DR. TÍMÁR GYÖRGY
DR. TÍMÁR GYÖRGY
DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Igen tisztelt Képviselőtársaim és a kormány általam nagyon tisztelt jelen levő Képviselői! Késői óra van, úgy látszik, nekem ez jut osztályrészemül az utóbbi időben, viszont úgy gondolom, hogy az a nyugalom, ami most itt a Házban van, az lehetőséget fog biztosítani részemre, hogy a gondolataimat igen rövidre összefogva és a lényegüket kipoentírozva tárjam önök elé.
Kérem, sajnálattal kellett megállapítanom, hogy ebből a törvényjavaslatból is ugyanaz a megítélésem szerinti torz állami mentalitás tükröződik ki, mint amelyet 1990 óta tulajdonnal kapcsolatos jogalkotásunkban több ízben kellett tapasztalnom. Kérem, a Magyar Köztársaság jogállam. Ezt a magyar alkotmány egyértelműen deklarálja. Az alkotmány 2. §-a alkotmányszinten kötelezővé teszi mindenki számára, így a törvényalkotók számára is azt, hogy tartsuk be az alapvető emberi jogok diszkriminációmentes tiszteletét, és tényleges gyakorlatát garantáljuk. Mit jelent ez az adott törvény vonatkozásában?
Kérem, szeretnék rámutatni arra, hogy a magyar alkotmányosság pusztán olyan esetekben ismeri el a tulajdonszerzést, és akkor biztosít neki a tulajdonost megillető védelmet, hogyha az az alkotmány 13. §-ában rögzítettek szerint jön létre, mármint a tulajdon. És ebben az esetben ez alatt azt értjük, hogy a polgári jog, a polgári törvénykönyv által ismert szerzési formák valamelyikének eredményeként.
Ennél a törvényjavaslatnál - sajnos - azt az olvasatot kaptam kézbe, amely isteni adományként, kvázi "deus ex machina"-ként ad bizonyos szervezeteknek tulajdont. Méghozzá nem olyan módon, ahogy ezt a többi jogalany számára lehetővé teszi. Mit értek ez alatt? Kérem, addig, ameddig egy polgár vagy a polgárok bármely társasága, csoportja úgy szerezhet tulajdont, ahogy ezt a polgári törvénykönyv leírja, tehát vásárol, cserél s a többi, s a többi, addig ebben a törvényjavaslatban azt látom, hogy az emberek egy bizonyos csoportja, méghozzá olyan csoportja, amelyik politikai célok elérése végett vagy kivívása végett gyűlt össze és fogott össze, az ilyen csoportnak olyan privilegizált helyzete lenne az emberek többi csoportjával szemben, hogy míg a többi csoport, például a Tudományos Akadémia tagsága vagy a falusi legelők közössége és lehetne sorolni ezt tovább, csak a polgári törvénykönyvben írt módon szerezhetnek tulajdont, addig a politikai csoportosulásnak valamilyen teljesen indokolatlan és érthetetlen pozitív diszkriminált, előnyös helyzetet óhajt biztosítani ez a javaslat. Ugyanis ezek az alkotmány és a tárgybani egyéb törvények előírása ellenére juthatnak tulajdonhoz. Úgy, ahogy ezt a javaslat leírja és törvényerőre szándékozik emelni.
Kérem, szeretném, hogyha a dolgok lényegét egy kicsit megvizsgálná az igen tisztelt Országgyűlés. Mit is értünk az alatt a szó alatt, hogy tulajdon? Tessék elővenni a polgári törvénykönyvet! Egyértelműen meghatározza azt a bizonyos három elemet, amely a tulajdon ismérvét meghatározza: birtoklás, használat, rendelkezés. A birtoklás és a használat természetesen számomra is elfogadható a pártok vonatkozásában. Ezzel szemben a rendelkezési jog, magyarul, más szóval az lehetőség, az a jogosítvány, hogy más jogalany akaratától függetlenül eladhatja, elajándékozhatja vagy örökítheti, ahogy ezt a polgári jog ismeri, szerintem teljesen értelmetlen és céltalan ennek a törvénytervezetnek a vonatkozásában.
Kérem, a magyar alkotmány alapján létrehozott törvények meghatározzák, hogy a pártok milyen anyagi jellegű juttatásban részesülhetnek. Ezt a szavazatok arányában írja elő a hatályos jog. Természetes, ez egy alaptézis. Én a magam részéről nem látom annak a lehetőségét, hogy más, bújtatott formákban további anyagi eszközöket rendelkezésére bocsássunk az emberek politikai célú szerveződéseinek, összefogásainak. Mert vannak az embereknek más jellegű társas kapcsolataik is. Vannak tudományos, vannak szórakoztató, vannak sportkapcsolataik. Miért nem merül fel az, hogy az emberek sportkapcsolatai társaságainak adjon a magyar ország, a magyar parlament bizonyos gazdasági javakat?
