DR. MEDGYESSY PÉTER
DR. MEDGYESSY PÉTER
DR. MEDGYESSY PÉTER pénzügyminiszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselők! A személyi jövedelemadó 1997. évi módosítási javaslatairól, illetve a társasági adóra és az osztalékadóra kidolgozott törvénytervezet elfogadásáról külön-külön kell majd dönteniük. Igen fontos azonban, hogy a beterjesztett javaslatok egy egységes koncepcióba illesztve kerültek kidolgozásra. Ennek során a belső és a nemzetközi jogharmonizáció szándéka is vezérelt minket. Ez nemcsak az egységes szabályozási elvek tekintetében, de a két jövedelemadó mértékeinek összehangolt kialakításában is megnyilvánul. Mindebből következik, hogy a módosítások nyomán pozitív változások akkor várhatók, ha a jelzett összhang a két adótörvényre önállóan hozott döntések után is fennmarad.
A '97. évi módosítási javaslatok elvi kiindulási alapja, hogy az adórendszernek a bevételek biztonságos garantálása mellett segítenie kell a gazdaságpolitika kiemelt céljait, vagyis a stabilizációs és antiinflációs irányzat folytatását, az államháztartás újraelosztó szerepének a csökkentését, párhuzamosan a vállalkozási szektor fejlődése érdekében, összességében és eredményében egy olyan kiegyensúlyozott és fenntartható gazdasági növekedési folyamat beindítását, melynek alapja az export és beruházások dinamikus növekedése.
Ezzel összhangban a két jövedelemadó terén javasolt változtatások a következők szerint kerültek kidolgozásra. Először: a gazdaságban hasznosuló tőkék felhalmozásának és a megtakarításoknak az ösztönzése a vállalkozások számára kedvezőbb adózási feltételek biztosítása azáltal is, hogy a megtermelt nyereséget mindaddig, amíg az a magyar gazdaságban finanszírozza a termelő célú felhasználást, csak igen alacsony adó terheli. Több adót csak akkor kell fizetni, ha a tőkét a vállalkozásból kivonják, és külföldre viszik.
Másodszor: a közteherviselés aránytalanságainak csökkentése. Ehhez kapcsolódóan a lakosság széles rétegeit érintő progresszív adóterhek mérséklése, a személyi jövedelemadóban a családi elemek figyelembevétele.
Harmadszor: az árnyékgazdaság és feketegazdaság terjedelmének szűkítése, mely magában foglalja az adóelkerülésre, illetve a valóságosnál kisebb jövedelemadó-alap kimutatására módot nyújtó jogszabályi kiskapuk további szűkítését, a vállalkozások egymás közötti készpénzforgalmának a korlátozását, valamint az adóalapot csökkentő költségek elszámolásánál a szigorítást. Az adóterhek csökkentése bizonyos mértékig tompítja a jövedelemeltitkolásban való érdekeltséget.
Javaslataink egyidejűleg magukban foglalják a jogkövető magatartásra való késztetés erősítését, a megelőzés, az ellenőrzés és a behajtás hatékonyságának, színvonalának növelését.
A jogsértés szankciórendszerének a korszerűsítését, az ellenőrző szervek tárgyi és személyi feltételeinek érdemi javítását, továbbá a jogorvoslati rend egyszerűsítését és időigényének érdemi csökkentését is meglépjük. E módosítási javaslataink nagy része a később tárgyalandó, adóigazgatási eljárásról szóló törvényben jelenik meg, illetve a költségvetési tervezőmunkában vettük figyelembe - a lehetőségek határain belül - az ellenőrző szervek megerősítésének a forrásigényét is.
Tisztelt Ház! A vállalkozások adózási feltételei módosításának elemei - e néhány indokolt szigorítástól eltekintve - kedvező irányúak, a tőkefelhalmozást és a beruházásokat ösztönzik. Mielőtt az adórendszerbeli változtatásokra részletesebben kitérnék, szeretném figyelmüket ráirányítani azokra az általános folyamatokra és intézkedésekre, amelyek révén a vállalkozási szféra működési feltételeinek javulása várható 1997-ben.
