DR. CSIHA JUDIT
DR. CSIHA JUDIT
DR. CSIHA JUDIT igazságügy-minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Kedves Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Az interpellációjának lényegét és különféle változatait az elmúlt két évben azonnali kérdés, sima kérdés, interpelláció, napirend előtti, utáni kérdések formájában, azt hiszem, hogy a tisztelt Ház és a közvélemény elég alaposan ismeri és körbejárta.
A jelen interpellációja lényegében ennek az összegzésének tekinthető akkor, amikor azt a kötelezettséget kéri számon, hogy a valóban felgyorsult és valóban nagy ütemben folytatott törvényhozás, illetve jogszabályalkotás vajon utóbb milyen vizsgálatokon esik keresztül, utóbb a hatályosulására milyen vizsgálatokat folytatnak, és képviselő úr ebben elsősorban a nyilvántartásokra kíván rákérdezni.
Mindenekelőtt azt kellene a kérdésre válaszolnom, ami elsősorban az igazságügyi tárcát illeti és érinti. A jogszabály-előkészítéssel foglalkozó más szervekhez hasonlóan - elsősorban a szaktárcákra értem ezt a kifejezést - a törvényben foglaltaknak megfelelően külön nyilvántartások nélkül is figyelemmel tudják kísérni a jogszabályok alkalmazásának hatását.
Ennek érdekében az igazságügyi tárca is és a többi tárca is folyamatosan kapcsolatot tart a jogalkalmazó szervekkel, különös tekintettel a bíróságokra, ügyészségekre és más társadalmi szervezetekre. A saját tárcánk adatát mondom akkor, amikor megjegyzem, hogy legfrissebb adatunk szerint a minisztériumunk 132 társadalmi szervezettel, jogalkalmazó szervezettel tart rendszeres kapcsolatot.
(15.10)
Külön ki kell emelni e kapcsolattartásban azt, hogy jelentős segítséget jelent ezen a téren az országgyűlési biztosok tevékenysége is, hiszen tőlük is sok jelzés érkezik. Meg kell említeni továbbá a minisztériumban működő ügyfélszolgálati irodát is, amelyen keresztül - szintén nem csak a tárcát érintően - számos információ érkezik.
E tervek rendszeresen jelzik a jogalkalmazással kapcsolatban a tevékenységek során fölmerült nehézségeket. A megkeresések eljutnak az egyes jogszabályok előkészítéséért felelős szervezeti egységekhez, ahol természetesen a válaszok elkészítésén túl elemzik a jelzett problematikát, rendszerezik a megkereséseket, és - amennyiben szükséges - az azokban foglaltak a kodifikáció során érvényesülnek is.
Több esetben az ilyen típusú jogalkalmazói jelzés indította el éppen valamely jogszabály módosítását. Erre, gondolom, ebben a Házban számos példát tudunk mondani. De ezen túlmenően 1994 végén, amikor a minisztérium szervezeti és működési rendjét áttekintettük, külön kutató-elemző csoportot hoztunk létre, mely csoport megkezdte működését a minisztériumban.
Ennek a csoportnak a feladata - főosztályi szervezetben működik, főleg valamely tárgykör újraszabályozása kapcsán, együttműködve az adott kodifikációs részleg munkatársaival -, átfogóan elemzi az Igazságügyi Minisztérium jogszabály-előkészítő felelősségi körébe tartozó jogszabályok alkalmazásával összefüggő tapasztalatokat. Az elemzőcsoport információit az előbb említett megkereséseken túlmenően a sajtóban, illetőleg a szakirodalomban megjelent reagálásokból, illetve a nemzetközi tapasztalatok tanulmányozásával nyeri.
Úgy gondoljuk, hogy a rendelkezésre álló lehetőségekhez képest ez a rendszer hatékonyan működik, beváltotta a hozzá fűzött reményeket, így lehetővé válik a jogszabályok érvényre juttatását gátló körülmények feltárása és a tapasztalatoknak a jogalkotásban való hasznosítása. Kérem válaszom elfogadását.
