DR. TROMBITÁS ZOLTÁN
DR. TROMBITÁS ZOLTÁN
DR. TROMBITÁS ZOLTÁN (Fidesz): Elnök úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen a szót. Először engedjék meg, hogy az utóbbi két felszólalásra reflektáljak annyiban, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt ugyan igen kemény összeférhetetlenségi szabályokat kívánna életbe léptetni, de egyetlenegy esetben sem gondoltuk azt és állítottuk azt egyetlenegy képviselőről sem - az én tudomásom szerint legalábbis, ebben a témában általában én voltam a nyilatkozó főleg a párt részéről -, hogy bárki ellen bármiféle kifogásunk lett volna egy adott esetben. Mi elviekről beszéltünk, elvi álláspontokat szögeztünk le. Nem azt gondoljuk, hogy a gazdasági élet szereplői önmagukban rosszak lennének vagy bármiféle kárt tennének az országban, mi ilyenről soha nem beszéltünk, kedves Varga Lajos képviselőtársam. Nem erről van szó, hanem arról van szó, hogy a mi gondolkodásmódunk szerint a gazdasági élet szereplőit és a politikai élet szereplőit egy bizonyos fokig egymástól el kell különíteni. Ez lehet, hogy egy jó felfogás, lehet, hogy rossz felfogás, a mi véleményünk szerint ez a követendő út. Amennyiben evvel nem ért egyet a parlament, természetesen más megoldást fog választani, mi azonban azt szeretnénk, ha ez a megoldás lenne, mert ez kizárja minden egyes - nem azt mondom, hogy kizárja minden egyes, de mindenesetre nagyobb biztosítékot nyújt, mint hogyha nincsenek ilyen szabályok. Ez a véleményünk.
Nem véletlen az, hogy vannak olyan országok, ahol nagyon szigorú szabályokat alkalmaznak, például az Egyesült Államokban, és a Fidesz által javasoltak korántsem olyan szigorúak, mint az Egyesült Államokban javasolt szabályok. Természetesen azokat is ki lehet játszani, hiszen az Egyesült Államokban is voltak különböző korrupciós jellegű botrányok a politika és a gazdaság összefonódása kapcsán, s ott számos egyéb törvény - a lobbytörvénytől kezdve, egyebek - szabályozza azokat, hogy milyen mechanizmusok élhetnek a képviselők és a gazdaság között. Én azt gondolom, hogy jobb az, ha bizonyos dolgokat megtiltunk, bizonyos dolgokat alaposan beszabályozunk és tisztává teszünk, mint hogyha nem. Mi, amikor az első beterjesztés volt evvel kapcsolatban, három ok kapcsán nem írtuk alá ezt a beterjesztést; és ez a három ok egyrészt ennek a bonyolultsági foka volt, ami azóta bebizonyosodott, hogy olyan sokfajta javaslatot tartalmazott az eredeti ötpárti megállapodás, ami kezelhetetlenné tette ezt a dolgot, és ezért átdolgozásra vissza kellett kérni, tehát ez az idő bebizonyította, hogy itt jogos volt a fenntartásunk. A másik az előbb már említett gazdasági összeférhetetlenség, amiről még néhány szót szeretnék beszélni a későbbiekben, a harmadik pedig a hatálybalépés kérdése, amely most is élesen vitatott.
Azt elmondtuk többször is, hogy a hatálybalépés kérdése egy olyan kérdés, amit ez a parlament nem kerülhet meg úgy, hogy bármilyen szabályt hozunk, ha egyszer hozunk egy szabályt, akkor nem tehetjük meg azt, hogy magunkra nem vonatkoztatjuk ezeket a szabályokat. Nem mondhatjuk azt, hogy mindenkire vonatkozik, majd akik jönnek később, de mi magunk viszont kivételezett személyek vagyunk, mert magunkra ezt nem vonatkoztatjuk. Ez egy farizeus magatartás lenne az én véleményem szerint. Tehát bármilyen lesz ez a szabály, ez ránk is kell hogy vonatkozzon. Természetesen nem visszamenőlegesen, hanem attól a ponttól kezdve, amikortól életbe léptetjük ezeket a szabályokat, attól a ponttól kell ezt vonatkoztatni, legyen ez bármilyen életbe léptetés.
Önmagában véve egyébként az átláthatóság kérdése bármilyen dologban nagyon fontos, alapkérdés, avval egyetértünk, és evvel - azt hiszem - a tárgyalásokon mindenki egyetértett, bármelyik frakció részéről jött, hogy az átláthatóság kérdése alapkérdés. Azonban ez önmagában nem oldja meg a problémák egy részét. Mert ha van olyan összefonódás, amit meg kell akadályozni, és valaki visszaél ezzel, az összefonódás lehetőségével, és ezt ki is tudja használni ezt a lehetőséget, akkor, ha nincs tiltva ez a lehetőség - tehát megfoghatatlan, mivel nincsen tiltva -, éppen ezért bizonyára számosan akadnának, akik szívesen elvállalnának esetleg egy szégyenérzetet akár a nyilvánosság előtt is annak érdekében, hogy milliókat pakolhassanak a zsebükbe, ha ezt a lehetőséget kihasználhatják. Tehát én azt mondom, hogy a nyilvánosság az alapkövetelmény, de természetesen önmagában véve nem elegendő.
