DR. SURJÁN LÁSZLÓ
DR. SURJÁN LÁSZLÓ
DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! A pótköltségvetések általában kedvesek az ellenzéknek, bebizonyítják, hogy az eredeti költségvetés rossz volt, meg kell változtatni. Most is ez a helyzet. A beterjesztett javaslat a kormányműködés zavarainak ékes bizonyítéka.
Nézzük az előzményeket! Az 1996. évi állami költségvetést még akkor fogadta el az Országgyűlés, amikor meg sem kezdte a társadalombiztosítás - ugyancsak 1996. évi - költségvetéséről szóló törvényjavaslat vitáját. Nem ismerte a nyugdíjbiztosítás és az egészségbiztosítás megalapozott igényeit, a járulékbeszedés, a járuléktartozás tényleges helyzetét.
A népjóléti miniszter az egészségpolitika mozgásterének valósághű bemutatásával nem befolyásolta a költségvetés összeállítását. Így a Pénzügyminisztérium zavartalanul beszűkíthette a társadalombiztosítási alapok lehetőségét.
A fő cél akkor a Nemzetközi Valutaalapnak való megfelelés volt. A készenléti kölcsönszerződés aláírása érdekében már nem lehetett tovább növelni az államháztartás hiányát, ezért a társadalombiztosítási alapok, noha nem maradványelven finanszírozódnak, mégis a maradványelvűség csapdájába estek. Míg az állami költségvetés elfogadásakor a különböző fejezetek a költségvetési egyensúlyt megbontó hiánnyal tervezhettek, a nyugdíj- és egészségbiztosítási ágazat erre nem kapott lehetőséget. Már az eredeti társadalombiztosítási költségvetés beterjesztésekor tudtuk, hogy a benne lévő hibák miatt pótköltségvetést kell beterjeszteni.
A hibás költségvetés következményei katasztrofálisak. Elsőként a nyugdíjak idei második, mindössze félszázalékos, megszégyenítő emelését kell szóvá tennem. Ez egyrészt azt mutatja, hogy az ország a jövedelmek szempontjából vészesen és elfogadhatatlanul kettészakadt. Másrészt különös megvilágításba kerül most ez a sokat emlegetett fél százalék, amikor kiderült, hogy a koalíciós pártok kliensei mesés jövedelmeket vágnak zsebre különféle tocsikolások útján. Íme, ez a Magyar Köztársaság szociálisan érzékeny kormánya!
Másodszor az egészségügy helyzetéről kell szólni. Az összeomlás szélére jutott, és elég reménytelen helyzetben van. Az elhibázott egészségpolitika maradék erejét is felmorzsolta a Pénzügyminisztérium minden szakmaiságot nélkülöző nyomása. Az előterjesztők nincsenek tekintettel a beteg emberre, az egészségügy rosszul fizetett diplomásaira, a létminimum szélén tengődő ápolónőkre. Érdemes szemügyre venni ezeknek a részleteit is, hogy bebizonyosodjék a politika, jelenlegi politika tarthatatlansága.
A kormány még a társadalombiztosítási alapok költségvetési törvényének elfogadása előtt bérmegállapodást kötött az érdekképviseleti szervezetekkel. A pénzügyi kihatások, illetve a források nem voltak tisztázva. A törvény elfogadásakor szakmai körökben ismert volt, az ellenzék is kimutatta, hogy majdnem 10 milliárd forint hiányzik a végrehajtáshoz.
A kormány két tagja egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tett. A népjóléti miniszter arra utalt, hogy 10 ezer ágy csökkentésével fogja a hiányzó milliárdokat előteremteni, míg a pénzügyminiszter a csökkenő kiadások következtében csökkenő járulékot tervezett. Egyikük sem vette figyelembe, hogy a pénzforrás, amit fel akarnak használni, nem létezik. Nem hitték el az ellenzéki képviselőknek - és saját szakértőiknek sem -, hogy a 10 ezer ágy megszüntetése nem megtakarítás, hanem jelentős kiadás. Most, az induláskor a végkielégítések és a szükséges átalakítások költségei miatt, a későbbiekben pedig, mivel belép a kevesebb ágyon való gyógyítás növekvő műszer- és bérigénye.
