DR. BIHARI MIHÁLY
DR. BIHARI MIHÁLY
DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy néhány magyarázó mondatot mindenképpen szólni kell ennek a törvényjavaslatnak az útjáról és módjáról.
Mint önök előtt ismeretes, tavaly decemberben, december 22-én ötpárti egyetértéssel, öt párt egy-egy képviselőjének az aláírásával T/1781. számon benyújtásra került már az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény módosítására irányuló törvényjavaslat, amelynek a lényege komplex összeférhetetlenségi szabályoknak a megalkotása.
Ez a javaslat akkor kilenc helyen összesen huszonöt variációt tartalmazott. Tudtuk jól mindannyian, akik részt vettünk a törvényjavaslatnak az előkészítésében mintegy egy éven keresztül, hogy megnehezíti a parlamenti tárgyalását és a döntés meghozatalát az, hogyha egy törvényjavaslatban alternatívák, főleg ilyen nagy számban alternatívák vannak. Az volt az oka annak, hogy végül is csak alternatívákkal és különböző variációkkal tudtuk a törvényjavaslatot benyújtani, hogy az egyéves tárgyalások során a legfontosabb kérdésekben megállapodás született, egyetértésre jutottunk. Ezt az egyetértést magában foglaló törvényjavaslati szöveget minden benyújtó felvállalta. Viszont maradtak olyan kérdések, amelyekben az egyéves vita után sem tudtunk megállapodni.
(12.10)
Az volt a kérdés tehát, hogy akkor vagy nem nyújtunk be összeférhetetlenségre vonatkozó törvényjavaslatot, vagy minden egyes párt külön-külön nyújtja be a maga összeférhetetlenségi törvényjavaslatát, vagy benyújtjuk azokkal a variációkkal rendelkező törvényjavaslatot, amely végeredményben az egyetértést nem tükröző vagy az egyetértésre számot nem tartható kérdésekben kialakult.
Ez utóbbit választottuk. Végül is ez utóbbi törvényjavaslatot a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság akkor általános vitára alkalmatlannak ítélte, az alkotmányügyi bizottság alkalmasnak ítélte azzal, hogy dolgozza ki egy albizottság az alkotmányügyi bizottságon belül a tárgyalásnak a technikáját, illetve a módszerét. Végül is kiderült, hogy szinte megoldhatatlan feladat elé állítaná a bizottságokat is és a parlament plenáris ülését is, hogyha a kilenc pontban kilenc helyen összesen 25 variációt tartalmazó indítványt terjesztenénk a parlament elé. Ezért végül is időközben négy főre csökkent a benyújtóknak a száma, mert dr. Hankó Faragó Miklós képviselőtársunk a benyújtókénti aláírását visszavonta, és egy új, az SZDSZ álláspontjának megfelelő törvényjavaslatot nyújtott be. Így hát a megmaradó négy előterjesztő az Országgyűlés elnökéhez írott nyilatkozatában átdolgozásra visszakérte e változatot - ezt a változatot -, és nyilatkoztak egyúttal úgy a visszakérők, hogy az általam kidolgozott és most már egyetlenegy megoldást tartalmazó, variációk nélküli, átdolgozott változatot tekintik az eredeti javaslat átdolgozott változatának, és hozzájárultak ennek a benyújtásához az általam történt aláírás után.
Azért tartottam fontosnak ezt elmondani, mert ez egyúttal a Házszabály rendelkezései alapján bizonyos eljárási következményekkel járt, nevezetesen azzal, hogy 30 napon belül sürgősséggel tárgyalja a parlament ezt a változatot. Ezzel megelőzi azoknak a törvényjavaslatoknak a tárgyalását, amelyek benyújtásra kerültek időközben. Így Hankó Faragó Miklós által korábban, a tavasz folyamán benyújtott változata, illetve Kósa Lajos fideszes képviselő úr által benyújtott összeférhetetlenségi törvénytervezet.
Röviden, elnézést, ha szólnom kellett erről az útról-módról, de talán nem mindenki számára volt világos az, hogy végül is milyen módon került új számozással, új változatban a parlament elé ez az összeférhetetlenségi törvénytervezet, illetve a kontinuitást mi biztosítja, a jogi kontinuitást, a korábban december 22-én benyújtott törvényjavaslat és a most tárgyalásra kerülő törvényjavaslat között.
