CSÉPE BÉLA
CSÉPE BÉLA
CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én türelmesen vártam a kétpercesek sorozatát, mert jeleztem elnök úrnak, hogy nem kétpercessel, hanem rendes hozzászólással szeretném alátámasztani az ajánlás 51. számú sorszáma alatt szereplő javaslatunkat.
(19.40)
Ugyanakkor ennyi kétpercesözön után én most olyan helyzetben vagyok, hogy az alapgondolataimat is szeretném elmondani, de ezekre is szeretnék reagálni. Minthogy most nem fenyeget az a veszély, hogy itt egy ilyen kocogtatás bekövetkezik, ezért elkezdem mondandómat, de jelzem, hogy igyekszem sűríteni, sőt arra is gondoltam, hogy tulajdonképpen ezeket a gondolatokat holnap a költségvetési vitában is el lehet mondani, merthogy általános vita van és holnap kezdődik tulajdonképpen a frakciók részvétele.
Nos, azért röviden itt ma esete még annyit szabad legyen elmondani - kicsit reagálásképpen is -, hogy azt az intelmet, hogy lehetőleg a részletes vitába politikai érveket ne hangoztassunk, ezt azt hiszem, nem tudjuk megfogadni, hiszen a szakmai érveket is, ha politikai oldalról támasztjuk alá, talán jobban el lehet fogadtatni. Ugyanakkor annyit azért még az intelem ellenére is mindenképp itt is el kell mondanom, hogy a kormányzó koalíció pénzügypolitikájának azt hiszem, hogy legszomorúbb története az, ahogy a gyermeknevelésnek a pénzügyi támogatását kezelte. Ez, elismerem, hogy egy bonyolult kérdés, itt most nem alkalmas az idő a részletekre, de ahogy megszüntették az adókedvezményt, most visszahozzák, ahogy a családi pótléknak a valorizációja évek óta elmaradt - és azt hiszem, hogy ez egy lényeges dolog -, és ahogy egyáltalán a családi pótlékra ilyen kis összeg kerül előterjesztésre - de ez most megint nem ennek a részletes vitának a témája, ez a holnapi téma lesz -, ez mutatja, hogy nagyon nagy hiba van ezen a téren.
Mi úgy gondoljuk, hogy a megoldás mégiscsak egy családi típusú jövedelemadózást megközelítő rendszernek a bevezetése lenne, ezt hangoztattuk többször, de egyelőre meghallgatásra nem talált. Mi úgy gondoljuk, hogy csak olyan rendszer oldhatná meg ezeket a problémákat, amiről itt most hallottunk, amelyben igenis az alap az, hogy az eltartottak száma figyelembevételre kerüljön. És itt csatlakozom én is ahhoz a gondolathoz, hogy tulajdonképpen a rászorultsági elv, az lehet, hogy egy pénzügyi kényszer, de nagyon rosszul hangzik. A gyermeknevelés tekintetében, mert minden gyermek kincs a társadalomban, és valóban ahol esetleg nagyobb jövedelem van, ott van igazán biztosítva az, hogy a gyermeket megfelelően neveljék fel. Ezeket is támogatni kell. Mindezek ötvöződéseképpen mi továbbra is fenntartjuk a családi típusú jövedelemadózás megközelítésének a gondolatát, és ezt továbbra is forszírozzuk.
De most valóban itt a részletes vitánál maradva, akkor elmondanám, hogy a mi javaslatunk szerint ez az 1000 forintos adókedvezmény vonatkozzon minden gyermekre. Tudom, hogy a legfőbb érv az - itt hallottuk -: akkor hol van a forrás? Azt is ismerjük, hogy a kormány által benyújtott javaslat 7,5 milliárd forint forrást igényel. Itt is rá szeretnék mutatni, hogy rendkívül nagy szegénységi bizonyítvány az, hogyha erre a célra csak ennyi összeg áll rendelkezésre. Igenis meg kell vizsgálni a költségvetést, és meg kell találni a forrásokat. Ha már forrás-témánál vagyok, akkor szabad legyen itt felvetnem azt - ebben a részletes vitában -, hiszen ide tartozik ehhez, mert a forrását keresik a képviselők, hallottuk, hogy szívesen kiterjesztenék minden gyermekre, de nincs forrás.
Ezért fel kell vetnem azt a gondolatot, amit holnap is fel szeretnék vetni a költségvetés vitájában, hogy az 1997. évi költségvetésben a hiány százaléka a GDP százalékában 4,8 százalék. Ez átlépte a bűvös határt, a 4 százalékot. Ismerős az érv, hogy miért lehetséges ez, és miért fogadható el. Ez az érv az, hogy itt pusztán egy technikai jellegű adósságcseréről van szó, amely mégis kihatással van a költségvetési hiány összegére, és ezért lehet a GDP-nél magasabb százalékot elérni.
Nos, mi úgy gondoljuk - és ennek a részleteit tényleg nem itt szeretném ismertetni -, hogy ez a bizonyos adósságcsere, ez szakaszosan kellene hogy megvalósuljon, nem egy tömegben rázúdítva a költségvetésre. Amennyiben szakaszosan valósulna meg, amennyiben a bűvös 4 százalékos határt már áttörtük - 4,8 százaléknál vagyunk -, akkor talán kívánkozik, talán kínálkozik valami forrás arra, hogy a javaslatunk szerinti - valóban lehet, hogy itt most óriásinak tűnő összegről van szó, de a gyermeknevelés szempontjából talán mégsem óriási összeg -, tehát azt a bizonyos 28 milliárd forintot ezen az úton megszerezzük. Tehát én ezt a konkrét elgondolást itt a részletes vitában is megemlítettem, még egyszer hangsúlyozva, hogy megszívlelendő a kormányzat számára, hogy a gyermeknevelést eszmei alapon is és pénzügyi alapon is másképpen kezelje.
Köszönöm figyelmüket.
