DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Az 1997. évi költségvetéssel kapcsolatban ugyanazok az indító problémák merülnek fel, mint a korábbi költségvetéseket illetően. Nevezetesen, ez az előterjesztés nem felel meg a formai előírásoknak, illetőleg azokba több helyütt ütközik.
Amikor ezekről a kérdésekről külön nem szólok, akkor hadd utaljak az Állami Számvevőszék idevonatkozó előterjesztésére, amely részletesen taglalja ezeket a szempontokat.
Meg kell azonban jegyeznem a Független Kisgazdapárt nevében, hogy bármennyire nagyra is értékelem a Számvevőszéknek a munkáját, azért most már végre érdemes lenne arra is felfigyelni, hogy a Számvevőszék is évek óta utólag regisztrálja a hibasorozatot, a törvénysértések sorozatát. Az Állami Számvevőszéknek határozottabban kellene fellépnie a kormányzati mulasztásokkal szemben, az Állami Számvevőszéknek sokkal határozottabban kellene érvényt szereznie a törvényes előírásoknak; és a Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy ha az Állami Számvevőszék részt venne a költségvetés megalkotásában, és ott, a folyamatokban mutatna rá azokra a törvénysértésekre, amelyekre utólag mintegy regisztrációként szokott rámutatni, én úgy gondolom, akkor sokkal jobb előterjesztések kerülhetnének a Ház elé.
Erre azért is nagy szükség lenne a törvényesség védelmén túlmenően, mert az ÁSZ is rámutat arra, amit én is kénytelen vagyok, Pető képviselőtársam rosszallása dacára, kiemelni és nyomatékosan hangsúlyozni, hogy a költségvetés más törvényjavaslatokhoz hasonlóan olyan szintű, hogy arra - és itt engedjék meg, hogy kiemeljem: nem a saját véleményemet mondom most, hanem az ÁSZ-ét; más kérdés az, hogy az én véleményem megegyezik ebben a tekintetben az ÁSZ véleményével -, tehát a zavarosság és az áttekinthetőség hiánya jellemzi a költségvetési törvényt, már pedig ez minden törvénynél zavaró, különösképpen a költségvetési törvénynél, amely terjedelménél és rendszerezettségénél fogva az ilyen negatívumokat sokkal nehezebben viseli el, mint más törvények.
A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint a zavarosság két okra is visszavezethető. Az egyik egyértelműen a tudatosság körében keresendő. Hogy mennyiben tudatos ez a magatartás és mennyire nem, ezzel nem kívánom a rendelkezésemre álló szűkös keretet felhasználni, de hadd mutassak rá arra, hogy a kormányzat megítélése szempontjából az sem sokkal jobb, ha a tudatosság helyett a zavarosságot a koncepciótlanságból és a kormányzat pénzügyi dilettantizmusából vezetem le, hiszen az eredmény mindenképpen rossz, hiszen a költségvetés tárgyalása és áttekintése ezáltal egyrészt rendkívül munkaigényessé válik, fontos adatok hiányoznak, miközben rengeteg a felesleges információ, rengeteg a propagandisztikus leírás, aminek költségvetési törvényben előfordulnia igazán nem lenne szabad. Sajnálatos, és ezt is le kell rögzítenem, hogy a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint végül is az előterjesztés propagandisztikus mivolta abból a tényből vonható le következtetésként, hogy a késő-kádárizmus hivatalnokainak szellemi terméke ez az előterjesztés, ami sajnálatos módon igen szembeötlő módon jelentkezik.
Óriási ellentmondások jellemzik ezt a költségvetést, amelyek döntő része gondosan elbújtatva található a költségvetési törvényben. Ilyenek például: a költségvetés állítólag jövedelemátcsoportosítást hajt végre a vállalkozások javára, miközben tudjuk, hogy jelentős része a vállalkozókat illetően olyan terheket kénytelen viselni, amelyek egyáltalán nem a jobbítás irányában keresendők. Vagy ilyen elbújtatott szempont lehet, amelyet csak gondos munkával lehet a csomagból kihámozni, hogy az elvonás csökkentéséről beszél az előterjesztés, miközben 100 milliárd forintot akarnak a tb javára behajtani, illetve - mondjuk meg őszintén - sarcként kivetni.
