BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Meghallgattuk a kormány expozéját a '97-es költségvetésről, és tegnap és ma alkalmunk volt meghallgatni a Független Kisgazdapárt, a Kereszténydemokrata Néppárt, a Fidesz és a Magyar Demokrata Fórum első szónoklatát. Ennek alapján mindazok, akik végültük ezt a vitát, és akik esetleg a rádióban és a televízióban követték ezt a vitát, össze tudjuk hasonlítani, hogy a magyar gazdasági legfontosabb kérdéseire milyen választ ad a kormánykoalíció, és ad-e választ rá az a négy ellenzéki párt, amelyet alkalmunk volt meghallgatni.
Melyek ezek a fő kérdések? Az infláció, a gazdaságélénkítés, a versenyképesség, a szociális biztonság kérdése, illetve a költségvetésnek az az alapkérdése, hogy egy adott, létező pénzből kell a különböző feladatokra pénzt találni.
Az infláció visszaszorításának kérdésére, mint tudjuk, a kormánykoalíciónak az a válasza, hogy kézben kell tartani az összkeresletet, és az inflációs várakozások lehűtésére - s ami ezzel összefügg, a leértékelési várakozások lehűtésére - csúszóárfolyam-politikát vezetünk be.
(9.30)
Ma a Fidesz elutasította a keresletkorlátozást mint inflációt mérséklő eszközt. Tegnap a Független Kisgazdapárt elutasította a csúszóleértékelést mint inflációmérséklő eszközt. De hogy milyen módon kellene az inflációt leszorítani - erre sem a Kisgazdapárttól, sem a Fidesztől semmit nem hallottunk.
A gazdaság versenyképessége mint alapkérdés. A kormánykoalíció válaszának legfontosabb elemei: mérsékelni kell a közterheket, az adókat, a bérek terheit, mint ahogy világszerte ily módon igyekeznek a versenyképességet javítani. A beruházások élénkítésével, technikai korszerűsítéssel mindenekelőtt a külföldi tőke Magyarországra vonzásával kell megalapozni az ország versenyképességét. Ha önök hallották tegnap a Kisgazdapárt szónoklatát, ha önök hallották a mai ellenzéki szónoklatokat, kiderül, hogy az ellenzék mindkét választ elutasítja, de semmi választ nem ad arra, hogy hogyan kellene javítani a magyar gazdaság versenyképességét.
Élénkíteni szeretnénk a magyar gazdaságot, nem mesterségesen, hanem természetes módon. Mi úgy gondoljuk, hogy ennek legfontosabb eszközei a kiszámíthatóság, Magyarország mint befektetési terület pozíciójának javítása, a magánberuházások élénkítése.
Ha önök meghallgatják, hogy mit hallanak az ellenzéki pártoktól, állami költekezéssel, a kereslet elengedésével gondolkoznak élénkíteni. Hogy ez hova vezet, erre a magyar gazdaságtörténetből számos példát láttunk. (Közbeszólás: 800 millió.)
Szociális feszültségek, súlyos szociális feszültségek vannak ma a magyar gazdaságban, a magyar társadalomban. Hosszú évek alatt jöttek létre ezek a feszültségek. A kormánykoalíció megadja a maga válaszát arra, hogy e kialakult szociális feszültségeket a legérzékenyebb pontokon az ilyen célra adott transzferek, költségvetési juttatások átcsoportosításával, a valóban rászorulók javára való átcsoportosításával kell enyhíteni. Kiváltképp igaz ez az állítás, ha a kormány megfogadja azt a javaslatunkat, hogy mindenekelőtt a családi pótlékot kell emelni.
Van-e, hallottak-e ellenzéki választ arra a kérdésre, hogy adott pénzből - és nem a pénzek határtalan növeléséből - hogyan lehet a szociális feszültségeket enyhíteni? Én legalábbis nem hallottam. Egyáltalán, arra a kérdésre, hogy a világ minden költségvetése egy adott rendelkezésre álló pénzből, az adófizetők, járulékfizetők pénzéből gazdálkodik, ebből hogy kell bizonyos helyekre többet adni, ami fontosabb, más helyekre pedig kevesebbet. Erre a kérdésre azoktól az ellenzéki pártoktól, amelyek egyszerre reklamálják az adók csökkentését, és ugyanakkor minden területen a kiadások bővítését szorgalmazzák - mint ahogy Kádár Béla most a honvédelemtől a családi támogatásig minden területen a kiadások bővítését javasolta -, erre az ellenzéki pártoknak ma Magyarországon nincsen válaszuk.
