BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A mai nap folytatódik egy nagyon nagy jelentőségű törvényjavaslat vitája, mégpedig egy képviselői önálló indítvány vitája, amelyet elég hosszú tárgyalás után, immár második változatban nyújtott be dr. Bihari Mihály képviselőtársunk.
A javaslatnak hosszú története van a demokratikus magyar Országgyűlésben, hiszen először több, mint öt évvel ezelőtt 1991, tavaszán két szabaddemokrata képviselő, Hack Péter és Matyi László nyújtott be törvényjavaslatot az országgyűlési képviselők gazdasági összeférhetetlenségéről. A szabaddemokraták azóta is folyamatosan képviselik azt az álláspontot, hogy az Országgyűlésnek mielőbb el kellene fogadnia a gazdasági összeférhetetlenségről szóló törvényt. Amikor 1994-ben koalíciós tárgyalásra ültünk le a Szocialista Párt képviselőivel, választási programunk alapján juthattunk egyetértésre abban, hogy az új parlament megalakulását követően kívánatos minél gyorsabban elfogadni egy ilyen törvényt. Elmondhatom, hogy nem rajtunk múlott, hogy több, mint két év elteltével még mindig csak beszélünk a törvényről, tárgyalunk róla, de szerencsére már tárgyalunk róla, és most már, hogy második hete tárgyalja a Ház ezt a törvényjavaslatot, úgy gondolom, hogy valós esélye van annak, hogy még az év vége előtt el is fogadjuk ezt a törvényjavaslatot.
Fölmerül a kérdés: kell-e, valóban szükség van-e arra, hogy az országgyűlési képviselők gazdasági szerepvállalását korlátozzuk úgy, ahogy ezt a törvényjavaslat előirányozza. Vannak ugyanis olyan nézetek itt az Országgyűlésben, a magyar közéletben, amelyek kifejezetten kívánatosnak tartják, hogy az üzleti élet, a gazdasági élet képviselői jelen legyenek az Országgyűlésben. Vannak olyan nézetek, amelyek kifejezetten kívánatosnak tartják, hogy az állami vállalatokban a közérdeket többek között úgy próbáljuk érvényesíteni, hogy országgyűlési képviselők ülnek állami vállalatok igazgatóságában, felügyelőbizottságában. Amikor az előző ciklusban hasonló javaslatokról tárgyalt az előző Országgyűlés, az akkori kormánykoalíció pártjai kifejezetten meg is fogalmazták ezt az igényt, legyenek csak ott országgyűlési képviselők állami vállalatokban. Nemcsak megfogalmazták, hanem tették, csinálták is a gyakorlatban. Mint erről ma a napirend előtt is volt alkalmunk hallani.
Mi másképp gondoljuk ezt. Mi úgy gondoljuk, hogy olyan rendszerben éltünk évtizedeken keresztül Magyarországon, ahol minden hatalmi ág összefonódott egymással, ahol összefonódott egymással politika és gazdaság, ahol a közismert hatásköri lista elve alapján politikai testületek döntöttek gazdasági vezető pozíciók betöltéséről, tehették ezt, hiszen állami kézben volt az egész gazdaság, és ahol a gazdasági szféra érdekei is kijáró rendszerek alapján voltak jelen a hatalmi centrumokban, az Országgyűlésben is, amelyik látszólagos hatalmi centrum volt, és a Központi Bizottságban is, amely valóságos hatalmi centrum volt, és ahol kötelességszerűen voltak jelen a gazdaság egyes ágazatainak, a legnagyobb vállalatoknak a képviselői.
(16.20)
Mi viszont hetedik éve más berendezkedést: polgári társadalmat szeretnénk kialakítani Magyarországon; és a polgári társadalom alapvető jellemvonása az, hogy elválasztja egymástól a gazdasági szférát, a részérdeket, az üzleti érdekek képviseletét a politikai szférától, az Országgyűléstől, a kormánytól, amelynek a közérdek megjelenítése, a közérdek képviselete a feladata. Úgy gondoljuk mi, szabaddemokraták, hogy egy gazdasági összeférhetetlenségi törvény meghozatalával, az országgyűlési képviselők gazdasági összeférhetetlenségének biztosításával éppen ebben a folyamatban, az igazi hatatalommegosztás kialakításában, politika és gazdaság elválasztásában teszünk nagyon fontos lépést. Ezért, mindenekelőtt ezért tartjuk nagyon fontosnak, hogy ez a törvény ilyen hosszú, hatéves késéssel, de végre megszülessék.
