JUHÁSZ FERENC
JUHÁSZ FERENC
JUHÁSZ FERENC (MSZP): Elnök Úr! Képviselőtársaim! Államtitkár Urak! Félve néztem körül, hogy nem akar-e még valaki gyorsan kétpercest mondani, mert a harmadik nekifutásra már nem szívesen ültem volna le. A szolgálati törvény módosításával kapcsolatosan az általános vitában pro, kontra elhangzottak az érvek, amelyek nagyon keményen egymásnak feszültek. Érdekes módon a vízválasztó a különböző érvrendszerek között nem föltétlenül kormánypárti és ellenzéki padsorok között húzódott meg, hanem nagyon sok esetben, és jelen esetben is, pártokon belül. A külső szemlélődő most ezt a vitát majd hallgatva azt gondolhatja, hogy ez most csak ránk jellemző. De én szeretném képviselőtársaim figyelmét fölhívni arra, hogy az általános vita során más pártból is egymás után fölszólaló két képviselőtársam tökéletesen ellenkező véleményt formált meg. Mindannyian ismerjük ennek az előzményeit. Az érvrendszerekből két lényegi elem pro, kontra nem hangzott el, amelyet én azért szeretnék mondani, mert a végső megítélésben vélhetően ez teszi teljessé a dolgot.
Azok, akik azt mondják, és én magam is amellett voltam, s vagyok érzelmileg talán most is, hogy ne változtassuk a törvényt, azzal érvelnek, és azt is mondják, hogy kérem tisztelettel, az egész juttatási rendszer a szolgálati törvényben arra épült, hogy a szolgálatokat ellátók, a szolgálati viszonyban lévők 55 éves korukra mennek nyugdíjba. Ez egy olyan komplex rendszer, amelyet végül is a parlament olyan arányban, mint amelyet Sebők képviselőtársam megfogalmazott, fogadott el.
A másik, ami ezzel kicsit felesel, az, hogy általános társadalompolitikai elv, hogy aki akar, minél tovább dolgozhassék. Ezt fogalmazza meg a nyugdíjtörvényünk is. Ez gyakorlatilag ellentmond annak. Én azt gondolom, hogy lassan-lassan jó volna túlesni az általános vitán is, mert olyan szélsőséges vélemények is megfogalmazódnak, amelyek sem a szolgálatoknak, sem az irányító minisztereknek, sem nekünk nem tesznek jót, és olyan kérdések vetődnek föl, amelyek engem nagyon elszomorítanak. Például, hogy nem kell itt foglalkozni a szolgálati viszony meghosszabbításának kérdésével, hanem ugyanarra a szintre kell emelni a nyugdíjkorhatárt, mint ahogy az minden állampolgárnál van, és aki egészségileg nem alkalmas, azt egyedi döntéssel alkalmasint el kell küldeni. Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon téves út. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon rossz fölvetés, egyszerűen azért, mert a szolgálatot ellátók olyan többletterheket vállalnak magukra, ami miatt indokolt ezt a kedvezményt megadni.
Mégis akkor mi legyen ebben a szituációban? Legyen-e az, amit Sebők képviselőtársam mond, hogy minden maradjon úgy, ahogy volt, minden maradjon úgy, ahogy azt a parlament majdnem 100 százalékosan elfogadta? És hozzáteszem: a különböző szolgálati ágak vezetői, munkatársai, a szakszervezetek is ezt mondják. Vagy pedig adjuk meg a lehetőséget arra, bizonyos egyedi esetek okán, hogy a szolgálati viszonyt meg lehessen hosszabbítani.
Ha a kormánypárti képviselő szól belőlem, akkor azt mondom, hogy a kormány képviselőjének meg kell adni a lehetőséget arra, hogy egyedi esetekben, a Gyuricza képviselő úr által említett értelemben meg lehessen adni a szolgálati viszony meghosszabbítását. És most a kormánypárti képviselő szól belőlem, de nem olyan módon, mint ahogy az az eredeti javaslatban megfogalmazódott. Az eredeti javaslat kontroll nélkül, mindenféle felügyelet nélkül adta ezt a lehetőséget meg.
Az elmúlt időszakban számos olyan tapasztalat halmozódott föl, amely azt mondja, hogy ez a gyakorlat nem jó. Azért nem jó a gyakorlat, mert lehetőséget ad arra, amelyet Sebők képviselőtársam elmondott, hogy bárki kénye-kedve szerint kedvenc munkatársának vagy bárkinek lehetőséget biztosítson arra - az elmúlt időszak tapasztalatai pedig azt bizonyították, hogy lehetőséget is adtak arra, és elsősorban vezető beosztású embereknél adtak lehetőséget arra -, hogy továbbszolgáljanak. Tehát az az érv, ami itt a beterjesztéskor megfogalmazódott, hogy tudniillik az utcán álló körzeti megbízott és egyéb miatt kell ezt engedélyezni, tulajdonképpen jogos, csak éppenséggel az elmúlt időszak gyakorlata semmiféleképpen nem ezt támasztja alá.
