DR. SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA
DR. SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA
DR. SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ezen az éjszakai műszakon azért vállalkoztam a felszólalásra, mert bízom abban, hogy sikerül megerősítenem azokat az érveket, amelyek elhangzottak az általános vita eddigi időpontjáig, amely szerint minimum aggályos a Pénzügyminisztérium beterjesztése. Másrészt viszont egy olyan oldalról szeretnék beszélni, amelyről kevés szó esett az eddigiekben: mégpedig a végrehajtás oldaláról, arról az oldalról, hogyha mondjuk, elfogadja a tisztelt Ház a beterjesztett törvényjavaslatot, mégis hogyan fog ez kinézni.
Három kérdéskörben szeretném összefoglalni a mondandómat, s ígérem, rövid leszek. Az első kérdéskör a célokra és az elérhető eredményekre fog vonatkozni, a második kérdéskör némi jogászkodást fog hozni, a harmadik körben pedig az önkormányzatokról szeretnék néhány szót ejteni.
Tehát először is a célokat és az elérhető eredményeket nézzük. A miniszter úr expozéjában elhangzott, hogy alapvető célja ennek az előterjesztésnek az, hogy azokat érje el, akiket eddig nem sikerült elérni a járulékfizetők vonatkozásában. Néhány éves szociális és egészségügyi bizottsági tagságom arra enged következtetni, hogy nem tudjuk, hogy hányan vannak igazán, és nem tudjuk, hogy kik ezek valójában. Hiszen elhangzott már, hogy ez a kör, akik nem fizetnek, egy 600 ezres kör, elhangzott, hogy ez a kör körülbelül egymilliós kör. Fogalmunk sincs, hogy ez az embercsoport egyáltalán bevonható-e reálisan a járulék-, vagy bármilyen módon az egészségügyi ellátást megalapozó finanszírozási körbe. Ugyanakkor megkaptam azt is képviselőtársaimtól leginkább, hogy nem nagyon érdemes a szociális és egészségügyi bizottság tagjainak ebben a kérdésben nagyon - hogy úgy mondjam - aktivizálnia magát, hiszen ez egy pénzügyi-finanszírozástechnikai kérdés.
Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy érzem, hogy kevés súlyosabb politikai kérdés van, mint ez a kérdés, hiszen nem kevésről vagy nem kevesebbről van szó, mint hogy kiket és milyen mértékben terhel fizetés. Amikor ilyen kérdésekről beszélünk, akkor bizony nem kerülhető meg, hogy kijelentsük, hogy ezek bizony súlyos, kőkemény politikai kérdések.
Elhangzott az is, hiszen a feketegazdaság elleni küzdelemre, tehát erre a küzdelemre szeretnénk kormányzati ciklusunkat is fölhasználni... meggyőződésem, hogy a feketegazdaság ellen ezzel a törvényjavaslattal nem lehet küzdeni. Sőt, sokkal inkább a járulékelkerülés vagy a fizetési kötelezettség elkerülésére lehet számítani, hiszen mindazok a jövedelmek, amelyek után személyi jövedelemadót kell fizetni, ezek után az egészségbiztosítás költségeit is fedezniük kell. Tehát mindenképpen arra ösztönöz, hogy a fizetési kötelezettségek alól megtalálják azokat a kibúvókat, amiket eddig is megtaláltak. Tehát nagy kérdés, hogy el lehet-e érni azokat a célokat, amiért ez a törvényjavaslat elkészült, és erre határozott véleményem az, hogy nem lehet elérni. Hiszen az a nyilvántartási rendszer, ami részletkérdésnek és technikai jellegűnek tűnik, az a nyilvántartási rendszer nem létezik, amire ez a törvényjavaslat készült. Tudtommal 1 millió 700 ezer számlát tart nyilván kőkorszaki módszerek között a társadalombiztosítás, amiből talán olyan 900 ezer körüli ami élő, amire reálisan számítani lehet, hogy pénz is kicsikarható belőle.
(21.30)
De mindaddig, amíg nincs olyan egyéni nyilvántartás, hogy pontosan lehet tudni, hogy Kovács II. János az elmúlt évek alatt mennyi járulékot fizetett be - most mindegy, hogy minek nevezzük ezt a fizetési kötelezettséget -, és nem lehet tudni abban a pillanatban, hogy egy-két hónap eltelik és nem fizet, és nem lehet rászólni, nem lehet odafigyelni, nem lehet ellenőrizni, hogy fizetett-e vagy sem, nos, ez mind-mind arra ösztönöz, hogyha egy rendszert nem lehet ellenőrizni, akkor ne is fizessék be mindazokat az összegeket, amiket oda elvárnánk.