Szeretném hangsúlyozni, hogy időnként fölmerül az az ellenvetés, hogy nem jó dolog a gazdasági élet képviselőit, vállalati vezetőket kiszorítani úgymond az Országgyűlésből, mert ez valamiféle kontraszelekciót eredményezne az Országgyűlésben. Azt halljuk gyakran, hogy ezzel kiszorulna a gazdaság, szegényedne a politika, szegényedne az Országgyűlés, ha kizárnánk azt, hogy vállalati vezetők, nagyvállalatok vezetői országgyűlési képviselők lehessenek. Szeretném hangsúlyozni, hogy amikor gazdasági összeférhetetlenségről beszélünk, akkor nem a gazdasági ismereteket, nem a gazdasági szaktudást szeretnénk kizárni az Országgyűlésből, hiszen ilyen ismeretekkel nemcsak a vezérigazgatók és felügyelőbizottsági tagok rendelkeznek, hanem nagyon sok mindenki más, aki a gazdaságban ténykedik. Mi a gazdasági befolyást, az egyes gazdasági érdekcsoportok befolyását szeretnénk kizárni az Országgyűlésből, mert az országgyűlési képviselőknek nem az a feladata, hogy iparcsoportok, bankterületek érdekeit képviseljék az Országgyűlésben, hanem az egész társadalom érdekeit. Ezért gondoljuk azt, hogy igenis szükség van a gazdasági összeférhetetlenségről szóló törvény megalkotásában.
Jól tudjuk, hogy amióta erről a kérdésről vitatkozunk, azóta mindig két értelemben is felmerül az összeférhetetlenség kérdése. Egyfelől az állami vállalatok, az állami részesedésű gazdasági társaságok vezető tisztségviselőinek összeférhetetlenségéről beszélünk, arról tehát, hogy lehessen-e országgyűlési képviselő egy állami vállalat, állami tőkerészesedésű társaság vezető tisztségviselője, igazgatója, igazgatósági tagja, felügyelőbizottsági tagja, illetve arról a kérdésről, hogy a magánszektor tekintetében érvényesüljön-e ez az összefüggés, zárjuk-e ki azt, hogy országgyűlési képviselők lehessenek azok, akik magánvállalatoknál töltenek be vezető pozíciót. Ahhoz, hogy ezt a kérdést megítéljük, nem árt még egyszer végiggondolni, hogy mit is akarunk megakadályozni az összeférhetetlenségi törvénnyel.
Egyfelől azt kívánjuk megakadályozni, ami összeférhetetlenségi törvény hiányában újra meg újra megfigyelhető, hogy a mindenkori kormány, akár az előző, akár a jelenlegi, akár a következő, a saját híveit, a hozzá hű, vele rokonszenvező országgyűlési képviselőket gazdasági pozíciókkal jutalmazza azért, hogy támogatják a parlamentben és a parlamenten kívül. Ez egy veszélyes tendencia, ha ez érvényesül; nemkívánatos tendencia, és azt gondolom, hogy jó, ha ezt elkerüljük. A másik dolog, amit az összeférhetetlenségi törvénnyel el akarunk kerülni - ismétlem - az, hogy gazdasági érdekcsoportok befolyása jusson érvényre az országgyűlési döntéshozatalban. Azt kívánjuk elkerülni, hogy amikor egy képviselő fölszólal, amikor egy képviselő szavaz, akkor ne a köz érdekét, hanem egy meghatározott gazdasági érdekcsoport, egy nagyvállalat, egy ágazat érdekét képviselje az Országgyűlésben. A vállalatok, ágazatok érdekeit a munkáltatói érdekképviseleteknek kell képviselni, és nem az országgyűlési képviselőknek. Ha most végiggondoljuk, hogy mi ezt a két dolgot szeretnénk elkerülni, akkor meg kell nézni, hogy ebből a szempontból mit jelent az állami vállalatoknál és mit jelent a magánvállalatoknál az összeférhetetlenség kimondása.