Megállapítva ezt, figyeljünk föl arra, hogy néhány hónappal azt követően, hogy Torgyán József itt a Kisgazdapárt gazdasági programját lobogtatta előttünk, ma a Fidesz vezérszónoka a Fidesz új gazdasági - és nem csak gazdasági - programját ajánlotta figyelmünkbe. Sőt, egész szónoklata ennek a programnak, egyes részeinek felolvasásából állt, mint ezt legalább mi ketten, akik olvastuk is ezt a programot, pontosan tudjuk. Azt gondolom, hogy nem csak ez a gesztus köti össze a Kisgazdapárt gazdasági programját a Fidesz előttünk álló programjával, és nem csak az a tény, hogy egyik programban sincs válasz a magyar gazdaság mai valódi kérdéseire. Van még egy összekötő kapocs a két válasz között, kedves képviselőtársaim. Azt már tudjuk - és az nemcsak ebből a programból és Varga Mihály képviselőtársam mai beszédéből válik világossá -, hogy a Fidesz a liberalizmusnak hátat fordított, abban a programfüzetben a "liberalizmus" szó egyetlen helyen, "radikálliberalizmusként", pejoratív értelemben szerepel mindjárt a bevezetőben.
A kérdés az, hogy ha már hátat fordított a Fidesz a liberalizmusnak, akkor hova halad? Mit választott helyette? Ha végighallgatjuk azt, amit itt hallottunk, és elolvassuk azt, amit nekem már módon volt elolvasni, akkor azt kell látnunk, hogy a Fidesz nem az európai konzervativizmus, az európai polgári gazdaság és társadalompolitika felé vett irányt. Ha önök végighallgatták azt, amit ma itt hallottunk, akkor azt hallották, hogy a Fidesz a kisvállalkozások nevében szembefordul a nagytőkével. Azt hallották, hogy a Fidesz fanyalog a külföldi tőke magyarországi jelenlétével kapcsolatban. Azt hallottuk, hogy a privatizációval kapcsolatban a Fidesz nemcsak aktuálpolitikailag hirdeti meg a privatizáció felfüggesztésének életveszélyes, felelőtlen, és Magyarországnak csak károkat okozó - bár kétségkívül népszerűségi pontok szerzésére alkalmas - gondolatát. Hanem elvi alapon is szembefordul a privatizációval, amikor például meghirdeti a bankok állami kézben való tartásának európai polgári pártra aligha jellemző gondolatát. Általában most már nemcsak Torgyán József mondja, hogy "a tankok után a bankok", nemcsak Kádár Béla beszél arról, hogy a Magyar Népköztársaság helyett "Magyar Bankköztársaság", hanem a Fidesz is vállalja a banktőke-, pénztőkeellenes polgári pártra aligha jellemző álláspontot. Azt hallottuk itt Varga Mihálytól, hogy a tulajdon egy olyan társadalomban van kialakulóban, ahol a lakosság 10 százalékában van a vagyon 50 százaléka. Tessék nekem olyan polgári társadalmat, olyan kapitalista társadalmat mondani Európában, amelyet ne a tulajdon koncentrációja jellemezne!
Tisztelt Képviselőtársaim! Az az ideológia, amelynek nevében Varga Mihály képviselőtársunk itt ma megszólalt, nem a polgári ideológia, nem a nyugati konzervatív kereszténydemokrata pártok ideológiája, hanem egy romantikus antikapitalista ideológia, amelyik kitűnően alkalmas arra, hogy egy elszegényedő társadalomban népszerűségi pontokat szerezzen valaki magának, alkalmas volt erre a '10-es években Oroszországban, a '20-as években Olaszországban, a '30-as években Németországban, a '80-as, '90-es években Ausztriában (Közbeszólás: 1994-ben Magyarországon.) de nem alkalmas arra, hogy egy társadalmat egy válságból kivezessenek. Nem volt alkalmas a fölsorolt esetekben sehol a világon.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy azzal, hogy a Fidesz a liberalizmus felől nem a konzervativizmus, hanem a romantikus antikapitalizmus felé vett ideológiai fordulatot. Ezzel a fordulattal kétségkívül megteremtette a Torgyán-Orbán-koalíció alapjait, ami jó lehet mind a két pártnak, csak nagyon ártalmas lenne Magyarországnak.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