A népjóléti miniszter további szakmai ellentmondásba is keveredett, hiszen arról beszélt, hogy az így megtakarított pénzből mintegy 1800 fővel növeli majd a háziorvosok számát. Azon túl, hogy ennek szervezési realitása nincs, ezzel azt is elárulta, hogyha lesz megtakarítás, azt elveszik a fekvőbeteg-ellátástól. Ez már a nem létező megtakarítás felhasználására tett harmadik javaslat. Hogy lett volna ebből bérfejlesztésre pénz, a végkielégítésről és egyéb költségekről nem is szólva? Mit írt alá a kormány, mire tett ígérete?
Megszületett a törvény az ágyszámcsökkentésről, és csodák csodája, az abban szereplő tudományosan kidolgozott, objektív képlet pontosan a kívánatos 10 ezer ágyat szünteti meg. Kiderült, hogy a tervezet alkotmányossági problémákkal terhelt és eredeti formájában végrehajthatatlan. Sem a betegekre, sem a szakmára nincs tekintettel.
A döntési komédiában az "ágyszámpókerezésben" a kormány és az egészségpénztár játssza a szerepet. Ezekben a napokban jól működő, nem veszteséges, szakmailag elismert intézeteket vagy azok egyes részlegeit fenyegeti a bezáratás veszélye. Az egészségügyi dolgozók létbizonytalanságban élnek, és ezzel terhelten látják el napi feladataikat.
A következményekről nem kell külön szólni. A betegek aláírásokat gyűjtenek, tüntetnek, háborognak, olykor még mindig reménykednek valamilyen csodában, hiszen az nem lehet igaz, hogy választott orvosaik, kórházuk vagy a megszokott osztály nem kereshető fel többé.
A gyógyszertámogatási rendszer feszültségei azt jelzik, hogy nincs gyógyszerpolitika. A kormány az egészségbiztosítással együtt sodródik az eseményekkel, elbizonytalanítva gyártót, forgalmazót és beteget egyaránt. A hiány ezen a területen is jelentős. Már az első félévben elérte a 8 milliárd forintot. A közgyógyellátás körét ugyan bővítette a kormány, de költségvetési fedezetet nem biztosított. Ezzel egy tipikusan szociálpolitikai lépést jogszerűtlenül a járulékfizetőkre hárított.
A munkáltatói táppénz-hozzájárulás mélyen az előirányzat alatt maradt. Itt is igaza lett az ellenzéknek, nem volt hatásvizsgálat, a megalapozatlan elvárások nem teljesülhettek.
A járulékelmaradás rendkívüli behajtása, több mint 10 milliárd forint, nem sikerült. A kormány és az egészségbiztosítás egymásra mutogat. Együttműködésük súlyos konfliktusokkal terhelt, ez akadályozza a törvények végrehajtását is.
Nyíltan kell arról beszélni, hogy a kormány és a társadalombiztosítási önkormányzatok közötti viszony ilyen rossz még nem volt, mint napjainkban. A következmények nem csak ebben a törvényjavaslatban öltenek testet. De meg kell objektíven említenem, dicséret illeti a kormányt azért, hogy rendelkezésünkre bocsátotta a benyújtott anyagban az egészségbiztosítás, illetve nyugdíjbiztosítás eltérő véleményét. Mindenesetre a feszültség következményei kihatnak az egészségpolitika alakulására, és ezen keresztül a 10 millió állampolgár egészségügyi ellátására.