Most ha azt szeretném, hogy a kecske is, a káposzta is megmaradjon, nevezetesen lehetőség legyen a meghosszabbításra, ugyanakkor ezt megfelelő kontrollal lehessen tenni, akkor én a 4. ponthoz hozzászólva szeretnék a Gyuricza Béla képviselőtársam által benyújtott módosító javaslathoz benyújtott kapcsolódó módosító javaslatom mellett érvelni.
Gyuricza képviselőtársam a módosító javaslatában három olyan új elemet vezetett be, illetve tett rá javaslatot, amelyek megfontolásra érdemesek, de amelyeket mégsem lehetett elfogadni, mert volt egy pont, amellyel kapcsolatosan alkotmányossági, törvényességi aggály merült föl. Ő nevezetesen azt mondta, s a módosító javaslatában az szerepel, hogy a tábornokok, illetve tábornoki helyet betöltő főtisztek esetében a köztársasági elnöknek legyen joga meghosszabbítani. Nos, az Alkotmánybíróság a köztársasági elnök főparancsnoki jogkörét is értelmezte, és sem ebbe az értelmezésbe, sem másba nem fér bele az a lehetőség, amelyet képviselőtársam megadott volna. De teljesen igaza volt akkor, amikor azt mondta, hogy valami kell.
Mi jöhet számításba? Lusztig Péter képviselőtársam megfogalmazta, hogy legyen ez a kormány. Tulajdonképpen van benne ráció, hiszen nem a felügyelő miniszter, hanem egy testület kell hogy állást foglaljon ebben. A jelenlegi mechanizmus viszont az, hogy a miniszter javaslatát legtöbb esetben ilyen szituációban átengedik, tehát nagy valószínűséggel erősebb kontroll kellene, lenne szükséges. Az én eredeti javaslatom az volt, hogy a parlamenti bizottság egyetértésével.
Tisztelt Képviselőtársaim! Én elfogadom azt az érvelést, hogy tudniillik ez olyan súlyos precedenst teremt Magyarországon, amely nem tartható a jogalkotásban, hogy tudniillik egy szolgálati viszony meghosszabbításához az illetékes parlamenti bizottság előzetes egyetértése legyen szükséges. Annak ellenére fogadom ezt el, hogy Európában és az óceánon túl erre nagyon sok precedens van. A parlamenti bizottság foglal állást előléptetés ügyében. Példának okáért az Egyesült Államokban ahhoz, hogy valaki százados legyen, a parlamenti bizottságnak kell állást foglalnia. Másutt kinevezésekhez kell a parlamenti bizottságnak előzetesen állást foglalnia. Így van, elnök úr. A lényeg az tehát, hogy erre van gyakorlat, van példa. Mégis azt mondom - és belátom, hogy ez túl szigorú követelmény -, mégis elfogadom azt, hogy ezt most itt a mai jogrendbe beilleszteni nagyon nehéz. Ennek ellenére azt mondom, és egyébként a szolgálatok civil ellenőrzése, kontrollmechanizmusa igényli is, hogy a parlamenti bizottságnak legyen valami ráhatása a dologra. Legyen egyfajta kontroll, egyfajta előzetes véleménynyilvánítási lehetőség.
Nos, erre született meg a javaslat, Gyuricza Béla képviselőtársaméhoz kapcsolódóan, hogy a szolgálati viszony meghosszabbítása akkor legyen lehetséges e két kategóriában, mert hiszen ez az, ami érdekeket sért, ez az, ami megakaszthat az előrejutásban, hogy ott a parlamenti bizottság előzetes véleménye legyen szükséges. Sokan erre legyintenek, hogy kérem tisztelettel, ha a parlamenti bizottság azt mondja, hogy nem, akkor nem. Annak ellenére is kinevezhetik. De én azt gondolom, hogy a mai Magyarországon, és a demokratikusan egyre fejlődő és izmosodó Magyarországon már nem fog ez a gyakorlat bekövetkezni, vagy csak nagyon indokolt és nagyon kivételes esetben. Nem gondolom azt, hogy ebben a szituációban a parlamenti bizottság és az illetékes miniszter ellenérdekű fél lenne. Én azt gondolom, hogy a parlamenti bizottság és az illetékes miniszter is ugyanazt a célt akarja szolgálni, hogy nevezetesen adott szolgálat, adott intézmény jól működjék, hatékonyan működjék.