A magánvállalatoknál az összeférhetetlenség csupán ezt a másodiknak említett szempontot zárja ki, azt nevezetesen, hogy az országgyűlési képviselők egy-egy magánvállalat, egy-egy iparág, iparcsoport, gazdasági terület érdekeit képviselje az Országgyűlésben. Ezzel szemben amikor az állami vállalatoknál, az állami tőkerészesedésű vállalatoknál törekszünk az összeférhetetlenség kimondására, akkor két legyet ütünk egy csapásra. Egyfelől azt korlátozzuk, hogy az országgyűlési képviselők gazdasági részérdekeket képviseljenek, másfelől pedig azt korlátozzuk, hogy a mindenkori kormány az országgyűlési képviselőket jutalmazza jól vagy kevésbé jól jövedelmező gazdasági pozíciókkal. Azt gondolom, hogy az utóbbi szempont az, amit halaszthatatlannak és elengedhetetlennek kell tekintenünk. Azt gondolom ebből kifolyólag, hogy az állami tőkerészesedésű vállalatok tekintetében, ha úgy tetszik, gondolkodás nélkül és azonnal meg kell valósítanunk az összeférhetetlenséget, azt tehát, hogy országgyűlési képviselő ne lehessen olyan gazdasági társaságokban vezető tisztségviselő, amelyekben az állam tőkerészesedéssel rendelkezik, ahol tehát kormányzati szervek döntenek arról, hogy ki lesz igazgató és ki nem, ki lesz felügyelőbizottsági tag és ki nem.
Más a helyzet a magánszektorral. Ott is kívánatos, és szerintem fokozatosan el kell érni a gazdasági tevékenység és a politikai tevékenység, az országgyűlési pozíció elválasztását. Ugyanakkor ott nem tudunk egyik napról a másikra, azonnal egy szigorú elválasztást érvényesíteni, nagyon nehéz lenne megvonni a határokat, nem hiszem, hogy azt, hogy egy országgyűlési képviselőnek legyen egy saját kis gazdasági társasága, amely adott esetben egy a politikától való visszavonulás gazdasági hátterét teremti meg a számára, hogy ezt azonnal és teljesen kizárjuk. Mi ezért azt gondoljuk ma, 1996-ban, hogy az állami vállalatok tekintetében azonnali és teljes összeférhetetlenséget kell megállapítanunk, a magánszektor esetében alaposan végig kell gondolni, hogy meg tudunk-e határozni olyan kört, ahol az összeférhetetlenség máris kimondható, és az előttünk álló években a magyar politikai demokrácia fejlődésével fokozatosan kell majd szélesítenünk azt a kört, ahol az összeférhetetlenség a magánszektorra is vonatkozik.
Hadd mondjak el egy példát. Azt gondolom, hogy van a magánszektorban is egy olyan kör, ahol a politikai befolyás veszélye különösen nagy, ahol a kör viszonylag jól körülhatárolható, és ahol akár már most is kimondhatjuk az összeférhetetlenséget. Én a magam részéről ilyennek tekinteném például a bankszférát. El tudnám képzelni, hogy már ma is kimondjuk azt, akár ennek a törvénynek a módosító indítványának az elfogadásával, amit be lehetne nyújtani, hogy mondjuk ki azt, hogy hitelintézeteknél, biztosítótársaságoknál, nyugdíjpénztáraknál a magánszektorra is vonatkozik már most az összeférhetetlenség, míg ugyanakkor mondjuk a kiskereskedelem területén, kisvállalkozások területén ennek kimondását nem tartanám időszerűnek.
Végül szeretnék kitérni két, az elmúlt napokban és valószínűleg a következő hetekben is sokat vitatott kérdésre. Az egyik, vajon indokolt-e azt mondani, hogy mindennemű állami tőkerészesedés legyen kizáró ok, tehát egy olyan társaságnál, ahol akár csak néhány százalékban részesedik is az állam, ott már teljes körű legyen az összeférhetetlenség, vagy fogadjuk el a Bihari Mihály által benyújtott javaslatnak azt a fogalmazását, hogy a 10 százalékos részesedésig, tehát 10 százalékos állami részesedésig lehessen valaki egy állami részesedésű vállalat tisztségviselője. Én a magam részéről a teljes tiltást tartanám kívánatosnak. Tudjuk jól, hogy egy sokszereplős vállalatnál bizony a 10 százalékos tőkerészesedés is elégséges lehet ahhoz, hogy az állam a maga hívét elhelyezze egy vállalat igazgatóságában vagy felügyelőbizottságában.
(16.30)
Legföljebb kompromisszumként tudnám elfogadni az előterjesztett törvényjavaslatban szereplő megoldást.
Szeretnék itt még egy megjegyzést tenni. Azt hiszem, hogy nagyon fontos, hogy pontosan definiáljuk, hogy mit értünk állami tőkerészesedésen, állami részesedésen, mert ekörül viták alakulhatnak ki. Én azt hiszem, hogy minden olyan társaságot, amelyben olyan társaságnak van részesedése, amely állami tulajdonban van, tehát például egy olyan társaság is, részvénytársaság, ahol egy állami tulajdonú, vagy állami résztulajdonú bank a tulajdonos, természetesen azt is állami tőke részesedésének kell tekinteni.