Nézzük meg most, milyen megoldást kínál a pótköltségvetés. Az egészségügy bevételeit 13 milliárd forinttal csökkenti a javaslat, a munkáltatói táppénz-hozzájárulás a felére, 12 milliárdról 6 milliárdra csökken. A rendkívüli behajtás 7 milliárddal kevesebb. Eközben a központi költségvetést terhelő, az egészségügyi feladatok ellátásával kapcsolatos bevétel az eredeti előirányzati szinten, 2,5 milliárdon marad. Ez egészen nevetséges és szakmailag megalapozatlan. A kiadások 17 milliárd forinttal nőnek, ami szakmailag megint csak kimunkálatlan és megalapozatlan.
(15.20)
A gyógyító-megelőző ellátások kiadásai 7,5 milliárddal nagyobbak, mint az eredeti érték, az elismert igények ezzel nem elégíthetők ki. A kormány által megajánlott 24 százalékos szinthez képest ugyanakkor figyelemre méltó eltéréseket is életbe léptet a javaslat. Nézzük meg ezeket egyenként!
A háziorvosok teljesítménydíjazása 180 millió forinttal csökken. Miért? Mi indokolja ezt, miközben a népjóléti miniszter 1800 fővel több háziorvos munkába állításáról beszélt? Minden szakmai indok, minden nemzetközi tapasztalat amellett szól, hogy ezt a háziorvosi szolgálatot nem gyengíteni, hanem erősíteni kell. Ehhez képest '94 óta egyre kevesebbet ér az erre fordított összeg.
Érthetetlen, hogy a fogorvosi ellátásra miért akar a kormány 400 millióval kevesebbet költeni. Szakmailag ezt semmi nem indokolja. A minisztérium szakértői csak a benyújtott törvényjavaslatból értesültek erről a szándékról. Véleményükre senki nem volt kíváncsi, ami eleve mutatja az előkészítés megalapozatlanságát. Nem tanult semmit az előterjesztő a tavalyi szégyenteljes nemzeti fogtalanítási akcióból.
A mentés és betegszállítás költségei 200 millió forinttal nőnének, de az Országos Mentőszolgálat havonta több 10 millióval kevesebbet kap a törvényben előírtnál. A népjóléti miniszter tétlenül nézi, hogy a magán-mentőszolgálatok számára kifizetett összegek, melyekbe törvénytelenül az amortizáció költségeit is elismeri a biztosító, csökkentsék az Országos Mentőszolgálat bevételeit. Saját felügyelete és irányítása alatt álló szolgálatnak a problémáját nem ismeri vagy nem vállalja fel, és ezzel komolyan veszélyezteti a magyar egészségügy egyik legjobban működő szolgálatát és ezen keresztül a betegellátást.
Az aktív fekvőbeteg-ellátásra 7,5 milliárd forint többlet áll a javaslatban. Ki vette számba a béremelésnek vagy az inflációnak a hatását? Hol látszik koncepcionális megközelítés a kórház-konszolidáció témakörében? Tudja a kormány, hogy mekkora hiány halmozódott fel az intézetekben? Ki és miből fogja ezt a hiányt fedezni? Az ebben a költségvetésben előirányzott 2 milliárd forintot lényegesen meghaladja a tényleges igény, az érintett kórházvezetők véleménye szerint még ebben az évben legalább 2,7 milliárdra volna szükség. Ha nem lesz rendszerszerű változás ezen a téren, akkor ez a hiány egy, ma csak a mesék birodalmához tartozó egyszeri kifizetés után is azonnal újratermelődik. Fájdalmasan látszik az egészségpolitika sivársága, a problémák szőnyeg alá söprése, totális felelőtlenség.
Egy forinttal sem kívánja emelni a kormány a speciális teljesítményfinanszírozású beavatkozások összegét akkor, amikor csodálatos mondatok hangzanak el, hogy életmentő műtétek nem maradhatnak el Magyarországon, és az életmentő szívműtétek felfüggesztése van napirenden, például a Haynal Imre Egészségtudományi és a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen, elfogyott az idei kvóta.
