DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Újra elkezdjük tárgyalni az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvénynek az összeférhetetlenségre vonatkozó rendelkezéseinek új javaslatát, és ahogy azt az imént Bihari Mihály képviselő úr is elmondta, ez már többedik alkalommal kerül sorra, s ez a javaslat - amely most előttünk fekszik 3121-es szám alatt - alapvetően nagyon sok mindenben hasonlít a hatpárti vagy többpárti előterjesztéshez.
Én semmiképpen nem szeretném megismételni mindazt, amit annak idején az általunk még akkor közösen előterjesztett törvényjavaslattal kapcsolatban, a vita kezdetén elmondtam, majd pedig, ugye, azt a törvényjavaslatot kénytelenek voltunk visszavonni, mert - ahogyan az imént elhangzott Géczi képviselő úr részéről is - abban a formájában az alternatív változatok miatt tárgyalhatatlan volt.
Örülök annak, hogy van most előttünk egy olyan törvényjavaslat, amely tárgyalható, és alapvetően, természetesen sok rendelkezését tekintve, azt hiszem, hogy bírja a parlamenti pártok támogatottságát. Nem örülök annak, hogy ezt 1996 októberében kell megállapítanunk.
Nagyon régi adóssága ez a parlamentnek, már az előző parlamenti ciklusban, az 1990-94-es ciklusban is kellett volna ezzel a kérdéssel valamit kezdeniük. Mi, a szabaddemokraták részéről erre vonatkozóan önálló törvényjavaslatot is terjesztettünk elő, és minden egyes olyan javaslatot, amely ebben a témakörben akkor született, messzemenőkig támogattunk, ha az vitára bármilyen módon is alkalmas volt, és hát az előttünk fekvő javaslatok mindegyike az volt, így ezért mindegyiket tudtuk támogatni.
(12.50)
Szeretném hangsúlyozni azt, amely elhangzott az előző előadásban is, egy rendkívül fontos törvényjavaslatról van szó, például amerikai szakértők véleménye szerint a jogállamiságnak, a piacgazdaságnak az öt legfontosabb törvénye közé tartozik a képviselői jogállásról, a képviselői összeférhetetlenségről szóló törvény, és bizony számos alkalommal, mikor Magyarországon vendégül láttunk amerikai szakértőket, akár az alkotmányügyi bizottságnál, akár esetleg bármelyik frakciónál, joggal észrevételezték, hogy miért nincs Magyarországon még ilyen törvény, ez a tiszta piaci viszonyok, a jogállamiság tiszta működése szempontjából egy nagyon fontos javaslat.
Én nem szeretnék kitérni azokra a rendelkezésekre, amelyekben igazából közöttünk nincsen vita, azt hiszem, a fontos az, hogy arról beszéljünk, és én megpróbáljam meggyőzni a különböző frakciók képviselőit arról, hogy - szemben az esetleges előterjesztéssel és mások véleményével - a mi álláspontunkat fogadják el, tehát én alapvetően az eltérésekre szeretnék inkább kitérni.
Az egyik ilyen eltérést a törvény 13. §-a tartalmazza, amely 10 százalékos állami vagy önkormányzati vagyonrésszel rendelkező társaságban lehetővé teszi azt, hogy országgyűlési képviselő vezető tisztséget töltsön be. Ez egy olyan rendelkezés, amely igazából véve nem feltétlenül kell hogy gátjává váljon egy megegyezésnek, erre egyébként a korábbi tárgyalások során mi késznek is mutatkoztunk, mégsem tudjuk támogatni, és természetesen erre vonatkozóan majd módosító javaslatot is fogunk előterjeszteni.
Egyrészt - meggyőződésem szerint - amennyiben mi hosszú távon gondolkozunk, és ezt a törvényt nem erre a parlamenti ciklusra, vagy nem a következő néhány évre vonatkozóan szeretnénk megalkotni, akkor nem szabad azt alapul vennünk, amely, meggyőződésem szerint, praktikus szempontként az MSZP képviselőit is vezérelte, hogy hiszen méltánytalan lenne, hogy ahol van 1-2 százalékos önkormányzati tulajdon vagy állami tulajdon azért, mert a privatizáció kapcsán még nem alakultak ki teljesen tiszta tulajdoni viszonyok, ott nem feltétlenül indokolt, hogy megfosszuk a képviselőt egy ilyen lehetőségtől.
