DR. VARGA ISTVÁN
DR. VARGA ISTVÁN
DR. VARGA ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! E késői órában megpróbálom nagyon röviden összefoglalni ennek a törvénynek a Magyar Demokrata Fórumnak az átfogó véleményét.
Nagyon sajnálom, hogy ez a nagyon fontos és a lakosság széles körét érintő törvény e törvénygyártási kampányban ilyen méltatlan szerepet kap, az a meggyőződésem azonban, hogy az adózás rendjéről szóló törvényjavaslat pongyola, kapkodva elkészített, és immár ebben a ciklusban, képviselőtársaim, a 9. olyan módosítás, amely sajnos nem a kormány szakértelmét, hanem részben lehet, hogy erős a kifejezés, dilettantizmusát bizonyítja.
Hol van itt, képviselőtársaim, a jogbiztonság, a tudatosság, a tervszerűség és az átgondoltság? E törvényjavaslat elfogadásával tovább nő az adózók körében a bizonytalanság, és természetesen nem éri el azt a kormány által sokszor beharangozott célt, hogy valamilyen módon vissza kellene a feketegazdaságot szorítani.
A törvényjavaslat első szakaszával kapcsolatos megjegyzésem az, hogy a javaslat differenciálatlan államképet tükröz ezzel a megoldással, hogy az adóhatóság a költségvetési támogatás kiutalását nem azon az alapon tagadhatja meg, hogy az igénylőnek az adóhatóság nyilvántartása szerint tartozása van, hanem beszámíthatja a vámhatóságnál a társadalombiztosítás felé fennálló tartozását is.
Nem az a baj, hogy privilegizált lehetőséget kapnak a behajtásra az említett hatóságok, hanem az a baj, hogy az egyik hatóság joggyakorlatában kialakult jogbizonytalanság átszűrődhet ezen tervezet megoldása folytán a másik hatóság gyakorlatába, és így a jogbizonytalansági elemek hatványozottan fognak jelentkezni.
Ennek az 1. §-nak az a veszélye, hogy egy rossz vámhatósági vagy társadalombiztosítási joggyakorlati mozzanat hatásai az adóhatóság és a költségvetési támogatás kiutalásának gyakorlatát is bizonytalanná teheti. A jogalkotói elvárás nyilvánvalóan az, hogy az alrendszerek - itt gondolok a vámhatóság, társadalombiztosítás, adóhatóság - erősítsék egymást.
Ezzel szemben a várható gyakorlati hatása inkább az lesz, hogy a könnyen kialakuló zűrzavarok és az állami kezdeményezésen keresztül az alrendszerek egymásra fognak omolni.
A 3. §-sal kapcsolatosan az adóhatóság adatállományában való nagytakarítást készítik elő, dicséretesen praktikus megoldás ez a szándék, de kérdés, hogy milyen garanciákat kapnak azok, akik éppen a nagytakarítás során, vagy annak következtében kárt, vagy érdeksérelmet szenvednek.
Az alapkezelés, az alaptisztítás már ma szinte - idézőjelben mondom - "veszélyes üzemi tevékenység", ez a törvényjavaslat nem eszerint kezeli ezt a kérdést.
Tisztelt Országgyűlés! A 7. § a praktikusnak látszó kemény szabályt fogalmazza meg a kezességi konstrukcióval kapcsolatosan. A probléma az, hogy ez a megoldás is könnyen továbbgyűrűztetheti a fizetésképtelenséget.
Azt is aggályosnak tartjuk, hogy az adóbehajtási szabályok ilyen keményítése miként hat a felek polgári jogi jogviszonyaira. Általános jellegű módszertani kifogásként is meg kell fogalmaznunk: az adóügyi jogszabályok szerkesztői nincsenek tekintettel általában a polgárjogi összefüggésekre. Most is ennek lehetünk tanúi.
A törvényjavaslat 11. §-ában az adóhatóság visszatartási jogának mellőzése valóban új jogszabály, amely a szakmán belül és a polgárok között is óriási vitákat fog kavarni. Felvetődik a kérdés, ki és milyen alapon fogja eldönteni, hogy a költségvetés-támogatás visszatartása az adózó gazdálkodási tevékenységet ellehetetleníti vagy nem lehetetleníti el.
