BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Bevallom, hogy amikor ön a vita részeinek ismertetésekor ezekre a gyermekkedvezményekre vonatkozó módosító javaslatokat említette, akkor nem kértünk szót, hiszen az ezzel kapcsolatos érveinket már az általános vitában elmondtuk, és el fogjuk mondani más összefüggésben, nyilván a költségvetési vitában is. Azonban az, hogy Demeter képviselőtársunk újra itt érvelt az ő gyermekkedvezmények növelésére vonatkozó javaslatai mellett, mégpedig úgy érvelt, hogy abból indult ki, hogy a gyermekek 41 százaléka szegény sorban él, ez a megjegyzése és főleg ez az érvelése arra késztetett, hogy mégis szót kérjek ebben a kérdésben.
Ugyanis, ha igaz az, hogy a gyerekek mintegy 41 százaléka ilyen helyzetben van, akkor muszáj felhívnunk a figyelmet arra, hogy a gyermekek után járó adókedvezmény ezeknek a gyerekeknek legalább kétharmadát nem éri el. Ugyanis azok az adatok, amelyek rendelkezésünkre állnak, azt mutatják, hogy a gyermekes családoknak legalább körülbelül 18 százaléka olyan család, ahol nem fizetnek adót, mert vagy nincs jövedelem, vagy olyan alacsony a jövedelem, hogy az nem esik bele valamilyen konstrukcióban az adóköteles jövedelmek közé.
Azt gondolom tehát, hogyha valaki valóban a szegény sorsú gyermekek helyzetén kíván segíteni - és én azt nagyon üdvözlöm, ha valaki erre törekszik -, akkor nem azt a javaslatot kell támogatnia, hogy a gyermekek után az adófizetők adókedvezményt élvezzenek, hanem azt a javaslatot kell támogatni, amit Béki Gabriella, Csehák Judit és más képviselők nyújtottak be, hogy ne a személyi jövedelemadóból nyújtsunk a gyerekek után adókedvezményt, amit majd a költségvetéshez ugyanők be fognak nyújtani, hanem a családi pótlékot emeljük legalább azzal az összeggel.
50 valahány milliárdról mi nem is ábrándozunk, mert mi egyelőre nem tudunk rá forrást, mi egyelőre csak annyit fogunk mondani, hogy azt a 7,5 milliárdot, amit a kormány javaslata adókedvezmény formájában kíván az adófizető polgárok gyerekeinek eljuttatni, azt a 7,5 milliárdot családi pótlékemelés formájában juttassuk el oda - minden gyerekhez -, ahol ez valóban szükséges.
Azt gondolom tehát, hogyha valóban a szegény gyerekeken akarunk segíteni, a szegény sorú családokban levő gyerekek megélhetéséhez, eltartásához akarunk hozzájárulni, akkor ezt a javaslatot, a családipótlék-emelés javaslatát kell támogatnunk, és nem a gyermekek utáni adókedvezmény javaslatát. Na most, ha a Magyar Demokrata Fórum segítségünkre siet azzal, hogy feltár majd a költségvetési vitában 50 milliárd forintnyi valóságos pluszforrást, akkor mi ezt nagyon-nagyon lelkesen fogjuk üdvözölni, és akkor jóval nagyobb családi pótlék emelésre fogunk javaslatot tenni, mint amit jelenlegi javaslatainkban el tudunk képzelni.
Legyen szabad - ha már a kérdés napirendre került ily módon, Demeter képviselőtársunk által - még egy megjegyzést tennem. Folyt itt néhány hónappal ezelőtt egy alkotmányozási vita. Ebben az alkotmányozási vitában a Ház különböző oldalairól merült fel az igény, hogy rögzítsük az alkotmányban az állam szociális jellegét, rögzítsünk az alkotmányban különböző szociális kötelezettségeket. Én azt szeretném javasolni azoknak, mind a Ház egyik, mind a Ház másik oldalán, hogy ne az alkotmányban akarjunk feltétlenül szociális kötelezettségeket rögzíteni, hanem amikor valódi pénzek elosztásáról van szó, amikor arról van szó, hogy kinek nyújtunk adókedvezményt, kinek emeljük a családi pótlékot, akkor mutassuk meg a szociális elkötelezettségünket, és akkor támogassunk olyan formákat, amelyek a szegény család gyerekét és a közepes jövedelmű család gyerekét és a magas jövedelmű család gyerekét legalábbis egységesen kezelik. Mert azt, hogy egyfelől az alkotmányvitában ragaszkodom az állam szociális jellegének alkotmányba iktatásához, a másik oldalon pedig egy olyan adókedvezményi formát javaslok gyermekek utáni adókedvezménynél, amelyik pont a legszegényebb családokban élő gyerekeken nem segít, ezt én nem tudom korrekt törekvésnek tekinteni.
Köszönöm szépen.