Ez részben igaz, részben azonban - véleményem szerint - egyrészt rövid távra szóló elképzelés, mert ez hosszú távon nagy valószínűséggel meg fog változni, másrészt pedig méltánytalan. A 10 százalékhoz semmilyen jogi hatás egyetlenegy más törvényben, jogszabályban nem fűződik, tehát sem a gazdasági társaságokról szóló törvény, sem egyéb más törvények nem tartalmaznak olyan rendelkezéseket, amely a 10 százalékot valamilyen kardinális hányadnak, tulajdoni hányadnak tekintenék, tehát például hogyha van egy vállalat, ahol 9 százalékos az önkormányzati részesedés, ott megengedjük, hogy a képviselő beülhessen egy igazgatótanácsba esetlegesen, ahol mondjuk 1 százalék, ott ezt már nem teszi lehetővé a törvény rendelkezése. Ezt én méltánytalannak tartom, ez egy olyan határ, amelyet nem feltétlenül kell figyelembe vennünk, meggyőződésem szerint tiszta szabályokat kell alkotnunk.
A tiszta szabály az az, hogy vagy mindent megengedünk, amelyet semmiképpen nem tartok helyesnek, és azt hiszem, a frakciók többsége ezen a véleményen van, vagy pedig a 0 százalékot, magyarul azt, hogyha bárhol, bármilyen arányú állami vagy önkormányzati tulajdon megjelenik, ott képviselő ne vállalhasson ilyen jellegű szerepet. Egyébként ezt a véleményemet támasztja alá Lord Nolan véleménye is, aki Londonból érkezett még a nyáron vendégül Magyarországra, és rendkívül érdekes előadásokat tartott, illetve nyilatkozatot tett.
Angliában nagyon hosszú időn keresztül próbálták ugyanezt az összeférhetetlenségi szabályrendszert kialakítani, ő annak az összeférhetetlenségi, független összeférhetetlenségi bizottságnak az elnöke, amely ma már jól működik Angliában. Ő is elmondta, hogy a magánszférát elfogadhatóvá kívánja tenni az ottani törvény is, és a véleménye szerint méltányos helyzetet teremthet, hogyha a magánszférát beengedjük a parlamentbe, a gazdasági szférát, hogy úgy mondjam, de minden más szabály már bizonytalansági helyzetet teremt, és ez így semmiképpen nem kívánatos.
Egy másik lényeges eltérés az MSZP és a mi véleményünk között, illetve talán ez nem annyira lényeges, de azt hiszem, hogy a későbbiek során mivel gyakorlatias szabályokat kell hogy tartalmazzon, jelentősséggel bírhat a vagyonnyilatkozat kérdése és a vagyonnyilatkozathoz tartozó nyilvánosság kérdése. Ez a 19., illetve 22. §-ban szabályozott kérdéskör.
Alapvetően - véleményem szerint - itt a törvény jó rendelkezéseket tartalmaz, csak talán arra nincs figyelemmel, hogy a konkrét megvalósításra nem ad megoldást, és ahogy a törvény - mondjuk ebben a formájában - hatályba lépne, rögtön megjelennének olyan problémák, amelyek a törvény értelmezésével, véleményem szerint, nem biztos, hogy megoldhatók. Ezért egy 1-es, 2-es, illetve 3-as számú mellékletet szándékozunk a törvényjavaslathoz módosító indítványként előterjeszteni, amely melléklet egészen pontosan, szinte formanyomtatvány-szerűen tartalmazza azokat a szabályokat, amelyek során a vagyonnyilatkozat tekintetében a képviselőnek nyilatkoznia kell.
Ez egyébként a részünkről nem egy új megoldás, 1994 tavaszán, az előző ciklus vége felé Magyar Bálint képviselőtársam aláírásával előterjesztettünk egy önálló törvényjavaslatot, amely kimondottan erre a vagyonnyilatkozatra vonatkozott, úgy gondoljuk, hogy a törvény mellékleteként ez megfelelő segítséget és megoldást jelent majd a részletes problémák leküzdésére, ezért kérem, hogyha lehet, akkor ebben támogassanak bennünket a frakciók.
A nyilvántartás ugyanide tartozik, a mostani szabályozás szerint a törvényjavaslat azt tartalmazza, hogy ez az országgyűlési képviselők számára nyilvános. Ez elvileg lehetőséget ad arra, hogy tulajdonképpen bárki számára nyilvánossá váljon, hiszen két egymással szemben ülő parlamenti frakció képviselője kikérheti a másik képviselőnek a vagyonnyilatkozatát, és azzal utána valamilyen szinten kezdhet valamit.
