DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Érdeklődéssel hallgattam az államtitkár úr expozéját, valamint Sarkadiné dr. Lukovics Éva felszólalását, amelyben rámutattak az előterjesztés számos hiányosságára.
Hadd legyen szabad jeleznem rögtön, egyet is értenék ezekkel, hogyha nem a kormányzati oldalról hangzottak volna el ezek a felszólalások. Mert hiszen akár Akar pénzügyi államtitkár úrnak a mostani felszólalását a tavalyi évre vagy az azt megelőző évre is beprognosztizálhatnánk (Sic!): nem hinném, hogy egy vessző különbség lenne a felszólalások között. Ugyanis a törvénysértéseket változatlanul elkövetik, ugyanazok a hiányosságok fennállnak a pótköltségvetés beterjesztése során, mint korábban. Hadd utaljak arra, hogy két nagyon durva törvénysértésről is van itt szó. Egyrészt önmagában az a tény, hogy a tb '96. évi költségvetését nem a költségvetéssel együtt terjesztették be. Ez már tulajdonképpen egy rendkívül súlyos törvénysértés, és miután ezt a törvénysértést évről évre megállapítjuk, de annak nincs következménye, ez egyben valahol értékelés is azzal kapcsolatban, hogy milyen messze vagyunk még a jogállamiságtól.
A másik észrevétel, hogy a pótköltségvetést is már lényegesen korábban be kellett volna nyújtani. Közvetve utalt erre Sarkadiné Lukovics Éva is. Itt arról van szó, hogy ha az alap várható hiánya az 5 milliárd forintot éves szinten meghaladja, ebben az esetben nyomban be kell terjeszteni a pótköltségvetést.
(14.50)
Az államtitkár úr az előbb jelezte az expozéjában, hogy augusztusban észlelhető volt már, hogy milyen nagymértékű eltérés van az elfogadott költségvetés és a valós számok között. Én itt arra térnék rá, térnék ki és hívnám fel az igen tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy sajnálatos módon ezek előrelátható tényezők voltak, és önmagában elfogadhatatlan, megdöbbentő dolog, hogy '96 - ha jól emlékszem - márciusában fogadta el a Ház a tb-költségvetést, és már augusztusban, tehát néhány hónap múlva látni lehetett, hogy összeomlott az egész. Ez jelzi, hogy milyen volt az előterjesztés színvonala, és milyen volt a Ház részéről ennek az elfogadása. De hát azt hiszem, elég lenne itt tulajdonképpen arra utalnom, hogy a Független Kisgazdapárt nevében én mindezekre már felhívtam akkor a figyelmet, sőt, hadd emlékeztessem képviselőtársaimat arra, hogy a tb '96. évi költségvetését egy állatorvosi lóhoz hasonlítottam, ahol az előterjesztésnek minden elképzelhető olyan betegsége megvan, ami egy előterjesztésnél előfordulhat. Tehát ebből a szempontból hasonlítható az állatorvosi lóhoz, a különbség csak ott mutatkozik, hogy egy állatorvosi lovat illik meggyógyítani, itt pedig a gyógyításról szó sincs, hiszen ezt a dögrováson lévő lovat versenyeztetni kívánják, és nyilvánvaló, hogy ennek csak kudarc lehet a következménye.
Emlékeztetőül: a kormány eredetileg egy 50 milliárd forintos hiányt kimutató tb-költségvetést terjesztett be, amelyet azután a nemzetközi pénzintézetek rosszallására való tekintettel két MSZP-s képviselőtársunk módosító indítványával oly módon próbált korrigálni, hogy ez a módosító indítvány lényegében egy teljesen vadonatúj költségvetést jelentett volna. Ebben az előterjesztésben a hiány már mindösszesen 17,8 milliárd forintban nyert meghatározást, a nemzetközi pénzintézetek nagy-nagy megnyugvására és megelégedésére, de én már akkor kénytelen voltam jelezni a felszólalásom kapcsán, hogy a valóságos hiány a 60 milliárd forintot meg fogja haladni. Azóta én úgy gondolom, hogy mindenki előtt nyilvánvaló, hogy a tb-költségvetés tarthatatlanná vált, és a hiány valahol ott igaz, ahol azt a Független Kisgazdapárt is prognosztizálta.