Ezután néhány szót hadd szóljak magáról az összeférhetetlenségi törvényről, annak jelentőségéről, nagyon röviden kitérve annak történeti útjára.
Az összeférhetetlenségi szabályok az egyik legbonyolultabb szabályai minden parlament életének. Többnyire hosszú viták előzik meg, nagyon éles, érdekek által megosztott viták kísérik az összeférhetetlenség jogintézményét, de mindenhol az egyik legfontosabb parlamenti jognak, parlamenti jogintézménynek tartják.
Magyarországon átfogó, komplex összeférhetetlenségi törvény utoljára 1946-ban volt. Akkor sürgősséggel, mintegy 6,5 órás tárgyalás után fogadta el a parlament azt az összeférhetetlenségi törvényt, amely tulajdonképpen 1949-ig, az új alkotmány hatálybalépéséig volt hatályban. Tehát nem túl hosszú ideig működött ez a komplex és nagyon szigorú összeférhetetlenségi törvény, amelynek a szigorúságát nem annyira a gazdasági összeférhetetlenség - amely most a leginkább exponált része az összeférhetetlenségi jognak -, hanem a politikai összeférhetetlenségi része tartalmazta, ahol is az összes köztisztviselőt vagy közalkalmazottat például összeférhetetlennek tartották a parlamenti képviselőséggel, és utána viszonylag hosszú listán sorolta föl a törvény azt, hogy mely tisztségek kivételek ez alól az akkor majdnem kétmillió embert érintő összeférhetetlenségi szabályok alól. Illetve, annak az összeférhetetlenségi törvénynek volt egy erős visszamenőleges, visszatekintő, a világháború előtt, illetve a második világháború alatt működő szervezetekre, szervezetek tagságára vonatkozó összeférhetetlenségi része.
Magyarországon azonban az összeférhetetlenségi törvény alkotása 1875-re terjed vissza, amikor az első átfogó, komplex összeférhetetlenségi törvényt a magyar parlament meghozta. Azt megelőzően pedig a XVII. századig nyúlnak vissza összeférhetetlenségi szabályok a magyar parlament történetében. 1875 után 1901-ben, majd 1925-ben és 1938-ban fogadtak el új, vagy lényegesen átdolgozott összeférhetetlenségi törvényt a parlamentben. Azt láthatjuk tehát, hogy mintegy 20 évenként ismét és ismét napirendre kerül az összeférhetetlenség. Ennek az oka az, hogy ahogy a társadalom gazdasági, politikai feltételei változtak, úgy új és új típusú összeférhetetlenségi problémák vetődtek föl, amelyeket valamilyen módon meg kellett oldani, és ezek mögött húzódó nagy érdekkonfliktusok természetesen meg is nehezítették az összeférhetetlenségi törvényeknek az elfogadását. Például a '38-ast több mint 4 évig készítették elő - az 1938-as összeférhetetlenségi törvényt -, vitatták és végül fogadták el.
1949 után nem az összeférhetetlenség, hanem az összeférhetőség volt a fő szabály. Hiszen az a társadalmi, gazdasági, politikai berendezkedés, amely az egypártrendszeren alapult, az azon alapult egyúttal, hogy a legfontosabb gazdasági, politikai, pártpolitikai, társadalompolitikai, államszervezeti tisztségeket betöltők egyúttal képviselők is legyenek, és itt üljenek a parlamentben. Ennek következtében néhány politikai és szervezeti összeférhetetlenséget leszámítva - bírákra, ügyészekre vonatkozóan -, vagy az Elnöki Tanács tagjai, hogy nem lehettek a kormánynak a tagjai, ezeket leszámítva összeférhetetlenségi jogszabály nem volt Magyarországon.
Jelenleg az alkotmány és az 1990. évi LV. törvény, a képviselők jogállásáról szóló törvény tartalmaz politikai, szervezeti, hivatali összeférhetetlenségi szabályokat. Most ez a törvény megkísérli azzal a 13 paragrafussal, amellyel kiegészítené a '90. évi LV. törvényt, megkísérli átfogóan, komplexen rendezni az összeférhetetlenséget, a képviselői összeférhetetlenséget.
