DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS
DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS
DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A napirenden folyó T/2839. számú előterjesztés lényegében a jelenlegi foglalkoztatási helyzetben nagyon fontos, és időszerű is az 1991. évi IV. törvény módosítása.
A törvényjavaslat több fontos területet érint. Utal arra, hogy a Munkaerő-piaci Alap önkormányzati jellegű irányításával nagyobb beleszólási lehetőséget kapnak a társadalmi partnerek a munkaerő-piaci folyamatokba, az alap eszközeivel történő célszerű gazdálkodásának a befolyásolására is. A munkaerő-piaci szervezet korszerűsítésével megszűnnek a felesleges irányítási szintek. A munkaerő-piaci szervezet feladatainak eredményesebb ellátására irányuló törekvés látható az előterjesztés szerint. Az új testület megszervezésével azonban az én megítélésem szerint a valóságos önkormányzati jellegű irányítás nem valósul meg.
A módosítás a munkanélküliek széles körét érinti. Változnak a munkanélküli-járadék megállapításának szabályai, az öregségi nyugdíjminimumhoz igazodóan rugalmasan változik a munkanélküli-járadék alsó, illetve felső határa. Egységessé válik irányában a járadék összege a folyósítás teljes időtartama alatt.
A foglalkoztatást elősegítő támogatások közül a képzés szabályai változnak lényegesebben, és két új támogatási forma kerül bevezetésre: a munkahelyi megőrzés támogatása s a foglalkoztatáshoz kapcsolódó járulékok átvállalása.
Vajon ezeknek a módosításoknak milyen hatásai lesznek, tudnak-e kedvező hatást gyakorolni a munkaerőpiacra?
A törvény 1991. március 1-jei hatálybalépése óta már több mint tíz módosítást megért. Meg kell mondani, hogy ez a módosítás sem tekinthető koncepcionálisnak. Nem látni benne azokat az elemeket, amelyek az eltelt időszakban nyilvánvalóvá váltak, vagy változást igényelnének. Ilyen például a munkaerőigény-bejelentés és a munkaerő-közvetítés szabályainak kidolgozása és a támogatási rendszer továbbfejlesztése. Üdvözölni tudnám, ha hamarosan egy átfogó törvénymódosítás készülne, mivel az eltelt öt év során elég sok tapasztalat gyűlt össze e témakörben, időszerű lenne áttekintésük után az átfogó törvénymódosítás benyújtása.
Most vegyük sorra a módosítás lényegesebb pontjait.
A törvényjavaslat a foglalkoztatási érdekegyeztetés szervezetét a jelenlegihez képest átalakítja. Az Érdekegyeztető Tanács feladatai megváltoznak, az Országos Munkaerő-piaci Tanácsot felváltja egy új testület, a Munkaerő-piaci Alap irányító testülete. Egyidejűleg a megyei munkaügyi tanácsok feladatai is módosulnak.
Megítélésem szerint fontos előrelépés az, hogy mind a Munkaerő-piaci Alap irányító testülete, mind a munkaügyi tanácsok vonatkozásában törvényi szinten került sor annak szabályozására, hogy ki lehet a tagjuk, és a testületek miképpen működnek, döntéseiket hogy hozzák meg. Azonban az alap nem kerül önkormányzati jellegű irányítás alá itt sem. A Munkaerő-piaci Alap önkormányzati jellegű irányításával a társadalmi partnerek szerepe ténylegesen nem fog nőni, és nem gyakorol kedvező hatást a munkaerő-piaci folyamatokra.
Álláspontom szerint a törvényjavaslat helyesen ismeri fel, hogy a képzési támogatás rendszerén változtatni kell. A foglalkoztatási törvény jelenlegi szabályai szerint a képzésben részt vevő munkanélküli-járadékának folyósítása megszüntetésre kerül a képzés ideje alatt, és keresetpótló juttatásban részesül.