A jogi kérdések sem utolsóak ebben a törvényjavaslatban, hiszen nem kevés alkotmányossági kifogások és bajaink voltak az elmúlt időszakban a nagy ellátó rendszerek átalakításában. És itt nem tudom megkerülni azt, hogy ne beszéljek arról, hogy most adóról vagy járulékról van-e szó.
Tehát muszáj körüljárjuk, hogy mi is ez az egészségügyi hozzájárulás tulajdonképpen. Mert egy kicsit adó is, igaz? Mert a fizetési kötelezettség jellege és a megfizetés technikái mindenképpen egy adó jellegű fizetési kötelezettséget tételeznek fel, ugyanakkor járulék is, hiszen a befolyt pénz kezelésére a járulékokra vonatkozó szabályok vonatkoznak, és a tartozások behajtására is.
Tehát a magyar jogi konstrukcióban én nem tudok választ adni, hogy ez az egészségügyi hozzájárulás a valóságban micsoda. Ez egy valami, amire nem is lehet jobb definíciót találni, most, ebben a pillanatban, mint hogy ez egy valami.
Aztán itt vannak a mentességek. A törvényjavaslat egyrészt egy törvény általi mentességi kört is kijelöl, és egy önkormányzat által megállapítandó mentességet is. A törvény általi mentesek köre körülbelül 4 millió fő. Meggyőződésem, hogy ez olyan rettenetesen sok, arányaiban sok a 10 milliós lakossághoz képest, amit tudva, nehéz feltételezni, hogy tényleges pluszbefizetések fognak történni.
És itt van az önkormányzat általi mentesítés számomra mint nagy probléma. Hiszen a törvény általi mentesítésben nem származik fizetési kötelezettsége senkinek sem, ezzel szemben, amikor az önkormányzat állapítja meg pontosan ugyanazt a mentességet, amit a törvény egyébként kijelöl, itt már származik fizetési kötelezettség az önkormányzat és az állam számára is. Nem szeretnék écákat adni az önkormányzatoknak, de bizony, ha én önkormányzat lennék, ezt a különbségtételt szóvá tenném.
Aztán további kérdéseket vetnek fel azok, akiknek holnaputántól, illetve '97. január 1-jétől ezt a törvényt alkalmazniuk kellene. Megkérdezték tőlem szociális irodák dolgozói, hogy hogyan is lesz az a törvény általi mentesítés igazolása. Ők hoznak egy határozatot, kiállítanak egy papírt, ezzel a papírral fog elmenni a beteg az orvoshoz és felmutatja, vagy mégis hogy lesz ez?
Vagy az eltartott hozzátartozói kör jövedelemvizsgálata. Nincs meghatározva a javaslatban, hogy ki fogja vizsgálni azt a mentes kört, amelyet a törvény a hozzátartozók vonatkozásában megemlít, hiszen ott is csak az az eltartott hozzátartozó lesz mentes, akinél az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg a legkisebb nyugdíj összegét.
Tehát akkor már is ott tartunk, hogy két körnek kellene, két szervezetnek vizsgálnia a mentességet, egyrészt az önkormányzatnak, másrészt a társadalombiztosításnak.
Aztán az állampolgári jog kérdése. Ez is egy alapvető ügy. Tehát ha azt mondom valamiről, hogy állampolgári jog, akkor ez semmi további szűkítést, cizellálást nem engedélyez. Ezt jogászok pontosan tudják. Nem köthetem feltételekhez, mert abban a pillanatban, amint feltételekhez kötök egy állampolgári jogot, az már nem állampolgári jog, hanem egy úgynevezett alanyi jogosultság, vagyis feltételekhez kötött jogosultság. De ha ez így van, hogy az egészségügyi ellátás állampolgári jogon jár, akkor kérdezem én, hogy érdekelt-e lesz abban bárki egyáltalán, hogy fizessen ezért, hiszen semmi más nem kell hozzá, hogy az állampolgárságát igazolja valaki, mint egy személyi igazolvány.