A Magyar Demokrata Fórumnak az az álláspontja, ez egy újabb lehetőség a korrupcióra, a politika és a gazdaság összefonódására.
A 15. §-ban megfogalmazott Kormányzati Ellenőrzési Hivatal adótitokba való betekintés jogát teljes egészében elfogadhatatlannak tartjuk, hisz ezáltal közvetlen lehetőség nyílna a kormány, illetve a kormányfő kezébe, amelynek következményei beláthatatlanok. Úgyhogy engedjék meg képviselőtársaim, hogy egy szubjektív megjegyzést tegyek, külön misét és esetleg törvényjavaslatot is megérdemel, hogy az a csodálatosan létrehozott és a feketegazdaság visszaszorítására szolgáló szuper szervezet, mármint a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal hogyan illeszkedik, hogyan illeszkedik az alkotmányba, hogyan illeszkedik a nyomozó hatóságok, az ügyészség, s egyáltalán hogyan - felügyeleti jogköre, de erről majd azt hiszem egy hosszabb expozét lenne érdemes, és hosszabb időt kellene erre fordítani.
Olvashatatlan és értelmezhetetlen a 16. §, nem értjük ennek a (4) bekezdését, hogy mit keres egyáltalán az adózás rendjéről szóló törvényben.
A legkomolyabb aggályunk a törvényjavaslat 20. §-ával kapcsolatosan van, amely szerint ugye ez a 60/A § (1) bekezdése, idézem: "Ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodással és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, akkor az adóhatóság az adóalapját becsléssel állapítja meg. Ez esetben figyelemmel az ismert és adózott jövedelmekre is, az adóhatóságnak meg kell becsülni a vagyongyarapodás és az életfenntartása fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége."
Ez meggyőződésem, hogy az utolsó elvetélt kísérlet arra, hogy az eltitkolt jövedelmeket valamilyen módon a kormány megfogja, ez a jogszabály-módosítás azonban erre teljesen alkalmatlan, mert felvetődik a kérdés, ki mondja meg azt, hogy mi az, ami nincs arányban a vagyongyarapodással, és az életvitelre fordított kiadásokkal. Mekkora eltérésnek kell lenni, és milyen módon lehet ezt megállapítani, illetve milyen eljárásjogi szabályok vannak erre. Ezzel kapcsolatosan teljesen hiányos a törvényjavaslat, és az a véleményem, képviselőtársaim, hogy ezt a szintén gumi-jogszabályt felejtsük el.
Meggyőződésem, hogy a törvényjavaslatnak ez a módosítása ugyanolyan pótcselekvés, mint az előzőek, mert nem az igazán nagy és helyenként tisztességtelen, törvénytelen módot felhalmozott megszerzők ellen fog irányulni, hanem ahogyan ezt, legalábbis ebben a két évben és a választási ciklusban tapasztaltuk, a magyar középosztály vagy leendő középosztály, vagy leendő polgárság megsemmisítése, annullálása folytatódik.
Nem tudjuk elfogadni a törvénytervezet 22. §-át, hogy az adózót fix összeg önellenőrzési pótlék terheli akkor is, ha saját kárára téved, vagyis az önellenőrzés alapján adó-visszatérítési igényt támaszt. Az önellenőrzés adónyilvántartáson történő keresztülvezetésével járó igazgatási költséget vélhetően fedezi a vissza nem térített adó, mint az adóhatósági számlán lévő pénzeszköz kamata.
Ugyancsak elfogadhatatlannak tartjuk a 24. §-t is, nevezetesen azt, hogy jogosulatlan adó-visszatérítési igény előterjesztőjét is adóbírsággal kell sújtani, még akkor is, ha a kiutalásra az előzetes vizsgálat miatt nem került sor, abban az esetben, ha az adózó tévedése egy jóhiszeműségből következett be.
A 80/A § ugye egy évet sem élt, és mégis újabb módosítás következik, ami álláspontunk szerint ugyancsak elfogadhatatlan.
A tervezett 30. § (1) és (2) bekezdései ugyan kiegészítik a törvényhelyet, de véleményem szerint logikátlan és következetlen, ami a gyakorlati végrehajtásnál már előreláthatóan ellentmondásos és értelemzavaró helyzeteket fog szülni.
