DR. PUSZTAI ERZSÉBET
DR. PUSZTAI ERZSÉBET
DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondoltam, hogy itt már nem kétpercesben, hanem a rendes hozzászólásom elmondásával csatlakozom ehhez a vitához, hiszen magam is erről a kérdéskörről szeretnék beszélni a benyújtott javaslatok alapján.
Az első probléma, ami rendkívüli módon zavar engem, az az elmúlt évek változásának összevisszasága.
Tisztelt Képviselőtársaim! Önök a korábbi években soha nem képviselték azt, hogy szüntessük meg a családi pótlék állampolgári jogát. Sőt, még most is úgy beszélnek róla, mintha az lenne, pedig már megszüntették, és gondolom, ön is megszavazta azt, hogy nem állampolgári, nem alanyi jogon jár a gyermekek után járó adókedvezmény. Akkor pedig egyből beszélhetünk arról, hogy minden gyermekre vonatkozik, vagy nem minden gyermekre vonatkozik. Ez az egyik kérdés.
A másik az, hogy megszüntették a gyermekek után járó adókedvezményt, aztán a kormány most javasolja a gyermekek után járó adókedvezményt. A javaslatnak a módjával természetesen nem értek egyet. És utána hallgatjuk azt, hogy ne legyen gyermekek után járó adókedvezmény, mert most ebben az országban ezek között a körülmények között a legszegényebbek számára adjuk.
Kérdezem önöket, mi a hosszú távú koncepciójuk? Valóban hosszú távon is önök úgy gondolkoznak, hogy a legszegényebbek számára gyűjtsük össze, aki pedig adófizető állampolgár, az nem kap családi pótlékot, de adózik is?
Tudniillik ott tartunk, hogy eltelt két év, önök nyilatkoztak így, nyilatkoztak úgy, megszüntették először a gyermekek után járó adókedvezményt, nyolcmilliárd megmaradt a költségvetésnek, azt mondták, odaadják családi pótlékba, aztán nem adták oda családi pótlékba.
Érdekes módon kormánypárti képviselőtársaim tavaly, amikor a családok 20, helyenként 25 százalékos reáljövedelem-csökkenést éltek meg, akkor érdekes módon nem követelték a tavalyi évben, hogy legyen családipótlék-emelés, holott önök ígérték. Egyetlen fillért nem emelkedett a legrászorultabbak részére sem tavaly a családi pótlék. Pedig az infláció igen jelentősen meglódult. Most nagyon szépeket hallunk arról, hogy a családok számára a családipótlék-emelés… Milyen érdekes!
De szeretnénk már egyszer végre tudni, önök hosszú távon hogyan gondolkoznak erről? Mert szépeket lehet arról mesélni, hogy szeretnénk olyan országban élni, ahol az adókedvezmény és a családi pótlék egymással összefüggő rendszere érvényesül. De hát hogy gondolkoznak erről hosszú távon? Tavaly azt mondták, hogy most még megszüntetjük az alanyijogúságot, mert nincs pénzünk. Idén azt mondják, hogy most még, most még nem adunk adókedvezményt.
Ez az egyik legsúlyosabb probléma. Mondják meg nekem, mi lesz itt jövőre! Tavaly a szociális bizottság ülésén többször elhangzott, a családi pótlék jelenlegi rendszere most átmeneti. Mert a kormánypárti szakértők sem értenek egyet azzal, hogy az alanyi jogot megszüntessük, mert csak rosszabb lehet a rendszer, és rosszabb is.
Tisztelt Képviselőtársaim! Hallják meg, hogy a legszegényebb vidékeken a családoknak kisebb százaléka igényelte a családi pótlékot. Nem azért, mert magas a jövedelme, hanem mert az adminisztratív rendszer - ahogy ezt minden szakértő megmondta, ahogy ezt a Világbank szakértői is leírták, olvassák el a Piroskönyvet, amit a miniszterelnök úr nekünk ajánlgatott, nem ártott volna, ha a kormány is elolvassa -, azt írták, hogy ez a legrosszabb megoldás. Önök ezt megszavazták.
(19.00)
Most nekem arról beszélnek, hogy a családi pótlék a legszegényebbeknek... Nem éri el őket, kérem! A legnyomorultabbat sem. Hiába járna neki. Nem éri el, mert nem tudja a papírokat, nem tudja az utánajárást megcsinálni, prezentálni fogom - a kormány nem teszi meg, és én hiába kérdeztem, azóta sem teszi meg - a családipótlék-adatokat.
