DR. KIS GYULA JÓZSEF
DR. KIS GYULA JÓZSEF
DR. KIS GYULA JÓZSEF, a szociális és egészségügyi bizottság kisebbségi véleményének előadója : Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönöm a figyelmet. Tisztelt Ház és tisztelt Pénzügyminiszter Úr! Külön köszönöm, hogy meghallgat.
A szociális bizottság a személyi jövedelemadó tárgyában elénk terjesztett törvényjavaslatot eléggé különös, de számára kötelező szempontok alapján vizsgálta, és ezek nem szociális szempontok voltak - hangsúlyozom mindjárt az elején -, hiszen az adózás méltányosságának megkövetelése nem azt jelenti, hogy szociális szempontokat kívánunk érvényesíteni az adórendszerben. Csupán azt az Európában 150 éve élő elvet, hogy méltányos terhet viseljenek az adófizetők mind vertikálisan, mind horizontálisan, tehát mindössze arról van szó, hogy az egyenlő jövedelműek egyenlő mértékben adózzanak, és az eltérő jövedelműek a növekvő jövedelmük arányában nagyobb mértékben.
Ennek az elvnek a számonkérése még egyáltalán nem jelent szociális követelményeket, ez egyszerűen az európai gondolkodásban az adózás igazságosságának mércéjeként megjelenő méltányossági elvek megkövetelése lenne.
Ennek kapcsán a kisebbségi vélemények egybehangzóan leginkább az úgynevezett hatástanulmányt hiányolták, amely tehát azt jelentette volna, hogy milyen hatásai vannak a változásoknak az egyes társadalmi csoportokra, azon belül különösen az eltartott, nem adózó családtagokra.
Mégpedig nem kizárólag a személyi jövedelemadó szempontjából, hanem - miután a családok, az eltartottak jövedelme függ nagyon számos adó- és illetékfajtától, amit az állam elvont, és miután nálunk van családi pótlék, ha zsugorított formában is - függ attól, hogy ezzel szemben milyen összegeket juttat vissza a költségvetés, függ továbbá az oktatás, az iskoláztatás, az óvodai költségvetési támogatás... és nagyon sok tényezőtől, amelyek együttes vizsgálata jogosítana fel minket arra, hogy dönteni tudjunk ebben a vitatott kérdésben: a családi pótlék kontra adóbeszámítás kérdésében.
Tehát ennek a kérdésnek együtt kellene - különösen egy olyan időszakban - megjelenni, amikor az államháztartási reform zajlik. Hát miről szól az államháztartási reform, ha nem erről? Pontosan ez lenne a modernizációs program, pontosan ez lenne az államháztartási reform programja, hogy megmondja a Pénzügyminisztérium, hogy a saját területén, az állam bevételei és kiadásai területén milyen változások, milyen hatások várhatók a társadalom egyes csoportjaira, a családokra, a különböző jövedelmű, foglalkoztatási helyzetben lévőkre.
Nos, a Pénzügyminisztérium és a különböző pénzügyminiszter urak hat éve - miután én ezt minden évben megkérdezem tőlük, hogy mikorra készül el -, hat éve megígérik ezt, és hat év óta nem készült el. Most lenne a legalkalmasabb pillanat az államháztartási reform miatt. Enélkül nagyon nehéz megítélni, hogy tulajdonképpen a méltányosság mily mértékben érvényesül a tényleges jövedelmiviszony-változásokban.
Hogy mennyire összefügg a két rendszer, azt azonban nyilvánvalóan érzékelték a mindenkori pénzügyminiszterek is, ha azt a kis történetet elmesélem, hogy '94-ben, amikor megszüntettük az adóbeszámítást a gyerekek után, akkor az akkori pénzügyminiszter azt ígérte, hogy majd a családi támogatások rendszerében visszakapják, illetve rendezik ezt a kérdést.
Aztán jött '95, amikor a családi támogatások rendszerében nemhogy visszakapták volna, hanem további elvonásokra került sor. Akkor a pénzügyminiszter úr - az akkori - megígérte, hogy majd év végén, tehát most, a személyi jövedelemadó-rendszerben érvényesítjük a családi adózást.
Tehát mindig majd jövőre, és az egész folyamategyenleg a következőképpen néz ki mára. '94-ben 8 milliárd forintot takarított meg a költségvetés azzal, hogy eltörölte ezt az adóbeszámítást. 8 milliárd forintot, '94-ben. '97-re ebből 7,5 milliárd forintot kíván visszaadni. Közben eltelt két és fél év, mialatt az infláció majdnem 50 százalékos volt, ezek a családok, ha négytagúak, négyszer annyit fogyasztottak, négyszer annyi áfát fizettek, tehát itt ez a változás nem azt jelzi, hogy itt egy nagy, generális adócsökkentésről van szó, mindössze azt jelzi, hogy az adócsökkentést bizonyos csoportoknál más csoportok terhére valósítja meg a kormányzat.
A családipótlék-rendszer átalakítása azt eredményezte a TÁRKI adatai szerint, hogy a tavalyihoz képest idén 100 ezer család szorult ki a családtámogatási rendszerből. Ne tessék csodálkozni, ezt nem én mondom, hanem a TÁRKI igazgatója - megjelent, senki nem cáfolta. A Népjóléti Minisztérium úgyszintén 100 ezer gyerekről, a KSH 200 ezer gyerekről beszél. Tehát ez volt tavaly és idén között.