Felvetődött itt a 10 százalékos állami tulajdon. Az első beterjesztésben a többségi állami és önkormányzati tulajdonokban való részvételt próbálta volna meg tiltani az összeférhetetlenségi javaslat, ezt a későbbiekben Bihari Mihály képviselő úr 10 százalékra módosította a benyújtott javaslatában. Mi ezt még mindig kevésnek tartjuk, azt gondoljuk, hogy minden olyan helyen, ahol állami tulajdon van, ott a képviselők összeférhetetlenségét ki kell mondani, ugyanez igaz az önkormányzatokra is. Azért gondoljuk ezt, mert - anélkül, hogy bővebben ki akarnék térni - ez valóban magában rejti azt a lehetőséget akár a klientúrakiépítéstől kezdve, bármire, szóval sok olyan lehetőség rejlik ebben, amit mi nem kívánunk megengedni, és éppen ezért itt nincs más megoldás, mint a tiltás. Ez nem vonatkozik azokra a tisztelt képviselőtársaimra, akik valamilyen pozícióban jöttek be a parlamentbe, ők nem ezért szerezték meg ezeket a pozíciókat, ezt értem, csak választani kell véleményünk szerint a kettő közül, vagy az egyiket, vagy a másikat választja, mert ez a legtisztább és legeredményesebb megoldás.
Érintettem már itt nyilván egyrészt a bonyolultság kérdését, a gazdasági összeférhetetlenségre is csak finoman utaltam, talán még annyit a gazdasági összeférhetetlenségről, ha megengednek, hogy mi kevésnek tartjuk valóban azt, hogy csak az állami és az önkormányzati szféra legyen tiltott ezen a területen. Lehet, hogy az általunk javasolt megoldás, a magánszféra teljes kitiltása a területről tehát a különböző kft.-k igazgatótanácsi tagságai, rt.-k és a többi felügyelőbizottsági tagságai az túl szigorú megoldás esetleg Magyarországon, mondhatják sokan. Ez lehetséges, hogy így van, nyilván több megítélés, többszörös megítélés kérdése, de azért azt gondolom erről, hogy ha éreztünk volna a tárgyalások során egy olyan lehetőséget, hogy a partnerekben lett volna arra hajlam, hogy esetleg úgy közelítsük meg ezt a területet, hogy nem a magánszférát mint önmagát zárjuk ki, hanem próbáljunk valamilyen köztesebb megoldásokat találni. Mert szerintem lehet, és erre esetleg majd módosító indítványokat azért próbálunk benyújtani. Mert a magánszférában is azért lehetnek olyan területek, amelyeket szerintem kifejezetten ki kellene zárni a képviselőség területéről.
Utal itt Bihari képviselőtársam a koncessziós törvényre. Természetesen igaza van. De azt gondolom, hogy önmagában sem a közbeszerzési törvény, sem a koncessziós törvény önmagában ezt a problémát nem oldja meg. Egyrészt számtalan kijátszási lehetősége van azon törvényeknek is - tehát nem biztos, hogy elég a szabályozás -, másrészt pedig nem biztos, hogy egészen jó a közbeszerzési törvény is, sokszor rossz hatásai is vannak. A kérdés, azt gondolom, hogy itt a képviselői összeférhetetlenséget szabályozni kell.
(14.00)
Van egy olyan etikai probléma, egy olyan etikai kérdés is, hogy azt gondolom, nemcsak a parlamenti képviselők összeférhetetlenségét kell szabályozni, hanem az önkormányzati képviselők összeférhetetlenségét is, és a köztisztviselői kar összeférhetetlenségét is. Ebben nyilván egyetértés van közöttünk egyébként, de nem lehet megelőzni a parlamenti képviselők összeférhetetlensége kérdéskörének a rendezését más ilyen összeférhetetlenségekkel.
Egyrészt elemi etikai norma az, hogy a parlamentnek először a saját összeférhetetlenségét kell szabályoznia, utána szabályozza majd az önkormányzati képviselőkét, illetve az állam különböző tisztségviselőinek az összeférhetetlenségét.
Erre különösen igaz az, amikor manapság épp egy elég nagy botrány közepette állunk, amikor egyáltalán nem lett volna mindegy az, ha esetleg már élnek szabályok, köztisztviselőkre vonatkozólag összeférhetetlenségi szabályok, akkor lehet, hogy bizonyos botrányok esetleg elkerülhetők lettek volna. Ez nem biztos, de lehetséges, hogy ez elkerülhető lett volna. Tehát nekünk kötelességünk minél hamarabb megalkotni a képviselői összeférhetetlenségi törvényt azért is, hogy minél hamarabb megalkotható legyen az önkormányzati képviselőkre és a köztisztviselőkre vonatkozó összeférhetetlenségi szabályok egész sora.
Összefoglalóan tehát én azt szeretném elmondani összegző véleményként, hogy így, a benyújtott formában nem tudjuk támogatni a javaslatot. Megpróbálunk hozzá módosító indítványokat beterjeszteni, reméljük, hogy lesz nyitottság a módosító indítványokra. Az én érzésem szerint itt nem kormánypárt-ellenzéki viták folynak, sokszor nem is pártok közötti viták folynak, hanem egyes pártokon belül is a legkülönbözőbb vélemények vannak e kérdéskör kapcsán.
Majd a végén, valamikor a szavazáskor derül ki az igazság, hogy a képviselők kétharmada melyik álláspont mellé tudja letenni a saját voksát. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