Hadd legyen szabad rámutatnom arra, hogy a költségvetést illetően már néhány hónap után kiderült, hogy tarthatatlan a költségvetés. Ugyanis az Egészségbiztosítási Alap éves hiánya 1,5 milliárd forint lehetett volna, de már az első félévben elérte a 17,5 milliárd forintot. Ezért tehát, miután az előbb hivatkoztam arra, hogy az éves szintű 5 milliárdos hiány meghaladása esetén rögtön be kell nyújtani a pótköltségvetést, itt egyértelmű, hogy egy súlyos törvényszegés történt, mert nem került nyomban benyújtásra a pótköltségvetés. Most már az a pótköltségvetés, amelyről tárgyalunk, oly módon került beterjesztésre, hogy igazán nem egyszerű dolog a képviselőtársaimnak ezt a pótköltségvetést higgadtan, nyugodtan áttanulmányozni és arra észrevételeket tenni, hiszen az két változatban történt. Az egyik a kormányé, a másik pedig a társadalombiztosításé. Csak a leggondosabb kutatómunkával lehet megállapítani, hogy a társadalombiztosításé a második költségvetés, mert ez az egész anyagból alig-alig derül ki.
Mivel tárgyalni viszont csak egy költségvetést lehet, és elfogadni is csak egyet lehet, de elvetni is csak egyet lehet, a két előterjesztés a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint nemcsak zavaró, hanem követhetetlen. Nem lehet elvárni, hogy a képviselők a két rossz előterjesztés összegyúrásából egy jó tb-költségvetést alkossanak. Én a kormány előterjesztéséből indulok ki - nem minthogyha az jobb lenne, mint a tb előterjesztése, de hát a kormányzat terjesztette be, tárgyaljunk az ő költségvetésükről. Azonban groteszknek találnám, ha bárkinek eszébe jutna nem ezt a költségvetést tárgyalni és adott esetben a tb előterjesztéséből kiindulni.
A pótköltségvetésben, ami most már a számadatokat illeti 17,8 milliárd forint helyett 53,2 milliárd forint hiánnyal számolnak. Az elfogadás óta eltelt fél év alatt tehát igen tetemes hiány halmozódott fel. Az eltérés oka nagyon könnyen megmagyarázható: az előrelátás teljes hiánya, tehát a kormányzat dilettantizmusa, hozzá nem értése. Bármennyire is nem tetszik egyes képviselőtársaimnak az, hogy én ilyen kifejezéseket használok, de igazán nem tudom, hogy mit kellene használnom, milyen kifejezést, ha fél év alatt ilyen tetemes hiány alakulhat ki olyan körülmények között, amikor ráadásul az ellenzék már előre és a lehető leghangosabban felhívta a figyelmet arra, hogy vigyázat, mert nem annyi lesz a hiány, mint amennyit el akarnak fogadtatni, hanem annál jóval több.
A költségvetés irreális feltételezésekre épült. A Nyugdíjbiztosítási Alapnál viszonylag kisebb az eltérés, a hiány 16,2 milliárd forint helyett 21,4 milliárd forint lehet. Már ez is természetesen indokolttá és törvényessé teszi a pótköltségvetés előterjesztését, hiszen az 5 milliárdot meghaladja a különbség. A feltételezettnél kevesebb a járulékbevétel, pedig a keresetek a vártnál jobban növekednek. Ebből fakadóan meg lehet állapítani tehát, hogy terjed a feketegazdaság, más oka ennek a különbözetnek nem lehet. A hiány a pótköltségvetésben kimutatottnál a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint sajnálatos módon nagyobb lesz.
A következő tétel, amelyre felhívnám a figyelmet, az a Kisgazdapárt álláspontja szerint figyelemre egy nagyon is érdemes megállapítás, hiszen 2,9 milliárd forint értékű vagyont akarnak eladatni a nyugdíjbiztosítóval annak érdekében, hogy visszafogják a kedvezőtlen folyamatokat. Ez is mutatja, hogy értelmetlen a vagyonjuttatás, hiszen arról csak a finanszírozási rendszer részeként lehetne dönteni. Ennek hiányában a vagyonjuttatás a pazarlás céljait szolgálja, annak gazdasági célszerűsége tehát nem mutatható ki. Annak pedig, hogy az állam hol ad vagyon, hol pedig visszaveszi azt, tehát elvesz vagyont, közgazdasági értelme nincsen, mint ahogy a szükségértékesítéseknek sem, mert ezek az értékesítések már eleve veszteséggel számolnak és csak veszteséggel történhetnek.