Nagyon éles viták kísérték, kísérik az összeférhetetlenséget. Sokan úgy gondolják, hogy az összeférhetetlenségi szabály vagy törvény az valamiféle deus ex machina, amely egyúttal a közéleti tisztaságot, a korrupciómentes politikai életet, a gazdasági és a politikai pozíciók összefonódásának a tilalmát, megszűnését, a nemkívánatos befolyásolások megszűnését hozza maga után. Túlzó ez a várakozás, én azt gondolom. Kétségtelenül van ilyen funkciója az összeférhetetlenségnek, de önmagában egyedül az összeférhetetlenségi törvény ezt a sokféle kívánatos célt nem tudja elérni. Más jogintézményekkel együtt - büntető jogintézményekkel és egyebekkel együtt - képes csak az előbb elmondott feladatokat, célokat teljesíteni. Például, a korrupciót önmagában az összeférhetetlenség nem tudja megoldani, mert egyébként összeférhetetlen, illetve olyan képviselő, akinek nincs összeférhetetlen pozíciója, még nagyon korrupt képviselő lehet, és olyan képviselő, aki nemkívánatos, de a törvény által nem tiltott pozíciókat egyidejűleg betölt, nagyon becsületes és tisztességes képviselő lehet.
(12.20)
Összességében én azt gondolom, hogy az összeférhetetlenségi törvény a parlamenti demokrácia konszolidációjának a terméke. Általában akkor hoztak összeférhetetlenségi törvényeket, nagy összeférhetetlenségi törvényeket, amikor a nagy politikai hatalmi vagy gazdasági, társadalmi átalakulások lezajlottak. Mégpedig azért, mert a forradalmi jellegű - vagy nem forradalmi jellegű, de radikális - átalakulások után hatalomra kerülő parlamentek esetében nem a képviselői összeférhetetlenség volt a fő szabály, hanem az új politikai elit hatalomba kerülése, új arcok megjelenése, új mozgalmak, új szervezetek képviselőinek a megjelenése a parlamentben.
Amikor azután konszolidálódott a demokrácia, kiderült, hogy a demokráciának magának is megvannak a veszélyei, nemkívánatos összefonódások, befolyásolások és a többinek a révén, és ekkor kezdték el cizelláltabb, finomabb, részletesebb szabályok formájában a képviselők jogállását érintő egyik legfontosabb jogintézményt, a képviselői összeférhetetlenséget kidolgozni. Úgyhogy azt gondolom, hogy jogos igény, hogy a parlamenti demokrácia konszolidációjának ebben a szakaszában a parlament tisztasága, a képviselők függetlenségének a biztosítása, a közélet tisztaságának a biztosítása érdekében megszülessen a képviselői összeférhetetlenségről szóló komplex, átfogó törvény.
Azt is hangsúlyozni kell ugyanakkor, főleg jogi szempontból, hogy az összeférhetetlenség nem büntető jogszabály. A büntető törvénykönyv tartalmaz a képviselők tevékenységét is érintő tiltó szabályokat - bűntettnek vagy vétségnek minősítve azokat - az összeférhetetlenség közjogi intézmény. Erkölcsi megalapozású, eredeti történeti kialakulása szerint, mert hiszen az volt az elsődleges célja a korai összeférhetetlenségi szabályoknak, hogy biztosítsák a képviselők, illetve a magyar parlament esetében a megyei közgyűlések által választott követek függetlenségét. Ezért tiltották az úgynevezett hierarchikus szervezetek tagjainak a képviselőségét, így például a papok, a szerzetesrendek, a katonák, a kormányzati hivatali tisztségviselőknek a képviselőségét, mert az ő függetlenségüket - ahogy korábban fogalmaztak: lelki függetlenségüket - nem lehet biztosítani akkor, ha ilyen szigorúan alá-fölérendeltségen, hierarchián alapuló szervezeteknek a tagjai egyúttal. Holott a képviselő megválasztása után szabad, lelkileg, lelkiismerete, politikai meggyőződése alapján szabad és független ember kell hogy legyen. Ez az erkölcsi és ez a közjogi alapja tulajdonképpen az összeférhetetlenségnek, amely azóta bonyolultabb lett, több fajtája alakult ki, sőt, az utóbbi időben a hivatali, szervezeti összeférhetetlenség mellett, sőt, azt megelőzően nagyobb jelentőségre tett szert a képviselők vagyoni helyzetével, jövedelmi viszonyaival kapcsolatos átláthatóságnak a követelménye.
