DR. KELEMEN ANDRÁS
DR. KELEMEN ANDRÁS
DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Nyár óta váltakozó hírek szállnak arról, hogy akár kormányfői szinten is, peren kívüli megegyezésre kerülhet sor a Duna eltérítésével kapcsolatos vitánkban. Magyarország számára a Duna itthoni felső szakasza az ivóvízkészlet és a mezőgazdaság fő forrása, ugyanakkor határfolyó is.
A Duna elterelésével a magyarországi Szigetköz és a szlovákiai Csallóköz súlyos veszélybe került. Ennek a helyzetnek a véglegesítésére számos szlovák kormányzati lépés is történt. Ilyen a kárenyhítésként a szlovák fél által többször javasolt részleges folyóelzárás, vagyis a fenékküszöb a közös szakaszon, melyet akár saját költségen is hajlandó lett volna megvalósítani.
Korábbi elutasítások után 1995-ben az Országgyűlés a kormányra ruházta át a teendő lépések felelősségét. A kormány megegyezett a fenékküszöb építéséről, majd erről 2030-as számon az 1992. évi XL. törvényt sértő határozatot hozott. Ezért fordultam akkor az Alkotmánybírósághoz, a jogsérelem orvoslása végett, majd levéllel a miniszterelnökhöz, jelezvén a szlovák magatartás veszélyeit a hágai perbeli várható eredményeinkre.
Ezért én tavaly október 17-én azonnali kérdést intéztem a miniszterelnökhöz a Szigetköz vízhiányának ügyében, de ő az ott felvetett kérdésem elől tényszerűtlen állításokkal tért ki.
(14.40)
Azóta a fenékküszöb megépült, de alkotmányossági panaszom tárgyalására még nem került sor.
Mi indokolja - kérdezheti a miniszter úr - ezeknek a múltra vonatkozó tényeknek a felsorolását? Az, hogy miniszterelnökünknek a szlovák felet akkor mentegető magatartása - például, hogy tagadta a szlovák vízvisszatartás tényét és a talajvíz tartós csökkenését - szerintem egy rossz tárgyalási alapállásra utal.
Ugyanakkor tudjuk, hogy a hágai nemzetközi bíróság azt tervezi, hogy 1997. február 17-én megkezdi a bősi vízlépcsővel kapcsolatos per szóbeli szakaszát. Az időpont mindenféleképpen közeledik. Mivel pedig a nemzetközi bíróság ENSZ-szervezet, döntése leginkább jelenthet biztosítékot a kérdés tartós rendezésére. Különösen, ha nem feledjük a szlovák fél magatartását - akár a vízátadás kérdésében, akár egészében az alapszerződéstől napjainkig. Ha e tényeket is figyelembe vesszük, akkor nyilvánvaló a peren kívül - esetleg váratlan - megegyezés veszélye számunkra, mondjuk egy hirtelen jogfeladással.
Maga a peren kívüli megegyezés egyébként lehet eredményes véleményem szerint. Ehhez azonban tudnunk kellene azt - amelyre akkor a miniszterelnök úr egyáltalán nem válaszolt, amikor kérdeztem -, vagyis azt, hogy milyen szempontokat kíván érvényesíteni az esetleges peren kívüli tárgyalásokban.
Vagy úgyis feltehetem a kérdést: mire törekszik a magyar fél a perben, avagy akár peren kívül? Várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)