A 80/A § végrehajtására kiadott PM-rendelet, amely nagyon hamar megszületett törvény kiadása után 1996. január 18-án, most a mellékletének a 16. pontját emelik be a törvénybe, amely szerint a feltételezett jogügyletre vonatkozóan a kedvezményezett adózónak nyilatkozni kell, hogy azon "tényállás, amely még be sem következett, megfelel a valóságnak, és nyilatkozom továbbá arról, hogy a jövőbeli ügy gazdasági esemény, ami a kérelem tárgya, nem került ellenőrzése, és erre nézve sem adóigazgatási sem bírósági eljárás nem folyik, legalábbis jelenleg". Érdekes, hogy ezért vezettük be 1996-tól a feltételes adómegállapítás jogintézményét, hogy a jövőt előre adóztatva, jogbiztonságot "teremtsünk", most meg azt nyilatkoztatjuk, hogy ez a jövő még nem ellenőrzött.
(19.20)
Nyelvtani, jogi és adóügyi lehetetlenség. Továbbá - folytatom - nyilatkozik az adózó a tervezet szerint arról is, hogy a jövőbeli jogszabályváltozás az ő kérelmében írt - idézőjel - "tényállását megváltoztatná, akkor a kérelme már nem teljesíthető". Kérdezem, hogyan lehet megsemmisíteni, semmissé tenni egy feltételes adómegállapítást, egy jövőbeli jogszabályváltozás miatt egy esetleges jogügyletet, és ki fogja ezt ellenőrizni. Az adóhivatal a törvény erejénél fogva biztos, hogy nem. Honnan tudja a PM, hogy hamis volt-e a jognyilatkozat, hogy volt-e ellene eljárás, és a kérelmező tudott-e a jogszabályváltozásról. A törvény mostani módosításával azt biztosítjuk, hogy amit eddig rendelet szintjén mondott ki a PM, most már szó szerint törvényi rangra emeli, és teszi ezt úgy, hogy a saját hatáskörben hozott határozatát saját maga ellenőrzi, és saját maga fogja megsemmisíteni, ami - enyhén szólva - az államigazgatási renddel és az összeférhetetlenségi jogszabályokkal szöges ellentétben áll.
A 80/A § (4) bekezdése helyébe lépő új rendelkezés, továbbá egy új, (5) bekezdéssel kiegészül, ezt az egész jogi morbiditást tovább fokozza az, hogy a (4) bekezdés b) pontjában a már teljesített ügyletre úgy rendelkezik, "hogy nem teljesíti a kérelmét akkor, ha a kérelemben foglalt már teljesíthető ügyletre vonatkozik". Kérdezem, miből tudja a PM, hogy a múlt idejű jogügylet, amit a kérelembe foglaltak, és miután ez jövőbeli ügylet feltételes adója, akkor a múltat talán le fogják adóztatni?
A d) ponttal kapcsolatosan "az ügyben államigazgatási vagy bírósági eljárás van folyamatban" - idézőjel bezárva. Kérdezem, hogyan lehet egy meg nem kötött ügyre nézve eljárást folytatni; mit sért egy meg nem történt esemény vagy magatartás. A d) pont szerint a külföldi jogértelmezés igénye esetén szintén nem teljesíthető a kérelem. Így a külföldieket kizárjuk a feltételes adómegállapításból Magyarországon, mert óhatatlan az, hogy a külföldinek ne legyen jogértelmezési problémája, ha Magyarországon akar befektetni. Az adómegállapítás mindig valamilyen gazdasági eseménnyel van összefüggésben, és a törvénytervezet erre mégcsak nem is utal, hanem csak tényállásról, ügyről, feltételezésekről rendelkezik, amit a kérelemben az adózó leír. Mitől lesz ez gazdasági esemény? Mi az a terminus technicus ebben az ügyben vagy tényállásban? Más az adóvonzata az ügynek és más a tényállásnak, esetleges gazdasági eseménynek, ha egyszeres vagy kettős könyvvitelben rögzítik. Szerény számviteli ismereteim szerint csak gazdasági eseményt lehet elkönyvelni, és annak eredménye után adót megállapítani. A tényállások és ügyek még sehol sem voltak adóalapként figyelembe véve, vagy utánuk - megítélésem szerint - bármilyen adóösszeg megállapítva, még feltételesen sem. Akkor mi ez a feltételes adómegállapítás jogintézménye? Kérem, tehát képviselőtársaimat, hogy a 80/A §-t se támogassák.