(16.40)
És hogyha ehhez a működéshez az szükséges, hogy egy ember továbbszolgáljon szakértelménél fogva, vezetői tudásánál fogva, akkor azt gondolom, hogy meg kell adni ezt a lehetőséget rá.
A másik új elem, ami az eredeti javaslathoz képest bekerülne a kapcsolódó módosító javaslatba, az az, hogy egy esetben, egy alkalommal nem volna célszerű az, hogyha több alkalommal akárhány éves koráig az illetőnek ezt a bizonyos meghosszabbítást meg lehetne adni. Először két évre, utána háromra, utána ötre, kvázi életfogytig. Tehát nyilvánvaló, hogy kell egyfajta ilyen kontroll, illetve egy ilyenfajta szabály.
A következő, amit javasol Gyuricza képviselőtársam, és én magam is egyetértek vele, az az, hogy a nyugdíjkorhatár felső határáig. Ez is egyfajta kontroll, ez is egyfajta korlátozása annak, hogy szabadon bármennyire meg lehessen hosszabbítani.
A harmadik új elem pedig, amit szeretnék mondani, az az, hogy kérelmére. Ez a szó látszólag sokak számára ellentmond annak, hogy a szolgálat érdekében a meghosszabbítandó kérelmére. Én azt gondolom, hogy semmiféle ellentmondás nincs benne. Ez a kettő gyönyörűen összefér egymással, hiszen csak akkor lehet a szolgálat érdekében felhasználni az illetőt, hogyha ő maga is akarja. Tehát kell egy kölcsönösség ebben a kérdésben, és én ezt szerettem volna rögzíteni.
A negyedik, ami nem új elem, csak az eredeti törvényjavaslathoz, az pedig az, hogy a meghosszabbítás előtt minősíteni kell azt, akit a szolgálati viszonyban meg akarnak hosszabbítani. Erre azért van nagyon nagy szükség, mert nyilvánvalóan aki szellemi, testi teljesítőképességének már nincsen azon a fokán, hogy teljesítse a feladatait - és ezt egyébként külön eljárás szabályozza a szolgálati törvényben -, azt ne lehessen meghosszabbítani. Ezzel is kizárjuk azt a lehetőséget, hogy valakit ilyen módon jutalmazzanak, ilyen módon preferáljanak.
Én azt gondolom, hogy ezzel a négy korláttal, bizonyos feltétellel elfogadhatóvá válik a szolgálati viszony meghosszabbítása. Mert mi történik? Nagy II. József körzeti megbízott esetében a miniszternek, hogyha egybeesik a Nagy II. József szándéka a szolgálat érdekével, hogy tudniillik adott településen nincsen körzeti megbízott, szellemileg, fizikailag friss, nyugodtan hosszabbítsák meg a szolgálati viszonyát. Hadd végezze a munkáját. Ugyanakkor, ha egy tábornoki vagy tábornoki helyet betöltő főtisztről van szó, akkor pedig legyenek kedvesek elfáradni a parlamenti bizottsághoz, és kérjenek előzetes véleményt.
Nekem meggyőződésem, hogy a szolgálati törvény ilyen típusú módosítása sem lesz örök érvényű és kőbe vésett. Nekem meggyőződésem, hogy előbb-utóbb el fog jönni Magyarországon is az az időszak - éppen a civil kontroll jegyében és nemcsak a honvédség területén -, amikor az illetékes parlamenti bizottságnak nagyobb hatásköre és nagyobb beleszólása lesz. Belátom, hogy a jelenlegi viszonyok között körülbelül ennek a kompromisszumnak a mentén lehet megvalósítani azt, hogy ellenőrzött módon, de mégis működjön a rendszer.
Fontosnak tartom, mert hogyha túl sokat foglalkozunk az üggyel, hogyha csak ebből a megközelítésből feszegetjük a szolgálatok helyzetét, akkor a társadalomban ki fog alakulni egy ellenérzés. Mi, akik nem szeretnénk, hogy kialakuljon ez az ellenérzés, mi, akik tudjuk, hogy ezek a szolgálatban dolgozók, szolgálati viszonyban lévők nagyon komoly munkát látnak el, nagyon nagy terhet vállalnak magukra, nem volna jó, hogyha emiatt rossz társadalmi megítélés alá kerülnének.
Éppen ezért tisztelettel kérem valamennyi képviselőtársamat és a kormányt is, hogy legyenek kedvesek megfontolni kapcsolódó módosító javaslatunkat, amely sajnos még itt nincsen az összegzésben, és támogassák, mert hiszem, hogy ez a legkisebb rossz.
Köszönöm. (Taps.)