A kereslet általános visszafogására irányuló központi intézkedés '97-re nem várható, az infláció és a kamatszint csökken, a vállalkozások felhalmozásra fordítható kiadásai nőnek. A jövő évi gazdasági folyamatokból kiindulva a vállalkozási szektorban a felhalmozási célú saját források erőteljes, közel 50 százalékos további bővülése várható, így körülbelül 350 milliárd forint összegű sajátforrás-többlet prognosztizálható. Enyhülnek a vállalkozások közterhei és egyéb befizetési kötelezettségei, a társadalombiztosítási, a vám- és vámjellegű terhek mérséklődése és adózási feltételeik érzékelhetően kedvezőbbé válása révén. A teljes képhez azonban hozzátartozik az is, hogy a közterhek egyenletesebb eloszlását eredményező intézkedések nyomán bekövetkező változások azok számára jelentik a közterhek mérséklődését, akik azokban eddig is tisztességes részt vállaltak. Azoknál a vállalkozásoknál, amelyek a kötelezettségek elkerülésére módot nyújtó lehetőségekre építettek, a tervezett változtatások a feltételek szigorodását eredményezik. De meggyőződésem szerint ez így van rendjén.
A vállalkozások adózásában jelentős módosításokat tartalmaz a két adótörvény tervezete. A két adónem vállalkozóinál a bevételek és költségek számbavétele azonos elvek szerint történne, értve ezalatt az értékcsökkenési leírás egységes és kedvezőbb elszámolási szabályait is. Az azonos elvek szerint kimutatott vállalkozói nyereség után mindkét adónemben igen kedvező, mindösszesen 18 százalék lineáris adót kell fizetni. A vállalkozás fejlesztésére, bővítésére fordított nyereséget más adó, társadalombiztosítási járulék nem terheli. A 18 százalékos adót mindkét adónemnél csökkentik a különböző adókedvezmények, melyek köre '97-ben még bővül is, például a szállodaberuházásokkal, a kiemelt térségekben, vállalkozási övezetekben megvalósuló infrastrukturális beruházásokkal, valamint a kutatási, műszaki fejlesztési ráfordítások adókedvezményével.
(9.40)
Külön, esetenként megemelt kedvezmények ösztönzik például a szakképzésben való részvételt, a frissen végzett szakképzett fiatalok és munkanélküliek foglalkoztatását.
Az adókedvezmények jelentőségét feltétlenül hangsúlyozni kell, miután azok hatására a 18 százalékos lineáris adó mellett a megtermelt nyereséget valójában, átlagosan mindössze 11 százalékos adó terheli. A kedvezményeket a kormány üzenet értékűnek szánja, ezzel is alátámasztva a vállalkozások számára kiszámítható, stabil adózási feltételek biztosítására irányuló szándékának komolyságát.
A költségelszámolási lehetőségek szigorítására tett javaslatok, amelyek célja, hogy a vállalkozás költségei között az adóalap terhére ne lehessen a vállalkozók személyes kiadásait - például üzletinek álcázott külföldi üdülések költségeit - elszámolni; illetve hogy a vállalkozók ne az adóbevételek rovására növeljék üzleti kiadásaikat pazarló módon, például egy közepes lakás árát meghaladó értékű személygépkocsi vásárlásával és fenntartásával.
Számítunk arra, hogy komoly vitákat vált ki, mégis alapvető fontosságúnak tartom a vállalkozások egymás közötti készpénzkapcsolatait korlátozó indítvány elfogadását. Ez az intézkedés a jövedelemeltitkolási lehetőségek csökkentésében valóban érdemi lépés, azzal, hogy a vállalkozások egymás közötti pénzmozgásait nyílt pályára tereli.
A törvényjavaslat eleve 180 napos felkészülési időt biztosít erre. A lakossági készpénzes ügyleteket ezek a korlátok egyáltalán nem érintik. A javaslat egy ma is élő szabálynak, tehát annak szerezne érvényt, hogy a vállalkozásoknak bankszámlát kell nyitniuk, és adókapcsolataikat, egymás közötti pénzügyi teljesítéseiket azon keresztül kell lebonyolítaniuk. Így a zsebből fizetés, az adómegkerülés legnyilvánvalóbb módja csökkenne, a vállalkozások tevékenysége az adóhatóságnak átláthatóbbá válna.
Az előírások betartását a törvényjavaslatok adójogi diszpreferenciákkal késztetik, azáltal, hogy a megszabott korlát feletti készpénzfizetésnél a számlaérték 20 százaléka után meg kell fizetni a 18 százalékos lineáris adót. Ez az intézkedés ösztönző erőt jelent arra, hogy gondosabban járjanak el üzleti partnerük fizetőképességének a megítélésénél, jobban használják ki a követelésük befolyását garantáló biztosítékok rendszerét a vállalkozók.
Ezzel egy lépést tehetnénk a fejlett piacgazdaságok gyakorlata felé is, ahol a nálunk jellemző, óriási mértéket öltött készpénzforgalomra már nincs példa. A lehetséges fizetési módokat illetően megjegyzendő továbbá, hogy készpénzkímélő megoldást nemcsak a banki átutalás jelent, hanem a bankkártyával, csekkel és váltóval történő fizetés is.