(15.00)
A nyugdíjbiztosító működési költségvetését csökkentik. Ezt a beterjesztők óriási propaganda mellett teszik, de mindössze 200 millió forintot jelent az állítólagos csökkentés a csaknem 10 milliárd forint értékű előirányzathoz képest.
Az egészségbiztosítás hiánya másfél milliárd forint helyett 31,8 milliárd forintra emelkedik a pótköltségvetés szerint. Úgy gondolom, erről külön nem kell szólnom, hogy ez már egy milyen tetemes összeg. Az eltérést, ami valóban, tehát kolosszális, itt is az előrelátás hiányára kell visszavezetnünk, hiszen egy valóban szakszerű kormányzat mellett elképzelhetetlen, hogy a költségvetés és a pótköltségvetés között ekkora szakadék keletkezzék durván fél év alatt.
A munkáltatói táppénz-hozzájárulásnál a kormány a jogcím újszerűségével magyarázgatja a bevételek elmaradását. Én úgy gondolom, hogy én viszont teljesen jogszerűen teszem hozzá, hogy az az újszerű, hogy a kormány ilyen szakmailag megalapozatlan hivatkozást szakmai hivatkozásként próbál a pótköltségvetésbe beépíteni.
A rendkívüli behajtások 10 milliárd forint helyett talán ha három milliárd forintot fognak hozni. Itt a hivatkozás az ügyviteli folyamat időigénye. Úgy gondolom, kérem, ezek olyan pártállami kifejezések, amelyeket már jó lett volna a nagyobbik kormányzó pártnak rég elfelejtenie, tudniillik ezek lehet, hogy Rákosi Mátyás idejében mentek volna, de akkor még nem kellett költségvetést előterjeszteni, ma már én azt hiszem, hogy a szakmához kellene nyúlni, nem pedig az ilyen dilettáns és pártállami fogalmakat keverve alkalmazni.
A gyógyfürdő-szolgáltatásnál kétszer annyit költenek, mint amennyit akartak az eredeti elképzelések szerint. Azzal indokolják, hogy ezt teszik azért, hogy ki tudják elégíteni az igényeket. Hát én úgy gondolom, elnézést kérek, a pótköltségvetés igazán nem hasonlítható a rátóti humorfesztiválhoz, de - sajnos - a kormány előterjesztése az maximum a rátóti humorfesztiválon volna felolvasható, de ott pedig mint színvonalat meg nem ütőt, azt hiszem, kirekesztenék még a libalegelőről is.
A gyógyító-megelőző eljárások előirányzatát 7,7 milliárd forinttal teljesítik túl. Ennek oka, hogy a kórházi átalakulás előnyei - és itt tessenek figyelni, mert itt megint egy újabb olyan terminus technicust tetszenek megismerni, amelyeket úgy látom, hogy az Európai Uniónak még nem nagyon sikerült átvenni a jogharmonizáció kapcsán -, tehát ennek oka, hogy a kórházi átalakítás előnyei később jelentkeznek a tervezettnél, igen tisztelt képviselőtársaim.
Na, én úgy gondolom, hogy a kormánynál is később történik meg annak a szakmaiságnak a felderítése, amelyet, úgy látszik, hogy az óriásplaketteken (Sic!) felejtettek a '94-es választási hadjáratban, és talán ezért nem jelennek meg a szakmai elemek az előterjesztésükben. De lehet, hogy ez, a később jelentkezése a tervezettnél az előnyöknek, az soha napján fog bekövetkezni, mert az egészségbiztosító szerint a túllépés az említett 7,7 milliárd forintnál is sokkalta nagyobb. Legalább 13 milliárd forint lesz.
