DR. RAB KÁROLY
DR. RAB KÁROLY
DR. RAB KÁROLY (független): Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Én néhány konkrétabb dologról szeretnék szólni és néhány praktikusabb dologról. Hetedik éve vagyok képviselő, de hét év alatt még ugyanolyan költségvetést nem kaptunk, változik a költségvetés - természetesen nem az adatokra gondolok, magára a feldolgozásra, a szerkezetére, a táblázatokra -, ez egy átlag képviselő számára emészthetetlen - főleg egy hét alatt vagy két hét alatt - ez a több mint ezer oldal.
Én azt gondolom, hogy valójában itt felelős döntést hozni addig a parlamentben nem lehet igazából, amíg végre nem olyan költségvetés, nem olyan formában készül el a költségvetés, hogy ez valójában érthető, értelmezhető és feldolgozható legyen mindenki számára.
A világ több országában szabályozzák, hogy évek óta - 10-20 éve folyamatosan - ugyanolyan formában jelenik meg a költségvetés, jóval egyszerűbb formában természetesen, mögötte ott vannak a részletes adatok, ha valaki abban tovább akar menni. Én nem tudom, kérem vagy kérdem, mit lehet azért tenni, hogy a továbbiakban a következő 10-20-30-50-100 évben Magyarországon a költségvetés mindig ugyanolyan formában jelenjen meg, hogy végre összehasonlítható legyen, hiszen itt három-négyszer jelenik meg ugyanaz az adat a legkülönbözőbb formában és összesítésben, tehát még azok is változnak, miközben természetesen nem az adat változott meg, hanem ennek az összesítése.
Azt gondolom, hogy igazából felelős döntést így egy olyan képviselő, aki nemigen járatos ebben, és nem a költségvetéssel foglalkozik, képtelen feldolgozni, és valójában úgy szavazni, hogy ezt értse.
A második az a kérdés, hogy egy költségvetésnek milyen típusúnak kell lenni, én sajnálatos módon azt látom hetedik éve, hogy ez egy főkönyvelői típusú költségvetés.
(10.20)
A pénzügyminiszter, az államtitkár és az ezzel foglalkozók kényelmesen hátradőlnek, ha látják, hogy a bevétel-kiadás oldal a végén egyezik, a deficit nem nőtt, és akkor ez egy jó költségvetés.
Olyan mértékben igaz ez, hogy éppen ebben az évben még az is megzavarta a pénzügyi irányítást és magát a kormányt, amikor váratlanul állt pénz a házhoz, és nem tudtak mit kezdeni a többlettel, mert nem arra készül ez a költségvetés, mint egy befektető, hogy mit szeretnék elérni, hova érdemes tenni a pénzt, és ezt előre meggondolom, hogy ha még több pénzem lesz, mit tegyek vele. Ez, ismétlem, számomra egy főkönyvelői jellegű költségvetés évek óta, éppen ezért én szeretném, ha ez egy másfajta költségvetés lenne, ami befektetés jelleggel gondol meg dolgokat, hova érdemes a pénzt tenni, hol a legjobb a megtérülés.
Egy költségvetésnek ösztönöznie kéne egy magatartásra, és ez a költségvetés, amibe itt most én beleértem az adójogszabályokat és a különböző pénzügyi szabályokat, valamilyen magatartásra kéne, hogy ösztönözzön, amit érdemes tenni, amiért jutalom jár, és tiszta legyen, hogy mi az, amit nem érdemes tenni, hiszen káros - akár - az egyén számára. Hét év után - én azt gondolom -, hogy egyetlenegy, ami kiderül a költségvetésekből és a pénzügyi szabályokból, hogy tisztességesnek lenni nem érdemes.
Ma itt már szó volt a kiszámíthatóságról, a tervezhetőségről, hiszen a költségvetésnek az is a szerepe, hogy mások is tervezzenek - önkormányzatok és nagyon sokan mások. Ennyire kiszámíthatatlan költségvetés mellett mások sem tudnak tervezni, és én azt gondolom, hogy miután ezt 7. éve ígérgeti mindenki, minden párt - a kiszámíthatóságot -, amikor kormányon van, itt már talán nem is arról van szó egyedül, hogy a politikával van baj, hogy a kormánnyal van baj, hogy a miniszterrel van baj, hanem azzal a személyzettel, amelyik 7. éve készíti a költségvetést ennyire kiszámíthatatlanul.
