DR. BIHARI MIHÁLY
DR. BIHARI MIHÁLY
DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Meglehetős indulatot kavart az összeférhetetlenségi törvény.
Engem nem lep meg, mert elolvastam a parlamenti jegyzőkönyveket visszamenőlegesen az összeférhetetlenségi törvény tervezeteivel kapcsolatban, amelyek Magyarországon voltak, meg néhány más, külföldi parlamentnek az összeférhetetlenségi törvény tervezetének az elfogadását is.
Mindegyiket ugyanilyen éles, sok esetben indulatos viták kísérték. Nem akarok ebben a vitában megszólalni, illetve a vitának ehhez a részéhez hozzászólni, hanem az általános vita kapcsán néhány általános érvényű, komoly megfontolást érdemlő javaslatra, kritikára reagálnék. Az első a visszamenőleges hatály ügye, amit a mai napon is fölvetett Bauer Tamás, és már a múlt heti általános vita kapcsán is, de akkor röviden szólt csak róla, a kétperces megszólalás keretében.
Egészen nyilvánvaló az, hogy a visszamenőleges hatály nem azonos a jogban ismert in integrum restitutioval, vagyis az eredeti állapot helyreállításának a kötelezettségével. Az az értelmezése a visszamenőleges hatálynak, amit Bauer Tamás adott, az tulajdonképpen az in integrum restitutio, amely az egyik legsúlyosabb szankcionáló jogkövetkezmény a jogban. A vagyonjogi esetekben ez semmisséghez kötődik, vagy pedig bűncselekményekhez kötődik, amikor is például - ő is azt a példát hozta föl, hogy - az lenne a visszamenőleges hatály, hogyha valakinek a korábban megszerzett pozíciója összeférhetetlen lenne a képviselőséggel akkor, amikor hatályba lép az összeférhetetlenségi törvény, akkor visszamenőlegesen például a tiszteletdíját, fizetését és a többit vissza kellene hogy fizesse addig az időpontig, amíg keletkezett a múltban az az összeférhetetlen helyzet, amiről ő nem tudta, hogy összeférhetetlen lesz majd egy, két vagy három év múlva.
Ennek semmi köze nincsen a visszamenőleges hatályhoz; az összeférhetetlenség kapcsán egy választási kényszer keletkezik. Kivéve a méltatlansági összeférhetetlenséget, mert ott nincs választási kényszer, ott az Országgyűlés kimondja az összeférhetetlenséget, ott nem a képviselőnek kell feloldania az összeférhetetlenséget.
Az összeférhetetlenség normál esetében nem méltatlan helyzetről van szó, hanem arról van csupán szó, hogy akár gazdasági pozíció és képviselői pozíció vagy más pozíció, például a tömegtájékoztatásban megszerzett vagy megkapott pozíció összeférhetetlen a képviselőséggel. Ez egy választási kényszer. A visszamenőleges hatály vagy a jövőre vonatkozó hatály kérdése úgy dől el, hogy ezt a választási kényszert csak a jövőre vonatkozó ilyen helyzetekre mondom-e ki, vagy pedig a hatálybalépéskor korábban megszerzett pozíciókra is kimondom ugyanezt a választási kényszert.
És ez a visszamenőleges hatály, ez az elem, hogy úgy mondjam, vagy ez lenne a visszamenőleges hatály a törvényben, hogyha ezt elfogadnánk, és ez az a javaslat, amivel mi a magunk részéről nem tudunk egyetérteni, de ennek semmi köze nincsen egyébként az in integrum restitutiohoz, vagyis egy korábban keletkezett állapothoz való visszatérésre, annak összes jogkövetkezményével, vagyonjogi és egyéb következményével együtt.
Többen fölvetették azt, Torgyán József is, de mások is, és nemcsak most, hanem a másfél éves vitánk kapcsán nagyon sokszor felvetődött az, hogy az igazi megoldás az lenne, hogyha főállású képviselőkből állna a parlament, ebben az esetben az összeférhetetlenség sokkal szigorúbb lehetne, hiszen egyrészt a képviselőtől elvárható az, hogy addig, amíg ő képviselő, addig gazdasági, más tevékenységét szüneteltesse valamilyen módon, megtartva a visszamenésnek a lehetőségét valamilyen módon; illetve hogy teremtsen a képviselőség számára olyan anyagi helyzetet, hogy a képviselői feladatainak az ellátása során ne legyen rákényszerülve arra, hogy más jövedelmi forrása is legyen.
Sepsey Tamás tett is egy szarkasztikus megjegyzést, hogy ma a képviselői tiszteletdíj tényleg tiszteletdíj. Egyetértek vele egyébként, mert a képviselők jövedelme szempontjából a magyar képviselők a huszonvalahányadik helyen vannak Európában a képviselők tiszteletdíjának a mértéke szempontjából. Tudtuk jól mindannyian, hogy ez rendkívül kényes kérdés.
