DR. TROMBITÁS ZOLTÁN
DR. TROMBITÁS ZOLTÁN
DR. TROMBITÁS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony és Államtitkár Urak! Nem tudom, elnök úr, van-e még hozzászóló. Talán én vagyok az utolsó. Most mintha két egymást követő ellenzéki felszólalás követné egymást a Házban, nem a megszokott kormánypárti és ellenzéki felszólalás: az előbb hallott Sebők János után úgy éreztem magamat, mintha az ellenzéki padsorokból szóltak volna hozzá. (Sebők János: Nem ellenzék vagyok.) De ezzel természetesen nem kívántam sem pozitíve, sem negatíve minősíteni az ön által elmondottakat.
Annyit kívánok csak röviden az egészhez hozzátenni - és remélem, a két percen belül tudok maradni -, hogy a parlament két utat választhat. Lehet az egyik is jó és a másik is jó. Én elfogadom Sebők Jánosnak azokat az érveit, amelyeket itt az előbb felsorolt a törvény eredeti megoldása mellett, s elfogadhatóak azok az érvek is - egy más szempontból -, amelyek bizonyos okokra hivatkozva ezt a határt, a korhatárt felemelnék.
Egy dologra engedjék meg, hogy felhívjam a figyelmet, és ez késztetett a felszólalásra is. Volt olyan személy - akiről konkrétan tudok -, aki augusztus 27-én tudta meg azt - legalábbis hivatalosan augusztus 27-én közölték vele -, hogy szeptember 1-jén nyugdíjazzák. Azt hiszem, ez az eljárás nem a legjobb eljárás azok számára, azok számára, akikkel szemben ezt elkövetik. Amennyiben ezt a törvényt most megváltoztatjuk, akkor ez az egy út, ami szerintem nem igazán járható, nem igazán jó megoldás. Ha egyszer valamiben a parlament dönt és hoz egy szabályt, s aztán sok olyan embert elküldünk nyugdíjba, akiknek a munkájára esetleg még szükség lett volna, és ezek az emberek elmentek nyugdíjba, mert nem tehettek mást, majd ezt - épphogy a törvény életbe lépett - egy új törvényi szabállyal, akár a parlament már szeptember 1-je után, októberben módosítja, majd ezek után másokra nem vonatkozik ez. Tehát ez a legrosszabb megoldás, ami most így történik, ha ez a megoldás születik meg. Én erre szerettem volna felhívni a figyelmet. A későbbiekben mind a kormány, mind a parlament próbáljon meg olyan megoldást keresni, hogy lehetőleg az ilyen helyzetek ne forduljanak elő.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
