért itt olyan anomália van, hogy mondjuk általában a környezetvédelmi termékdíjat egy civil szervezet szedi be, tisztelt képviselőtársaim. Egy civil szervezet szedi be, mert itt a Házban leszavaztuk azt, hogy az APEH szedje be.
Na most, ugye, a nagyságrend egyébként tízmilliárdot meghaladó, 12 milliárd, ennek a legnagyobb része az üzemanyagokból származó környezetvédelmi termékdíj, így legalább bekerül a fogyasztási adótörvény hatálya alá. Ezzel együtt azt gondolom, hogy ez Európában példátlan, hogy egy termékről három-négyféleképpen szedünk le adót, ez technikailag nagyon egyszerűen megoldható. Ez nem érinti az Útalap vagy a Környezetvédelmi Alap létét, illetve forrását, amennyiben a fogyasztási adó meghatározott százaléka ezekbe az alapokba átutalható.
Végül egy mondatot. Azt hiszem, hogy a benyújtott törvényjavaslatok akkor fognak igazán eredményre vezetni, hogyha az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal és a vám- és pénzügyőrség ehhez megkapja azt az ellátmányt, ami ahhoz szükséges, hogy valóban kézben lessen tartani ezen magas adótartalmú termékkört. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)