Hangsúlyozni kell azt is, hogy a képviselők összeférhetetlenségére vonatkozó jogi szabályozás végső soron meghatározza a parlament összetételét. A rendkívül szigorú összeférhetetlenség - mondjuk, a gazdasági élet tekintetében -, amely kizárná nemcsak az állami tulajdonban lévő vagy részben vagy bizonyos részben állami tulajdonban lévő gazdasági társaságok vezető tisztségeinek a képviselőit, hanem a magántulajdonban lévő összes gazdasági társaság vezetői tisztségviselőjét is kizárná a parlamentből, vagy választási kényszer elé állítaná, hogy vagy ezt a pozícióját tartaná meg vagy pedig azt, az tulajdonképpen bizonyos értelemben elszakadna a gazdasági élet szereplőitől.
Van, aki erre azt mondja, hogy ez kívánatos, ez helyes. Más módon kell megoldani a parlamenten belül a gazdasági rétegeknek, szociális, társadalmi csoportoknak az érdekartikulációját, nem úgy, hogy maguk a gazdasági élet szereplői, aktorai jelennek meg és mondják el vagy nyilvánítják ki az érdekeiket. Van, aki meg azt mondja, hogy baj az, hogyha a parlament túlságosan üvegházi parlament, amelyben a túl szigorú összeférhetetlenségi szabályok következtében többnyire azoknak van esélyük arra, hogy bekerüljenek, akik még komolyabb pozícióra a tudományos élet, a szervezeti, hatalmi élet, kormányzati pozíciók, önkormányzatoknak a vezetése, a gazdasági élet tekintetében még nem jutottak.
Ebben az esetben ez a parlament kedvez természetesen azoknak a fiatalabb korosztályúaknak, akik még a saját életútjuk során komoly szakmai sikereket nem értek el. Mert hangsúlyozni kell azt, hogy a legtöbb összeférhetetlenség nem méltatlan helyzeteket jelent. Az, hogy valaki sikeres vállalkozó, akár állami tulajdonban lévő vállalat, akár magántulajdonban lévő vállalat esetében, és annak a vezetője, vezető tisztségviselője, az méltánylandó dolog. Tehát ebben az esetben őneki, ha tiltja az összeférhetetlenség jogintézménye a gazdasági vezetői pozíció összeférhetőségét a képviselőséggel, akkor két, társadalmi megbecsülésnek örvendő pozíció között kell választania. S valamit tenni kellett neki azért is, hogy képviselő legyen és azért is, hogy - mondjuk - a gazdasági élet sikeres szereplője legyen, vagy - mondjuk - más közhivatalt töltsön be, vagy esetleg a tudományos vagy kulturális életben vagy a médiákban, a tömegtájékoztatási eszközökben megbecsült pozícióba jusson.
Ne csak az összeférhetetlenségnek az úgynevezett méltatlansági összeférhetetlenségeire gondoljunk, azokra az esetekre, amikor valamilyen, a társadalom, esetleg a jogszabályok, büntető törvénykönyv által elítélt magatartása miatt kell valakinek megválnia a pozíciójától, akár azért, mert nemkívánatos befolyásolásnak a részese, vagy akár azért, mert előnyükre használja föl a saját képviselői pozícióját, akár pedig azért, mert eltitkol - mondjuk - bizonyos dolgokat, vagy erkölcsi vagy pedig büntetőjogi negatív következmények alá esik. Ezekben az esetekben a méltatlansági összeférhetetlenség következtében indokolt az illető személynek a mandátumától való megfosztása. De az esetek túlnyomó többségében az alapítványokkal kapcsolatos összeférhetetlenségek, a sajtóval kapcsolatos összeférhetetlenségek vagy akár a gazdasági összeférhetetlenség vagy például az önkormányzatok esetében a korábban, '94 őszén nagyon sokat vitatott polgármesteri tisztség vagy akár az önkormányzati képviselőség és a parlamenti képviselőség összeférhetősége esetében méltánylandó pozíciók és pozíciókat egyidejűleg betöltő személyek kerülnek választási kényszer elé. Indokolt sok esetben választási kényszer alapján valamelyik pozíciótól való megfosztás, illetve nem megfosztás, hanem lemondás az esetek túlnyomó többségében. De nem arról van szó, hogy valaki azért kerül választási kényszer elé, mert valamilyen méltatlan dolgot követett el, vagy olyan módon jutott pozícióhoz vagy anyagi előnyhöz, amely indokolatlan. Úgyhogy az összeférhetetlenséget ebben a komplex formájában kell nézni, nem szabad leszűkíteni a méltatlansági összeférhetetlenség eseteire.