A gyógyszertámogatásnál többek között azért lesz nagyobb kiadás, legalább 4 milliárd forinttal, mert felvásárlási láz indult meg, amint azt a kormány nagyon nagy bölcsen megállapítja, ami gyorsan emésztette fel a támogatásokat. Hát kérem, én úgy gondolom, ezek megint csak olyan mindenfajta statisztikai adatok nélküli megállapítások, amelyek a mese világába tartoznak, nem illenek pótköltségvetésbe. A rokkantnyugdíjaknál kétmilliárd forinttal nagyobb lesz a kiadás, mert a kormány elképzeléseivel ellentétben csak - itt megint kérném szíves figyelmüket - lassan folyik a rokkantnyugdíjazási gyakorlat elvszerűbbé tétele. Hát kérném szépen, azt hiszem, hogy Kádár János megirigyelhetné ezt a kifejezést, és nem elég gyors a felülvizsgálati mechanizmus kiépítése, mondja a mi derék kormányunk, valószínűleg átvéve a kádári terminus technicusokat.
Az előterjesztés azt nem is részletezi, hogy vajon mi lehet az oka például annak, hogy a vérzékenység kezelésére 50 százalékkal többet kell költeni, mint ahogy azt tervezték. A kormány előbb bemutatott, összes naiv hivatkozásai csak még jobban aláhúzzák elképesztő dilettantizmusát, hiszen én úgy hiszem, hogy az a csokor, amelyet én ebből a dilettantizmusból most felidéztem, igazán meggyőzheti képviselőtársaimat.
Legyen szabad még röviden szólnom arról is, hogy az egészségbiztosításnál a működési kiadásoknál még jelképesen sem csökkentik a kiadásokat. A beruházási kiadásokat ugyan némileg visszafogják, de csak azért, hogy a behajtás ösztönzésére még többet költhessenek.
A munkaköri feladatok ellátását a magas bérek helyett hatalmas jutalmakkal honorálják. A több száz millió forintos keretet 50 százalékkal emelik, hogy konkrét számokat mondjak, hogy az ország lakossága is megismerhesse azokat. 400 millió forintról 600 millió forintra, akkor, amikor alapvető tb-kiadásokra nem jut pénz, a jutalmakat illetően ilyen elképesztő pazarlásokra ilyen hatalmas összegeket szánnak.
Az irreális költségvetésnek és pótköltségvetésnek a Független Kisgazdapárt semmiféle értelmét nem látja. Számos alkalommal rámutattunk arra, hogy tessék a tb-t átvilágítani, de ne eredményt már eleve a helyzetéből fakadóan nem hozható parlamenti vizsgálóbizottságokkal, hanem pártatlan szakértőkkel, mert hiszen addig, amíg a tb ilyen átvilágítása meg nem történik, addig szóba sem kerülhet, hogy végre egyszer a tb megszervezésre kerüljön - nagyon szeretném nyomatékosan aláhúzni, nem átszervezésre, ahogy ezt a jelenlegi kormány rendszeresen teszi, hanem egyszer végre megszervezésre -, és úgy gondolom, addig újabb milliárdokat belezúdítani egy rosszul működő pazarló, részben korrupt rendszerbe semmiképpen sem szabad, mert az az állami eszközök olyan felelőtlen elpazarlását jelenti, amelyet ez a Ház nem engedhet meg magának.
A pótköltségvetésnél előirányzott közel 60 milliárd forintos hiányt a központi költségvetésnek kell átvállalnia, tehát nekünk, adófizető állampolgároknak kell ezt is megfizetnünk, mint a kormány minden egyéb, dilettáns, szakszerűtlen lépésének az árát is. Ezért a Független Kisgazdapárt, amellett, hogy most már nagyon nagy nyomatékkal hívja fel az érintetteket, hogy ne csak elismerjék a törvénysértéseiket, hanem végre legyenek ezeknek a törvénysértéseknek olyan következményei is, hogy a felelősök megnevezésre kerüljenek, a felelősökkel szemben induljon meg a felelősségre vonási eljárás.
(15.10)
Lehetetlen, elfogadhatatlan dolog az, hogy évről évre erről a helyről mi kifejtjük, hogy milyen törvénysértéseket követnek el, milyen dilettantizmusokat, milyen pazarlásokat követnek el, és ennek legfeljebb annyi következménye van, hogy majd a legközelebbi házbizottságon szűkíteni fogják az ellenzék megszólalásának lehetőségét. Köszönöm a türelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