Az sem helytálló, hogy az intézkedés a gazdaságban működési zavarokat okozna, és csődhullámot indítana el. Ha ez utóbbi a készpénzfizetések terjedelmétől függne, akkor ma hazánkban nem lennének tömegével kiürült, felszámolásra kerülő cégek és hoppon maradt hitelezők.
Az üzletfelek biztonságát szolgálják a már működő banktechnikai rendszerek, például akkreditív, amelyek további fejlesztése megindult. A bankkártya-elfogadó helyek például teljes biztonságot nyújtanak ma már, ezek létesítését az állam általános, forgalmazó rendszerben kívánja ösztönözni.
A vállalkozások adózási feltételeiben kedvező változást jelent a társasági adós körben a 23 százalékos kiegészítő adó megszűnése, és mindkét adónem vállalkozóinál a 20 százalékos lineáris adó melletti, osztalék típusú jövedelemszerzés lehetőségeinek a biztosítása. Így az összadóterhelés a társasági adós körben a mai átlagos 40 százalékról 34,4 százalékra csökken.
A törvényjavaslatok bizonyos korlátokat tartalmaznak annak érdekében, hogy osztalék címén ne lehessen munkajövedelmet fizetni a progresszív adó és a társadalombiztosítási terhek megkerülésével. A megszabott korláton felüli osztalékfizetés 27 százalékos lineáris adója sem jelent azonban a mainál nagyobb összadó-megterhelést.
Tisztelt Ház! Az adótörvények, különösen a lakosság gyakorlatilag teljes körét érintő személyi jövedelemadó mértékeinek módosítása minden évben a figyelem középpontjában áll. Az 1997. évi módosítási javaslatoknál külön kiemelendő, hogy az adópolitikai szempontból indokolt változtatások nem rendelődnek alá a '97. évi költségvetési bevételi szempontoknak.
Mindkét adónemnél a pozitív változások jelentős nagyságrendű költségvetési bevételkiesést eredményeznek a vállalkozásoknál, és a lakosságnak e két adónemben együttesen körülbelül 55-60 milliárd forint többletforrás marad vissza.
A beterjesztett adótábla a személyi jövedelemadónál az átlagos adóterhek 1,5 százalékpontos csökkentésére épül, amely 6 százalékos adómérséklést jelent. A törvényjavaslatban szereplő kiegészítő adójóváírással a bérek adóterhelésének a maihoz képesti változatlansága már biztosított. Ehhez mérten mérséklődik az átlag adóteher minden jövedelemsávban. A munkabérekhez kapcsolódó adójóváírás havonta már az adóelőlegnél figyelembe vehető.
Az adótábla sávhatárai és a sávhatárokhoz rendelt kulcsok, valamint a bérjövedelmek havi 3600 forint, évi 43 200 forint adójóváírása együttes hatására a minimálbér alatti jövedelmeknél a nettó nominálkereset változatlansága biztosítva van.
A 250 000 és 500 000 forint közötti jövedelemtartományban érezhető már a nettó keresetnövekedés, illetve az adóterhelés mérséklődése. Az 500 000 forint feletti jövedelemsávokban az adóterhelés csökkenése még nagyobb. Itt viszont a tb-járulékoknál tett javaslat terhelő hatását is figyelembe kell venni, amikor összegezzük a hatást.
Néhány érvet szeretnék a benyújtott adótábla mellett felhozni. A nemzetközi tendenciákkal összhangban a hazai személyi jövedelemadózásban is kívánatos lenne az adósávok számának a csökkentése, a sávhatárok szélesítése és a két szélső adókulcs mértékének az egymáshoz való közelítése.
1997-ben ez a tendencia kezdődik meg a 48 százalékos felső kulcs 6 százalékpontos csökkentésével. Ezt a folyamatot '98-ban tovább szeretnénk vinni, és további terhelésmérséklést kívánunk megvalósítani.
A jövedelemeltitkolásra a legerősebb a késztetés a magas jövedelmi sávokban, a relatíve magasabb fajlagos adóterhelés miatt is. Igen fontos, hogy a személyi jövedelemadó több mint felét a legfelsőbb sávban elhelyezkedő, az adózók szám szerint 26 százalékát képviselő egyének fizetik, tehát aránytalanul sokan - viszonylag nem magas jövedelemmel is - átcsúsztak az igen nagy terhelést jelentő adósávokba. Magas adót tehát nem a kiugró jövedelműek, hanem az átlagpolgárok jelentős része - nem luxus életkörülményeket jelentő jövedelmek mellett - fizet.