Kérem, ha azokat a törvény úgy szabályozza, ahogy szabályozza, akkor nem lehet pozitív diszkriminált helyzetben a politikai szövetségek csoportja sem. Már csak azért sem lehet, miután teljesen illogikus lenne tulajdont adni, ahogy ez a tervezet leírja, hogy majd csak 15 év múlva rendelkezhet vele, akkor, amikor ezen 15 év alatt a választók hangulata, szimpátiája, a szavazataikban megtestesülő egyetértése megváltozhat a jogosított párt tekintetében.
(20.30)
Elegendő arra utalnom, arra a sajnálatos tényre, amely történt az előző parlamenti ciklus alatt, amikor is két parlamenti párt -szándékosan nem említem most a nevüket, mert nem kívánom felhasználni más párt jogi személyiségét a jelen törvény kapcsán -, tehát ez a két párt az akkori szavazataik alapján bizonyos ingatlanjuttatásban részesítette önmagát, majd ahelyett, hogy ezt az eredeti célra használta volna fel, villámgyorsan értékesítette. És ma teljesen bizonytalan, hogy az értékesítésből befolyt ár, az ellenérték hova jutott, milyen célra lett fordítva.
Kérem, nemcsak azt jelenti ez, hogy azt a lezajlott folyamatot, tehát az általam most említett példát, Budapest világhírű építészeti remekművét, óriási értéket most felül kell vizsgálni, hogy hova jutott. Természetesen ezt is jelenti. De ezen túlmenően a rossz példából le kell vonni a következtetést, hogy nem lehet osztogatni köztulajdont még olyan ürüggyel sem, hogy az emberek bizonyos politikai jellegű szerveződésének juttatnak - kvázi isteni adományként -, mert alkotmánysértő, aránytalan, bizonytalan, és ellentétes azzal a politikai váltógazdasággal, amelyet a magyar alkotmány tartalmaz, ugyanis négyévenként újra és újra megmérettetésről beszél ez az alaptörvény, és ez a törvénytervezet nem említi azt, hogy az újabb megmérettetés során visszakerülne az ajándékba kapott ingatlan a magyar Országgyűlés tulajdonába és rendelkezési állományába.
Kérem, sokkal életszerűbb, reálisabb, hogyha a tulajdonbaadás helyett átengedik a pártoknak a szavazatok, az elnyert szavazatok arányában az ingatlanok használatát, esetlegesen jelképes ellenszolgáltatásért, és a következő választásnál, ha megváltozik a szavazati arány, netán új pártok nyerik el a választók bizalmát, akkor ezek kapják meg, miután a jelenlegi tulajdonba adás vagy birtokbaadás ismérveit újraosztja a nép. És nem lehet a néptől elvitatni azt, hogy a politikai szimpátiáját időnként arra alkalmasabbnak vagy olyannak adja, akiről jobbat feltételez.
Kérem, késő van, elmúlt fél 9, 20 óra 35 perc. Én úgy gondolom, hogy az általam most vázoltak is kellőképpen jelzik azt a gondolati tartalmat, amelyet önök elé kívántam tárni.
Igen röviden összefoglalva: az én meglátásom szerint politikai hiba lenne tovább osztogatni az amúgy is rendkívül rossz anyagi helyzetben levő költségvetést ezen a címen, hogy ingatlanokat ajándékozna az Országgyűlés bizonyos politikai erőknek. Ezzel szemben meg kell nézni ezeknek az ingatlanoknak az eredetét, milyen államosításokból, milyen alkotmánysértő forrásokból származott ezek eredete, és célszerűbb lenne, alkotmányszerűbb lenne ezeket az ingatlanokat visszajuttatni az eredeti tulajdonosaiknak.
Egyébként még befejezőként szeretnék rávilágítani arra a tényre, hogy további alkotmánysértő diszkrimináció volna, hogyha egyrészt nem vennék figyelembe a korábbi ingatlan-osztogatások során az egyes politikai erőknek ajándékként, nemzeti ajándékként odaajándékozott ingatlanokat, amelyeket az előző politikai kurzusok során kaptak; másrészt nem vennék azt figyelembe, hogy egyes politikai erők a polgári törvénykönyv szabályainak betartásával szereztek ingatlanokat, és ezeknek a mértékét másképp vennék figyelembe, mint az isteni kegyként, politikai ajándékként kapott bérleti jogosultságokat.
Nagyon köszönöm, hogy ilyen késői órában is meghallgattak, és külön köszönöm a kormány jelen levő képviselőjének, hogy nagy figyelemmel kísérte összefoglalásomat. Köszönöm. Köszönöm, elnök úr.