A harmadik, amiről szeretnék beszélni, az az államháztartási reform, és ebben leginkább az a kérdés számomra, hogy ki mit ért alatta. Valószínű, hogy nem ugyanazt értjük. Én valami olyasmit értenék államháztartási reformon, amikor az egyes önkormányzatok, önkormányzati egységek a beszedett adókból az állam részéről megküldik a megállapodás szerinti részt az állam központi feladatainak ellátására, tehát nem az állam oszt vissza pénzeket, és nem az önkormányzatok kuncsorognak az államnál pénzért. Valójában az államháztartási reformot akkor lehetne végrehajtani, ha - azt gondolom - államhatalmi reform is volna. Minthogy az államhatalmi reformot itt nem akarják végrehajtani, ezért nem megy az államháztartási reform.
Pillanatnyilag itt az állam nem reformot akar, pusztán meg akar szabadulni a költségvetésben azoktól a tételektől, amelyek a legnagyobb deficitet jelentik. Például a nagy elosztórendszereket, ebben, ugye, alapvetően a szociális rendszereket - de ezeket a rendszereket úgy választotta le a költségvetés, hogy előtte nem alakította át őket, nem racionalizálta a működésüket, egyszerűen csak kitette őket az utcára, hogy járjatok. Ezek ezután még nagyobb veszteségeket okoznak, és minthogy ezek a szociális ellátórendszer részei, a költségvetés még nagyobb veszteségeket szenved el, miután már leválasztotta őket, mert kénytelen ezeknek a hiányait fedezni.
Azt gondolom, hogy itt ma szó volt liberalizmusról - és számomra van egy kifejezés: a "liberális vákuum" -, tehát államháztartási reformot, államhatalmi reformot csak úgy lehet végrehajtani, hogy ha az egyes egységeket, amelyeket át akarok alakítani, előbb járóképessé teszem. Nem lehet megtenni a marionettbábúval, hogy elvágom a szálait, ő természetesen lezuhan, és azt mondom neki, hogy szabad vagy és járjál. Valójában itt ez történik. Itt nagyon sok területen, azt gondolom, hogy ellenzék, kormány vagy többen, akik vitatkozunk liberalizmuson - valójában nem arról van szó, hogy állam vagy nem állam, hanem hogy az átmeneti helyzetben az államnak milyen szerepe van akár a bankrendszerben, a vállalatoknál, és valószínűnek tartom, hogy ezek nem engedhetők el azonnal.
Ez a költségvetés valójában az ellenkezőjét teszi annak, amit szeretnénk. Egyáltalán nincs szó reformról, hanem az ellenkezőjéről. Ebben a költségvetésben az eddiginél sokkal több tétel van centralizálva, pántlikázva, pont az ellenkezője annak, amit szeretnénk.
Én a továbbiakban a költségvetésnek egy speciális részéről - a szellemi erőforrásokkal kapcsolatban - szeretnék beszélni. Teljesen egyértelmű, hogy ezen a területen - tehát oktatás, felsőoktatás, tudomány területén - nagyon erős centralizáció folyik, rengeteg pántlikázás, az előző évekhez képest lényegesen több - amit az Állami Számvevőszék is jelez az anyagában -, és nagyon érdekes módon, hogy azok a költségvetési tételek, mert hiszen kétségtelen, hogy az oktatásban vannak emelkedő tételek, ezek egyike sem normatív, egyike sem a kompetitív rendszerben jelenik meg, hanem ezek nagyon keményen államilag centralizáltak, ugyanakkor a csökkentések, azok mindegyik ki van osztva egy-egy intézményre.
Tehát ismétlem: ami itt emelkedés van, az éppen centralizált, hiszen épp ma egy szocialista párti képviselőtárs mondta, hogy egymás mellett mennek el összegek. Valószínűleg az állam, ezt látva - régi jó szokásával - azt mondja, hogy ilyenkor jó keményen kézbe kell megint fogni a dolgokat. Éppen ezért elkezd centralizálni, ahelyett hogy a helyzetet rendezné, illetve ellenőrizné ezeknek az összegeknek a felhasználását, hiszen anélkül nem fog menni.