De arról is hallgat ez a javaslat, hogy van-e következménye annak, ha valaki nem fizet. Egyetlenegy jogszabály sem ér egy fabatkát sem, ha nincs garanciarendszer mögötte, hogyha a törvény kötelezettségeiből fakadó mulasztásnak milyen jogi következményei vagy egyáltalán milyen következményei vannak.
Aztán érdemes még arról is elpolemizálni egy kicsit, hogy ez a szétválasztás, tehát az egészségügy természetbeni ellátásokra való és pénzbeni ellátásokra való szétválasztása mit eredményezhet, és milyen kérdéseket, akár alkotmányossági kérdéseket vethet fel. Például egyrészt említem itt még egyszer a kétféle mentesség valóságát, aztán ha szétválasztjuk az egészségügyi ellátásokat, akkor például, ha egy nyugdíjas dolgozik, akkor nyugdíjbiztosítási és egészségbiztosítási járulékot fizetnie kell, egészségügyi hozzájárulást pedig nem. Ebben nagyon nehéz a racionalitást megtalálni.
Aztán bizonyos körnek engedélyezni fogom, hogy ne fizessen egészségbiztosítási járulékot, nevezetesen munkáltatói oldalról is a 3,5 százalék plusz 4 százalékra gondolok, és bizonyos körnek pedig nem fogom engedni, hogy válasszon a közt, hogy akarja ezt fizetni vagy sem.
Tehát mindezekből nem lehet más következtetést levonni, minthogy azt a kérdést újra és újra fel kell tenni, hogy fog-e fizetni egyáltalán valaki, aki eddig nem. Lesz-e pénze az egészségbiztosításnak avagy sem. Ismét csak arra kell utaljak, hogy meglátásom szerint sajnos nem.
Aztán itt van az önkormányzatok kérdése. Az önkormányzatoknak három komoly új - régi és új - tevékenységük lesz a törvényből fakadóan. Jövedelempótlónál, a közgyógyigazolványoknál és a szociális helyzet alapján való mentesség megállapításánál. Itt évi 7200 forintos teher módosul 18 ezer forintos teherré. Ez az önkormányzatokat alapjaiban és komolyan sújtani fogja, hiszen tudomásom szerint október 1-jétől már meg is állt a társadalombiztosítási kártyák kiadása. Hatósági bizonyítványt adnak az önkormányzatok, nem kis feszültségek közepette.
De ha viszont az állam kompenzációt ad az önkormányzatoknak, akkor meg kell kérdezni, hogy mi értelme van ennek az egésznek, mert akár közvetlenül is befizethetné az egészségbiztosítási alapba azt a pénzt, mondjuk, amit erre a célra szán. De azt is meg kell mondani, hogy a mai konstrukcióban nem sok értelmük van a közgyógyigazolványoknak, hiszen 7200 forint értéket kell kifizessen az önkormányzat. A gyógyszerek javarésze nem írható fel közgyógyigazolványra. Ebből az következik, hogy azért ki akarják használni a közgyógyigazolványt, ezt-azt-amazt ha kell, ha nem, azért felíratnak a betegek, hogy azért ne legyen kihasználatlan az az igazolvány, miközben ha adódik egy-egy komolyabb betegségük, erre megfelelő pénzügyi ellátást nem tudnak kapni.
Végezetül: kérdés, hogy reform-e ez. Meggyőződésem szerint aligha nevezhető egészségügyi finanszírozási reformnak, hiszen azokat tudja ez a rendszer kizárólag tovább csapolni, akiket eddig is utolért. Egy olyan rendszerre szeretne áttérni, ami inkább ösztönöz a jövedelmek eltitkolására, mint a jelenlegi. És az sem egy utolsó szempont, ismerve az adófizetési morál tapasztalatait világszerte, hogy az egyik rosszról szeretnénk a másik rosszra áttérni, vagyis az egyik legrosszabb hatékonyságú pénzbeszedési technikát választanánk magunknak.
Mindezekből végezetül csak azt tudom leszűrni, hogy valószínű, hogy jövőre ugyanitt, ugyanerről kell majd beszéljünk, hiszen az egészségügyi ellátásra nem lesz elegendő pénzösszeg. A nullszaldó ugyan egy pontos követelmény, az igaz, de semmiképpen sem áltathatjuk magunkat ezzel a törvényjavaslattal, azzal, hogy megoldottuk a társadalombiztosítás finanszírozási kérdéseit. Köszönöm szépen.