Az összeférhetetlenség jelentőségét az adja, hogy végső soron a képviselői jogállást meghatározó egyik legfontosabb intézménnyé vált az összeférhetetlenség.
Három olyan jogintézmény van, amely egy parlamenti képviselőnek a jogi és politikai helyzeti státusát és jogállását meghatározza. Az első a szabad mandátum elve, amit részben az alkotmány, részben pedig a mi Házszabályunk biztosít, vagyis a megválasztása után lelkiismerete és meggyőződése alapján szavaz, politizál, vesz részt a döntéshozatalban a képviselő, politikai felelőssége csak annyi, hogy a választói ezen időszak alatt hozott döntései és tettei alapján vagy újraválasztják vagy nem választják újra.
A második a képviselő jogállását meghatározó jogintézmény a mentelmi jog. A mentelmi jog azt szolgálja, hogy a képviselőt ne lehessen indokolatlanul vegzálni, bíróság elé állítani, és olyan eljárásokba belekényszeríteni, amelyek részben méltatlanok a képviselői pozícióhoz képest, részben pedig megakadályozzák képviselői tevékenységének az ellátását.
Végül a harmadik jogintézmény, amely a képviselő jogállását meghatározza, a most tárgyalás alatt lévő összeférhetetlenség jogintézménye.
Ha azt kérdezi meg valaki, hogy végül is mi az összeférhetetlenségnek a jogi tartalma, akkor azt mondhatom, hogy az összeférhetetlenség jogi fogalma azt jelenti, hogy törvényben meghatározott pozíciók, tisztségek, tagságok, foglalkozások és a képviselői megbízatás egyidejű betöltése tilos. Tehát bizonyos pozíciók, foglalkozások és a képviselőség egyidejű betöltésének a tilalmát jelenti az inkompatibilitás, eredetileg egyházjogból átkerült fogalma, illetve tartalma szerint.
(12.30)
Mi a célja az összeférhetetlenség jogintézményének? Egyrészről, a képviselők anyagi, szervezeti, hatalmi függetlenségének a biztosítása, és ez az elsődleges célja jogtörténetileg is és ma is. Másrészről, a hatáskörök és a hatalmi pozíciók koncentrálásának a megakadályozása, végső soron a hatalmi ágak elválasztásának perszonális garanciáját adja az összeférhetetlenség. Harmadrészről - ez jelentősége miatt emelődik ki ebből a második csoportból -, a gazdasági és a politikai pozíciók nemkívánatos összefonódásának a megakadályozása. Negyedrészről, a nemkívánatos érdekérvényesítés és befolyásolás és ezek megakadályozása. Ötödrészről, a képviselői mandátumhoz méltatlan magatartást tanúsító képviselők megfosztása képviselői mandátumuktól. Végül hatodikként - ez az újabb 30-40 évnek a fejleménye, hogy ilyen jelentőségre tett szert és előtérbe került ez a célkitűzés -, nevezetesen a képviselők vagyoni és jövedelmi viszonyainak az átláthatósága és ellenőrizhetősége a választók által.
Az összeférhetetlenségnek, mint mondottam, sokféle fajtája és csoportja van. A törvényjavaslat megpróbálja mindezeket a már meglévő összeférhetetlenségi szabályokkal együtt komplexen szabályozni. Így a hivatali összeférhetetlenséget, a politikai összeférhetetlenséget, az érdekeltségi összeférhetetlenséget, a közbenjárói vagy nemkívánatos érdekkijárói összeférhetetlenséget és a méltatlansági összeférhetetlenséget.
