DR. SZABAD GYÖRGY
DR. SZABAD GYÖRGY
DR. SZABAD GYÖRGY (MDNP): Tisztelt Országgyűlés! Ebben a lyukasóra-hangulatban engedjék meg, hogy néhány percre vegyem igénybe figyelmüket. A dolog sokkal fontosabb annál, semmint hogy a vacsora melegedése miatt egyáltalán ne foglalkozzunk a benne lévő problémákkal. Erre a törvényre szükség volt. Ennek a törvénynek komoly értékei vannak, mert modern földmérési technika érvényesítését kívánja lehetővé tenni, és eddig minden rendben van. Rendben van az is, hogy többé vagy kevésbé az előzményekhez kíván csatlakozni, ahol tényleg a magyar műszaki értelmiség óriásit produkált a régi földmérési technikával, majd a háromszögelés, kataszteri felmérés s a többi vonalán végighaladva. De van néhány probléma ebben a most elfogadásra ajánlott, és a hangulatból következően minél gyorsabb elfogadásra biztatott törvényjavaslatban.
Nem kívánom a pozitívumokat tovább folytatni, elhangzott az előadásomban. Az igazi problémák ott vannak, hogy néhány fontos technikai és még inkább néhány, a tulajdonviszonyaink szempontjából igen fontos vonatkozásban ez a törvényjavaslat nem jó. Nem jó a tekintetben, hogy hogy kívánja biztosítani a földmérési és a telekkönyvi összefüggéseket. Különösen azoknak a változásait nem tudja kézben tartani. Volt erre vonatkozóan javaslat, mint hallom, pillanatok alatt söprődtek le a módosító javaslatok a tárgyalás páratlanul gyors menetében. Én mégis felhívom a figyelmet, hogy nincs biztosítva - szerény megítélésem szerint - az, ami a régi telekkönyvi és kataszteri anyagban biztosítva volt. Hogyha valamelyik oldalon változás jelentkezik a tulajdonviszonyokban - csak a legfontosabbakra utalok - és a művelési ág változásaiban, az automatikusan értesítést nyújt a másik hivatalnak, és a két rendszer automatikusan ellenőrzi és kiigazítja magát. Ez a régen primitívebb technikával biztosított mozzanat most kívánalomként benne van, de rendszertanilag nincs beleépítve.
Megtörténhet, hogy többéves elmaradások lesznek az egyiken jelentkező változások tekintetében a másiknál. Dicséret hangzott el és jogosan, hogy a levéltárak és más őrző- szervek munkájának eredményeként őrző- és szolgáltatómunkájának eredményeként lehetett csak például a kárpótlást lebonyolítani.
Én nem vagyok benne biztos, hogy ha ez a rendszer működik, akkor tulajdonváltozás, örökség, tulajdon megosztása esetén sikerül-e biztosítani az állampolgárnak az érdekeit. Nem vagyok benne biztos, mert a törvényben nincsenek kellő garanciák, hogy a művelési ág változásai szempontjából ez az automatizmus működni fog. Nem látom a biztosítékait. Ez pedig baj az állampolgárnak és baj az adóztató államnak.
Kérem, itt nagyon nagy érdekek forognak kockán. Nem volt elég megítélésem szerint az a mérlegelés, ami itt történt, legalábbis az elém került végső szövegváltozatokból ezt nem lehet biztosra megállapítani, pontosabban inkább az aggodalmakat lehet megállapítani. Az egyebekről, részletekről én legalább negyven módosító javaslatot kívántam benyújtani, végül lealkudtam nyolcra. De meg kell mondanom, valamennyit lesöpörték - nem a hiúság, nem érdekes, az ember benyújt nagyon sok mindent -, de aggasztó, hogy miket söpörtek le. Lesöpörték például azt, hogy mi lesz a fel nem újítható térképeknek, a hozzá kapcsolódó térképszelvényeknek a sorsa. Meg kell mondanom, ez nem csak történeti érdek, pedig ha csak az lenne, akkor is a gazdaságtörténetünk bizonyos korszakokra vonatkozó eljövendő kutatásai nagyon aggodalmas helyzetbe kerülnek.
Nem nyugtat meg engem a tisztelt előadónak - maga is kiváló munkása a törvényjavaslatnak, tehát Szántó Mihálynak - a megnyugtatása, hogy majd megjelenik kiegészítő rendelet. Itt olyan alapkérdésekről van szó, amit nem kiegészítő rendeletben, hanem főhelyre kell emelni. Magyarán mondva azt - ami most udvarias dicséretként elhangzott -, hogy mit produkált a levéltári hálózat azáltal, hogy a régi térképanyagot megőrizte. És ahol megvannak a régi kataszteri térképanyagok - én egyszer az egész országét megpróbáltam áttekinteni, irodalmi lecsapódása is van, nem érdekes -, kérem szépen, azok legritkább esetben a földmérési hivatalok voltak, hanem majdnem minden esetben ott, ahol az Országos Levéltár, a Hadtörténeti Levéltár, illetve a területi levéltárak megőrizték az anyagot.
