FEDOR VILMOS
FEDOR VILMOS
FEDOR VILMOS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én is igen nagy figyelemmel hallgattam két kisgazdapárti képviselő úr hozzászólását. Én végtelenül sajnálom, hogy Tímár képviselő úr a törvényjavaslat indoklásakor nem tartózkodott a teremben, jó néhány, általa felvetett kérdésre tudniillik kitértem.
Engedje meg, hogy a teljesség igénye nélkül azért néhány, ön által felvetett kérdésről szóljak. Kezdeném az első hozzászólóval, Pallag képviselő úr hozzászólásával. Én mélységesen megértem az aggodalmát. Amikor említettem, hogy tizenhat alkalommal találkoztak a pártok képviselői, higgyék el nekem, képviselő urak, hogy bizony mindazon kérdés, amit önök ma itt felvetettek, azzal szembe kellett nézni. Nagyon sok olyan szakmai kérdés volt, amire csak hosszú-hosszú vita után találtuk meg a választ. Ma, ami önök előtt fekszik, az nem egy kormánypárti vagy a két kormánypárt előterjesztése, hanem négypárti támogatással ide benyújtott törvényjavaslat. Ez azt jelenti, hogy az ellenzéki oldalon is nyilván ellenzéki képviselők, ellenzéki pártok pontosan értették, hogy miért szükséges ennek a törvénynek a meghozatala. Gondolom, önök sem vitatkoznak azon, hogy azt az állapotot, amely 1990 óta jellemzi az ingatlanok használatát, azt meg kell szüntetni, mert ez pazarlás. Ez pazarlás, és ez a vagyon nem az Országgyűlésé, ez a vagyon - ha úgy tetszik - nemzeti vagyon, és jó lenne olyan célra fordítani - és ebben mélységesen egyetértünk -, ami a legnagyobb hasznot hozza a társadalom számára.
(20.50)
Nos, a rendszerváltozás 1990-ben egy teljesen új helyzetet teremtett. Mint mondtam, ez a törvényjavaslat rendszerváltó jellegű abban az értelemben, hogy szabályozni kívánja az ingatlanhasználatot oly módon, hogy nemcsak azok számára biztosít ingatlant, akik működtek az elmúlt rendszerben, tehát nem konzerválni kíván egy struktúrát, hanem igenis második és harmadik lépésben figyelembe veszi azokat a társadalmi szervezeteket, amelyek 1990 után alakultak meg.
Pallag képviselő úr azt mondta, hogy az ingyenes használattal pillanatnyilag csak az MSZP rendelkezik. Nos, ez nem így van, hiszen az 1991. évi XXXIII. törvény, ami az önkormányzatok tulajdonhoz jutásáról, vagyonhoz juttatásáról szól, annak egy pontja kimondja, hogy azon ingatlan, amelyben parlamenti képviselettel rendelkező párt került elhelyezésre, ez állami tulajdon, és a Kincstári Vagyonkezelő, akkor még Kincstári Vagyonkezelő Szervezethez utalta a kezelői jogot. Tehát amikor az ingatlanok tulajdonbaadásáról lesz szó, és - ugye - hatpárti tárgyalás lesz, mégpedig hosszú - gondolom hosszú hatpárti tárgyalás -, akkor nemcsak arról van szó, ami a '90. évi LXX. törvény hatálya alá tartozik, hanem a '91. évi XXXIII. törvény alá is.
Teljesen egyetértek Pallag képviselő úrral abban, hogy bizony 1990 és 1994 között az úgynevezett vagyonátadó bizottságok jó néhány területen elmulasztották meghozni azokat a döntéseket, amelyekkel ezeket az ingatlanokat - tehát ahol nem az MSZP, hanem más parlamenti képviselettel rendelkező pártok dolgoznak -, ezeket az állam tulajdonába adják. Nyilván ez az államigazgatás feladata lesz, hogy ebben tiszta helyzetet teremtsen. De úgy gondolom, ez nem lehet akadálya annak, hogy ez a törvény megszülessen.
Nagy figyelemmel hallgattam azt is, amikor arról beszélt, hogy bizonyos társadalmi szervezetek üresen álló ingatlanokat hagytak maguk után. Teljesen természetes, és a törvényben benne van, hogyha egy társadalmi szervezet megszűnt, vagy egészen más tevékenységet folytat, ez azt jelenti, hogy a jogosítványát elveszítette az ingatlanra, és ez az ingatlan - a törvényben is szerepel - a második körben új társadalmi szervezetek ingatlanszükségletét elégítheti ki pályázat útján.