A szabályozás során, a hatpárti előkészítés során - hiszen a hatpárti tárgyalásoknak a legfontosabb elemeit mind tartalmazza ez a törvényjavaslat - arra törekedtek a törvényjavaslat kidolgozói - most már a felelősséget természetesen ezért a változatért egyedül én vállalom, de utalnom kellett mindenképpen arra, hogy emögött hat képviselőtársamnak a munkája is van -, tehát arra törekedtünk az összeférhetetlenség szabályozása során, hogy a szabályozás teljes körű legyen. Az én véleményem szerint - most már csak a saját véleményemet mondom - mérsékelt szigorúságú legyen ez az összeférhetetlenség, egyúttal azonban biztosítsa a parlamenti rotáció és a parlamenti érdekképviselet funkcióinak az ellátását is az összeférhetetlenség. Legyen teljes körű továbbá az összeférhetetlenség a képviselők vagyoni viszonyainak az átláthatósága tekintetében, és végül, hogy részletes, garanciális eljárási szabályokat dolgozzunk ki az összeférhetetlenségre vonatkozóan.
Ezeket az eljárási szabályokat ez a törvényjavaslat nem tartalmazza. Utal arra, hogy az összeférhetetlenségi törvény elfogadása után, a Házszabály önálló fejezeteként kell az összeférhetetlenségre vonatkozó eljárási szabályokat kidolgozni. Azért utalja tovább a törvényjavaslat az eljárási szabályoknak a kidolgozását, mert végül is, hogy miféle eljárási szabályok születnek, nagy mértékben függ az összeférhetetlenség anyagi jogi szabályaitól.
Ha egy teljes szigorúságú összeférhetetlenségi szabályt fogadna el a parlament - mondjuk, mint amelyet Kósa Lajos képviselőtársam kétszer is benyújtott törvényjavaslata tartalmaz -, az más típusú bizonyítási eljárást, más körű eljárást, más körű kezdeményezést és a többit tesz lehetővé és szükségszerűvé, mint hogyha azt a mérsékelt, a gazdasági élet tekintetében mérsékelt szigorúságú összeférhetetlenséget fogadja el a tisztelt Ház, amelyet az általam most benyújtott törvényjavaslat tartalmaz.
Utoljára két, nagyon vitatott elemről szeretnék szólni. Ez a két elem indította például Hankó Faragó Miklós képviselőtársamat is arra, hogy a korábbi ötpárti vagy öt képviselő által aláírt összeférhetetlenségi törvényről levegye előterjesztői nevét, és egy általa modifikált, módosított, az eredetinek egy módosított változatát nyújtsa be. Ez a két intézmény a gazdasági összeférhetetlenség és az összeférhetetlenségi szabályok hatályba lépésére vonatkozó javaslat.
A gazdasági összeférhetetlenség tekintetében két véglet képzelhető el jogi megoldás szempontjából. Az egyik, amelyik semmilyen gazdasági összeférhetetlenséget nem tartalmaz sem a magántulajdonban, sem az állami - részben vagy egészben állami - tulajdonban lévő gazdasági társaságok vezető tisztségviselői tekintetében. A tárgyalások során volt ilyen álláspont, amely azt mondta, hogy ez a következetes álláspont, ne tegyünk különbséget a magántulajdonban és a részben vagy egészben állami tulajdonban lévő gazdasági társaságok között. Vagy minden vezető gazdasági pozíció legyen összeférhetetlen, vagy semelyik ne legyen összeférhetetlen. Volt ilyen álláspont, a variációkat tartalmazó törvényjavaslatban benne is volt ez az álláspont, indokolással együtt. Tehát ez az egyik véglet, amelyik azt mondaná ki, hogy a gazdasági élet vonatkozásában nincsenek összeférhetetlenségi szabályok.
A másik, amely nagyon szigorú összeférhetetlenségi szabályokat állapítana meg, ilyen a Kósa Lajos képviselőtársam által benyújtott önálló összeférhetetlenségi törvény tervezete. Az ő tervezete szerint minden, akár magántulajdonban, akár részben-egészben állami tulajdonban lévő gazdasági társaság vezető tisztsége összeférhetetlen a képviselői mandátummal.