Ha a törvényjavaslat kimondja, hogy a fel nem újítható térképanyag sorsa kívánatos, hogy rendezést nyerjen - ezek szerint rendeleti elképzelés van -, miért ne kerülhetne a törvénybe az, hogy a polgári vonatkozású térképanyagot a Magyar Országos Levéltár, a katonai vonatkozású térképanyagot a Hadtörténeti Intézetnek a levéltári részlege, a lokális anyagot, kérem szépen, a megyei állami, illetve városi levéltárak veszik át és őrzik?
(18.10)
Eddig bevált? Az Országos Levéltár pillanatnyilag 25 ezernél több - megmondhatom a pontos számot is - kéziratos térképet őriz. Őriz 15 ezer csatlakozó szelvényt, iratanyagot, rajzot és így tovább. És százezer számra mennek azok, amiket az országos levéltári hálózat őriz. Miért nem lehet itt megteremteni a folyamatosságot? Miért kell itt valami teljesen csak földmérési szempontot érvényesíteni? Vagy, hogy mindjárt csak ide egy csatlakozó mozzanatot mondjak. A térképellátás satöbbi, satöbbire rendelt országos bizottságban a földmérőkön kívül képviselteti magát a Tudományos Akadémia elnöke, legyen szabad azt mondanom, hogy biztos nagyon kiváló szakemberek vagy szakemberekkel, de ez önmagában nem elég. Szükséges lenne, hogy az országos levéltári hálózat is képviseltesse magát. Az erre vonatkozó javaslatot egyszerűen kiütötték a többivel együtt. Vagy - most műszaki részlet - miért indokolt az, hogy legfeljebb, de esetleg sokan úgy olvassák, hogy legalább minden földmérőjel számára 50 négyzetméter területet - ilyen jelre igen nagy mennyiségben van szükség - biztosítsanak? Én szakemberekkel is konzultálva és megfelelő utángondolással, sőt, méréssel a 36 négyzetméterre módosítottam ezt a javaslatot, ami országosan tíz- és tízezer gazdának az érdekeit jelentené a különbség. Kérem, nem tudom, hogy milyen alapon, egyszerűen kiütötték. Miért kell az 50 négyzetméter? A legtöbb földmérési jel néhány négyzetméteren elfér. A legnagyobbak is elférnek, a legnagyobbat vettem figyelembe úgy, hogy még a cseréje is lebonyolítható 36 négyzetméteren. Egy úri nagyvonalúság mozog itt, ahol talán nem veszik tekintetbe a mozzanatot.
Modern elemek. Azt mondja a törvényjavaslatnak az egyik pontja - helyesen mondja -, hogy vannak különleges rendeltetésű ingatlanok, amelyeket védeni kell. Műemlék, természetvédelem és így tovább. Nem vették tekintetbe, hogy már van Magyarországon több, a világörökség részeként elismert terület. Nem esik egybe, bocsánat. Mert például a budai Várban van száz műemlék, de van több száz telek és több száz építmény, amelyik része a budai Vár nevű világörökségnek, de nem áll védelem alatt, ha csak műemléki védelem alatt áll. Nem tudom, hogy nem maradunk-e le az űrbolygókra és a légi fényképezésre helyesen építve nagyon is földi dolgokban? Én tehát a saját frakciómnak azt javasoltam, hogy legnagyobb sajnálatunkra nemmel javaslom, hogy szavazzunk. Nem tudok mást mondani a plenáris ülésnek sem.
És mindjárt hozzáteszek egy más dolgot, ami egy mondat, de túlnyúlik ezen. Nekem ennek az ügynek a lebonyolításából nagy kételyeim támadtak, hogy helyes-e, hogy kivételes tárgyalásban tárgyalunk olyan kérdést, ami nem egy szűk szakmának a kérdése, hanem mint ez - és egyetértek a javaslatot méltányolókkal - az egyik legfontosabb, szinte az egész országot érintő téma, és aminek ezer oldala van, és nem biztos, hogy a mezőgazdasági bizottság kiváló szakemberei mindezekre a szempontokra egyszerre figyelemmel tudtak lenni.
Én azt a következtetést vonom le, hogy nagyon csínján bánjunk az egyébként kényelmes, a meleg vacsorát gyorsan biztosító ilyen eljárásokkal. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)