Ma van egy erős politika-, politikus-, sőt azon belül képviselőellenesség, pártállástól függetlenül érzékelhető ez, olykor egyik párt, olykor másik párt érzékeli ezt jobban. Én a magam részéről igenis megkockáztatom azt a megjegyzést - ezt korábban is elmondottam, de végül is nem pertraktáltuk ezt az ügyet kellőképpen, súlyának megfelelően a viták során -, hogy való igazság az, hogy a főállású képviselőségnek az anyagi feltételeit ha képes megteremteni a parlament, ha hajlandó megteremteni a magyar társadalom, akkor a képviselői összeférhetőség, összeférhetetlenség tekintetében szigorúbb szabályokat lehet elfogadni.
A 87 500 forintos képviselői tiszteletdíj ezt nem teszi lehetővé. Nemcsak tiszteletdíj-emelésről van itt szó, hanem a képviselőt kiszolgáló személyzet, szakértői stáb alkalmazásáról, önálló képviselői iroda, mindenki számára önállóan meglévő képviselői irodát kiszolgáló személyzet fenntartásáról, ennek megfelelő géppel és eszközökkel való ellátásáról is szó van.
(18.10)
Én azt gondolom, hogy ma képtelen a magyar társadalom ezt az igényt kielégíteni. Valószínű, hogy nem lenne politikus dolog ezt az igényt követelni. Viszont ha elismerjük azt, hogy az anyagi helyzetét tekintve a képviselő ma nem hozható olyan helyzetbe, hogy lényegileg egyetlenegy tiszteletdíjból, illetve jövedelemből, a parlamenti képviselői munkája után járó jövedelemből tisztesen meg tudjon élni, akkor azt gondolom, hogy következetlen dolog azt követelni, hogy a képviselőnek ne legyen és ne lehessen semmilyen más javadalmazással járó pozíciója, vagy pedig legyen kénytelen erről lemondani.
Ezt a kényes kérdést mi most nem tűztük napirendre, az élet napirendre fogja tűzni megítélésem szerint előbb-utóbb. Egy kicsit túl szemérmesek vagyunk azt hiszem, ennek az ügynek a kezelése kapcsán.
Csak egy dologban szeretnék reagálni arra, és csak jogi szempontból arra, amit Torgyán József fölvetett, nevezetesen az, hogy ők a legszigorúbb képviselői összeférhetetlenségnek a hívei, és hogy mindenféle tulajdonhoz kötődően a gazdasági vezetői pozíció legyen összeférhetetlen a képviselőséggel, kivéve egyetlenegy pozíciót, vagy egyetlenegy szférát, a mezőgazdasági tulajdonosi pozíciót. Azt hiszem, semmilyen jogelvi alapja ennek nincsen, mert annak a vitának, hogy az állami tulajdonhoz és a magántulajdonhoz kötődő gazdasági vezetői pozíció között különbséget tegyünk, van jogelvi és szociológiai alapja a két tulajdon államhoz való viszonya szempontjából. Viszont a magántulajdonon belül aszerint, hogy valaki a szolgáltatásban, a kereskedelemben, az építőiparban, vagy a mezőgazdaságban tulajdonos-e, ilyen szempontból semmilyen jogelvi különbséget tenni nem lehet. Ráadásul megítélésem szerint jogtechnikailag, jogalkotás-technikailag megoldhatatlan lenne az a feladat, hogy mondjuk, a mezőgazdasági tulajdonhoz, vagy tevékenységhez, gondolom, inkább tevékenységre gondolt ő, tevékenységhez kötődő gazdasági vezetői pozíciók ne legyenek összeférhetetlenek. Nem tudom, hogyha neki azt mondanák, hogy jogalkotás szintjén, jogszabályi formában határozza meg akkor pontosan azt a kört, hogy mely lenne az a kör, a tulajdonosoknak és a gazdasági vezetőknek melyik lenne az a köre, amelynek a produkciója összeférhető lenne a képviselőséggel, ez jogi képtelenség. Jogalkotási képtelenség kiragadni a tulajdon működésének, funkcionálásának a szféráját, hiszen itt nem a tulajdon alanyai szerint tenne különbséget, hanem a szféráját kiragadni és azt mondani, hogy akik ebben és ebben a szférában dolgoznak, például az élelmiszeriparban, vagy a konzerviparban, vagy nem tudom én, miben, azoknak a gazdasági vezetői pozíciója összeférhető a képviselőséggel. Tehát ezt egyrészről jogelvi alapon elfogadhatatlannak ítélem, másrészről jogtechnikailag megoldhatatlan feladatnak tartom.