Természetesen e két véglet között különböző árnyalatok is megfogalmazhatóak, az általam benyújtott törvényjavaslat végül is a Szocialista Párt eredeti, korábbi, '94 őszi állásfoglalásához képest is jelentősen változott. Akkor a többségi állami tulajdonban lévő gazdasági társaságok vezető tisztségviselőinek az összeférhetetlenségét állítottuk vagy azt szorgalmaztuk.
A jelenlegi, benyújtott törvénytervezet abban különbözik ettől, hogy a 10 százaléknál nagyobb állami tulajdoni részesedéssel rendelkező gazdasági társaságok esetében legyen összeférhetetlen a gazdasági vezetői pozíció. Ez a 10 százalék az úgynevezett befolyásoló részvény, amit a pénzintézeti törvény tartalmaz és ismer. Tehát a 10 százalékos részesedés egy ismert jogi kategória, bizonyos súlyt ad a döntéshozatalban, de nem olyat, mint például a 25 százalékos, amit a gazdasági törvény ismer, vagy az 50 százalékos vagy az azt meghaladó többségi részvénytulajdon. Tehát a 10 százaléknál nagyobb állami tulajdoni részesedés esetén lenne összeférhetetlen a gazdasági vezető tisztség a képviselőséggel aszerint a javaslat szerint, amely most az önök asztalán fekszik.
A másik, nagyon erős vitára okot adó témakör a törvény hatálybalépése. Itt is különböző megoldások képzelhetők el, az azonnali hatálybalépés; az azonnali hatálybalépésbe belefér az, hogy - mondjuk - a kihirdetéstől számított 30 nap vagy 50 nap, ez is lényegileg csak egy kis átmeneti időt biztosít, vagy pedig az elhúzódó hatálybalépés, vagy pedig az, amit a magyar jogtörténetben az összes korábbi összeférhetetlenségi törvény tartalmazott, hogy a következő Országgyűlés összeülésének a napjától lépett hatályba az összeférhetetlenség.
Az általam benyújtott törvényjavaslat a két véglet között, az azonnali hatálybalépés és csak a következő parlament tagjaira vonatkozó hatálybalépés között van. Közelít az azonnali hatálybalépéshez, de nem azonos azzal. Hangsúlyozni szeretném azt, hogy a benyújtott törvényjavaslat szerint minden összeférhetetlenségi szabály azonnal hatályba lépne: média-összeférhetetlenség, alapítványi összeférhetetlenség, méltatlansági összeférhetetlenség, politikai, szervezeti, hivatali összeférhetetlenség és a többi. A fő szabály az összeférhetetlenség minden típusának - egyet kivéve - az azonnali hatálybalépése. A kivétel a gazdasági összeférhetetlenségre vonatkozik, ezt pedig azzal tudom indokolni vagy alátámasztani, hogy az összeférhetetlenségi szabályoknak nem lehet visszamenőleges hatályuk arra a parlamentre, amely parlamentet az adott - most tárgyalás alatt lévő, remélhetőleg elfogadásra kerülő - összeférhetetlenségi törvény nem ismeretében választottak meg, nem lehet visszamenő hatálya a választásokra.
Ez a visszamenőleges hatály általános jogelv - mármint ennek a tilalma általános jogelv -, és egyúttal bizonyos értelemben a választásokon kialakult parlamenti erőviszonyok átalakítását - bár szerintem kismértékű, nem tömeges, de kismértékű átalakulását - hozhatná maga után. Az összeférhetetlenség jogintézménye nem arra való, hogy megszabja, hogy milyen arányok vannak a parlamenten belül. Az a választásokra való, illetve a pártalakulásokra való, amire volt példa, amikor is az MDF-ből kivált az MDNP.
(12.40)
Ez ismert a világban. Ez a két esemény az, amely utólagosan, a választások után a parlamenten belüli arányokat megváltoztathatja, illetve még egy, de az a jelenleg hatályos választójogi törvény szerint nem létezik. 1989-ben létezett, és élt vele a parlament szerencsére, a visszahívási jog. A visszahívási jog utólag is természetesen alakíthat, változtathat parlamenten belüli pártarányokon, képviseleti arányokon.