Egyrészt hogyha ezt nyilvánosságra hozza, akkor az már problematikus lehet, mert a törvényi szabályozás erre nem biztos, hogy választ ad, nem biztos, hogy egyértelmű, hogy amennyiben a képviselő számára nyilvános, akkor mondjuk az újságok számára az-e.
Mi úgy gondoljuk, hogy ezt a nyilvántartást valóban egyértelműen, tisztán nyilvánosságra kell hozni. A korábbi beszédemben is elmondtam, de erre mások is utaltak, hogy azzal, hogy valaki közszereplést vállal, politikai pályára lép, akkor vállalnia kell azt a kellemetlenséget, hogy bizony a magánéletének egy jelentős szelete ismertté válik. És joggal várja el a közvélemény, hogy ez a magánéleti szelet ismert legyen, és ide tartozik a vagyongyarapodás, illetve vagyoni helyzet kérdése is, természetesen megfelelő szabályozással.
Mi úgy gondoljuk, hogy amennyiben az Országgyűlés elnöke ezen vagyonnyilatkozatok kivonatos változatát közzéteszi, akkor egyrészt az adatvédelem, a személyiségi jogi védelem is megvalósul, hiszen olyan adatok, amelyek egészen konkrétumokat és a személyiségre egyértelműen utaló ingatlan legrészletesebb adatait tartalmazó - mondjuk egy gépkocsi rendszámát tartalmazó - adatok nem feltétlenül kell hogy nyilvánosságra kerüljenek, de igenis kerüljön nyilvánosságra az, hogy milyen ingatlan, milyen fekvésű, és milyen gépjármű van mondjuk az adott képviselő tulajdonában. Ezt, úgy gondoljuk, hogy ezzel a kivonattal, amelyet egyébként az általunk előterjeszteni kívánt 3. számú melléklet tartalmazza, megfelelő megoldást tudunk teremteni.
Bihari képviselő úr is viszonylag hosszan beszélt arról, hogy a hatálybalépés tekintetében milyen problémák merültek föl. Szeretném a legfontosabb szempontokat a magunk részéről újra kiemelni. Egyrészt már az előző ciklusban meg kellett volna alkotnunk ezt a törvényt, de amikor 1994-ben az MSZP és az SZDSZ koalícióra lépett, akkor - egyrészt a saját pártjuk programjából áthozva - a koalíciós megállapodás és a kormányprogram is egyaránt tartalmazta azt, hogy szigorú összeférhetetlenségi szabályokat kívánunk mielőbb életbe léptetni.
Mi ezeket a tárgyalásokat, a koalíciós tárgyalásokat az MSZP-vel abban a hiszemben folytattuk le, hogy ez - mondjuk - a közeljövőben, 1994 végéig minden bizonnyal megvalósítható lesz. A kormányzat mulasztást nem követett el, hiszen ez olyan törvény, amelynek előterjesztése, megalkotása mindenhol az Országgyűlés, a parlament hatáskörébe tartozik, tehát itt igazából csak magunkat tehetjük felelőssé, a parlamenti frakciókat.
Tehát amikor azt ígértük, hogy szigorú összeférhetetlenségi szabályokat alkotunk, és ezt mielőbb hatályba léptetjük, ezzel tulajdonképpen a kormánypárti képviselők felé mindenképpen, de én azt hiszem, hogy az ellenzéki pártok frakcióképviselői felé is kinyilvánítottuk azon szándékunkat, hogy addig is, amíg ilyen törvény nem születik, lehetőség szerint senki ne töltsön be olyan funkciót, sem közéleti, sem gazdasági funkciót, amely egy hamarosan hatályba lépő összeférhetetlenségi törvénnyel esetleg összeütközésbe kerülhet.
(13.00)
Meggyőződésem szerint, hogyha abban a változatban lép hatályba a törvény, ahogyan ezt a mostani javaslat tartalmazza - nem akarom megismételni, azzal az elhúzódó hatálybalépéssel, amelyet Bihari Mihály nagyon pontosan ismertetett az imént -, akkor egy rendkívül méltánytalan helyzetet teremtünk azon képviselők felé, akik úgy gondolták a korábbiakban, hogy való igaz, amennyiben lesz összeférhetetlenségi törvény, akkor adott gazdasági pozíciót nekem nem szabad betöltenem. A teremben ülő 386 képviselő döntő többsége ezt így is gondolta. Egészen kicsi az az arány a képviselők között, akik másképpen gondolták.
