DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár: Köszönöm. Elnök Asszony! Tisztelt Ház, tisztelt Képviselő Úr! Azt, hogy az előző törvényhozási ciklusban a Ház többsége miért nem tűzte napirendre az ön javaslatát, nem tudhatom; de meg kell mondanom, hogy az abban foglalt megoldást, a probléma súlyosságát magam is látom, az abban foglalt megoldási javaslattal én sem értenék egyet. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az iskolából kimaradó gyermekek általában nem a tehetősebb szülők gyermekei, az ön által javasolt megoldás, a családi pótlék megvonása tehát kizárólag oda vezethetne, hogy az így kieső jövedelmet vagy szociális segélyként kénytelen az önkormányzat pótolni a szóban forgó családnál, vagy hagyja az illető családot nyomorogni, ami utóbbi megoldás, úgy gondolom, sem az iskolába nem járás vétségével nem volna arányos büntetés, sem a Fidesz önmagában újabban felfedezett legendás szociális érzékenységével nem volna összeegyeztethető.
(15.20)
Azt is gondolom ráadásul, hogy egy ilyen megoldás semmiképpen nem szolgálná az ön által is fontosnak tartott hosszú távú esélyegyenlőséget, nem mérsékelné a hosszú távú esélyegyenlőtlenséget, hacsak úgy nem, hogy előrehozza az esélyegyenlőtlenséget, és már rövid távon esélytelenné teszi az életre a szóban forgó családok gyermekeit. Mindazonáltal, mint jeleztem, a probléma élő és súlyos, és a minisztérium természetesen igyekszik lehetőségei között, ha nem is az ön által javasolt módon, tenni ennek érdekében. A közoktatási törvény módosítása feladatává tette a szakiskoláknak, hogy szervezzenek felzárkóztató oktatást azok számára, akik a tanköteles kor végéig nem végezték el az általános iskola 8. osztályát. Ennek a felzárkóztató oktatásnak az ideje alatt a tanulók egyszerre sajátíthatják el az általános és egységes alapműveltséget, illetőleg készülhetnek fel a szakképzés ismereteinek elsajátítására.
Ehhez az új ellátási formához az 1997. évi költségvetésről szóló törvényben külön normatívát kívánunk beállítani. A közoktatási törvény módosítása kiterjesztette a tankötelezettség korhatárát 16. életévtől a 18. életévig, igaz, csak azoknál a tanulóknál, akik majd 1998. szeptember 1-jén kezdik meg tanulmányaikat. Remélhetőleg ez a megnövekedett idő is hozzájárul ahhoz, hogy növekedjék azok száma, akik eredményesen fejezik be általános iskolai tanulmányaikat. (Általános derültség.)
Nem vitatom, hogy a törvény rendelkezései csak akkor tudnak megfelelőképpen érvényesülni, ha a szülők jogkövető magatartása eredményeként minden gyermeket beíratnák az iskolába. Úgy véljük azonban, hogy ennek figyelemmel kísérése jegyzői feladat, a jegyzőknek kell megtenni a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a szülők teljesítsék az alkotmányban és a közoktatásról szóló törvényben rögzített kötelezettségeiket. Az iskoláztatással kapcsolatos szülői kötelezettség megszegése súlyosabb esetben természetesen büntetőeljárás megindítására is alapul szolgálhat, bár az ön javaslatára tett észrevétel ebben az esetben is figyelembe veendő.
Úgy ítélem meg azonban, hogy elsődlegesen a meggyőzés eszközével és az iskolába járás vonzóvá tételével kell gondoskodni arról, hogy minden szülő és minden család teljesítse alkotmányos kötelezettségét gyermekei iskoláztatására, és ennek elérése érdekében például a jövő évi költségvetési törvényben külön normatívát kívánunk beállítani a tanulói étkeztetésre és a napközi megszervezésére. Úgy látjuk, hogy az iskola szociális feladatokhoz nyújtott segítsége is hozzájárulhat olyan környezet kialakításához, amelynek alapján az érdekeltek önként és szívesen veszik igénybe a közoktatás szolgáltatásait. Köszönöm a figyelmüket, és kérem a válasz elfogadását.