(10.20)
Ugyanilyen a törvénycsomagba elbújtatott és nehezen kibányászható része a költségvetési törvénynek, a forint csúszó leértékelésére vonatkozó része, hiszen egyfajta "közgazdasági csodarabbi" tettként kívánja feltüntetni a forint csúszó leértékelését, ekképp magasztalja azt, és most ne tessék csodálkozni, tisztelt képviselőtársaim és tisztelt tévénézők és rádióhallgatók, de hát ebből azt a következtetést vonja le, minthogyha az inflációt megszelídítené a forint csúszó leértékelése, hiszen a kiagyalója szerint ez a tulajdonsága következne abból, hogy kiszámíthatóvá teszi az inflációt.
Igen ám, de - tenném én hozzá - azt senki nem vitatja, hogy az inflációs ütem, az valóban kiszámítható, mint ahogy az is, hogy a csúszó leértékelés kiagyalójának fogalma sincs a közgazdaságtanhoz, hiszen (Derültség a kormányzó pártok padsoraiban.) nagyrészt a csúszó leértékelés miatt még mindig 25 százalékos az infláció üteme. És igen tisztelt képviselőtársaim, én úgy gondolom, hogy azok, akik ezt a kisgazda álláspontot most éppúgy nem értik meg, mint ahogy nem értették meg a korábbi költségvetés kapcsán történt felszólalásomat sem, nézzék meg, mennyire igazam volt a korábbi költségvetés kapcsán történt kritikai észrevételeimet illetően, és akkor talán kevésbé hangoskodnának, amikor nem vitás tényeket említek meg és emelek ki.
Ugye, önmagában az a tény, hogy még mindig 25 százalékos az infláció Magyarországon, egyértelműen bizonyítja, hogy a forint csúszó leértékelését illetően teljesen tévúton jár a kormány.
A költségvetés fogalmazója azért is védi az ilyen forintleértékelést, hogy az ennek következtében árfolyamveszteségként keletkezett körülbelül 2000 milliárd forint belső államadósság további terhének viselését a magyar népre terhelje. Szeretném felhívni a figyelmüket, hogy ez újabb 200 milliárd forint évi kamatfizetési többlettel jár, illetőleg ennyit jelent.
Az 1995. év végén befolyt privatizációs többletbevétel kapcsán ebben a Házban igen nagy vita folyt azzal kapcsolatban, hogy adósságtörlesztésre kell-e a privatizációs többletbevételt fordítani, vagy pedig a Független Kisgazdapárt által előterjesztett országgyűlési határozati javaslatokat kellene elfogadni, amelyek a gazdaság élénkítését tűzték ki célul.
Csupán emlékeztetem igen tisztelt képviselőtársaimat arra a tényre, hogy mi javasoltuk és kiszámítottuk ennek gazdasági hatásait, tehát hatáselemzést is előadtunk, hogy miért kell a privatizációs többletbevételből 20 ezer többletlakást építeni; miként keletkezik abból 72 ezer többletmunkahely; felhívtuk a figyelmet az állami beruházásban megvalósuló sztrádák építésének fontosságára, gazdasági hatására; az elmaradott régióknak az ország vérkeringésébe való bekapcsolására; a hosszú lejáratú, alacsony kamatozású, főleg munkahelyteremtő, kis- és középvállalkozókat segítő kölcsönök nyújtására. Sajnálatos módon akkor a kisgazda indítványok elutasításra kerültek, és a Ház MSZP-SZDSZ-es többsége elfogadta az adósságtörlesztésnek a koncepcióját.
Ma már tudjuk, hogy ez a koncepció rendkívül csúfosan megbukott. Emiatt nem lehet gazdaságot fejleszteni, utakat és lakásokat építeni, a műszaki fejlesztést felgyorsítani, a mezőgazdaságot gépekkel felszerelni és a kutatásokat előmozdítani, mert ahogy a Horn-kormány kétszeresen leváltott pénzügyminisztere a valóságos szakértelem oly tökéletes hiányával mondta: "nem szabad eladni a családi ezüstöt".
Mi már azóta tudjuk, hogy a családi ezüst teljes egészében eladásra került, sőt én ahogy fogalmaztam korábban, az száz százalékig úgy igazolódott be: kiderült, hogy olyan tehetségtelen módon kezelte a pénzügyi kormányzat ezt az egész kérdéskört, hogy nemcsak a családi ezüstöt adták el, hanem azt a házat is, amiben tartották a családi ezüstöt. És most láthatják, majd később még rámutatok arra, hogy az akkori 540 milliárd forint belső államadósság után fizetett kamat, az lényegében érintetlenül megmaradt, viszont egy év alatt ez további 300 milliárddal - 200 plusz 100 milliárddal, tehát összesen 300 milliárddal - fog végül is emelkedni, és nincsenek utak, nincsenek lakások, nincsenek vállalkozások, semmi sincs, tehát egyértelmű, hogy a kisgazda álláspont volt a helyes, nem pedig az, amelyet a kormányzat a 72 százalékos többségével keresztülerőltetett.