Önök, kormánypárti képviselőtársaim, megkapták az országos adatokat? Mert én nem. Hát talán azért mégiscsak ildomos lenne egy ilyen vitában tudni, hogy miről beszélnek. Én megkértem a társadalombiztosítástól, küldje el nekem ezeket az adatokat! Gondoskodni fogok róla, hogy kormánypárti képviselőtársaim - ha már a kormány nem, akkor tőlem legalább - megkapják ezt az adatsort. Rendkívül tanulságos gondolom, talán önöket is érdekelheti ez a kérdés.
Tehát első gond az, hogy nem lehet tudni, hogy igazából önök hosszú távon miben gondolkodnak ebben a társadalomban. Csak idei év létezik mindig? Önöknek nincs hosszú távú társadalomképe? Nem tudják, hogy akarják fölépíteni a hosszú távú rendszereket? Mert nem halljuk. Mert önöktől erről semmit nem hallottunk.
Mert rendkívül meglepő dolog számomra a szabaddemokraták képviselőcsoportja, amelyik teljes mértékben liberális programmal indult öt évvel ezelőtt. Most lassan már kommunisztikus elveket hirdet, és azt mondja, hogy, ugye, nincsenek első- és másodrangú állampolgárok, gyűjtsük össze a jövedelmet, és osszuk el egyformán mindenkinek. Borzasztó érdekes elméletek ezek. Tudom, hogy nem pontosan erről volt szó, de a dolog idáig vezet, ha az ember végiggondolja azt a gondolatot, aminek te csak az első részét mondtad el, Gabriella.
Menjünk tovább. Ez az egyik gond, hogy kiszámíthatatlan, hogy önök hosszú távon mit akarnak ezzel a rendszerrel. Nem tudjuk, hogy jövőre most akkor a családipótlék-rendszert tovább szűkítik, vagy bővíteni fogják, rászorultsági elvet változtatnak vagy adminisztratív elvet növelnek. Mit akarnak hosszú távon a magyarországi adórendszerrel, erre vonatkozólag semmit nem hallhatunk.
De a következő probléma az, hogy igazából óriási probléma van az alapszemlélettel is. Önök azt mondják, hogy az adórendszerben adott kedvezmény a családok számára valami különleges szociálpolitika, erre nincsen pénze az országnak, és hogy ez micsoda dolog. Másik oldalról állandóan azt halljuk, hogy Magyarországon államháztartási reform van; a jövedelemcentralizációt csökkentsük, ne gyűjtsük be az összes jövedelmet, hogy akkor újraosszuk. Most akkor begyűjtsük, vagy ne gyűjtsük be, kormánypárti képviselőtársaim? Mert ez is az.
Ha én egy olyan családtól, ahol a kétgyerekes családban - mondjuk - csak az apa dolgozik, és elég jelentős jövedelmet ér el, mert erre sohasem gondolnak. Úgy adóztatom, mintha nem is lenne gyereke, akkor túladóztattam. Igaz? Mert a két gyerek eltartásából áfát kell fizetnie és nagyon sok mindent. Tőle lehet dupla adót beszedni, igaz? Azért, mert dolgozik. Aki nem dolgozik, attól semmit sem.
Tehát hogy is van ez az adókedvezmény-rendszer, a gyermekek után járó adókedvezmény-rendszer? Ez nem arról szól kérem, hogy én azt akarom, hogy szociális juttatást kapjon a család! Én azt szeretném, hogy a családot ne a túladóztatás szorítsa le a rászorultak közé. Hanem legalább ott, ahol a szülők képesek, tudnak és akarnak a gyerekük számára egy elviselhetőbb életkörülményt teremteni, legalább maradjon meg az a jövedelem, amiből ezt meg tudják tenni.
De általában - és ebben is van egy nagyon komoly probléma - komolyan olyan társadalomban gondolkodnak, ahol a társadalom egyik része csak adót fizet, a másik része csak kap? Hiszen itt erről van szó! 19 500 forintnál megvonták a családi pótlék jogosultsági határát és az anyasági támogatás jogosultsági határát is. Aki e fölött keres egy főre jutó jövedelemben, az nem kap családi pótlékot, nem kap anyasági támogatást és még adókedvezményt sem. Tehát nem elég, hogy nem kap a közösből, még túl is adóztatják, mert a két gyereke után a személyi jövedelemadóban és az általános forgalmi adóban lényegesen többet adózik.