Érdekes, hogy egyes célirányzatokat egyszerűen törölni akar az előterjesztő. A kockázatkezelésre fordított előirányzat felhasználásában olyan sok visszatetsző jelenséggel találkoztunk, hogy egy ilyen szándékkal akár egyet is lehetne érteni. De év közben? Pótköltségvetésben? Joggal vetődik fel a kérdés, mi történt ezekkel az előirányzatokkal eddig. Csak akkor lehetséges törölni e rovatokat, ha ezeken még nem volt kiadás. De ha eddig nem volt kiadás, akkor hogyan hajtja végre a biztosító a hatályos törvényt? Ellenőrzi-e ezt valaki? Ha elkezdték a végrehajtást, ha pályázatokat írtak ki, akkor ne járuljunk hozzá a vétlen és jó szándékú pályázók becsapásához.
Egy költségvetési tétel ügyetlen vagy akár hanyag felhasználása miatt ne fordítsunk kevesebb pénzt a megelőzésre, amikor arra valójában sokkal többet kellene költenünk. Jobb lenne az egészségbe beruháznunk, mint a betegségbe. Semmelweis hazájában legyen végre megelőzés-központú az egészségpolitika.
Az újszerű technikák, az egynapos kórházi kezelések esetében a teljes összeget törölték. Nesze neked, egészségügyi reform! Csak 4 milliárd forinttal nő a gyógyszertámogatás, miközben - mint említettem - már az első félévi hiány is 8 milliárddal nagyobb volt a tervezettnél. Egészen egyszerűen érthetetlen, hogy ilyen adatok birtokában miért csap be minket az előterjesztő vagy magát. Lehetetlen néhány hét alatt olyan változást végrehajtani, ami jelentős megtakarítást hozhatna. Emlékezzenek majd erre az ez évi társadalombiztosítási költségvetés végrehajtásáról szóló vitában.
A gyógyászati segédeszköz ellátásában komoly gondok vannak. A mintegy két tocsiknyi emelés semmire sem elég. Azok a betegek vannak rendkívül kiszolgáltatott helyzetben, akik fogyatékosságuk miatt a társadalom peremén élnek, fokozott védelemre szorulnak, érdekérvényesítő képességük rendkívül gyenge. A kormány mindezzel továbbra sem törődik, a probléma iránt érzéketlen. A betegek vagy fizetik a megemelt térítési összeget, vagy nem fizetik, és szenvednek. A visszaéléseket kiszűrő lépéseket pedig csak ígérik, de nem lépik meg.
Azt, hogy az utazási költségtérítés alultervezett volt, mindenki tudta. Még nagyobb lesz az igény, ha a kórházleépítések megkezdődnek. Hogy a most betervezett összeg megalapozott-e, az előterjesztés alapján nem lehet megítélni.
Itt az ideje leszögezni, hogy úgy kényszerítik a parlamenti képviselőket döntésre a hivatalnokok és az ezért felelős miniszterek, hogy elfogadható háttér-információkat nem adnak. Megalázó ez a házszabályellenes helyzet. Az általános szűkítés idején 100 millió forinttal nő az Egészségbiztosítási Alap működési kiadása.
Ez egész egyszerűen felháborító. Miközben nincs pénz az egészségügy működésére, kiváltatlan receptek, ellátatlan fekvőbetegek jelzik a helyzet súlyosságát, így valósul meg az ígéret: olcsóbb államot akarunk. Jogos ez a kritika még akkor is, ha tudjuk, a behajtás ösztönzésére szól ez a többlet. Korábban is megállapítottuk itt a parlamentben, hogy a behajtások nem hozták meg a kívánt hatásokat, részesedjék a behajtó a behajtott összegből, de költségvetési pénzt ne adjunk oda eleve semmiért.
A jelenlegi törvényjavaslat úgy növeli meg a nyugdíjalap hiányát 5 milliárd forinttal, hogy mind a bevételi, mind a kiadási főösszeget csökkenti. A bevételit jóval nagyobb mértékben. A javaslat 2,6 milliárd forint értékben vagyonfelmérésre is kényszeríti az önkormányzatot. Ilyen ötletet csak az terjeszthet elő, aki nem hisz abban, hogy a következményeket is neki kell vállalnia.
