DR. DOBOS KRISZTINA
DR. DOBOS KRISZTINA
DR. DOBOS KRISZTINA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Nem először szólok az oktatás érdekében és én azt gondolom, hogy nem is utoljára, ebben a parlamentben. Azt hiszem, hogy az a válasz, amit az előbb az egészségügyi miniszter úrtól kaptunk, hogy egyszer már elmondtuk, hogy az egészségügy milyen helyzetben van, ez nem válasz, hanem valójában elkendőzése a problémának. Az oktatásügyben, akár közoktatást, akár felsőoktatást tekintek, most több mint százezer pedagógus várja, hogy vajon a kormány teljesíti-e az ígéretét, vajon 19,5 százalékos béremelés lesz-e idén. Mert hogy eddig azt tapasztalták, hogy nem teljesítette a kormány az ígéretét, hiszen 24,5 százalékos volt a fogyasztói árnövekedés, és ezzel szemben 9,4 százalékos volt az első félévben az oktatási ágazatban a béremelés.
Ennek következtében ma már egy pedagógus akár 25 ezer 116 forintos átlagfizetéssel is rendelkezhet, vagyis ma már olyan mértékben meg tudjuk becsülni pedagógusainkat, hogy az a pedagógus család, ahol egy férfi és egy nő, mind a ketten vállalják azt, hogy tanítanak, és két gyermekük van, létminimum alatt élnek.
Vajon elfogadható-e a parlamenti képviselők és a közvélemény számára az, hogy azok az emberek, akik az oktatás területén megpróbálnak tenni, akik megpróbálják nevelni és megvédeni a gyerekeinket, azok az emberek a legrosszabb helyzetben vannak? Mert hogyha valaki áttanulmányozta a Központi Statisztikai Hivatal jelentését, akkor azt is észrevehette, hogy bármelyik más ágazatban magasabbak voltak a béremelési százalékok, mint az oktatásban. És akkor a válasz mindig az, hogy nincs pénz, nem lehet emelni a béreket.
A felszólalásom mottója a szégyen. És meg kell hogy mondjam, szégyenkezem. Hiszen az a válasz, hogy nincs pénz, az nem elfogadható. Nem elfogadható akkor, amikor a kormány 1023/1995-ös rendelete alapján az ÁPV Rt.-nél általános iskolai képzettséghez kötött, azaz 8 osztályhoz kötött munkakörben 44 ezer 625 forintos fizetést lehet kapni minimálisan, maximálisan pedig 146 ezer 250 forintot.
Kedves Képviselőtársaim! Most sokan azt mondhatnák: az ÁPV Rt., az vállalkozás. Sokan azt mondhatnák: lehet, ott másképp kell fizetni - hiszen a korrupció gyanúja felmerül. Mai nap már ez nem gyanú. De akkor az a kérdés merül fel, hogy akkor a pedagógusokkal, az egészségüggyel mi történjen? Nem szégyelljük-e magunkat akkor, ha egy egyetemi professzor a doktorátusával, a 30 éves munkaviszonyával 54 ezer forintot tud maximálisan elérni nyugdíjkorhatár előtt? Nemzetközi hírű professzorok! Az ÁPV Rt.-nél pedig 8 általánossal, kisegítő munkát végezve, ennek a dupláját.
1975-ben az Egyetemi Lapokban egy cikket jelentettem meg. Óriási felháborodást keltett, de meg kell hogy mondjam, a lényege az volt, hogy egy HÉV-kalauz életkeresete több mint másfélszer akkora, mint egy egyetemi oktató életkeresete.
Tisztelt Képviselőtársaim! Egy egyetemi oktató 25 éves életkeresete kevesebb, mint az ÁPV Rt.-nél három évet dolgozó, majd végkielégítéssel távozó, 8 általánossal rendelkező kisegítő munkát végző dolgozóé! Én úgy érzem és úgy gondolom, hogy ezek után nyugodtan azt mondhatom: nem először szólaltam föl a parlamentben az oktatási ágazat érdekében, és nem utoljára. Minden alkalommal el fogom mondani, mindaddig, ameddig a kormány képviselői nem tesznek ellene, és mindaddig, ameddig a kormány képviselői visszaállították az 1975-ös állapotot, amikor a tudásnak semmiféle értéke nincsen. Köszönöm szépen.
