MIKLÓS LÁSZLÓ
MIKLÓS LÁSZLÓ
MIKLÓS LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A részletes vitában megnyitott szakaszokban van az a módosító indítvány, amit Kovács Tibor képviselőtársammal tettünk, és amely az l. számú melléklet módosítására irányul.
Bár látszólag a dolog úgy néz ki, mintha az adómértékeket emelnénk, azonban mégis másról van szó. Arról van szó, hogy javaslatunkban azt indítványozzuk, hogy a ma üzemanyagokra kivetett négyféle adónemből, az Európában szokásos módon kétféle adónemet csináljunk.
(21.00)
Valamiért úgy alakult az elmúlt években, hogy az üzemanyagokat a világon másutt is, elsősorban az Európában is szokásos fogyasztási adó és általános forgalmi adó mellett egy Útalap-hozzájárulás és egy környezetvédelmi termékdíj terheli.
Ezeknek nyilván akkor, amikor a tisztelt Ház elfogadta, megvolt a maga racionalitása, hiszen egy lényegében alig adóztatott termékfajtára szintén csak egy Európában szokásos módon egyre nagyobb fogyasztási adóterhet, illetve egyre nagyobb terhet rótt a Ház. Mégis ezzel együtt sok problémát kellett kezelni, amit nem is igazán lehetett. Az elmúlt néhány évben kiderült, hogy egész egyszerűen jogtechnikailag nem hangolható össze a három törvényben; a fogyasztási adótörvényben, az Útalapról szóló törvényben és a környezetvédelmi termékdíjról szóló törvényben foglalt adóztatási szabályok.
Tavaly e tekintetben a Ház elfogadott egy olyan módosító indítványt, amely legalább az adóigazgatási eljárási szabályok szempontjából az Útalap-hozzájárulást a fogyasztásiadó-törvény hatálya alá rendelte. Ugyanakkor ezzel együtt egy anomália is benne maradt a rendszerben, amelynek az a lényege, hogy ma éppen ott nem adjuk vissza az Útalapot, ahol ez föl sem merülhet - nevezetesen, mondjuk, vasúti közlekedéshez fölhasznált dízelolaj esetén -, és hát ahogy ezt a mostani törvényjavaslat tartalmazza, a hajózás esetén.
Ennek persze az az oka, hogy ha itt is visszatérítési rendszert alkalmaznánk, akkor megint csak egy bonyolult eljárási szabályt kellene életbe léptetni, amely ellentmondana annak az ésszerűsítési törekvésnek, hogy a törvényekben meghatározott adókat - ideértve persze az Útalap-hozzájárulást és a környezetvédelmi termékdíjat is - maradéktalanul beszedjük.
Éppen ezért módosító indítványunkban azt indítványozzuk, hogy egy adónemben, a fogyasztási adóban szedjük be az üzemanyagokat terhelő adókat. És az így beszedett adókból az arányos részt az Útalapba és a Környezetvédelmi Alapba juttassuk vissza. Ez azzal az előnnyel jár, hogy több százmillióval csökken az adóigazgatásra, adóeljárásra fordítandó költség, hogy tiszta, világos, átlátható és egyszerű szabályok lesznek érvényben, és ha már egyszer magas általában az adószint Magyarországon, akkor ezt ne nagyon sokféle jogcímen, hanem lehetőleg csoportosítva, minél kevesebb jogcímen szedjük be.
Így el lehetne mondani, ha adóreformot nem is, de hát azt azért megcélozta ez a kormánykoalíció, hogy nem bővíti az adók körét. Ezzel szemben történt jó néhány olyan lépés, például a Kulturális Alaphoz történő hozzájárulásnál a járulékoltatott termékek körének kiterjesztése, a termékdíjtörvényt is ez a Ház fogadta el. De hát a turisztikai hozzájárulásba bevont adóalanyok körének bővítése is ennek ellentmond. Akkor, ahol lehet, legalábbis ésszerűen lehet, ott ezeket vonjuk össze.
Van egy olyan előnye is ennek a konstrukciónak, hogy bizonyos értelemben stabilizálja az alapok helyzetét, amennyiben a fogyasztási adó mértékének növelésével együtt automatikusan az ezen alapok forrásai is bővülnek.