Néhány konkrét dolgot is említenék ezzel kapcsolatban. Tehát, itt az autonómia és normativitás helyett - amiről a tudományban, oktatásban beszélünk -, ehelyett éppen az ellenkezője folyik.
Dologi kiadások. A felsőoktatásban mindenhol - és majd említek egy szinte mulatságos példát a dologi kiadások csökkentéséről, ami benne van most a költségvetésben - ezen kívül nem múlt el a hét évben egyetlenegy év, hogy minden évben ne csökkentették volna ezeket. Például a dologi kiadások - ismétlem - csökkennek, amelyekből a könyvtárak, könyvbeszerzések, különböző szolgáltatások fizethetők, tehát csökken, ugyanakkor egy tankönyv támogatás megjelenik egy növekvő összeggel - 555 millió forinttal -, tehát ez a példája annak, amikor az egyik oldalon elvesznek egy konkrét intézménytől, másik oldalon centralizálnak összeget, amit majd miniszteri rendelet határoz meg, hogy hogy kerül oda. Tehát ez számomra a reformmal ellentétes.
Helyenként szemfényvesztő ez a költségvetés. Például egy tételnél az van, hogy kutatás és szolgáltatások növekedése, ez 700 millióról 1,3 milliárdra nő, ugyanakkor 400 millióval megnövelik a bevételi kötelezettségét. Valójában itt szó sincs, ugye, 600 milliós növekedésről.
Az, amit említettem az előbb, hogy helyenként nevetséges, óriási tévedés van: az Orvostudományi Egyetem rektorának leveléből kiderül, hogy a dologi kiadások csökkentése címén 188 millió forintot vonnak el az Orvostudományi Egyetem dologi kiadásából, miközben az 1996. évi dologi kiadása 145 millió forint. Tehát 188-at vonnak el, 145 millió forint az éves. Természetesen egy durva tévedés miatt történik, mert az Orvostudományi Egyetemnek a beteggyógyítási költségeire is kivetítették az oktatási költségeket, és így keletkezhet egy olyan, hogy nekik több mint mínusz 20-30 millió forint dologi jut a következő évre.
Van, ahol ez a költségvetés nem számol a következményekkel, és ennél szeretném felhívni államtitkár úr figyelmét, hogy valószínű, hogy a törvényeket nem figyelembe vevő szabályozás történik. A közoktatási törvény előírja, hogy minden évben más célra nem fordítható összegként kell meghatározni a tankönyvtámogatást. Ez 1,9 milliárd volt a múlt évben, ez most 637 millió forint lett, tehát egy nagy csökkenés van, de megjelenik más oldalon gyerekenként 1300 forint iskolai könyvtári támogatás, de nem szerepel benne a tankönyv szó - ismétlem, a törvény tankönyvre írja elő -, de, és itt jön a probléma, hogy megjelenik egy feltétel, hogy csak azoknak az önkormányzatoknak és iskoláknak adható - tehát 1300 forint gyerekenként -, ahol a könyvtár szakszerűen, a könyvtári törvény szerint működik. Ezek szerint azokban a szerencsétlen iskolákban, kisiskolákban, ahol nem létezik könyvtár, azok nem kaphatják meg a gyerekenkénti 1300 forintot. Minthogy eddig a szülői támogatás több mint 900 forint volt évente, ez most nem rendelkezik erről, hogy a szülők természetesen a tankönyvön keresztül kapják vissza. Ez annyit jelent, hogy előfordulhat, hogy az eddigi szülői támogatás - a tankönyvtámogatás - lényegesen csökkenhet, és én azt gondolom, hogy akik leírták ezt a törvényjavaslatot, ezzel nem számoltak.
Helyenként számomra érthetetlen, hogy miért csökkentett tételek: a doktori disszertációra, a doktori cselekményekre eddig 40 millió volt felsőoktatásnál - csökkent 10 millióra. Ez egy nagy eredmény volt valaha a felsőoktatásnál, a felsőoktatási autonómia szempontjából, hogy a doktori fokozatokat az egyetemek adják ki, teljesen érthetetlen, hogy 40 millióról hogy csökken 10 millióra?