A költségvetésnek a gazdasági fejlődés alátámasztása lenne a feladata, hisz' ez minden költségvetés alapvető feladata. 2500 milliárd forint ésszerű elköltése a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint, az valóban alkalmas lenne arra, hogy végre kimozdítsuk a stagnáló gazdaságot, és egy gazdasági élénkülés legyen elindítható.
Ez a költségvetés azonban sajnálatos módon - ezt kénytelen vagyok lerögzíteni - a válságot stabilizálja. Szó sincs arról, hogy most teremtődnének meg, ezzel a költségvetéssel az olyannyira szükséges gazdasági növekedés alapjai - amint azt az igen tisztelt szabaddemokrata frakcióvezető úr feltételezte. Ismétlem: nem erről van szó, hanem a válság stabilizálásáról, a stagnálás stabilizálásáról van szó, és legfeljebb itt a jókívánságok tömkelegét adja elő ez a költségvetés, éppen azért, hogy valamiféle optimizmust sugalljon, de hát a költségvetésnek nem propagandairatnak kellene lennie, hanem egy olyan megalapozott gazdasági eszközökből álló törvénynek, amely elő kellene, hogy segítse a gazdaság növekedését.
Azokat az előirányzatokat, amelyeket tartalmaz ez a költségvetés, a Független Kisgazdapárt egyszerűen fantáziaszámoknak nyilvánítja. Ezúttal a Pénzügyminisztérium további évek makrogazdasági előrejelzését is közli, de szerintünk ennek nincsen közgazdaságtani, illetőleg számszaki alátámasztása a költségvetési törvényjavaslatban, hanem itt egy olyan választási propagandáról van már szó, amelynek az a lényege, hogy ahogy közeledünk az országgyűlési képviselő-választások lehetséges időpontja felé, úgy igyekszik optimizmust sugallni a költségvetés és olyan propagandaeszközöket bevetni, amelyeknek semmi közük nem lenne szabad lenniük a költségvetéshez.
(Az elnöki széket dr. Füzessy Tibor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.
A jegyzői székekben dr. Kávássy Sándor és dr. Semjén Zsolt foglalnak helyet.)
A jegyzői székekben dr. Kávássy Sándor és dr. Semjén Zsolt foglalnak helyet.)
(10.30)
Úgy gondolom, hogy ezek az elképzelések a korábbi évekhez hasonlóan most sem fognak teljesülni. A tervezés propaganda jellegét, igen tisztelt képviselőtársaim, jól láthatják, ha előveszik a tavalyi költségvetést, és megnézik, hogy abból mi teljesült. Nagyon tanulságos olvasmány lesz, igen tisztelt képviselőtársaim, ha ezt megtennék.
Egy-két adatot hadd legyen szabad a figyelmükbe ajánlanom. Így például a bruttó hazai termék 1-2 százalékos növekedését tervezték tavaly. Mi lett ebből? Az, amit én mondtam: nullaszázalékos növekedés, és úgy gondolom, hogy a nullaszázalékos növekedésnek van egy jó magyar megfelelője. Ezt úgy hívják képviselőtársaim, hogy stagnálás.
Tehát talán jobb lett volna ezt a kifejezést használni. Ami még szembeötlőbb adat, a beruházások 11 százalékos bővülését prognosztizálták, de már az első félévben 7 százalékos volt - no nem a növekedés, hanem a csökkenés.
Úgy gondolom, ezek olyan szembeötlő számok, amelyek kellene hogy az igen tisztelt képviselőtársaimnak a kormányzati oldalon ülő részét is elgondolkoztatják. Hogy aztán így fog-e történni, vagy sem, ebben én nagyon szkeptikus vagyok.
Ami most már az inflációt illeti, itt elég ha arra utalok, hogy a korábbi költségvetésben önök azt mondották, hogy 20 százalék lesz ebben az évben az infláció, ehelyett teljes bizonyossággal közölhetem önökkel, és papírt, ceruzát vegyenek elő, jegyezzék, mert be fog következni most is amit közlök, 25 százalék lesz az infláció.
Ami most már a költségvetés bevételi oldalán belül a tényleges számokat illeti, itt hadd utaljak arra, hogy itt rengeteg a megalapozatlan szám. A kiadási oldalon pedig óriásiak a feszültségek.