És hát végül nem utolsó szempont az sem, hogy egy ilyen lépést, szemben általában az adótörvények keretében hozott lépésekkel, az az adóalanyi kör, akit ez érint, az üdvözölne. Üdvözölné, mert lényegesen egyszerűsödnének az adminisztrációs terhei, mert az itt lévő multinacionális vállalatok az Európában másutt is megszokott módon és megoldás szerint járhatnának el.
El kell mondani a javaslat mellett még néhány olyan érvet, amely félelemként fölmerülhet, így például nem sérti az államháztartási törvényt, nem érinti az alapok létét és forráshelyzetét, nem veszélyezteti az alapok által korábban megkötött hitelszerződések teljesítését. Hiszen - amint utaltam rá - a fogyasztási adó bizonyos százalékát, ez egyébként jól számítható és kidolgozható, az alapok forrásai közé beterjeszthetünk.
Nem veszélyezteti azt sem, amit általában egy adónál fontos prezentációs szempontnak lehet tekinteni, hogy valamilyen felhasználási célhoz kötődjön, hiszen amit ma az Útalap-hozzájáruláshoz köt a köztudat, az ezentúl a fogyasztási adóhoz kötődne, és hát miután az alapokat ez nem érinti, ezért még a táblák is kinn maradhatnak az út mellett, hogy az önök pénzéből, önöknek építjük.
És hát nem érinti tulajdonképpen, ha már ez fölmerül, az alapok forráshelyzetének bővítéséről folytatott tárgyalásokat sem, hiszen csak annyi a különbség, hogy amíg ma minden évben a tételes adónemekről kell megalkudni, ezentúl a százalékos visszaforgatásról kell megalkudni. Tehát tulajdonképpen lényegesen elég sok pozitívum fölsorolható e módosító indítvány mellett.
Két hátrányát mindenképpen meg kell említeni, amikor erről szólunk. Az egyik, hogy más jogszabályokhoz is hozzá kell nyúlni. Ezt meg lehet tenni. A költségvetési törvényben el lehet rendezni a koherencia biztosítása érdekében szükséges jogszabály-módosításokat, nevezetesen az Útalap forrásairól szóló szakaszt kell változtatni, és a Környezetvédelmi Alap forrásairól szóló szakaszt kell módosítani.
A másik, amit hátrányként el lehet mondani, hogy precedens lehet az adó felparcellázásához. Ezzel kapcsolatban azonban én úgy látom, hogy meg kell különböztetni egy olyan lépést, mint amit most fogunk tenni attól, ami itt a Házban többször elhangzik.
Nevezetesen, hogy korábban két törvény rendelkezett arról, hogy az üzemanyagokat terhelően, Útalap-hozzájárulást és környezetvédelmi termékdíjat is beszedünk. A mostani módosítás csak egy adóigazgatási egyszerűsítést jelent. Az a javaslat, ami itt néha elhangzik, hogy az egészségre káros termékek adóbevételéből bizonyos százalékot juttassunk vissza közvetlenül az egészségügyhöz, az nem ugyanilyen természetű. Nem ugyanilyen természetű egész egyszerűen azért, mert egy adóbevételi jogcímet próbál determinisztikusan felosztani.
Így akkor joggal merül fel a kérdés, hogy miért nem támogatja a módosító indítványt a kormány? Ha most eltekintünk attól, hogy bizonyos jogtechnikai probléma volt, akkor igazán nem érthető. Nem érthető azért, mert hát az államháztartási reform nemcsak abból áll, hogy az egészségbiztosítási rendszert vagy a nyugdíjrendszert megváltoztatjuk, hanem mondjuk abból is, hogy sok apró lépésben a kormány, a kormányzati szervek működését, az adórendszert átláthatóbbá, egyszerűbbé és olcsóbbá teszi.
Én azt gondolom, hogy a hozzászólásból kiderült, hogy messze több előnye van a módosító indítványnak, mint ami hátrányként megfogalmazható volt. Ez egyébként nemcsak a részletes vita e szakaszában lévő paragrafusokat érinti, hanem összefügg majd a következővel, de akkor a részletes vitának abban a szakaszában erről külön szólnék.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