Sepsey Tamás azt mondotta, hogy egy színjáték részesei vagyunk, hogy az MSZP kongresszusa miatt lett benyújtva az a kilenc helyen összesen 25 variációt tartalmazó törvényjavaslat tavaly december végén, amelyet aztán átdolgozásra visszakértünk. Én azt gondolom, hogy elhamarkodottan mondotta ezt Sepsey Tamás. Akkor azt gondolom, hogy ő is egy színjátéknak volt részese egy éven keresztül, hiszen részt vett annak a törvénytervezetnek a kidolgozásában.
Csak hadd utaljak arra, hogy például az egyik alternatíva azért került bele, és csak azért került bele a törvényjavaslatba, mert egyes-egyedül ő képviselte azt az álláspontot, hogy az elfogadható ajándék mértékét ne a képviselői tiszteletdíj kétszeresében - akkor még nem 87 500 forint volt egyébként, de nem ez a lényeg, tehát hogy ne a tiszteletdíj, a havi tiszteletdíj kétszeresében - állapítsuk meg, hanem a szokásos mértékű ajándékban. És arra azt mondottuk, vagy én magam azt mondottam, de ezzel egyetértettek a többiek is, hogy ez még nehezebben definiálható, és egy csomó vitára adhat okot, hogy mi az a szokásos mértékű ajándék, ami a képviselőnél elfogadható, mert ráadásul a képviselőséggel kapcsolatos tevékenységi szférában a szokásos mértékű ajándék fogalmát a bíróság nem ismeri, más, a mindennapi élet kapcsolatrendszerében ismeri a bíróság is a szokásos mértékű ajándékot, és például egy alternatíva a kilenc helyen meglévő alternatívák között ezért került bele.
Bizonyos értelemben az volt az oka annak, hogy az a törvényjavaslat olyan formában lett beterjesztve, hogy bizonyos kérdésekben képtelenek voltak, vagy képtelenek voltunk megállapodni. Ha meg tudtunk volna állapodni, akkor egyetlen variációt tartalmazott volna csak ez a törvénytervezet, s végül is tudtuk azt is előre, hogy tárgyalástechnikai szempontból rendkívüli módon megnehezül ennek a törvényjavaslatnak a vitája. De az volt a dilemma, hogy vagy nem nyújtjuk be akkor a képviselői összeférhetetlenségre vonatkozó törvényjavaslatot, vagy ebben a formájában nyújtjuk be.
Adódott volna természetesen egy harmadik lehetőség, hogy minden párt benyújtja a maga törvénytervezetét és úgy indul el a vita. Azt gondolom egyébként, hogy az a kérdés, amit ő felvetett ennek kapcsán, komolyan megfontolandó, mert én is azt gondolom, hogy ad absurdumig víve a dolgot, ő is ezt tette, ha egy képviselő mindennap elfogad kéthavi tiszteletdíjának megfelelő ajándékot, akkor az korrupcióra és nemkívánatos vagyongyarapodásra adhat okot. De ez az ad absurdumig vitt logika, vagyis ez azt jelenti, hogy ilyen nincsen. Ezzel lehet érvelni, csak éppen azt nem lehet elvárni, hogy ezt az érvet igazán komolyan vegyék. Hadd mondjam el azt, hogy például egy képviselő egy nagy sportszergyárat megnyit, és tudják a képviselőről, hogy ő egyébként, mondjuk, sí- vagy korcsolyaszerető ember, és egy sícipőt, vagy egy korcsolyát adományoznak neki, az bizony több mint a kéthavi tiszteletdíj. De erről lehet vitát nyitni, szerintem értelmes vitát lehet nyitni, hogy a képviselő által elfogadható ajándék mértéke mi legyen.
Azt a kissé számomra érthetetlen sanda megjegyzést nem tudtam szó nélkül hagyni, hogy színjáték részesei voltunk akkor, amikor egy éven keresztül hatan dolgoztunk és végül öten aláírtuk azt a törvényjavaslatot, amely tavaly december végén benyújtásra került, nem is volt akkor, december 21-e volt, ha jól emlékszem, a benyújtás időpontja, nem is volt az MSZP-nek kongresszusa, tehát nem kipipálni akarta, vagy akartatta, vagy győzelmi jelentésként bejelenteni, hogy lám már benyújtottuk az összeférhetetlenségi törvénytervezetet. Ráadásul azt soha nem úgy aposztrofálta senki sem az MSZP tagjai közül, hogy mi nyújtottuk be, hanem hogy öt párt képviselői nyújtották be az összeférhetetlenségi törvénytervezetet.