Végül kedvenc témánk a hatálybalépés kérdése. Erről volt az utóbbi időben a legtöbb vita. Én azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogyha eredeti terveink szerint a ciklus elején fogadtuk volna el, mondjuk, a ciklus harmadik hónapjában ezt a törvényt, akkor talán a hatálybalépés kérdéséről nem kellene vitatkoznunk. Akkor mindnyájunk számára elfogadható lenne az, hogy a döntés, a törvény hatálybalépéskor lép érvénybe. Azok a pozíciók, amelyek a hatálybalépéskor megvoltak, esetleg még megtarthatók lennének, mert azokat hozták magukkal a képviselők a civil életükből. Most azonban, tisztelt képviselőtársaim, amikor több mint két évvel az Országgyűlés megalakulása után tárgyaljuk ezt a törvényt, amikor az elmúlt több mint két év alatt számos változás állott be számos képviselőtársunk helyzetében, amikor nem kevesen, nem is úgy fogalmaznám, mint ahogy finoman fogalmazták többen a múlt heti vitában, szereztek valamilyen pozíciót, hanem számos képviselőtársunknak juttattak ilyen pozíciót, akkor szerintem tiszta lelkiismerettel nem fogadhatjuk el ezt az álláspontot, hogy erre a ciklusra ne legyen érvényes a gazdasági összeférhetetlenségre vonatkozó törvény, hogy azok a pozíciók, amelyekkel jelenleg rendelkeznek képviselőtársaink, és különösen azok a pozíciók a gazdasági életben, amelyeket a jelen Országgyűlés megalakulása, mandátumuk elnyerése óta szereztek egyes képviselőtársaink, ezekre a ciklus végéig ne vonatkozzék az összeférhetetlenség kimondása.
Én azt hiszem, félrevezető az a fogalmazás, ami időnként hallható, hogy visszamenőlegességet jelentene az, ha azt mondanánk, hogy a jelenleg egyes képviselőtársaink által betöltött funkciók ne legyenek megtarthatók a ciklus végéig. Nem, tisztelt képviselőtársaim, az lenne a visszamenőlegesség, ha azt mondanánk, hogy elvárjuk képviselőtársainktól, hogy visszamenőleg mondjanak le azokról a pozíciókról, amelyeket a ciklus kezdete óta kaptak, szereztek, és mondjuk, fizessék vissza mindazt, amit ezen pozíciók betöltéséért tiszteletdíjként fölvettek. Ez lenne a valódi visszamenőlegesség. Ha azt mondjuk '96 októberében, hogy mostantól kezdve nem lehet egyszerre betölteni országgyűlési képviselői mandátumot, és mondjuk, egy gazdasági társaság vezérigazgatói posztját, ez nem visszamenőlegesség, ez csak annak az elvnek érvényesítése, amelyet a két kormánypárt a kormány megalakulásakor egyértelműen képviselt. Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy becsületbeli kötelességünk, hogy ezt az elvet, amelyet a választási kampányokban valamennyien, legalábbis kormánypárti képviselők képviseltünk, érvényesítsük az összeférhetetlenségi törvény megalkotásánál, érvényesítsük azzal, hogy a gazdasági összeférhetetlenségre vonatkozó paragrafusai ennek a törvényjavaslatnak azonnal, a törvény elfogadásakor és kihirdetésekor valamennyiünk tekintetében lépjenek hatályba.
Én bizonyos vagyok abban, hogy az elmúlt hetek fejleményei valamennyiünket csak megerősítenek abban, hogy erről nem mondhatunk le. Gazdaság és politika elválasztása, mint a polgári társadalom létrehozásának nagyon fontos eleme legyen valamennyiünk számára elsődleges elv. Ennek jegyében kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák a törvényjavaslatot és támogassák azokat a módosító indítványokat is, amelyeket az általam elmondottak jegyében mi szabaddemokraták szeretnénk benyújtani.
Szeretném még hozzátenni: jól tudjuk, hogy nem csak a 386 országgyűlési képviselő tekintetében elengedhetetlen az összeférhetetlenség érvényesítése. Ennél sokkal fontosabb az országban tevékenykedő sok ezer köztisztviselő esetében az összeférhetetlenség érvényesítése, de nincs erkölcsi alapunk nekünk országgyűlési képviselőknek az összeférhetetlenség törvényi szabályozására - köztisztviselők, önkormányzati képviselők és mások vonatkozásában mindaddig -, amíg a magunk vonatkozásában ezt nem tesszük meg. Ezért is tartom sürgősnek, hogy a következő hetekben ezt a törvényt megalkossuk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)
