KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Bihari Mihály, aki a Ház előtt fekvő összeférhetetlenségi törvényjavaslat előterjesztője, volt szíves megemlíteni, hogy a '94. évtől kezdődő törvényhozási ciklusban a Fidesz volt az első olyan párt, amelyik összeférhetetlenségi törvényjavaslatot terjesztett elő. Annak a javaslatnak az előterjesztője én voltam.
Már akkor is elmondtuk, hogy ennek az az oka, hogy a parlamentbe bejutott pártok mindegyike kivétel nélkül, a választási kampányában azt ígérte, hogy a lehető legsürgősebben elfogadja az országgyűlési képviselők és a gazdasági pozíciók közötti összeférhetetlenségi szabályokat.
Maga Horn Gyula, emlékezhetnek a képviselők, '94 szeptemberében, majd októberében, majd novemberében állította és ígérte határozottan, hogy két héten belül, egy hónapon belül, még az év végéig a Ház elé terjesztik azt a törvényjavaslatot - ezt nyilván nem mint a Magyar Köztársaság kormányának elnöke, hanem mint az MSZP elnöke mondta, hiszen értelemszerűen a képviselők összeférhetetlenségi törvényjavaslatát a pártok, frakciók beterjeszthetik, a kormány nehezebben terjeszt be ilyet, és nem is kívánatos, hogy a kormány terjesszen elő egy ilyen javaslatot - tehát ő, gondolom, az MSZP elnökeként ígérte azt, hogy ezt a törvényjavaslatot a Ház elé, az MSZP frakciója behozza. Éppen ez volt az oka annak, hogy szemben az összes többi párttal, az MSZP frakciója - élvén a parlamentben lévő többségével - megakadályozta azt, hogy az általam beterjesztett törvényjavaslatot a Ház egyáltalán napirendjére tűzze. Ugyanakkor tudjuk azt, hogy ennek mi lett az eredménye: most van az az időpont, és nem '94 szeptembere, októbere és novembere, amikor ez a törvényjavaslat a Ház elé bekerülhet. Tehát Horn Gyulának nem sikerült azt az ígéretet betartania, szemben a választási kampányban elhangzottakkal, és szemben azzal, amit itt a plenáris ülésen a magyar parlament képviselőinek megígért, hogy ezt a törvényjavaslatot behozzák '94 decemberéig a Ház elé.
Súlyos hiba ez, mert nagyon komoly kérdéseket vet fel. Ha megvizsgáljuk azt a kérdést, hogy mi is az oka annak, hogy ilyen kiemelt figyelmet szentelünk az összeférhetetlenségi törvénynek és szabályoknak, akkor én nem kívánok itt visszautalni az előttünk szóló képviselőtársakra, akikkel messzemenőleg egyetértek. Sőt, inkább alá szeretném húzni, hangsúlyozni szeretném azt a véleményüket, hogy egy olyan szakaszban, ami most van Magyarországon, komolytalan minden parlamenti és kormányzati kezdeményezés, amely a korrupciót és a feketegazdaságot próbálja visszaszorítani akkor, amikor a képviselők saját házuk táján nem hajlandók seperni.
Én nagyon sajnálom, hogy ezt az MSZP akkor megakadályozta, a kérdés legalább napirendre tűzésével jelezni lehetett volna, hogy a szándékok komolyak. Miután nem volt két éven keresztül ilyen törvényjavaslat a Ház előtt, sőt, Horn Gyula azt is mondta egy sajtónyilatkozatában, hogy az ő véleménye szerint már nem lehetséges az, hogy erre a ciklusra érvényes összeférhetetlenségi szabályokat a parlament megalkosson, így ez világos üzenete volt mindenki számára annak, hogy a kormány és a kormányzati többség szándéka nem komoly. Ugyan jogkövetésre, a korrupció visszaszorítására, a feketegazdaság visszaszorítására tesznek javaslatot, de a saját házuk táján nem hajlandók seperni. Ezzel több kárt okoztak a magyar állampolgárok számára a kormány hitelének, mint egy sor - egyébként rossz és már azóta megváltoztatott - törvényjavaslat.
(13.10)
A Fidesz által előterjesztett törvényjavaslat - szemben a mostanival - nagyon szigorú összeférhetetlenségi szabályokat fogalmaz meg. Tettük ezt azért, mert nem óhajtottunk hosszú időre szóló és érvényes összeférhetetlenségi szabályokat alkotni, hanem azt mondtuk, hogy addig, amíg az átalakuló gazdaság, amíg az átalakuló társadalom nem rendelkezik olyan belső megtartó erőkkel, nem rendelkezik olyan világos és érvényesíthető, a többség által kikényszeríthető morális és egyéb magatartási szabályokkal, amelyek nem teszik szükségessé a nagyon szigorú összeférhetetlenségi szabályokat, addig a parlamentnek a lehető legkomolyabb és legszigorúbb törvényességi feltételeket kell szabnia a gazdasági élet és a törvényhozói hely tekintetébe.