Az Állami Számvevőszék szerint ezeket a problémákat részletesen bemutatja - ezért én úgy gondolom, hogy most ezeknek a számoknak az ismertetésétől, bár szívem szerint kitértem volna rá, az időm észveszejtő gyorsasággal történő haladása miatt nem térek ki -, de egy adatot azért kiemelnék.
Nevezetesen: az energiaár emelésének mint inflációgerjesztő tényező hatásának a figyelmen kívül hagyására hívnám fel az igen tisztelt Ház figyelmét, ugyanis ezt én egyenesen megdöbbentőnek tartom, hogy ezek a számítások ne szerepeljenek a költségvetésben, holott ezek rendkívül durván inflációemelő tényezők. És még részleges kompenzáció esetén is rendkívüli nehézségek elé állítja majd ez az inflációs hatás az energiaár-emeléseknek a költségvetési intézmények jelentős részét. Ezért tehát azt figyelmen kívül hagyni semmiképpen sem lehet.
Legyen szabad kimondanom azzal a nyíltsággal, amellyel a Független Kisgazdapárt a társadalmi kérdéseket kezeli, hogy a kormány ezúttal is az infláció haszonélvezője. Ugyanis miközben a bevételeit az inflációs ütemnek megfelelően korrigálja, ugyanezt elmulasztja a kiadási oldalt illetően megtenni, és ezáltal az egész társadalmat ellehetetlenült helyzetbe hozza.
Úgy gondolom, hogy általában is elmaradnak az áremelkedés ütemétől azok a számok, amelyeket éppen a kiadások tekintetében való változtatásnál egy-két helyen a javaslat tartalmaz. Ez azt jelenti, hogy tovább működteti a kormány az úgynevezett "közgazdasági fűnyírót".
Itt külön kiemelném, hogy 1997-ben legalább 20 százalékos lesz az infláció, de a kormány a propagandaszámaiban 18 százalékkal számol. A gazdasági szervezetek támogatása azonban - és erre nagy nyomatékkal hívnám megint csak fel a Ház figyelmét - mindösszesen 11 százalékkal növekszik.
Az agrárágazat támogatása pedig mindösszesen 8 százalékkal nő, az 1996. évi 60,8 milliárd forintról 65,6 milliárd forintra, ami csupán az agrárágazat folyó támogatása; igaz ugyan, ami azonban messze elmarad az agrárágazat valós szükségleteitől. Miután - én azt hiszem - abban mindenki egyetért, hogy ez az ország agrárország, és még jó ideig az marad, ennek következtében az agrártámogatások mértékét mindenképpen jelentősen meg kell növelni.
Sajnálatos azonban, hogy a lakásszektor támogatása is csak 8,6 százalékkal nő, az összeg 33,7 milliárd forint, még feleakkora sincs, mint 1995-ben volt. Miután a népesség csökkenése tragikus Magyarországon, úgy gondolom, hogy a lakástámogatások összegének ilyen elképesztően alacsony növekedése egészen előrevetíti a nemzeti tragédia lehetőségét, és külön óriási gondokat jelent a fiatalságot illetően. Tehát ezt nem lehet így hagyni.
A helyi önkormányzatok támogatása 13 százalékkal lesz nagyobb, messze elmaradva az inflációs ütem mögött. Ugye, a kormányzat itt - csak emlékeztetném - a 13 százalékkal szemben 18 százalékkal számol. Mi legalább 20 százalékkal. Ellehetetleníti az önkormányzatokat, ha csak 13 százalékkal lesz nagyobb a támogatásuk.
A költségvetés azzal számol, hogy az ily módon kieső bevételeket az önkormányzatok helyi adók kivetésével fogják pótolni. Ezzel a lakosságot és a gazdálkodást sújtó intézkedésekkel tovább fogják növelni a vidéki lakosság ellehetetlenülését, és ezzel újabb lökést fognak adni a feketegazdaság növekedésének.
A központi költségvetési szervek működési támogatása 20,8 százalékkal lesz nagyobb, ezen belül a preferált területek 29,4 százalékkal kapnak többet, a nem preferált területek pedig 18,1 százalékkal. Ez utóbbiak az előirányzott 17 százalékos bővülés mellett a dologi kiadásaikat csak részben tudják finanszírozni. A költségvetés bizonyos területeket tehát, úgymond, preferál, ezeket tartja prioritásnak. A támogatások emelkedése itt sem jelent azonban igazi fejlődést, hanem inkább egy kényelmesebb stagnálást, esetleg nagyon szűk körű bővülést.