A vagyonfelélés előírása mind a két alaprésznél egyébként - vagy alapnál - azt bizonyítja, hogy a kormány ismeri a közvélemény-kutatási adatokat, és nem számít a következő időszakban kormányzati szerepre. Ebben az értelemben a vagyonfeléléssel foglalkozó két paragrafus a legjobb hír a társadalom számára. A vagyonfelélés nélkül az 53 milliárdos deficittel küszködő társadalombiztosítás valóban nem tudná fizetni az állami költségvetésből reá rótt kamatokat.
Ezzel a kamatfizetési előírással viszont azt bizonyítja a kormány, hogy nem mondott le a Kádár-korszaki módszerekről. Arról, hogy az állam nyugodtan kotorászhat a társadalombiztosítás zsebében.
A koncepciótlan változások azt eredményezik, hogy az alapok együttes hiánya 17 milliárd forintról 53 milliárd forintra nő. A hiány fedezésének módjáról, lebonyolításáról az előterjesztő hallgat. Pedig mindenki, aki felelősséget érez a jövő nemzedékek iránt, látni szeretné, hogy mi a kormány elgondolása.
Szerényen húzódik meg a törvényjavaslat végén egy felhatalmazás. A pénzügyminiszter és a népjóléti miniszter közös rendeletben állapíthatja majd meg a konszolidáció - gondolom kórház-konszolidáció - részletes szabályait. Mégcsak nem is kormányrendeleti szinten. Ne legyen köze ehhez a kórháztulajdonos települési önkormányzatokat felügyelő, sőt, saját tárcáját illetően kórházat is fenntartó belügyminiszternek, a szintén kórházi ággyal rendelkező honvédelmi és közlekedési, vízügyi, hírközlési miniszternek. Milliárdokról fog a Pénzügyminisztérium egyedül dönteni, hiszen eddigi működése alapján a népjóléti csak sorminta lesz a rendeletben.
(15.30)
Tudják már ezt a sikerdíjas konszolidálók is, ettől zengenek a magyar kórházak. Nem volt elég az ÁPV Rt. botránya? A beterjesztés annyira rossz, hogy megjavítása reménytelen. Konkrét javaslatként azonban - megismétlem - vagyonfelélésre utasítani törvényben a biztosítót groteszk és elvtelen. Ezt el kellene hagyni. Kamatot szedni, méghozzá jogilag vitatható összegek után, nem szabad. El kellene fogadni az Egészségbiztosítási Önkormányzat ez irányú javaslatait. Kritikai megjegyzéseim mindegyike mögött volt ugyan konkrét javaslat, de most csak ezt a kettőt emeltem ki. Sajnos az a tapasztalat, hogy akárhány konkrét, jobbító javaslatot teszünk ellenzéki oldalról, mindig akad valaki a túlsó parton, aki szerint az ellenzék - úgymond - nem tudott mást ajánlani, mint a kormány.
A társadalombiztosítási alapok pótköltségvetésével kapcsolatban folyamatosan merülnek fel a jogos kérdések. Hogyan hat ez az államháztartás mérlegére? Ki a felelős azért, hogy az év elején becsapta a kormány a Nemzetközi Valutaalapot, hisz tudta, hogy a törvényjavaslat megalapozatlan és tarthatatlan? Ki a felelős azért, hogy a kormány megalázza a nyugdíjasokat, létbizonytalanságban tartja a több mint 200 ezer egészségügyi dolgozót, súlyosan veszélyezteti, ellehetetleníti az egészségügyet? És főképp, mitől fog ez az egész hagymázas rémálom megváltozni? Ezekre a kérdésekre kellene igazából feleletet kapni, és itt a parlamentben. Megnevezve a felelősöket, beszámolni az elmarasztalásokról, bemutatni az új és alkalmas vezetőket. Ez történne, ha lenne felelős vezetés, de nincs. Gondolják meg, kedves képviselőtársaim, meddig tudják jólélekkel támogatni ezt a kormányt. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a jobb oldali padsorokban.)