Világossá kell tenni ugyanis azt, hogy mi a szándék. Világossá kell tenni, hogy egy ilyen átmeneti időszakban mi az a vezérelv, amit mi megvalósítandónak gondolunk a társadalomban és gazdaságban. Világossá kell tenni, hogy nem lehetséges az a fajta magatartás, amit most mindenki vél, és hovatovább elfogadottnak, sőt, hovatovább normálisnak gondol ebben az országban; adott esetben legutóbb épp a kormányból távozó miniszter jelentette ki, hogy: a világ ilyen. Nem ilyen a világ! Nem arról van szó, hogy ilyennek kell elfogadnunk. Ha szigorúak vagyunk, ha világosak vagyunk és következetesek, nem szabad, hogy azt gondoljuk, hogy a világ ilyen.
Azt hiszem, hogy az az első lépés éppen ezért, hogy erre az átmeneti időszakra, és tudnunk kell, hogy ez az átmeneti időszak eltart egy darabig, amíg mondjuk a piacgazdaság és - mondjuk - a demokrácia szabályai nemcsak elfogadottak jogszabályi értelemben, hanem az emberek gondolkodásmódjába is beivódnak, addig igenis szigorúbb szabályokat kell alkalmaznunk.
Ezért terjesztett be a Fidesz nagyon szigorú és nagyon rigorózus szabályokat az összeférhetetlenség tekintetében. Nem gondoljuk azt, hogy ezek megváltoztathatatlanok - hogyha egy későbbi, tisztább helyzetben, amikor már nem ez az átmeneti időszaka van a gazdaságnak és a társadalomnak -, ezeket nem lehet megváltoztatni. Sőt, valószínű, hogy meg kell változtatni. Nem gondoljuk azt, hogy véglegesen el kell szakítani a parlamenti helyekről a gazdasági élet szereplőit. És meg kell akadályozni azt, hogy bárki, aki bármilyen szerepet vállal a gazdaságban, ne lehessen képviselő. Nem erről van szó. Arról van szó, hogy az átmeneti időszakra igenis más okok miatt ilyen szigorú szabályokat kell megfogalmazni. Ez a Fidesz határozott álláspontja.
Éppen ezért - szemben azzal a javaslattal, amiről most itt szó van a Házban - a Fidesz mindenfajta gazdasági társaság vezető pozícióját tilalmasnak véli a parlamenti képviselők számára, tekintet nélkül a tulajdonosi szerkezetre. Márcsak azért is, mert kívánatosnak tartjuk, hogy ilyen szempontból tulajdonsemleges legyen az összeférhetetlenségi szabályzás, nem teszünk ilyen értelemben különbséget állami és magánvállalat között, hiszen tudjuk azt, hogy hiába magánvállalat egy vállalat, a parlamenti képviselő - akár a bizottságokban, akár a parlamentben - a gazdasági élet szereplőire hoz szabályokat, és addig, amíg nincsenek kialakult normák erre vonatkozólag, úgy gondoljuk, hogy itt világos érdekkonfliktus van, és ezt az érdekkonfliktust valamilyen módon kezelni kell, az első időszakban mindenképpen nagyon szigorúan.
Vannak erre más technikák is, csak ne felejtsük el, hogy azok a technikák, amelyek mondjuk egy 400 éve működő parlamentben beváltak, azok a 6 éve működő magyar demokratikus parlamentben nem biztos, hogy megállják a helyüket, mert hiányzik egy csomó feltétel. Éppen ezért nagyon veszélyes és nagyon óvatosan kezelendő mindenfajta olyan érvelés, ami más országok gyakorlatával kapcsolatban tesz összehasonlítást, és abból próbál levezetni számunkra valami világos és egyértelmű utalást.
Hasonlóképpen ezért sántít egy kicsit az a fajta összehasonlítás is, ami mondjuk a magyar korábbi parlamentek által elfogadott, - akár a háború előtt, akár a háború után elfogadott - összeférhetetlenségi szabályokból vél elődöket felfedezni. Hasonlóképpen azt fogalmazzuk meg, hogy ügyvédi praxist ne folytathasson országgyűlési képviselő.