Most ezt az elvet önök valóban komolyan gondolják hosszú távon, ez egy társadalomkép, hogy aki egy bizonyos - nem is magas, mert a 19 500 forint már a létminimum alatt van ebben az évben, ha a régi számításokat vesszük -, aki e fölött a jövedelem fölött keres, az csak adózik, aki alatta keres az pedig kap.
Milyen társadalomhoz vezet ez? Térjünk csak vissza a jövedelembevallási hajlandóságra! Nem tudom, a Pénzügyminisztérium elgondolkozott-e azon, hogy annak milyen jelentősége van, hogy a jövedelemadó-bevallási hajlandóságot természetesen növeli az, ugye, ha valaki adókedvezményeken keresztül csökkenteni tudja az adóját.
Gondolják ezt végig alaposan! Hiszen azok a családok és az a családfő nem jogosult családi pótlékra, nem jogosult anyasági támogatásra, nincs adókedvezménye, miért ne igyekezne eltitkolni az adóbevallását? Hiszen tőle sokkal többet fognak levonni személyi jövedelemadóban, és egyébként pedig a fogyasztásán keresztül úgy is fizethet. Tehát ez is az adóbevallási hajlandóság, az adózási fegyelem, a közteherviselés ellen hat, kedves képviselőtársaim.
Ez egy nagyon rossz irány. Közben beszélhetnek nagyon sokat a szürkegazdaságról meg erről, arról, amarról, de az a családfő, aki a gyermekek után járó adókedvezmény következtében nem kell hogy adózzon, és ezt tudja, mert ki tudja számítani, sokkal jobban fogja érezni magát, ha leteszi az adóbevallását az asztalra, és jóváírja az adókedvezményt. Mert higgyék el nekem, hogy az emberek nem szeretnek csalni! Mert az emberek nem örülnek annak, hogy olyan a magyar adórendszer, hogy állandóan svindlizni kell, megkerülni, csalni, mert állandóan attól félnek, hogy utolérik őket. És egyébként is.
Szerencsére ma még Magyarországon a jogkövetés az állampolgárok döntő többségében alapvető. De ha ez így folytatódik, akkor egyre kevésbé lesz az.
Nem tudom, milyen társadalomkép az, aminek alapján önök ezeket a változásokat támogatják, vagy nem támogatják. Mert nem mondják el. Talán önmaguk számára egyszer meg kéne fogalmazni, mit szeretnének ebben az országban 5 év múlva. Mert annak alapján, ami itt az elmúlt két évben történt, fogalmam nincs. És nem is lehet a társadalomnak. Abszolút áttekinthetetlen a rendszer.
Ezek után annyit, hogy igen, az adókedvezmények rendszerét mi támogatjuk. A Magyar Demokrata Néppártnak az a véleménye, hogy ez az út. Össze kell hangolni az adókedvezmények rendszerét a családipótlék-rendszerrel, természetesen.
De nem úgy, ahogy a kormány ezt előterjesztette. Ez a javaslat úgy rossz, ahogy van. Először is csak abban a körben akar adni adókedvezményt, ahol alanyi jogú a családi pótlék, ahol úgyis alanyi jogú a családi pótlék, másodsorban ebben a körben akar adni, akik közül a legkevesebben tudják igénybe venni a 3000 forintos, ugye, három gyerek után járó adókedvezményt.
Sunyi ez a javaslat, tisztelt képviselőtársaim. Rendkívül sunyi. Mert olyan családoknak akar látványosan, propagandisztikus célból 1000 forintos adókedvezményt adni, akik közül a legkevesebben tudják igénybe venni. Egyébként az a véleményem, hogy a kiszámított hét és fél milliárd forint valószínűleg kevesebb, ha igazán utánaszámolunk a kétszázezer családnál.
Nekünk az a véleményünk, hogy kell a gyermekek után járó adókedvezmény, de nem ilyen szerkezetben kell. És be is nyújtjuk azt a javaslatot, amelyik arról szól, hogy korábban, mikor önök megszüntették a gyermekek után járó adókedvezményt, akkor a rendszer úgy működött, hogy két gyerek után, két gyerekig 4-400 forint volt, és három gyerektől és attól fölfele 6-600 forint volt az adókedvezmény.