A költségvetés a felsőoktatást, a tudományos kutatást, a közbiztonságot, az igazságszolgáltatást, az euro-atlanti integrációt akarja preferálni. Például a Tudományos Akadémia kiadásai 32 százalékkal nőnek, ami a költségvetés értékelése szerint hozzájárulhat az akadémikusok és a nagydoktorok kedvező dotálásához.
(10.40)
A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint azonban ez nem egyenértékű a tudomány felvirágoztatásával. Szerintünk a tudományos kutatást és a kutatásfejlesztést sokkal jelentősebb mértékben kellene támogatni, még akkor is, ha az Akadémián kívüli területeken 4 milliárd forinttal adnak többet erre a célra. A felsőoktatás támogatása 23 százalékkal nő, ami nagyjából egyenlő az inflációval, tehát a valóságban nem jelent igazi fejlesztést, hiszen alig valamivel több, mint az inflációs ráta. A PM területén, az APEH-nél és a VPOP-nél is 6 milliárd forinttal növelik a keretet és 3 ezer fővel a létszámot. Mi úgy gondoljuk, hogy a létszámnövelés nem feltétlenül jelenti a jobb munkavégzést, ezért én itt ismételten arra utalnék, hogy végre egyszer már meg kellene szervezni, a munkát nem örökké átszervezni, létszámokat emelni, újabb hivatalokat létesíteni.
Ugyanez az érv igaz a BM-mel kapcsolatos kiadásokat illetően, hiszen hadd utaljak arra, hogy a BM rendfenntartása 5,3 milliárd forinttal kap többet, de ebből a miniszterelnök úr kedvence, a Központi Bűnügyi Igazgatóság 1,3 milliárd forintot, míg az egész rendőrség 4 milliárd forintot kap.
Hogy mit is jelent a rendőrségnél a költségvetés, maga megfogalmazza. Eszerint folytatódik a rendőrképzés és megkezdhető az új személyi okmánycsalád kialakítása, és ezt nevezik prioritásnak vagy preferálásnak. Ne csodálkozzanak, hogy én inkább ezt a bűnözők támogatásának tekintem.
A HM támogatása 22 százalékkal lesz nagyobb, ami a valóságban, az inflációra tekintettel, megint csak stagnálást jelent, és a költségvetés ezt az összeget olyanként kezeli, mint aminek a visszarettentő erejű hadseregnek a kialakítását kellene biztosítani. Ez egy naiv feltételezés.
Végül a legutolsó kérdéskörre térve. A költségvetés egyik legnagyobb problémája, hogy elfogadása esetén tovább növeli az amúgy is elviselhetetlen kamatterheket. A belső államadósság után fizetendő kamat már ebben az évben több mint 530 milliárd forint. Ez tovább nőne 300 milliárd forinttal, tehát 830 milliárd forintra nő a következő évben. A költségvetés kiadási oldalának egyharmadát tehát a kamatfizetés teszi ki. A növekedés egyik oka a kormány látszatpolitikája, ugyanis olyan konstrukciókat alkalmazott, hogy 1996-ban viszonylag kevesebb kamatot kelljen fizetnie, a terhek tehát '97-ben halmozottan jelentkeznek. (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Befejezem, elnök asszony (Sic!), egy fél perc alatt. (Derültség a kormánypárti padsorokban.)
A másik ok a nem kamatozó államadósság kamatozóvá tétele. Ennek indokoltságát és értelmét kétségbe kell vonnunk. Nem egyszerűen technikai műveletről van szó, hanem az ország jövőbeni fejlődését jelentősen és hátrányosan befolyásoló tényezőről. Az akció pénzügyi egyenlege ugyanis negatív. Ezért a kérdés további megvilágítása és részletes elemzése céljából a Független Kisgazdapárt javasolja, hogy külön politikai vitanapot tartson a Ház, ugyanis 2 ezer milliárd forint óriási összeg, és ennek finanszírozásáról nem lehet egy nagy költségvetési csomag kis részeként határozni.
Ezért tehát a Független Kisgazdapárt a költségvetési törvényt oly mértékben elfogadhatatlannak tartja, hogy azt még módosító indítványok elfogadása esetén sem tudná támogatni, hiszen ez az ország gazdaságát ellehetetlenítő költségvetés éppúgy, mint volt a korábbi évben és ahogy korábban bebizonyosodott, sajnálatos módon a most beterjesztett anyag józan értékeléséből fakadóan ugyanez fog bekövetkezni ebben az évben is. Köszönöm a türelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