Tehát arra az időre, amíg országgyűlési képviselő valaki, ne lehessen ez a lehetőség nyitott számára. Itt is világos, hogy addig, amíg Magyarországon a hatalmi ágak elválasztása hatéves múltra tekint vissza; addig, amíg tudjuk azt, hogy milyen információs és egyéb előnyökkel jár egy parlamenti képviselői hely az államigazgatás bármely területén fellépve; nem megkérdőjelezve azt, hogy a magyar bíróságok függetlenek, mégsem gondoljuk azt, hogy ki kell tenni őket annak a helyzetnek, hogy egy adott esetben a magyar bíróság előtt valamilyen ügyben egy olyan ügyvéd lépjen fel - egy megbízottja képviseletében -, aki egyébként parlamenti képviselő. Nem óhajtjuk ezt a helyzetet, el kívánjuk kerülni. Ezért fogalmaztuk meg ezt a szabályt.
Hasonlóképpen nagyon szigorú a mi szabályzásunk a parlamenti képviselők szerepvállalását illetőleg az alapítványoknál, és az egyéb közakaratot vagy közjót szolgáló testületeknél, egyesületeknél, társaságoknál. Azt gondoljuk, hogy itt vehessen részt a képviselő, hiszen számos olyan alapítvány, egyesület létezik, amelynek a lefektetett és demonstrált céljai humánusak, jóakaratot, jó erkölcsöt közvetítenek, és valamely, a köz javát szolgáló cél érdekében tevékenykednek.
Igen ám, de ekkor azt szeretnénk rögzíteni, hogy ezen pozícióért a képviselő ne vehessen fel semmifajta jövedelmet, és azt kívánjuk rögzíteni, hogyha ebben a pozícióban van a képviselő, akkor egyéb juttatást sem vehet fel attól az alapítványtól. Örülök annak, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatban ezek benne vannak, éppen ezért ezt a részt mindenképpen támogatni fogjuk. (Derültség a kormányzó pártok padsoraiban.)
Azért szükséges ezt hangsúlyozni, mert talán emlékeznek még arra képviselőtársaim, hogy kormánypárti képviselővel előfordult az, hogy az általa összetört BMW-ről kiderült, hogy annak az alapítványnak a tulajdonában van, és az ő személyes használatában van, aminek egyébként ő a kuratóriumi elnöke. Ezek a magatartások rossz üzenetet közvetítenek, el kell ezeket kerülni. Örülök, hogy kormányzati oldalról a mostani javaslatban ezek a javaslatok meghallgatásra találtak, és ez már a hatpárti, részben a hatpárti, illetőleg ötpárti valamikori egyeztetett előterjesztésben is szerepelhet.
Hasonlóképpen ki szeretnék térni arra, amit üvegzsebűségnek vagy átláthatóságnak szoktak titulálni a sajtóban. Szeretném rögzíteni, jó ez a fogalom, hiszen világossá teszi a szándékot. Ha jól emlékszem, az előző ciklusban Katona Béla terjesztett elő törvényjavaslatot azzal kapcsolatban, hogy a képviselői jövedelmek minden vonatkozásban legyenek átláthatóak. Sőt, ha jól emlékszem, az SZDSZ-nek is volt hasonló tárgyú előterjesztése, sőt, a Fidesznek is volt hasonló tárgyú előterjesztése, tehát már az előző ciklus néhány akkori ellenzéki pártja, vagyis az összes ellenzéki pártja egyetértett abban, hogy a képviselői jövedelmeket átláthatóvá kell tenni.
Ennek a technikája nagyon sokrétű lehet, és világos, hogy ezen részletes szabályok kimunkálásában ez a javaslat, ami előttünk fekszik, megfogalmaz jó elemeket. De szeretnék valamit hangsúlyozni határozottan. Nemcsak a jövedelmeket kell világossá tenni, hanem mi szeretnénk elérni, hogy azok a jogcímek is világosak legyenek, ami alapján a képviselő jövedelmet húz, vagy bármi módon más anyagi előnyt élvez. (Közbeszólás a bal oldalról: Ez is benne van.) Tehát ezeket is világossá kell tenni.
Tudom, hogy ez benne van a javaslatban, szeretném azért hangsúlyozni, mert ez a törvényjavaslat nagyon hosszú előéletre tekint vissza, és a mai ellenzéki pártok egy része kormányzati pozícióban egész más oldalról közelítette meg ezt a kérdést. És itt picit hasonló a helyzet akkor, amikor az akkori ellenzéki pártok kormányzati pozícióba jutottak. Az egész kérdésnek a sorsára jellemző az, hogy akkor az egész ellenzék hevesen támogatta, és lelkesedett az összeférhetetlenségi törvényért, majd '94-ben az új kormánypártok egyike, az MSZP az első előterjesztést leszavazta, megakadályozván, hogy a parlament ezt tárgyalja.
