HORN GYULA
HORN GYULA
HORN GYULA miniszterelnök: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Bizonyára emlékeznek, hogy egy héttel ezelőtt, szeptember 30-án tájékoztattam önöket arról, hogy abban a bizonyos ügyben, az ÁPV Rt. szerződése ügyében egy azonnali vizsgálatra utasítottam a Kormányzati Ellenőrzési Irodát. Nos, ez a vizsgálat gyorsan és tárgyszerűen lebonyolódott. Nemcsak átfogó vizsgálatot jelentett, hanem kifejezetten konkrétat is, és a Kormányzati Ellenőrzési Iroda megfogalmazta a maga következtetéseit és javaslatait.
Ennek a jelentésnek alapján tárgyalta az ügyet a kormány múlt hét pénteken, és döntéseket hozott, amely döntések ismeretesek a közvélemény, feltehetően az önök számára is, úgyhogy engedjék meg, hogy ezeknek részleteibe ne menjek bele.
Hangsúlyozni szeretném ugyanakkor azt is, hogy 1990 és '96 között, tehát amióta beindult igazából a privatizáció, ez volt az első érdemi és átfogó vizsgálat egy konkrét ügyben. Ezt azért kívánom megjegyezni, mert 1990 és '94 között egyetlen hasonló vizsgálatra nem került sor, illetve a Kormányzati Ellenőrzési Iroda ilyen megbízást nem kapott. Csak hogy a kép világos legyen.
Mi az, amit szeretnék aláhúzni a vizsgálat kapcsán?
Először: a megállapítások lényegéről, és ehhez tartozik a döntés megalapozása is. Először: megállapítást nyert, hogy súlyos jogszabálysértés történt. És ennek megfelelően a döntéshozók ezért felelősséggel tartoznak, felelősséget viselnek. Tekintettel arra, hogy az ÁPV Rt. vezetése, igazgatósága, igazgatótanácsa kollektíven dönt, természetesen a felelősségre vonás is csak kollektív lehet, összhangban a társasági törvénnyel, tehát a közös felelősségért egyetemlegesen viselnek minden következményt. Ezért döntött úgy a kormány, hogy visszahívja az igazgatótanács tagjait.
Másodszor: a jogi és erkölcsi szempontok alapján elkerülhetetlen volt a felügyelőbizottság visszahívása is. Annak elnöke részt vett azon az igazgatótanácsi ülésen, amely az adott ügyben döntött egyfelől, másfelől a felügyelőbizottság tagjainak lehetősége lett volna - ha bármiféle kifogása van - azt felvetni, eljárást kérni. Ez nem történt meg egészen szeptember közepéig. Tehát gyakorlatilag a felügyelőbizottság szemet hunyt a jogellenes döntés felett.
Harmadszor: mint ismeretes, nem kormányzati hatáskörben a tegnapi napon én eldöntöttem azt, hogy Suchman Tamás felmentését kezdeményezem a köztársasági elnöknél.
Ezt tettem annak ellenére, hogy a vizsgálat megállapításai szerint a döntéshozatalban nem vett részt, miként az is tény, hogy annak megszületése után - amint tudomására jutott a döntés - lépéseket tett, igaz, kevés eredménnyel, a döntés megváltoztatása érdekében.
Hangsúlyozni szeretném itt, a parlament nyilvánossága és a közvélemény előtt azt a meggyőződésemet, hogy Suchman Tamás egész eddigi tevékenységével, tisztességével kapcsolatban egyetlen gyanú fel nem merült, tisztességéhez kétség nem fér, (Zaj a jobb oldalon.) s amit különösen szeretnék aláhúzni, hogy nagy szerepet játszott az 1995-96-ban meghozott privatizációs döntésekben, abban, hogy a privatizáció sikerágazat volt.
Csak megkérdem, mielőtt tovább folytatják az apró megjegyzéseiket, hogy nem tudom, emlékeznek-e önök arra, főképpen az előző kormány egykori tagjai, képviselői, hogy '90-'94 között előfordult-e, hogy bárkit is fölmentettek volna tisztségéből?(Zaj a jobb oldalon. Dr. Pusztai Erzsébet: Tocsik Márta nem volt.)
Negyedszer. (Zaj a jobb oldalon.) Hölgyeim és Uraim! Hölgyeim és Uraim! Meg kell mondanom, hogy nem könnyen hoztam meg ezt a döntést. (Zaj a jobb oldalon.) Nem könnyen, hiszen egy olyan tisztességes és munkaemberről van szó, akit nagyon nehéz pótolni, (Zaj a jobb oldalon.) mind nemzetközileg, mind pedig a hazai befektetők között elismert tevékenységet folytatott.
