MÁDI LÁSZLÓ
MÁDI LÁSZLÓ
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A jövő évi költségvetést vitatjuk, ám ennek kapcsán nyilvánvalóan az egész gazdaságpolitika, az eddigi gazdaságpolitika és az elkövetkezendőkben megvalósítandó gazdaságpolitika kerül nagyító alá.
Én a felszólalásomban alapvetően néhány gazdaságpolitikai általános alapvetés mellett a foglalkozáspolitikára fogok koncentrálni.
Kezdjük először azonban az általános keretekkel. Szép, sokszor látványos, kiragadott összefüggéseket mondanak a kormánykoalíciós képviselőtársak, amikor azt mondják, hogy hát a GDP az idei stagnáláshoz képest jövőre esetleg minimális mértékben javulni fog, az infláció csökkenni fog, az államháztartási hiány vagy a folyó fizetési mérleg jövő évben javulni fog. Ám látni kell az egésznek a tendenciáját és a bázisát. Tehát nagyon csalóka ez a kép, és nem az ez évi helyzethez képest kell nézni a folyamatokat, hanem alapvetően a kormánykoalíció szempontjából, abban a kétéves ciklusban, aminek a tanúi voltunk.
Ennek kapcsán egyértelműen megállapítható, hogy a környező országok dinamikus növekedéséhez képest Magyarország talán a legfontosabb gazdasági jelzőszámban, a gazdasági növekedésben nemcsak hogy lemaradt, hanem megtorpant, mi több, stagnálásba váltott át, és akkor, amikor a jövőt firtatjuk, egyértelműen meg kell fogalmazni azon kételyt, hogy ez a stagnálás nem lesz-e hosszú távú, és ezzel Magyarország a gazdaságpolitikai régión belül nem fog-e az elkövetkezendőkben a jelenlegihez képest még nagyobb hátrányt szenvedni, illetve teret veszteni.
Másodikként meg kell vizsgálni, hogy milyen gazdaságpolitikai keretbe illeszkedik ez a költségvetés. Mennyire tarthatók azok az irányszámok, amelyeket a költségvetés elénk tárt, amelyre épül az egész bevétel és kiadási oldal? Ennek a kapcsán már a tavalyi évben az ez évi költségvetés kapcsán aggályainkat fogalmaztuk meg, elsősorban az inflációval kapcsolatosan. Hiszen az infláció messze meghaladta azt az értéket, amit terveztek, mintegy 19, 19,5 százalékos tervbe vett arányszám volt, ellentétben a Soós Győző által tegnap említettekkel, ami ez évben sajnálatos módon 23 százalékban valósul meg.
Ez az infláció nemcsak önmagában baj, tehát nemcsak abban baj, hogy a gazdaságnak egy válságjelensége, egy olyan válságjelensége, amelyet lázzal szoktak összhangba hozni, hanem az is, hogy ezzel az egész intézményi szféra finanszírozása a kiadási oldal miatt teljesen elporlad, és ezek az intézmények, az oktatás, a szociális, az egészségügyi szféra rendkívüli rossz helyzetbe, válságos, csődközeli helyzetbe kerülnek, amelynek azt hiszem, hogy nagyon jól láthatóan tanúi lehetünk. Ez talán legerősebb az egészségügyben, amely kapcsán az állampolgárok joggal kifogásolják a válságos helyzet mielőbbi megoldását.
Harmadsorban: milyen koncepcióba illeszkednek ezek a gazdaság-politikai lépések? Azt gondoljuk, hogy nincs igazán átfogó reformkoncepció, ezt egyébként Draskovics Tibor is a Pénzügyminisztérium nevében elismerte, amikor a munkaadói képviseletekkel tárgyalt.
(14.30)
Nagyon sok, a jövő évre tervezett lépés is a kormány által korábban meghirdetett koncepcióval szemben megy, például a társadalombiztosítási reform tekintetében. Így az az érték, amelyet korábban a kormánykoalíció magán vindikált, egyáltalán nem áll fenn. Tehát nem áll fent az a helyzet, hogy egy tudatos, végiggondolt, koncepcióban érezhető lépések lennének. Nincs így. Kapkodás van, sokszor tűzoltás van, és nem kellően végiggondolt intézkedések vannak.