A mostani változások a családipótlék-rendszerben két ok miatt további elvonást jelentenek. Az egyik az, hogy nem veszik figyelembe a megadható minimális jövedelemnél az inflációt, ennek következtében újabb 35-50 ezer család fog kiszorulni.
A harmadik tényező, hogy eddig három gyerek volt a három gyerek, míg ezután háromgyerekesnek számít az a család - a tervek szerint -, amelynek mindegyike kiskorú, és megszűnik az a lehetőség, hogy a legkisebb gyerek nagykorúvá válásáig háromgyerekesnek tekintsük a családot.
Mindez tavaly 21 milliárd megtakarítást jelentett a költségvetésnek, idén - a 100 ezerrel szemben a 35-50 ezer - 7,5 milliárdra becsülhetjük ennek alapján. No itt ez a bűvös szám, ami miatt az adóreformban pontosan 7,5 milliárdot kellett megcélozni - mint a bizottságban hallottuk a Pénzügyminisztérium képviselőjétől -, pontosan ennyi volt az, amit a háromgyerekesek, illetve a fogyatékos gyereket nevelő szülők esetében ki tud fizetni a Pénzügyminisztérium.
Ez tehát azt jelenti, hogy egy fillérrel nem nőtt a kifizetés, a két rendszer egyensúlya megmaradt, mialatt az infláció, ugye, ismert módon 20 százalék fölé ment, és ennek következtében a befizetések is nőttek, pontosan ezeknél a családoknál.
(10.50)
Ezek után jött az a javaslat az SZDSZ részéről, hogy talán mégsem adó-visszatérítéssel kellene itt operálni, hanem a családi pótlékra fordítani ezt az összeget. Akkor amikor a családi pótlékot - úgymond - rászorultságú elvűvé tették, akkor az önök részéről azt az érvet hallottuk, hogy ez azért igazságos, mert a magas jövedelmű ne kapjon családi pótlékot.
Rá néhány hónappal most azt halljuk, hogy az adóbeszámítást kell bevezetni, ami azt jelenti viszont, hogy az alacsony jövedelműek nem részesülnek benne. Most el kellene dönteni, hogy tavaly vagy idén mondják azt, amire gondolnak, vagy mind a kétszer mást mondanak, mint a valódi gondolatuk, amit nem tudok megfejteni.
Mindenestre a jelenlegi forma kedvez a magasabb jövedelműeknek; a családipótlék-kiegészítés - ha a rászorultság elvét érvényesítjük - viszont ugyanolyan igazságtalan lesz, hiszen annak a célzottsága rosszabb, mint ezt az irodalom bizonyítja, mint a nem egyéni jövedelmeken alapuló számítási rendszer. Különösen Magyarországon, ahol az egyéni jövedelmek bevallása nem tökéletesen hitelesnek tekinthető.
Jó lenne, hogyha ezeknek a folyamatoknak a háttérszámításait, társadalmi elemzéseit megkapnánk, mielőtt a módosító javaslatainkra sort kerítünk, hiszen mi is belátjuk, hogy itt egy nagyon véges összeg felett lehet csak osztozkodni. De szeretnénk, ha ez az osztozkodás valamivel méltányosabb és igazságosabb lehetne a jelenleginél. Hogyha az államigazgatási reform során sem készülnek el ezek a társadalmi hatásvizsgálatok, akkor azt kell mondanom, hogy a jelenlegi kormány nemcsak hogy érzéketlen szociálisan, hanem még csak nem is érdeklődik a szociális problémák iránt, amennyiben e szociálist társadalmira fordítom, tehát társadalmi problémák iránt sem.
Tehát még egyszer kérem, hogy mielőtt kialakítja az álláspontját az ellenzék, és javaslatokat tesz, módja legyen az információkhoz hozzájutni, a társadalmi hatásvizsgálatokat megismerni, hiszen annak alapján végtelen változatban lehet a különböző adórendszerek között döntenünk, a különböző beszedési és visszafizetési formák között döntenünk.
Már valaki itt emlegette, hogy legalább 17 típusa van ennek Európában - valóban. És hogyha mi Európa-konformok akarunk lenni, mert ez is egyik érv volt az adórendszer átalakításakor, akkor nem is az az igazán döntő kérdés, hogy melyiket választjuk, hiszen valamelyik, valahol Európában létezik, hanem az a kérdés, hogy például miért nem fordul elő egész Európában, hogyha egy gyerek bekerül a kedvezményezetti körbe, egyetlenegy, akkor mindegyik bekerül.
Tehát nem diszkriminálnak a gyerekek száma vagy a gyerekek anyagi helyzete szerint, szemben a családi pótléknál, ahol ezzel lehet diszkriminálni. Azért, mert a családi pótlékot adják, az adót meg beszedik. Ezért Európában sehol sincs olyan rendszer, hogy a gyerekek között különbséget tennének számuk vagy családi, egyéni jövedelmi helyzetük szerint.
Tehát ez egy nagyon veszélyesen nem Európa-konform gondolat lenne, és erre tekintettel valami más, kerülő utat kellene kitalálnunk, amit most nem tudunk megtenni, mert hiszen nem ismerjük az egyes variációk hatását, gazdasági és társadalmi hatását. Nagyon kérjük még egyszer tehát, hogy ezt készítse el a minisztérium, ahelyett, hogy egészségügyi reformot vagy nyugdíjreformot készítene elő. Mert ehhez ért, és a szakértelem minimum az, hogy azzal foglalkozzék valaki, amihez ért. Köszönöm szépen. (Taps.)