Úgy gondolom, hogy ma már belátható, hogy az MSZP részéről ez hiba volt, kellett volna, hogy a parlament már akkor elkezdje ennek a javaslatnak a tárgyalását. Összességében a Fidesz ebben a javaslatban, ami előttünk van, olyan módosító indítványokat fog előterjeszteni, amelyek ezt a javaslatot szigorítják, következetesebbé teszik, az összeférhetetlenségi választóvonalat mi közelebb húznánk meg a szigorú elválasztáshoz, mint a mostani törvényjavaslat.
Ezek a módosító indítványok nyilvánvalóan heves vitát fognak kiváltani, hiszen tudjuk azt, hogy komoly ellenérvek hozhatók fel e megoldás ellen. Tudjuk azt, hogy egyébként egy jól bejáratott demokráciában nem kell nagyon szigorú szabályokat érvényesíteni minden pillanatban, hiszen vannak más morális, erkölcsi magatartásformák, amelyek egyébként szabályoznak olyan kérdéseket, amelyeket a jogszabályok - akármilyen pontosak és precízek - nehezen tudnak szabályozni.
Azonban a mai helyzetben, és hadd emlékeztessem a képviselőtársakat arra, hogy itten milyen vita folyik a közéletben, ami a leghevesebben érinti ezeket a kérdéseket. Tehát a mai helyzetben a szigorú szabályzás hívei vagyunk.
(13.20)
Reméljük, hogy azokat az érveket, amelyeket a módosító javaslataink során előterjesztünk, talán megszívlelik a képviselőtársaim, és sikerül elmozdulni egy szigorúbb szabályozás felé.
Még néhány szót hadd szóljak az életbe léptetésről, mert nem kerülhető meg az a kérdés, hogy ez a egész javaslat - nem a beterjesztett javaslat, hanem maga az összeférhetetlenségi törvény - mikor lépjen hatályba.
Tulajdonképpen azzal, hogy két évig a parlament nem tárgyalt erről a kérdésről, a hajó, az összeférhetetlenségi törvény hajója részben elment, hiszen látjuk azt, hogy ennek a parlamentnek, amennyiben ez a parlament a hatályba léptetést a törvény elfogadása után határozza meg és már a mostani parlamenti képviselőkre is vonatkoztatja, akkor ez komoly felfordulást okozhat a parlamentben.
Tudjuk azt is, hogy ennek vannak egyéb kockázatai is, azonban én szeretném meggyőzni önöket arról, hogy adott esetben ezeket a kockázatokat vállalni is kell és vállalni is lehet. És talán különösebb súlyt ad a szavaimnak az, hogyha abba gondolnak bele, hogy ma milyen üzenetet kell a magyar parlamentnek küldeni a választópolgárok felé, mit kell, milyen érzetet kell keltenünk a választópolgárokban. Azt kell kelteni, hogy választóvonalnak tekintjük azt a privatizációs, illetőleg korrupciós botránysorozatot, ami most az országban terítéken van, komolyak a szándékaink, a magyar parlamentnek eltökélt szándéka, és ebben támogatja ezt a jelenlegi kormány, hogy világos határvonalat tegyünk, világos és elszánt üzenetet küldjünk, világossá tegyük, hogy ezt meg akarjuk fogni, meg akarjuk akadályozni, ez tovább így nem mehet.
Éppen ezért, bár tudom, hogy komolyak a kockázatok az azonnali hatályba léptetést és már erre a parlamentre vonatkoztatást illetőleg, a Fidesz mégis ezt támogatja, és reméljük, hogy az érveink szintén esetleg egy kicsit módosítják az önök álláspontját, már akik a hatályba léptetést elhúzóan szeretnék megvalósítani.
Nyilvánvalóan nagyon sok módosító indítvány fog még érkezni ehhez a törvényjavaslathoz és módunk lesz arra, hogy ezeket az általánosabb elveket, amelyeket és most elmondtam, konkrét jogszabályi formában is önökkel megismertessük, és remélem, hogy a bizottsági viták ebben az ügyben azt fogják tükrözni, hogy a parlament világosan felismerte, és itt nem önmagában pártról, frakcióról van szó, itt arról van, hogy az egyik legfontosabb törvénye ez a parlamentnek és a demokráciának, és ezért egy jó törvényt kell alkotnunk.
Ehhez a Fidesz a tőle telhető segítséget igyekszik megadni. Köszönöm a szót. (Taps.)