Nos, a foglalkoztatáspolitikáról röviden. Elsősorban meg kell azt jegyezni, hogy az MSZP és az SZDSZ korábbi ígéretei és módosító javaslatai ellenére az államot kivonultatta a foglalkoztatáspolitikából. Tehát korábban nagyon komoly költségvetési pénzeket fordítottak arra, hogy aktív foglalkoztatáspolitikában próbáljuk a munkanélküliségbe süllyedt embereket visszaintegrálni a társadalomba, újra lehetőséget adni nekik, hogy bekapcsolódhassanak a legális foglalkoztatásba. Sajnálatos módon a foglalkoztatottak száma az elmúlt időszakban és az elmúlt két évben is továbbra is csökkent.
Az SZDSZ-nek egyébként volt '92-93-ban komoly, milliárdos nagyságrendű többlettámogatása az aktív foglalkoztatáspolitikára. Ennek ma színét sem látjuk. Csak a csökkentést észleljük, akár a tavalyi állapothoz képest is.
'92 és '95 között, tisztelt képviselőtársaim, a foglalkoztatáspolitikára szánt kiadásoknak a GDP 3 százalékáról 1,3 százalékra csökkent az aránya. Tehát a kormány ily módon negligálja a munkanélküliség problémáját. Kevesebb mint fele reálértékben a munkahelyteremtésre és az aktív foglalkoztatáspolitikára, és általában a munkanélküliek ellátására szánt pénzösszeg.
Másodsorban: a kormány centralizálja a döntéseket mindenfajta korábbi ígéreteivel ellentétben. Egyrészt elvonta a döntésjogosítványokat az Érdekegyeztető Tanács szociális partnereitől. Azóta pedig egy látszatönkormányzatot teremtett, amely valójában a kormányzati döntéshozatalnak egy burkolt formája.
Harmadrészben: ebben történt egy elkötelezett állami pénzalap-összevonási kampány, amelynek keretében létrehoztak egy nagy, elkülönített, állami Munkaerő-piaci Alapot. Amelybe belezsúfoltak mindent, és a jelenlegi szerkezetében jelenleg átláthatatlannak tűnik, és egyik gátja annak igazából, hogy a munkanélküliség és a feketefoglalkoztatásban való érdekeltség ne nőjön tovább.
Elsősorban arra gondolok, hogy mivel újabb és újabb kiadásokat zsúfolnak bele ebbe az alapba, így nem nyílik mód és lehetőség arra, hogy csökkentsük a munkaadókat és a munkavállalókat terhelő járulékokat. És a csökkenő járulékok pedig nagyobb kényszert, illetve ösztönzést adnának arra, hogy tényleg legálisan legyenek foglalkoztatva a munkavállalók, ami sajnálatos módon egyáltalán nincs meg. Ma a feketegazdaság elleni küzdelem elsősorban szóbeli, verbális, illetve részben adminisztratív intézkedésekben nyilvánul meg, amelyek önmagukban véve hatástalanok.
A Munkaerő-piaci Alap deficitfinanszírozása nincsen megoldva. Erre az államháztartási törvényben törvénysértő módon történik a jövő évben. Erre egyébként az Állami Számvevőszék rá is mutatott. Ezt a kérdést ajánlom a kormánykoalíció tisztelt képviselőinek figyelmébe. Azt gondolom, hogy mindenképp meg kellene oldani még a vita során.
Általában meg kell jegyeznünk azt, hogy a foglalkoztatás-politikai helyzet ebben az országban nem javul. Még akkor is, ha a regisztrált munkanélküliek száma területén látszólagos csökkenés történt, de éppen a feketefoglalkoztatásban való ösztönzés, illetve érdekeltség nem szűnt meg, és a foglalkoztatottak száma tovább nő. Ezen belül tovább nő a tartósan munka nélkül lévők aránya, amire egy szegmentáció, egy gettósodás irányába tereli a társadalmat, aminek rendkívül tovagyűrűző és rendkívül negatív hatásai vannak.
Tehát összességében a Fidesz-Magyar Polgári Párt azokat a kritériumokat, amelyeket ma egy gazdaságpolitika, illetve egy költségvetés elé kell hogy állítsunk, amennyiben átláthatónak, kiszámíthatónak kell lenni, gazdasági szabályozórendszerében tartósnak, stabilnak kell lenni, alacsonyabb közterheknek kellene lennie. Végiggondolt, megalapozott reformlépéseket kellene hogy tartalmazzon. Illetve megfelelő hatásvizsgálatokkal lenne alátámasztva.
Mindezeket a követelményeket a jövő évi költségvetés kapcsán nem látja beteljesültnek, épp ezért a Fidesz-Magyar Polgári Párt az 1997. évről szóló költségvetést nem tudja támogatni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps jobbról.)
