BOGÁRDI ZOLTÁN
BOGÁRDI ZOLTÁN
BOGÁRDI ZOLTÁN, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének előadója: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Fodor képviselőtársam bevezetője nagyon jó alap arra, hogy elmondjam a kisebbség véleményét a mezőgazdasági bizottságban elhangzottak alapján.
A kisebbség úgy ítélte meg, hogy a személyi jövedelemadó törvénytervezete elfogadhatatlan. Határozottan elfogadhatatlannak ítélte a kisebbség, és úgy ítélte elfogadhatatlannak, hogy a többség viszont egy hezitáló magatartást tanúsított. Látszott a mezőgazdasági bizottság kormánypárti képviselőin, hogy e mellé a törvénytervezet mellé nehéz lesz odaállni. Találóan jegyezte meg egyik képviselőtársam: "Sajnálom a kormánypárti képviselőket, akiknek ezt a törvénytervezetet meg kell szavazniuk." A kisebbség nem fogja ezt a törvénytervezetet megszavazni.
Elfogadható elvek és elfogadhatatlan gyakorlati megoldás alapján készült el ez a törvénytervezet a kisebbség szerint. Azokat az elveket, amelyeket miniszter úr itt elmondott, el lehetne fogadni, de ezek a gyakorlati megoldások, amelyek ebben a törvénytervezetben napvilágot láttak, nem arra visznek. Ha röviden akarnám kifejezni magam: "Nem arra van előre". Más megoldások kellenének. Ezeket viszont ebből a törvénytervezetből nem lehet kihámozni.
A legnagyobb vitát - mint várható volt - a kistermelők adóztatásának elképzelése váltotta ki. Csak emlékeztetőül el kell mondanom, mert ez egyértelműen sajnos nem hangzott el, hogy mi volt az eddigi gyakorlat. Az eddigi gyakorlat az volt, hogy egy bizonyos határig, 1996-ban 1 millió forint árbevételi határig - és nem jövedelemről van szó: árbevételről - adómentes volt a mezőgazdasági kistermelő. 1 és 2 millió forint között diktált adóval adózott az árbevételéről - megint csak nem a jövedelméről -, mégpedig 10 százalék az állattenyésztés esetében és 30 százalék a növénytermesztés esetében mint nyereség szerepelt.
Tudnunk kell, hogy a mezőgazdaság nem “olajszőkítés”, nem “ügyvédi szakértelem”, sőt nem is “gyermekkereskedelem”, hanem nagyon kicsi nyereséghányaddal működő termelés. Ha megnézzük a mezőgazdasági nagyüzemeknek a könyvelését, rögvest kiderül, hogy ilyen nyereséghányadot szinte egy sem produkált mezőgazdasági termelésből. Tehát nem arról van szó, hogy egy feketegazdaság működik a mezőgazdaságban, hanem arról van szó, hogy bizonyos objektív okok miatt ezt az egyébként erős, nehéz adóterhelést választotta a mezőgazdaság viszonylatában az 1990 előtti kormány is, és méginkább az 1990-1994. év közötti kormányzat.
(10.30)
1995-től kezdődően az adómentes sáv nem emelkedett. Addig egyébként az inflációnak megfelelő vagy azt meghaladó mértékben emelkedett. Nem emelkedett. Látszott a kormány szándéka, hogy nagyon nehezen, de szeretné ezt a lehetőséget megszüntetni, egy erőltetett tempót kíván a mezőgazdaságban alkalmazni, és - úgymond - "fehérré" tenni az egyébként teljesen fehér gazdaságot a mezőgazdaságban.
A kistermelők adóztatásával kapcsolatosan döbbenetes elképzelések vannak a bizottság szerint. Az, hogy őstermelői igazolványt fognak kiadni - egy kormányrendelet rendelkezik majd róla -, ez még magában elfogadható lenne. De kérdezem én, és kérdezték a bizottság tagjai is, kedves képviselőtársaim, mit fog tartalmazni ez az őstermelői igazolvány? Ki fogja ezt kiadni?
Ne felejtsék el, 1,3 millió, tehát 1 millió 300 ezer gazdaságról és 2 és fél millió személyről van szó! A társadalombiztosítás taj-papírját sem sikerült kiadni hibátlanul, itt pedig egy könyvről van szó, nem tudom, hogy kik fogják ezt kiadni.
(Az elnöki széket dr. Füzessy Tibor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.
A jegyzői széket Boros László helyett Szili Sándor foglalja el.)
A jegyzői széket Boros László helyett Szili Sándor foglalja el.)
De továbbmegyek. Hogyan működik ez az igazolvány? A törvénytervezet elképzelése szerint - és ezt elég kemény kritika érte - ebbe a könyvecskébe - mint az iskolai ellenőrző könyvbe - írja majd be a felvásárló, hogy az őstermelőtől mit vásárolt. Végiggondolta ezt valaki, hogy mit jelent ez?
Elmegyek a felvásárlóhoz, belenéz az a könyvecskémbe, és megnézi, hogy: Jé, hát ez eladott két forinttal olcsóbban is már paradicsomot, mint nekem el akarja adni! Tehát gazdasági titkokhoz jut hozzá egy ellenérdekelt fél, és azt mondja: Kérem, ennek ennyi volt az ára a múltkor is, most is ennyi. Végiggondolta ezt valaki, képviselőtársaim?
Azt hiszem: nem. A meg nem gondolt gondolat kategóriájába tartozik ez a dolog, és az ellenzék ezért is elutasította. Kérdezem továbbá - és kérdezték a bizottság tagjai -, felkészült-e az ország úgy termelő, mint hivatal oldaláról erre a váltásra? Felkészülhetett-e a gazda, hogy - úgymond - vállalkozóvá váljon?