(18.00)
A keresetpótló juttatás mértéke magasabb a járadék összegénél, az első szakaszban folyósított járadék 110 százaléka. Ez a szabályozás több szempontból is kifogásolható. A munkanélküli, ha a képzést követően sem tud elhelyezkedni és ismételten munkanélküli-járadékot kér, nem a korábban elkezdett járadék folyósítása folytatódik, hanem az új feltételek szerint kerül az megállapításra. Ez az esetek többségében kedvezőtlen a munkanélküli szempontjából. A jelenlegi szabályozás arra ösztönzi a munkanélkülieket, hogy a folyósítási időszak végéhez közeledve kapcsolódjanak bele a képzésbe. A módosítás ezen kíván változtatni oly módon, hogy a járadék folyósítása alatt képzésbe kapcsolódó munkanélküli részére nem keresetpótló juttatást, hanem a számára már megállapított járadékot folyósítják. Ha a járadékfolyósítás ideje a képzés befejezése előtt lejár, a munkanélküli kérelmére keresetpótló juttatást kell megállapítani a képzési idő még visszamaradó részére.
A törvényjavaslat újra lehetőséget biztosít arra, hogy a pályakezdő munkanélküli képzési támogatásként keresetpótló juttatást kaphasson. Mint ismeretes önök előtt is, a pályakezdők munkanélküli-segélye 1996. július 1-jével megszűnt. Ezzel egyidejűleg kormányrendelet lépett hatályba, amely új támogatási formákat vezetett be a pályakezdők részére. A kormányrendelet és a javaslat a foglalkoztatást elősegítő képzések tekintetében szinkronba fognak kerülni egymással.
Kiemelném a munkahelyteremtő támogatás szabályainak bővítését. Támogatáshoz juthat olyan munkanélküli is, aki saját maga próbálja meg foglalkoztatását megoldani. Köztudott, hogy eddig pályázati úton kaptak a munkáltatók munkahely teremtésére támogatást. Ez a támogatási forma nem volt sikeres az eddigi tapasztalatok szerint. Több esetben szerződésszegésre került sor. A kifizetett támogatásokat a munkaügyi központoknak vissza kellett követelni, mivel a támogatottak nem teljesítették kötelezettségüket. Például nem készült el a beruházás, nem alkalmaztak megfelelő számú kiközvetített munkanélkülit.
A részmunkaidős foglalkoztatási forma nem túl népszerű a munkaadók között. Kevesen éltek ezzel az alkalommal, ezzel a lehetőséggel, pedig a létszámleépítés helyett részmunkaidőben történő foglalkoztatás, és ehhez támogatás igénylése a foglalkoztatási gondokat megoldják, igaz ugyan, csak átmenetileg. Ennek ellenére a részmunkaidős foglalkoztatás szabályozási körének hiánya miatt nem kerülhet sor a részmunkaidős foglalkoztatás jelentős támogatására. Indokolt lett volna ennek kiszélesítése a munkanélküliség csökkentése végett.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az új szabályozás lehetőséget ad minél nagyobb számú munkanélküli foglalkoztatására. Itt megragadnám az alkalmat és felhívnám a figyelmet arra, hogy nem elég a jogszabályokat változtatni, a munkaügyi központoknak sokkal hatékonyabban kell a támogatási formákról információkat adni az érdekeltek részére, hatékonyabb együttműködést kell megvalósítani azokkal.
A jogalkalmazás során nagy problémát jelent a beteg munkanélküli státusza. A társadalombiztosítási szabályok szerint nem jogosult táppénzre az, aki munkanélküli-járadékban részesül. Gyakran előfordul azonban az, hogy a munkanélküli együttműködési kötelezettségét nem tudja teljesíteni, mivel fekvőbeteg, vagy esetleg kórházi ápolásra szorul. A módosítás ezt úgy próbálja feloldani, hogy a munkanélküli együttműködési kötelezettségét szünetelteti a betegség időtartamára, de továbbra is munkanélküli-járadékot folyósít a munkaügyi központ az ilyen helyzetben lévőknek. Megfontolásra javasolnám a társadalombiztosításról szóló törvénynek e törvényjavaslattal való szinkronba hozását. Bizonyos korlátokkal meg lehetne engedni a táppénz igénybevételét a munkanélkülieknek. Természetesen egyidejűleg a járadék összegéből le kellene vonni a 4 százalékos egészségbiztosítási járulékot. A munkanélküliek egyébként is hátrányos helyzetét ne tetézzük mi is a jogi szabályozással! Ne az legyen a fontos, hogy melyik alap finanszírozza az ellátást, hanem az, hogy az érintett személy megkapja juttatását!