Szeretnék viszont egyetértően csatlakozni Sepsey Tamás azon megjegyzéséhez, amikor is arról beszélt, hogy nem szabad a képviselői összeférhetetlenség jogintézményét méltatlan emberekkel szemben alkalmazott intézményként felfogni. Az összeférhetetlenségek túlnyomó többségében, kivételek a méltatlansági összeférhetetlenségek, itt nagyon is méltó személyek és méltó pozíciók együttállásáról, illetve találkozásáról van szó, amikor valaki vagy a sajtó világában, vagy az üzleti világban, vagy máshol magas pozícióba jutott, plusz a politikában is eljutott a legmagasabb közjogi méltóságok egyikéhez, a képviselői mandátumhoz, és választási kényszer elé kerül. És semmilyen negatív vagy dehonesztáló eleme ennek a választási kényszernek nincsen, csak a különböző összekapcsolódások és a különböző veszélyek elkerülése érdekében az összeférhetetlenségi törvény azt mondja, hogy válasszon az illető személy két, egyébként méltó, és nagy elismerésre méltó vagy igényt tartó pozíciója között. Azért tartom fontosnak ezt hangsúlyozni, mert sajnos a közvéleményben is a képviselői összeférhetetlenségi törvény egyfajta korrupcióellenes törvényként vagy jogintézményként él. Van ilyen funkciója is, de nem ez a fő funkciója a képviselői összeférhetetlenségnek.
Végül a gazdaság és a politika szigorú elválasztása a legnehezebb jogalkotási feladat. S ne felejtsük el, hogy Magyarországon a tulajdoni viszonyok, mind az állami, mind a társadalmi tulajdoni viszonyok hihetetlen nagy átalakulási, hihetetlen gyors átalakulási folyamatát éljük még most is. Ne felejtsük el, hogy tulajdonképpen az a politikai elit, és annak az a része, amelyik a parlamentbe bekerült 1990-ben, '94-ben, s feltehetően bekerül 1998-ban, még egy átmeneti, szociológiai értelemben átmeneti parlamentnek a tagja lesz, és ezért nem lehet még olyan megállapodott összeférhetetlenségi szabályokat hozni, mint amilyen megállapodott összeférhetetlenségi szabályokat más demokráciákban már meghoztak.
(18.20)
Azt gondolom, és az volt a szándékunk, hogy a törvényjavaslattal elinduljunk az összeférhetetlenség nagyon bonyolult ügyeinek a szabályozása során, nem azzal az igénnyel, hogy ez az összeférhetetlenség 10-15 évre meghatározza, illetve egyértelművé tegye, és egyetlen megoldásúvá tegye az összeférhetetlenséget, hanem hogy elinduljunk ezen a nagyon bonyolult és nagyon kényes területen - a képviselők jogállását érintő területen - a szabályozás felé.
Végül az utolsó megjegyzés, hogy veszélyes dolog a társadalmi környezettől teljesen elszakított képviselőt idealizálni. Akinek nincsenek kapcsolatai a tudományban, a kultúrában, az oktatásban, a gazdasági életben vagy a nemzetközi kapcsolatok területén, mintegy idealizálni egy olyan képviselőt, aki minden ilyen típusú érdekeltségi elemet tartalmazó társadalmi-környezeti kapcsolatától el van szakítva, ebben az esetben egy üvegházi parlament jönne létre, és azt gondolom, hogy ilyen üvegházi parlament nagyobb kárt okozna a társadalomnak, mint átlátható érdekeltségekkel rendelkező képviselők - és ellenőrizhető képviselők - jelenléte a Parlamentben.
Végül még egy ehhez kapcsolódó utolsó megjegyzés, hogy kissé mosolyogva hallgatom azokat a hozzászólásokat, amelyek attól féltik a parlamentet, hogy egy képviselő, akinek valamilyen kapcsolata van valamilyen szférához, valamilyen vállalathoz, valamilyen gazdasági társasághoz, esetleg a parlamenti döntéshozás során olyan döntésbefolyásoló érdekérvényesítő képességgel rendelkezne, hogy azért, mert az ő vállalatának vagy annak a gazdasági társaságnak valami jó, akkor egy olyan törvényt tud elfogadtatni, amilyen az ő érdekeinek vagy az általa képviselt vállalat érdekeinek megfelel.
Ez abszolutizálás, és eltúlzása azért egy képviselő döntésbefolyásoló szerepének. Azt gondolom, hogy a bizottsági viták, a parlamenti nyilvánosság és a parlamenti döntéshozatali folyamat, ha nem is minden esetben, de az esetek túlnyomó többségében az ilyen típusú egyéni képviselői ambíciókat korlátozni tudják és kontrollálni tudják.
Nagyon-nagyon erősnek kell lenni annak a képviselőnek, aki egyedül képes a parlamenti döntéshozatal folyamatát oly mértékben befolyásolni, hogy az általa képviselt vagy annak a vállalatnak, gazdasági társaságnak az érdekeit elfogadtassa, amelyhez neki kötődése van. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