Tudniuk kell - tudják is, csak nem nagyon hangoztatják -, hogy öt százalékát sikerült a termőföldeknek mind ez ideig a tulajdonosok birtokába adni. Tehát egy fékezés hatása volt érezhető végig, és ez a fékezés tette lehetetlenné, hogy a termelő vállalkozóvá váljon, most adminisztratív erővel ezt nem lehet átugrani.
Felkészült-e a szaktanácsadó hálózat? Önök egy évig hezitáltak azon, kormánypárti képviselőtársaim, hogy a falugazdász- vagy gazdajegyző-hálózatra szükség van-e, és milyen létszámúra; a most beterjesztett költségvetésben egy fillérrel sincs rá több, mint az előző évben volt, tehát egy elbizonytalanított, elbizonytalanodó szervezetről van szó, nekik kéne a gazdát segíteni abban, hogy elkészítse ezt a bizonyos adóbevallást. Felkészült-e a vidéki szolgáltatóhálózat? Mégpediglen a könyvelők vagy könyvelési szolgáltatást végző személyek, akik segítik elkészíteni ezt a - várhatóan közel 2 millió - adóbevallást.
És végül, de nem utolsósorban, maga az APEH. Az APEH felkészült-e arra, hogy plusz 2 millió adóbevallás beérkezik, ha valaki járt az APEH-nél, és ismer olyan embert, aki ott dolgozik, tudhatja, hogy most is a feje tetején áll a dolog, most is rettenetes nehézségekkel küszködnek az APEH dolgozói. Mi lesz ezután?
Tehát, kedves képviselőtársaim, én azt javasolnám ebben a vonatkozásban: türelem. Ezt javasolták a bizottság tagjai is a kormánynak, a folyamat természetesen abba az irányba hat, hogy vállalkozóvá válik a mezőgazdasági kistermelők egy része. De mivel ebben az országban a szerves gazdasági fejlődésnek nem voltak meg az alapjai, ezért a mindenkori kormánynak türelemmel kell viseltetnie az ilyen és ehhez hasonló dolgokkal kapcsolatosan.
Van ebben a törvénytervezetben néhány kisebb vitát, de nem kisebb hatást kiváltó hiba is. Nagyon sajnálom, hogy kormánypárti képviselőtársaim nem emlékeztek meg arról a szerencsétlen gyakorlatról, ami az új kormány hivatalba lépésétől fogva már van, ez a bizonyos negyedévi adóztatás.
Nem is tudom, hogy a világon van-e még valahol negyedéves adóztatás az éves adóztatás helyett, és a mezőgazdaságra ez a negyedéves adóztatás rendkívül negatív hatású. Tessék elgondolni azt - és ez a bizottságban is elhangzott -, hogy az a gazda, aki leadja a bikáit vagy a disznait márciusban, az április 20-ig adóelőleg formájában teljes adót fizet az APEH-nek, és utána mindjárt sorba állhat a banknál hitelért, mert már aratni, már talajt előkészíteni, vetni nincsen pénze, és majd jövő márciusban visszakaphatja az adótöbbletét, amit az első negyedévben befizetett.
Hát ha a mezőgazdaságnál ez nem vág földhöz olyan vállalkozót, aki ilyen szerkezetben gazdálkodik, akkor nem tudom, hogy mi. Tehát ezt, ha a mezőgazdaság önöket érdekli, vagy önök ezzel foglalkozni akarnak, mindenképpen meg kell szüntetni, legalább a mezőgazdaság vonatkozásában.
Következő a földbérbeadás adóztatása. Önök mindig arról beszélnek, hogy racionális üzemméret, optimális nagyság szükséges a mezőgazdaságban. Szükséges a költségmegtakarítás miatt a helyben gazdálkodás, a nagyobb távolságok miatt.
Tessék belegondolni abba, hogy az a gazda, aki - mivel máshol nem tudott földet venni - a hatodik faluban vett, most viszont tudna bérelni a saját falujában, azt viszont bérbe adhatná. Amit a saját falujában bérel, annak a bérleti díját költségként elszámolhatja, viszont a bérbe adott földnek a bevételét nem forgathatja be a vállalkozásába, azt egyenesen 20 százalék forrásadóval kénytelen leadózni. Diszkriminatív, előnytelen, nem alkalmazható módszer.
Következő, amit szintén az 1994. év pótköltségvetése törölt ki az előző adórendszerekből: a földvásárlás támogatása. Az előbb elmondott érvek alapján igazán célszerű volna, hogyha a kormány végiggondolná azt, hogy milyen módon lehet támogatni vállalkozóvá válásában a gazdát.
Az egyik a földvásárlás segítése. Arról szólt az a bizonyos eltörölt jogszabály, hogy az adóalapjának 30 százaléka erejéig leírhatja az adóalapjából az a gazda, aki földvásárlásra költ pénzt. Ma ezt a jövedelmet ugyanúgy adóztatjuk, mint aki játékkaszinóban vagy áruházban vagy éppen a kocsmában költi el ezt a pénzt, tehát az ugyanolyan elbírálás alá esik, aki jövőt akar magának és a családjának földvásárlás révén, mint aki feléli ezt a pénzt.
Ha végiggondolta volna valaki ezeknek a hatását a mezőgazdaságra, akkor ezeknek a visszaállítása vagy kiküszöbölése lett volna a cél, és nem a kistermelés ily módon való adóztatása. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék soraiban.)