A munkakönyv és ehhez kapcsolódó nyilvántartás megszüntetése korábban - enyhén szólva - bizonytalan-ságot hozott a munka világában. A munkavállaló teljesen kiszolgáltatottá vált, a járadék megállapításához a jelenlegi szabályozás szerint a járulékfizetési kötelezettséget teljesítenie kell. A jelentkezést megelőző négy évet vizsgálják a járulékfizetés szempontjából. A hatályos szabályozás szerint 1996. december 31-ig ehelyett a munkaviszony időtartamát is figyelembe lehet venni. A járulékfizetési idő nyilvántartásának hiánya sok esetben merül fel problémaként a járadék megállapításánál. E gyakorlati probléma megoldásának egyik eleme az, hogy fő szabályként a munkaviszony figyelembevételét rendeli el a javaslat. Ehhez kapcsolódik a munkaügyi ellenőrzésről benyújtott törvényjavaslat is, amely szerint a munkaügyi ellenőrzés kiterjed a nyilvántartási kötelezettségek és a munkaviszony megszüntetésével összefüggő igazolások kiállításának és kiadásának betartására is. A fő problémát továbbra is abban látom, hogy amíg nincs kötelezően bevezetett nyilvántartás, addig e téren nem lesz rend, nem lesz biztonság. A munkanélkülivé vált személy miképpen tudja bizonyítani a munkaviszony fennálltát, ha közben eltűnik a cég, felszámolják, csődbe megy? A munkakönyv visszaállítása sok problémát megoldana, több bizonytalanságot megszüntetne a munkaviszony terén.
Befejezésül mondanék néhány szót a szervezet átalakításával kapcsolatban. A javaslat a Munkaügyi Minisztériumnak a foglalkoztatáspolitikai feladatait kiveszi a munka-erőpiaci szervezet fejezet részéből, és máshol szabályozza azt. Az Országos Munkaügyi Központ tevékenységi körét megváltoztatja, irányító szerepe a munkaügyi központok vonatkozásában megszűnik. A módszertani, informatikai, statisztikai tevékenységet ellátó szerv neve Országos Munkaügyi Módszertani Központ lesz. A munkaügyi központok irányítása közvetlenül a minisztériumból történik, itt egy szervezeti lépcsőfok kimarad, mivel eddig a minisztérium az Országos Munkaügyi Központon keresztül irányította a munkaügyi központokat. A szervezeti változások a munkaerő-piaci szervezetet tekintve a közigazgatási reform elképzeléseivel sem mindenkor vannak összhangban.
Fontosnak tartom és bizakodom, hogy a kirendeltségek szerepe megnő, a munkaügyi központok irányítása alatt állnak mint szervezeti egység, s feladatai is bővülnek. Elsőfokú hatóságként döntenek a munkanélküli-ellátás és egyes foglalkoztatási támogatások ügyében. Ez azt jelenti, hogy ott történnek a legfontosabb döntések, ahol közvetlen kapcsolat alakul ki a hatóság és az ügyfél között. Utalnék a törvényjavaslat azon hiányosságára, miszerint a Munkaerő-piaci Alap irányító testületének eljárási rendjére szabálytalan maradt, szabályozatlan maradt, (sic!) e témakörben szabályozottak ugyan hiányosak, tisztázatlanok néhány esetben a működési rend döntéseit illetően. Emberközpontúbbá válhat talán a törvényjavaslat hatálybalépése után az ügyintézés.
(18.10)
A törvényjavaslat felhatalmazást ad arra, hogy a miniszter rendeletben határozza meg a munkaerő-piaci szervezet irányítására a szervezetbe tartozó egyes szervek hatáskörére vonatkozó részletes szabályokat. Álláspontom szerint e fontos kérdéskörnek a szabályozását a törvénynek kellene tartalmaznia, mivel ezek nagyon lényeges kérdések, nem pedig a miniszternek.
Összegezésül: a Független Kisgazdapárt úgy ítéli meg, hogy az előterjesztést a módosító javaslatok elfogadása segítheti a közigazgatási reform rendelkezéseinek közelítése céljából is. Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps a jobb oldali padsorokban.)