Negyedszer: döntést hozott a kormány, hogy minden lehetséges eszközt, törvényes eszközt alkalmazni kell annak érdekében, hogy az okozott kárt megtérítsék, más szóval, adják vissza a pénzt. Ez anyagi, erkölcsi és jogi kötelezettség, törvényi kötelezettség is.
Ötödször: a döntés lényege az is, hogy elkezdődött egy átfogó vizsgálat az ÁPV Rt.-nél. Egyfelől azzal a szándékkal, hogy megállapítsák, hogy az apparátus részéről kik azok, akik felelősek voltak a döntés megalapozásában, a közreműködők szerepének tisztázása érdekében, és nem utolsósorban azért, hogy vonjuk le a tanulságokat egy átfogó vizsgálat alapján, hogy milyen változtatásokat kell eszközölni az ÁPV Rt. működésében, netán szervezeti és működési szabályzatában és minden más területen.
Meg kell mondanom önöknek, tisztelt Országgyűlés, de főképpen az Országgyűlés falain kívül a következőt, az én értékelésem gyanánt 1990 óta - hogy korábbi időszakra ne menjek vissza - még ilyen jellegű és ilyen súlyú döntést magyar kormány nem hozott, mint amit mi hoztunk. (Zaj a jobb oldalon.)
Miért tettük, miért hoztunk ilyen nagy súlyú döntéseket? Mindenekelőtt azért, hogy a gyakorlatban is bizonyítsuk, hogy komolyan vesszük a kormányzati programot, azt a programot, amelyet 1994. július 15-én szavazott meg a parlament.
Tisztázni kell, és a jövőben is tisztázni fogjuk, hogyha nem teljesülnek ezzel összefüggésben a kormányprogramban foglaltak. A kormány a programjába belevette, hogy véget vet a nemzet vagyona osztogatásának és felélésének. (Zaj a jobb oldalon. Közbeszólások ugyanonnan: Jaj! Most kezdik!)
Tehát az ÁPV Rt. szabálytalan szerződéskötése - megítélésem szerint - ide sorolható, ebbe a kategóriába. Nagyon fontos ez abból a szempontból, hogy sok mindent tisztázni kell a '90-'94 közötti időszakra vonatkozóan is. (Zaj a jobb oldalon.) Hangsúlyozni szeretném annak a fontosságát, hogy világosan értse a közvélemény, hogy itt igazából nem egy privatizációs ügyletről van szó, az ÁPV Rt. egyik szabálytalan, ha úgy tetszik, törvénytelen megbízási szerződéséről van szó.
De nyilvánvaló, hogy a közélet, a közemberek, a közvélemény számára ez az ügy összekapcsolódik a korábban már megutált és ma is meglehetősen ellenszenvvel fogadott privatizációs folyamatokkal. Mégpedig azzal, hogy nagyon sokaknak a gondolkodásában, a fejében a privatizáció mint egyfajta jogtalan vagyonszerzés jelenne meg. És ez már nemcsak az ÁPV Rt. ügye, ez az ország ügye, azon belül a kormánynak is az ügye.
Mi célul tűztük ki ezzel a programmal összhangban 1994 őszén, hogy szakszerű döntéshozatali mechanizmust teremtünk meg. És föl szeretném hívni a figyelmüket arra, ami itt a parlamenti jegyzőkönyvekben szerepel, hogy 1994 szeptembere és '95 májusa között működött a mi kormányunk által létrehozott, a közpénzek felhasználását és a privatizációt ellenőrző bizottság.
(15.10)
Ez 16 pontban foglalta össze azokat a súlyos hiányosságokat, amelyeket az ÁVÜ-nél és az ÁV Rt.-nél tapasztalt, és javasolta ezeknek az orvoslását, megváltoztatását. Szeretném önöket biztosítani, hogy mind a két szervezetnél, a korábbi jogelődöknél, mind pedig az ÁPV Rt.-nél ezeknek a pontoknak, ezeknek a kifogásoknak a korrekciója jórészt végbement.
A másik, amit ezzel kapcsolatban szeretnék megjegyezni az, hogy az ÁPV Rt. 1995 májusában történt megalakulását követően több mint 1300, privatizációval összefüggő döntés született.