Ha ez a törvény így lép hatályba, nemhogy ezt a méltánytalan helyzetet korrigáljuk és tiszta helyzetet teremtünk, hanem törvényi legitimitást adunk ennek a méltánytalan helyzetnek a továbbvitelére. Hiszen mindazok, akik most valamilyen gazdasági pozíciót töltenek be, és e törvény rendelkezései szerint ez tiltott lesz, fenntarthatják azokat a funkciókat, amelyeket akár 1994 előtt teljesen jóhiszeműen szereztek, vagy akár 1994 után - és én itt megkérdőjelezem, hogy jóhiszeműen szerezték-e meg, meggyőződésem szerint nem feltétlenül jóhiszeműen kerültek ezekbe a pozíciókba - tehát rögzítjük azt az állapotot, amely egyébként véleményem szerint rendkívül igazságtalan.
Ennél az imént ismertetett helyzetnél sokkal fontosabb egy másik szituáció a törvény hatálybalépésével kapcsolatban, amely - ez is szintén többször elhangzott - arról szól, hogy az Országgyűlésnek nemcsak az országgyűlési képviselőkre vonatkozóan, hanem bizony a közélet más területére vonatkozóan is összeférhetetlenségi szabályokat kell alkotnia. Ez, hasonlóan a képviselői törvényhez, régi adóssága a parlamentnek. De ha mi nem teremtünk tiszta, világos helyzetet, nem mondjuk ki egyértelműen, hogy a törvény hatálybalépésétől számított x napon belül minden képviselő döntse el, hogy melyik pozícióját kívánja megtartani: a magánszférában a gazdasági pozícióját vagy pedig az országgyűlési képviselői pozícióját. Ha ezt nem mondjuk ki egyértelműen, és egy labilis helyzetet teremtünk vagy netán egy elhúzódó vita miatt még hosszú ideig egyáltalán nem alkotunk ilyen összeférhetetlenségi törvényt, akkor bizony önmagát megfosztja attól az erkölcsi alaptól az Országgyűlés, hogy akár a közigazgatásra vagy - hogy egy még fontosabb területet említsek, ahol hasonlóan nagyok a problémák - az önkormányzati képviselőkre, az önkormányzati polgármesterekre vonatkozóan összeférhetetlenségi szabályokat teremtsünk. Ez egy nagyon fontos adósságunk, és csak akkor lesz erkölcsi alapja a parlamentnek ezen a téren is rendet csinálni, hogyha először a saját házunk táján sepregetünk.
Én az előző alkalommal is elmondtam, szeretném most is megismételni azon kezdeményezésünket: meggyőződésem szerint az a hatpárti vagy hét frakció képviselőiből álló bizottság, amely több mint egy éven keresztül dolgozott, és amely, azt hiszem, konstruktív légkörben és fontos döntéseket tudott hozni, jó lenne, ha fennmaradhatna. Egyrészt azért, mert az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvénynek bizony vannak még további módosításra szoruló rendelkezései. Ezen a téren is jó lenne, hogyha tisztább helyzetet tudnánk teremteni. Ezen a téren is lenne munkánk. Másrészt pedig meggyőződésem szerint néhány minisztérium: Belügyminisztérium, Igazságügyi Minisztérium bevonásával megkezdődhetne az a munka, párhuzamosan e törvény elfogadásával, amely az önkormányzatokra és a közigazgatás egyéb területeire vonatkozóan ilyen jellegű szabályokat alkothat.
Zárásként csak annyit szeretnék elmondani, hogy ugyan szövegszerű változatát tekintve az általunk előterjesztett - és egyébként az MSZP és a Kereszténydemokrata Néppárt által nem támogatott, sürgősségre vonatkozóan nem támogatott - javaslatunk, illetve a Bihari képviselő úr által előterjesztett javaslat szöveg szerint nagyon kevés dologban tér el. Az a néhány dolog azonban meggyőződésünk szerint rendkívül fontos, különösen a hatálybalépés kérdése. Ezért meg kell hogy mondjam őszintén, mi a törvényjavaslat támogatottságát vesszük fontolóra, amikor majd a későbbiek során döntünk. Ha ez a változat marad hatályban, az véleményem szerint egy nagyon rossz helyzetet teremtene, és ezért mi mindent megteszünk annak érdekében, hogy meggyőzzük a patkó mindkét oldalán ülőket arról, hogy ezt a törvényt most kell hatályba léptetni, és bizony mindenkire kell vonatkoztatni. Mi ezt szeretnénk elérni, ennek függvényében fogjuk tudni támogatni a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)