Felsőoktatási reform, gazdaságosság, hatékonyság - régi jelszó, és én azt gondolom, hogy ami itt megjelent éppen ebben a hónapban kormányrendeletként normatívaként, az egyértelműen egy olyan helyzetet rögzített, amely ezzel ellentétes.
(10.30)
(A jegyzői széket Boros László helyett Szili Sándor foglalja el.)
Szeretnék képviselőtársaimnak csak néhány adatot elmondani, hogy például az egyetemek és a főiskolák ugyanannyi hallgatóval rendelkeznek - 50 ezernél valamennyivel több mind a kettő -, ugyanakkor a költségvetési támogatása az egyetemeknek 42 milliárd forint, a főiskoláknak 8 milliárd forint. Ugyanarra a hallgatóra. A foglalkoztatottak létszáma 40 ezer és 9 ezer. Tehát a költségvetés ezeket a tételeket rögzíti.
A világon, ahol ma felsőoktatást modernizálnak, és gazdaságosságról beszélnek, ott mindenütt a rövidebb képzési időt növelik és több továbbképzést, és ez nem azt jelenti, hogy a főiskolai oktatás olcsóbb, az egyéni költsége, hanem azért olcsóbb, mert rövidebb a képzés. Ezzel szemben Magyarországon a megjelent rendelet és ennek következtében a költségvetés egy rendkívül konzervatív helyzetet rögzít. Lehetséges, hogy a kisebbek tönkremennek, de egy biztos, hogy független attól, hogy jók vagy rosszak, az erősek megmaradnak.
Tehát ez a költségvetés a modernizáció révén konzerválja a meglévő helyzetet, és itt az a mondás jut eszembe, amit ebben a Házban egy képviselőtársam valakitől idézett, hogy sok mindent kell ahhoz megváltoztatni, hogy ne változzon semmi. Ez a költségvetés a felsőoktatás szempontjából tipikusan ezt jelenti.
Költségvetésnek a feladata lenne a gazdaság, a vállalkozások, a világpiacon eladható szolgáltatások, termékek létrehozásának támogatása, amit összességében innovatív jellegűnek nevezhetnék. Ez a költségvetés - sem az adótörvények - nem tartalmaznak ilyen elemeket.
A gazdasági váltás nem megy az oktatástudomány által is megalapozott kutatások nélkül. A főkönyvelői költségvetés mindenféle szempont nélkül egy éve megszüntetett ilyen célt szolgáló alapokat, szervezeteket tett más helyre, mert ez a költségvetés szempontjainak megfelelt, ugyanakkor semmiféle szakmai célnak nem. Például itt szó van OMFB helyzetéről, amelyik rendkívül fontos a hazai alkalmazott kutatások, a technológiai transzfer, a nemzetközi kutatási vérkeringésbe való bekapcsolódás szempontjából. Valójában a magyar gazdaság világpiacon való sikeres megmérettetéséhez, de ez ma sem megfelelő helyen van, pusztán költségvetési szempontokból.
Magára a műszaki fejlesztésre szánt összeg ugyan több, mint az előző évben, de ugyanakkor még mindig csak 30 százaléka annak, ami évekkel ezelőtt volt.
Itt ma szó volt arról, hogy hogyan lehet kitörni, hogyan lehet élénkíteni a gazdaságot. Ez a költségvetés ilyen elemeket nem tartalmaz, illetve egészen gyengén. Ez a költségvetés semmi újat nem hoz, semmilyen megkülönböztető pozitív elemet nem hoz az innovatív gazdaságot megalapozó tevékenység támogatására. Értsd ez alatt az adótörvényeket, értsd ez alatt a hitelrendszert például - amit nagyon sokan már régóta várnak -, a kockázati tőke megjelenését, ez továbbra is hiányzik.
Ez a költségvetés néhány lépést tesz előre, többet félre, néhányat hátra. Összességében nem alapoz meg semmilyen jövőbeni szerkezeti-tartalmi változást. Semmiképpen nem jelent fordulatot, tartalmi áttörést, a kultúra, a tudomány, az oktatás, az innovatív vállalkozások terén.
Végeredményben azt kell mondanom, hogy ez egy szürke költségvetés.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)