A javaslat 34. § (4) bekezdése a következőt tartalmazza: "Az adóhatóság és az adófizetésre kötelezett a végrehajtási eljárás során a PM, illetőleg az önkormányzat képviselő testületének hozzájárulásával az adófizetésre kötelezett vagyonából lefoglalt ingó vagy ingatlan vagyontárgytulajdon kezelői jogának az állam vagy önkormányzat javára történő átruházására - a kikiáltási árnak megfelelő értékben - egyezséget köthet, ha a vagyontárgy valamely állami vagy önkormányzati feladatellátását természetben szolgálja. Az egyezségben szereplő összegben a központi költségvetést, illetőleg az önkormányzat költségvetését megillető adótartozás megfizetettnek minősül". Az indokolás szerint a jelenlegi hatályos szabályozás szerint a fizetésképtelen adózóval szembeni vagyoni kényszer alkalmazásának van helye. A lefoglalt vagyontárgyak közül esetleg található lesz olyan is, amelyek a természetben is szolgálhatnak a központ, illetőleg az önkormányzati feladatok., és kellő garanciák mellett lehetővé teszik a kötelezett és a hatóság közötti egyezség megkötését, ezt nem vitatom.
Az első probléma ott kezdődik, amikor már árverésre kerül, és meg van hirdetve, akkor az eljárás alól már nem lehet kivonni azzal, hogy az árverező a hirdetmény megjelenése után már megkötött egy egyezséget a háttérben. Ha meg van hirdetve, akkor az állam vagy az önkormányzat képviseletében megjelenő jogi személy is licitálhat az árverésen egyenlő feltételekkel a többiekkel. Ismét magával fog egyezséget kötni az állam, az adóhatóság, az önkormányzatok, esetleg - és ezt csak kérdezem - méregdrága közvetítők igénybevételével?
A másik probléma a kikiáltási árral van, ami az értékbecslésen alapul. A kikiáltási ár csak az árverésen van jelen, akkor lehet a tervezet szerint kikiáltási árnak megfelelő értékben egyezséget kötni az árverés meghirdetése előtt. Az adófizetésre kötelezett abban érdekelt, hogy minél magasabb árra becsüljék a vagyontárgyat, az árverésben résztvevők abban érdekeltek, hogy minél alacsonyabb áron szerezzék azt meg. Itt megint egy újabb Tocsik-ügy lehet, miszerint a tartozás leírhatósága érdekében a legmagasabb áron próbálják az állam vagy az önkormányzat nyakába varrni a tartozásleírást.
Nem tudom, mit jelent az a kitétel, tisztelt Országgyűlés, hogy - idézem - "a vagyontárgy természetben szolgálja a feladatok ellátását". Ez, úgy tűnik, hogy a forgalomképtelen vagyontárgyakat próbáljuk az állam vagy az önkormányzatok nyakába varrni. Ha forgalomképes a vagyontárgy, akkor át sem veheti az állam tartozás fejében. Mi van, ha értékesíteni akarják? Az indokolás szerint ez a szabály kellő garanciák mellett lehetővé teszi a kötelezett és a hatóság közötti egyezség megkötését. Nem tudom, tisztelt Országgyűlés, hol vannak itt a kellő garanciák. Az adótartozást a hatóság a vagyontárgy értékével csökkenti az indokolás szerint - a tervezetben a kikiáltásnak megfelelő értékben. Ez a kettő szerintem nem mindenben azonos, sőt, leginkább eltér egymástól.
Tisztelt Országgyűlés! Summa summarum a Magyar Demokrata Fórumnak az az álláspontja, hogy kilenc módosítás után jó lenne végre egy tisztességes, korrekt, átgondolt új törvényt megalkotni, mert ez a törvényjavaslat - csak az elmúlt évre tudok visszautalni, mert akkor voltam képviselő, hál' istennek korábban nem - a korábbi jobb színvonalú volt, az elmúlt évi, bár az sem volt tökéletes, de ez teljesen alkalmatlan arra, hogy a tisztelt Országgyűlés elfogadja. Tovább növeli a jogbizonytalanságot a polgárok között, ezért a Magyar Demokrata Fórum módosító javaslatokat fog a most elmondottak tükrében előterjeszteni, és tisztelettel kérem az Országgyűlést, hogy támogassa. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