Hangsúlyozni szeretném, aki foglalkozott privatizációval - én nem, de a szakértők - tudják, hogy milyen nehéz vagyonleltárt, hiteles vagyonleltárt készíteni, szakszerű preferenciákat, hiteles képet kapni a lehetséges vevőkről, hogy milyen nehéz ellenőrizni az új tulajdonosok által vállalt kötelezettségek teljesítését, amelyre nem került sor '94 előtt. Mindezeket követelményként fogalmaztuk meg.
A harmadik, ami rendkívül fontos az egész folyamattal kapcsolatban - ugyancsak a kormányprogramban szerepel -, hogy előnyben kell részesíteni a készpénzes bevételt a privatizációs döntéseknél. Ezt azért tartom fontosnak, mert a készpénzes bevételek azok, amelyek garanciát jelentenek, hogy a privatizációból elért bevételek valóban közpénzzé válnak, a költségvetés részeivé, tehát mindannyiunké, az országé.
Hadd jegyezzem meg, hogy míg '90 és '94 nyara között az összes privatizációs döntések nyomán történt eladásból alig 250 milliárd forint folyt be, az összes bevételnek nem egészen 20 százaléka. A többit kárpótlási jegyért, illetve hitelekért adták el. Míg az elmúlt két évben, tehát az előző négy évvel szemben, tehát '94 ősze és '96 szeptembere között, az állam bevétele készpénzben - ennek nagy többsége devizában - 550 milliárd forintra tehető. (Zúgolódás az ellenzék padsoraiban.) Rendkívül fontos változást jelentett az is, hogy az új tulajdonosokkal kötött szerződésekben az alapvető szempont az volt, hogy szakítsanak a korábbi gyakorlattal, vagyis a piaceladás gyakorlatával. Ennek megfelelően az új tulajdonosok vállalták a szerkezeti átalakulást az adott vállalatnál és ágazatnál, a vállalatok és az ágazatok modernizálását, a tőkeemelést, a környezetvédelmi és más szempontok érvényesítését és nem utolsósorban a foglalkoztatási érdekeknek az érvényesítését.
Mindezek alapján mondhatom, tisztelt Országgyűlés és tisztelt közvélemény, hogy az elmúlt két év privatizációs gyakorlata az ország számára eredményes volt. Olyannyira, hogy meggyőződésünk szerint - és ezt a nemzetközi partnerek is elismerik - ez az eredmény egyedülálló a közép-kelet-európai térségben. (Dr. Szabó Iván: Ez így van! - Hajjaj!) Ezt azért szeretném aláhúzni, mert semmi okunk arra, hogy változtassunk a privatizációs politikán. És innen az Országgyűlésből üzenem a hazai és külföldi vállalkozóknak, befektetőknek a következő két dolgot: azt, hogy a megkötött szerződések érvényesek és érvényben maradnak; másrészt pedig, hogy a kormány az általa vállalt megállapodásokat maradéktalanul teljesíti, betartja.
Ezt azért is tartom rendkívül fontosnak, mert nem változtattunk azon a célunkon, hogy 1997 végéig befejezzük a privatizáció döntő szakaszát.
Negyedszer: bizonyára nem mindenki ismeri, ezért nem árt szólni róla, hogy ez a bizonyos ügy, vagyis az önkormányzatok 1989. évi XIII. törvénye a belterületi földek értékesítésének átadásával kapcsolatban 1990 és '94 között semmi nem történt. Csak meg kívánom jegyezni, hölgyeim és uraim, hogy ennek a törvénynek a végrehajtását 1992. augusztus 23-ig kellett volna teljesíteni. Ha úgy tetszik, erre a privatizációs szervezetre maradt, szakadt rá ennek a problémának is a rendezése. Ez nem mentesíti a felelősség alól a rossz szerződéskötést, de ez is a tényekhez, a mérlegeléshez tartozik. (Bekiabálás az ellenzék padsoraiból: Ez nem igaz!) Mindezek alapján azért is tartom rendkívül fontosnak, hiszen nagy összegű igényekről van szó az önkormányzatok részéről. Hogy érzékeljék ezeket az összegeket, hadd mondjam el, hogy az összes önkormányzati igény a privatizációval stb. összefüggően mintegy 200 milliárd forintra tehető. Ebből csak a belterületi földdel kapcsolatos igény mintegy 50 milliárd. Ami a döntő, hogy valóban mi a jogos igény, amit ki kell elégíteni, és ezt nem könnyű megállapítani. (Zúgolódás az ellenzéki padsorokban.) Elnök úr, szabad-e folytatnom, vagy abbahagyják az urak?