Tehát az általam benyújtott javaslat fő szabálya az, hogy minden összeférhetetlenségi szabály azonnal lépjen hatályba, beleértve a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget is, tehát új vagyonnyilatkozatot kellene tenni 30 napon belül, amely szélesebb körre terjed ki, mint a jelenlegi, részletesebben szabályozza a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget, és a vagyonnyilatkozat a jelenlegi exlex állapothoz képest, amikor nem lehet tudni, hogy ki nézhet bele, ki nem nézhet bele és a többi, az összes parlamenti képviselő számára nyilvános lenne, tehát a parlamenti képviselők tekinthetnének be a többi képviselőtársuk és a saját vagyonnyilatkozatukba.
Tehát a gazdasági összeférhetetlenség esetében az a javaslat, az szerepel a törvényjavaslatban, hogy a gazdasági összeférhetetlenség szabályai a jelenleg mandátummal rendelkező képviselők tekintetében - tehát csak a jelenleg mandátummal rendelkező képviselők tekintetében, és nem a jövőben akár időközi választások útján bekerülő képviselők esetében -, tehát csak a jelenleg mandátummal rendelkező képviselők esetében nem kell alkalmazni.
Ha valakinek van 1994 óta akkor meglévő vagy azóta megszerzett - egyébként összeférhetetlen - pozíciója, az addig megtarthatná, amíg le nem jár az a gazdasági vezetői pozíciója, amit jelenleg vagy a törvény hatályba lépésekor betölt. Azonban, ha az a mandátuma még a '98-ig mandátummal rendelkező országgyűlés mandátuma előtt lejárna, mondjuk két-három hónap múlva, mert határozott időre választották, vagy lemond, vagy visszahívják, vagy akármi; akkor már nem vállalhatna újból, vagy nem vállalhatna el összeférhetetlen gazdasági vezetői pozíciót.
Végső soron pedig az 1998-ban - előrehozott választások esetén annál korábban - képviselői mandátumhoz jutó képviselők esetében már nem lenne semmiféle kivétel az ő számukra, az ő részükre, a gazdasági összeférhetetlenségi szabályok érvényesek lennének, vagyis választási kényszer elé kerülnének, meg kellene hogy szüntessék összeférhetetlen pozíciójukat, illetve az összeférhetetlenséget.
Ennek a szabálynak, hangsúlyozom még egyszer, ez egy elhúzódó szabály, azért mondtam, hogy átmenet tulajdonképpen az azonnali hatályba lépés és az ezután megválasztandó új parlamentre vonatkozó szabály között. Ennek a szabálynak az indokát elmondottam, ebben nagyon éles vita volt, éles vita van, gondolom éles vita lesz az összeférhetetlenségi törvény elfogadásáig, valamilyen variációban való elfogadásáig. Tehát az indoka az, hogy nem lehet visszamenőleges hatálya, mert ez jogelvi tilalomba ütközik, és nem lehet eszköze a parlamenten belül kialakult arányok megváltoztatásának.
Végül, tisztelt képviselőtársak, azt hiszem, hogy nem kell bizonyítani, hogy nagyon fontos jogintézményről van szó, nagyon fontos jogintézmény elfogadásáról van szó. Meggyőződésem, hogy minden párt képviselői átérzik annak jelentőségét, hogy Magyarországon 1946 óta az első átfogó, komplex összeférhetetlenségi törvény megszülethetne. Sajnos, nem született meg ez 1990 és '94 között. Azt gondolom, hogy nagyon-nagyon rossz lenne az, hogyha 1994 és '98 között nem születne meg az átfogó összeférhetetlenségi törvény.
Végül hadd mondjak kötelességszerűen köszönetet azoknak a képviselőtársaimnak, akik a viták mellett és ellenére is részt vettek ennek a törvénytervezetnek a kidolgozásában, amely törvénytervezetért már teljes mértékben egyedül én vállalom a felelősséget, de természetesen azok a viták alakították, gazdagították, javították azt a törvénytervezetet, amelyet a tisztelt Ház elé benyújtottam.
Én komolyan remélem azt, hogy ezalatt a 30 nap alatt, amely rendelkezésre áll a sürgőséggel való tárgyalás következtében, meg fog születni egy új összeférhetetlenségi törvény, és ezzel a parlament egy nagyon nagy adósságát tudja törleszteni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
