CSIGE JÓZSEF
CSIGE JÓZSEF
CSIGE JÓZSEF, az oktatási, tudományos, ifjúsági és sportbizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az oktatási, tudományos, ifjúsági és sportbizottság megtárgyalta a törvényjavaslatot a Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről. A bizottság döntése szerint a törvényjavaslat általános vitára alkalmas. A szavazási arány 13 igen, 3 ellenszavazat és 1 tartózkodás. De hogy ne legyen ez az arány sem a megszokott unalmasan egyoldalú döntés, elmondhatom, hogy a támogatók között volt ellenzéki képviselő is, az 1 tartózkodó pedig kormánypárti képviselőtársunk volt.
A bizottsági ülésen felmerült, hogy kevés idő jutott a törvényjavaslat tanulmányozására, de a vita után a többség úgy döntött, hogy ez az idő mégis elegendő volt arra, hogy kimondhassuk: alkalmas az általános vitára, módosító indítványainkkal együtt pedig elfogadhatóvá tudjuk tenni. A bizottság tagjai elsősorban kérdésekkel akarták tisztázni, megtudni, hogy mit jelent a '97. évi költségvetés a köz- és a felsőoktatás, a tudomány, az ifjúság és a sport számára.
A kormány a Pénzügyminisztérium és főleg a Művelődési és Közoktatási Minisztérium jelen lévő képviselői segítségével sikerült tisztázni, hogy az ágazat úgyszólván minden tekintetben kedvezőbb helyzetbe került, mint 1996-ban volt.
Mégis, kétségek és viták is adódtak, hiszen a bizottság tagjai érzik és tudják felelősségüket, érzik és tudják, hogy 1997 is fontos év a magyar köz- és felsőoktatás, az ifjúság, a tudomány és a sport számára. A bizottság minden megszólaló tagja éreztette, hogy milyen fontos az ágazat egésze, mindegyikünk szólt gondokról, problémákról is, s megoldandó feladatok is felmerültek. Mindezt tettük annak ellenére, hogy a terület az MKM fejezet költségvetési előirányzata bő 30 százalékkal, az oktatásé pedig 29 százalékkal növekszik a törvényjavaslat szerint. Ez azt jelenti, hogy az oktatási ágazat idei 148 milliárdos előirányzata 1997-ben együtt 191 milliárd lehet. Ez nemcsak eléri az oktatási törvényben előírt '95-ös tény 80 százalékát, de 3-4 százalékkal meg is haladja azt.
Azt jelentheti ez, hogy a közoktatási kiadások jövő évi egészének kétharmadát a központi költségvetés, s körülbelül egyharmadát az önkormányzati költségvetés állja '97-ben. Azt jelenti ez, hogy a fejkvóták bővültek és az alap fejkvóták is jelentősen emelkedtek, hiszen ha csak egyetlen példát mondanék - de mondok én többet is -: az óvodák költségvetési támogatása egy óvodásra tavaly még 27 ezer forintnyi volt, jövőre a 67 ezer forintot is meghaladja, hiszen az alap 60 ezren túl 7500 forint étkezési támogatást, illetőleg 100 forintot szülői munkaközösségek, iskolaszékek támogatást is kaphatnak. De mondhatom például a közoktatási rendszer felsőbb évfolyamait, a 11., 12., 13. évfolyamot is, ahol az alapnormatíva mintegy 85 ezer forint a kiegészítő normatívákkal együtt, ahol étkeztetést is végeznek, pedig 95 ezer 100 forintra rúg 1997-ben.
De valamennyiünk számára - és így az én választókörzetemben is - nagy gondot jelentenek a kistelepülések: hogyan tudják, mennyire lesznek képesek fenntartani oktatási intézményeiket.
(16.50)
Nos, ha az első hat évfolyamot tekintjük, az alapnormatíva ott 64 000 forint, a 7500 forintos étkeztetés-szervezési támogatás és a 20 000 forintos plusz, kistelepüléseknek járó támogatással együtt, az előbb említett kiegészítő normatívákat kétszeresen értelmezve a könyvtárfejlesztésre jutó 1300 forinttal együttesen a napközis támogatással együtt 98 400 forintot tesz ki a tervezet szerint 1997-ben.
Senki nem állította, magam sem gondolom, hogy ez a támogatási keret, ez a normatíva már minden igényt kielégít. Szó nincs erről. Hiszen ez alig kétharmadát jelenti átlagosan az intézmény-fenntartási költségek egy főre jutó hányadának, mégis jelentős az előrelépés, és itt igazolódik vissza, hogy az általunk elfogadott közoktatási törvény elemei, új elemei igenis iskolapártinak, gyermekpártinak és szülőpártiaknak bizonyultak, hiszen a költségvetésben jelentős mértékben visszaköszön, visszajön ez támogatásban is.