Tímár képviselő úr említette, hogy nincs igazán érv arra, hogy miért kell ingatlanokat tulajdonba adni. Szeretném elmondani, hogy ha megbecsülnék az ingatlanok értékét, ami nem kevés, látni kell, hogy az elmúlt hat esztendőben sem a társadalmi szervezetek - beleértve a pártokat -, sem más szervezetek, akik ingatlannal rendelkeztek, nem tudtak pénzt fordítani az ingatlanok felújítására, az állam pedig nem tudta szintén pénzszűkében felújítani ezeket az ingatlanokat.
Amit Tímár képviselő úr javasol, nevezetesen hogy legyen egyfajta használat, és aztán négyévenként mindig az aktuális választási eredményhez kapcsolódóan kerüljenek az ingatlanok újraelosztásra, azért roppant aggályos, hiszen az, aki négy esztendőre kap ingatlant, vajon felújítja az ingatlant? Vajon működtetni fogja az ingatlant? Vajon érdeke egyáltalán, hogy az ingatlan működjön? Nyilván nem. Nem fog nagy beruházást tenni, és nem fogja felújítani, hiszen négy év után lehet, hogy elveszíti.
Tulajdonképpen az elmúlt hat esztendőben ezt láttuk az ingatlanokon, és ezért az a nagy pusztulás, ami ma látható. Én ezt úgy fogalmaztam - hiszen hosszan vitatkoztunk erről -, hogy ez egyfajta páternoszter jelleget adna az ingatlanoknak, tehát négyévenként gazdát cserélnének. Nem valószínű, hogy ezek az ingatlanok mondjuk jó állapotban megúsznának néhány választást.
Végül szeretnék arra is reagálni, hogy társadalmi szervezetek körében differenciálni kellene. Igen. Differenciálni kell, már csak azért is, mert jó néhány társadalmi szervezet - és nagyon sajnálom, hogy most főleg a pártokról beszéltünk -, nagyon fontos a társadalmi szervezetekről beszélni, hiszen jó néhány társadalmi szervezet nem a '90-es évben, hanem korábban, saját tőkéjéből is épített ingatlant, és szerencsétlen módon ez a bizonyos '90. évi LXX. törvény ezekre az ingatlanokra is kimondta azt, hogy csak ingyenes használati jog illeti meg a társadalmi szervezetet.
Mondok önnek példát, képviselő úr. A Magyar Autóklub, amelynek igen nagy tömegbázisa van - igen tetemes az a tagdíj, amit fizetnek a tagok -, saját pénzösszegéből nem kevés műszaki állomást épített. Ez a törvény - a '90. évi LXX. törvény - ezt is korlátozta. Elvonta ezektől a szervezetektől. Vajon igazságos lenne a törvény, ha most nem adná tulajdonba, amikor is ezek a szervezetek hitelt érdemlően bizonyítják azt, hogy saját költségvetésükből finanszírozták az építést? Nyilván nem.
Ugyanakkor figyelembe kell venni azt is, hogy nem kevés szervezet van, amelyet társadalmi hasznosság szempontjából is illik, úgy gondolom, ennek a Háznak megítélni. Ilyennek tartom például a vöröskereszt tevékenységét. Én nem gondolom, hogy ebben a Házban ülnek olyan képviselők, akik kimondanák azt, hogy a vöröskeresztnek nincs szüksége ingatlanra, nincs szüksége a működéséhez szükséges ingatlanokra. Én azt hiszem, hogy sorolhatnám, mert nem kevés ilyen társadalmi szervezet van.
Hadd mondjam el végezetül, hogy a törvényjavaslat több mint 100 társadalmi szervezetnek juttat ingatlant, és nem tulajdonba, és ezt fontosnak tartom, hogy csak az iroda célú helyiségeket kapják a szervezetek tulajdonba. Az összes többi helyiségre vagy bérletet kapnak - erre említettem a Planetáriumot, ahol nyilván nem piaci bérlet lesz -, de mondhatom például a horgászegyesület kezelésében lévő halastavat, amire viszont igenis, mivel gazdálkodó, tehát profitszerző tevékenységet folytat - nyilván piaci bérletet kell kivetni.
És van a társadalmi szervezetekhez tartozó ingatlannak egy harmadik része, ide tartoznak a gazdasági épületek, a legelők, az erdők, a különböző tavak, amelyek igenis állami vagyon részét kell hogy képezzék, és ennek a vagyonnak a működtetése kapcsán befolyó összeget pedig a törvényjavaslat úgy rendeli el, és ezt nagyon helyesen rendeli el, hogy a társadalmi szervezetek támogatására kell fordítani. Köszönöm a szót.