Mi azt mondjuk, hogy a mai családok jövedelmi viszonyai között a kétgyerekes családoknak is meg kell adni az adókedvezményt, és azt mondjuk, hogy két gyermeknél legyen 6-600 forint, három gyerek és attól fölfele 8-800 forint legyen az adókedvezmény, és ha ezt kiszámítjuk, kedves képviselőtársaim, akkor ez 11 milliárd forint lesz. Igazán nem mondhatják azt, hogy olyan mérhetetlen terhelés a költségvetésre, ami megvalósíthatatlan.
E mellé azt is mondjuk, hogy szíveskedjenek letenni az áttekinthető rendszerét annak, hogy hogyan szándékoznak ezt a továbbiakban csinálni.
Szíveskedjenek letenni, és erre javaslatot is teszünk, hogy a jövő évben hogy lép be az egy gyermek utáni adókedvezmény, és a további években milyen ütemben és hogyan tervezik ezt változtatni. Mert ha évente, kétévente pillanatnyi ötletektől vezérelve állandó jelleggel változtatják, akkor teljesen kaotikussá és átláthatatlanná válik a helyzet. És higgyék el - és ezt tapasztalhatták az elmúlt években -, az adófizetési hajlandóság, az adófizetési morál csak tovább csökkenhet ilyen körülmények között. És az emberek számára teljesen kiszámíthatatlan helyzetet teremtenek.
(19.10)
Tehát véleményünk szerint az az alapvető, hogy most terjesszük ki valamivel alacsonyabb összegben a két- és háromgyerekes családokra egyaránt ezt az adókedvezményt, és mondjuk meg azt is, hogy hogyan akarjuk a továbbiakban az adórendszert ebből a szempontból módosítani, hiszen máskülönben teljesen kiszámíthatatlan lesz a rendszer.
És még valamit. Én azt gondolom, és ezt már évek óta több alkalommal mondtam és javasoltam, és ez lehet az út hosszú távon abba az irányba, hogy a családok együttes jövedelméről jobb képet kapjon a kormány, jobb képet kapjon a döntéshozó, hogy nem kerülne sokba, és nem tenné bonyolultabbá a rendszert az önkéntesen választható együttadózás rendszerét bevezetni.
Ez nem családi jövedelemadó, tisztelt képviselőtársaim, mert tudom, hogy a családi jövedelemadóra való áttérés nem éri meg, mert sokkal bonyolultabbá teszi a rendszert, és elég, ha csak arra utalok, főleg a hallgatóság kedvéért, hogy abban a pillanatban minden családnak különálló adóbevallást kellene készítenie, és elképzelhetik, hogy ez mivel járna ma Magyarországon. Egyébként pedig a családi jövedelemadózás ugyanolyan hibákkal terhes, mint a személyi, de a választható együttadózás nagyon sok gondot kezelhetne.
Az a család, amelyik úgy gondolja, hogy ő beadja a közös adóbevallását, az választhassa ezt, mert mindkét szülő a személyi jövedelemadó kategóriák szerint adózna, de összetehető lenne a család jövedelme, és könnyebb lenne megoldani azt a problémát, amennyiben adókedvezmény van gyermekek után, vagy egyéb más után járó adókedvezmény van, hogy tudja igénybe venni az egyik és másik szülő. Arról nem beszélve, hogy nagyon komoly adatokat kaphatna az adóhatóság és ezáltal a kormány arról, hogy a családok milyen körülmények között és hogyan - milyenek a jövedelmi viszonyaik, és hogyan adóznak.
Régóta mondom, és nagyon örülnék, ha foglalkozna ezzel a Pénzügyminisztérium, én azt hiszem, hogy nagyon sokat jelenthetne ez a polgárok, a kormány és a döntéshozók számára is.
Tisztelt képviselőtársaim, én arra kérem önöket, hogy gondolkozzanak el ezeken a szempontokon! Gondolkozzanak el azon, hogy nem lehet egy társadalmat úgy kettészakítani, hogy egyik csak adófizető, a másik pedig csak a különféle juttatások jogosultja. Nem lehet még akkor sem, ha elvben igazságos, mert azt önök is tudják, hogy elvben a kommunizmus igazságos volt, csak éppen megvalósíthatatlan, és pont az ellenkezőjét érte el annak, mint amit az idealista tervezői kitaláltak valamikor, valaha.
Tehát gondolkozzanak el azon, hogy hogyan szándékoznak a társadalmat továbbépíteni, mert lehet, hogy nem hiszik el, de most minden adótörvénynél, minden döntésükkel keményen belenyúlnak a társadalom életébe, s ha ezt nem veszik figyelembe, annak nagyon súlyos következményei vannak. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