Nem vagyunk mi elégedettek tehát, de belátjuk, hogy nem a szándékokkal, hanem a rendelkezésre álló összegekkel vannak gondok. Természetesen feszültséget lát a kormánypárti oldal is a közalkalmazotti bérek várható alakulásában, hiszen az új központi bértáblában egyszerűen nincs benne az a 17 százalékos növekedés, amiről szívesen beszélünk, szívesen hallunk, de ez az adócsökkentés mértékével, az önkormányzati részaránnyal együtt érhető csak el.
Itt is ugyanazt mondhatom. Úgy véli a többség, hogy nem a kormányzati szándékkal, hanem a rendelkezésre álló keretekkel van a gond. A felsőoktatásra fordított központi előirányzatok 56-ról 77 milliárd forintra nőnek. Ez 37 százalékos növekedést jelent, miközben az intézmények támogatása csak jóval szerényebb mértékben nőhet.
A közalkalmazotti bérek ezen a területen is, bár jobban, mégis szerényen nőnek, hiszen a Széchenyi professzori ösztöndíjak, annak hatására az összbérnövekedés a felsőoktatásban esetenként megközelítheti a 30 százalékot is. A felsőoktatásban nem is elsősorban ez okoz majd feszültséget, hanem a bizottsági megszólalások szerint sokkal inkább a dologi kiadások fedezése jelenti ezt. Nem változik 1997-ben a hallgatói támogatás mértéke sem, de mint magam is elmondtam a bizottsági ülésen, szerencsére a fizetendő tandíj összege sem.
Felmerült az is a bizottsági tárgyalás során, hogy az egyházi oktatás támogatása a költségvetésben elaprózottan, majdnem intézményi szinten jelenik meg, amely nehezíti a reális döntést. Egyik bizottsági tagunk azt mondta: éppen az elaprózódás miatt olykor nem tudja megítélni, hogy most többet adtunk, vagy kevesebbet; jól dönt-e, vagy rosszul.
Célszerű volna úgy kezelni az egyházi támogatások összegét is, hogy az összehasonlíthatóság és a mérlegelés reálisabb lehessen. Új elem, hogy az oktatással foglalkozó vállalkozások is normatív támogatásban részesülnek, a fejkvóta 30 százalékát kapnák, bár ez - meg kell mondjuk - nemcsak ellenzéki, de kormánypárti oldalon is vitát váltott ki. Ennek pontosítása még a jövő feladata lehet.
Tisztázatlan, nehezen követhető egyelőre az ugyancsak a költségvetési törvényjavaslatban előterjesztett közalkalmazotti törvénymódosítás is, amelynek végrehajtása során nehézségek adódnak, hiszen például a besorolási feltételeket ezután ismerhetjük meg, a bizottság erre még vissza fog térni. Aggályosnak tartjuk ezzel a táblázattal kapcsolatban azt is, hogy a lehet F kategóriába sorolt kollegáink bére jövőre nem, és nem tudjuk, hogy utána hogyan fog változni.
A tudományos kutatásra fordított előirányzat jelentősen növekszik. Látszik, érzékelhető, hogy a tudomány tényleges prioritást élvez a költségvetésben. Megállapíthatjuk, hogy a törvényjavaslat szerint új, friss pénz kerül az ágazatba, és ez mindenképpen megbecsülésre érdemes.
Azt gondolom, hogy az akadémikusok és a tudományok doktorainak megbecsülése is időszerű, hogy javuljon. A sport támogatása, az új sporttörvény alapján a Széchenyi, a Gerevich és a Mező Ferenc közalapítványok 50-50 millió forintjai, a szerencsejátékok befizetései együtt javuló tendenciát mutatnak. Igaz, messze nem annyit, mint amennyit szeretnénk.
Szerénynek mondható a gyermek- és ifjúsági díj alapprogram támogatására a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány költségvetésének támogatására fordítandó összeg is. Mégis azt mondhatjuk, hogy biztató a változás, és a bizottság hatáskörébe tartozó ágazatok helyzete, költségvetési támogatása is az ország, a nemzetgazdaság változásától, fejlődésétől függ. Egyre több szakértő és a kormány prognózisa szerint is már az idén, de jövőre feltétlenül érzékelhetővé válik országunkban a gazdasági növekedés, és ennek hatására reményeink szerint a mi ágazataink helyzete is jobbá válhat.
Ennek reményében az oktatási, tudományos, ifjúsági és sportbizottság többsége nevében elfogadásra ajánlom a törvényjavaslatot, és meggyőződésem, hogy kormánypárti és ellenzéki vagy együttes módosító indítványokkal valóban javítható ez az előterjesztés, ez a törvényjavaslat, hogy a finom mozgásokat is követni tudják ezek a javaslatok. A normatív támogatást éppúgy, mint az emelkedés tendenciáit, hogy együtt jól, jobban tudjuk szolgálni az egész ágazat jövő évi munkáját, az ágazat fejlődését.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