A legfelső adókulcs - és ez tette szükségessé a felső adókulcsok mérséklését, a legfelső adókulcs - érzékelhető mértékű csökkentése a magasabb jövedelmű lakossági rétegek jövedelemeltitkolásban való érdekeltségének tompításával összhangban áll a feketegazdaság fehérítésére irányuló törekvéseinkkel is. Az érzékelhető mértékű adócsökkentéshez a 42 százalékos felső kulcs szükséges, ennél magasabb mérték esetén az átlag adóterhelés mérséklése szerényebb, 46 százalékos kulcs esetén pedig már csak az ez évi adóterhelés változatlansága lenne biztosítható.
A koncepció egyik igen fontos eleme az adó-teherviselés aránytalanságainak a kiigazítása, melynek része a munka- és tőkejövedelmek adóterheinek a közelítése is, ami az adómértékek összehangolt módosítására épül. A tőkejövedelmek 20 százalékos forrásadójára tett javaslat és a benyújtott progresszív adótábla paraméterei ezeket a szempontokat is érvényesítik. A 42 százalékos felső kulccsal azt is megerősíthetnénk a lakosság felé, hogy a progresszív adóterhek mérséklése már nem a távoli jövő bizonytalan ígéretei közé sorolódik.
Tisztelt Országgyűlés! A többgyermekes családok részére javasolt adókedvezmény bevezetése 7,5 milliárd forintot jelent.
A törvénymódosítás során az ellenvélemények kétféle megközelítésben merültek fel. Egyrészt a preferált kör bővítése mellett hangzott el számtalan, elviekben nem megalapozatlan érv. Másfelől többen képviselték azt az álláspontot, hogy a 7,5 milliárd forintot a családi pótlék emelésére kellene fordítani. A kedvezményezett kör bővítése, sajnálatos módon, egyelőre kemény egyensúlyi kérdés. Minden gyermek után e kedvezmény 28 milliárd forintot igényelne.
(9.50)
A kétgyermekes családokra való kiterjesztése 25 milliárd forint bevételkieséssel járna, szemben a 7,5 milliárd forintos javaslattal. Ilyen nagyságrendű adókiesést más forrásokból ellentételezni - legyen szó más adók, közterhek növeléséről vagy a központi kiadások lefaragásáról - egyszerűen lehetetlen volna. Ha ezt a pluszt a két jövedelemadóban akarnánk megkeresni, akkor az adóterhek széles lakossági rétegeket érintő érdemi csökkentésére irányuló szándékot kellene feladni, illetve a vállalkozások adózási feltételeit kellene szigorítani. Ezeket nem tudom javasolni.
A családi pótlék emelésével kapcsolatos elképzelés valójában nem jelent olyan nagyobb kedvezményt, és nem feltétlenül lenne igazságosabb sem. Önmagában is téves az a kiinduló alap, amely a rászorultsági elvű szociálpolitikai eszközt a teljesítményelvű adózási rendszerbe adott kedvezménnyel igyekszik szembeállítani.
A javaslat nem kívánja a szociálpolitika szerepkörét áthárítani az adóra. Két, egymást kiegészítő módszerről van szó, amely Európa sok országában gyakorlat. A többgyermekes családok számára javasolt adókedvezmény a személyi bázisú adózás azon ellentmondását igyekszik enyhíteni, hogy a kereső szülő jövedelmét terhelő progresszív adó a keresők és eltartottak eltérő arányából származó jövedelem-különbségeket nem kezeli.
Nincs tekintettel arra, hogy az adózás utáni jövedelemből hány főnek kell megélnie. A 7,5 milliárd forint terhére, ha az emelés minden gyermek után járna, 284 forinttal kapnának havonta gyermekenként többet a családok. Ha a családok körét az adókedvezmény által érintettekre szűkítjük, a családipótlék-emelés 1041 forint havi jövedelemtöbbletet adna. Az 1000 forintos havi adókedvezmény egy átlagos jövedelmű, háromgyermekes családnál a kereső szülő évi 156 ezer forint körüli jövedelmének az adó alóli mentesítését jelentené.
Végezetül: nem elhanyagolható szempont, hogy az adókedvezménnyel a kereső szülő az általa megtermelt jövedelem egy részét kapja vissza, ami a jövedelemszerzésre való ösztönzést erősíti. Meggyőződésem, hogy a magyar társadalom egészének is megnyugtatóbb és a gyermekeknek is jobb, ha sok gyermeket azon családok vállalnak, ahol a család maga is fokozottabban hozzá tud járulni a gyermekek felneveléséhez.
Tisztelt Ház! Nyilvánvaló, hogy a mezőgazdasági kistermelők adókedvezményének javasolt átalakításával szemben hangzanak el majd érvek. Tisztában vagyok azzal, mit jelent egy gyakorlatilag több évtizede bemerevedett, megszokott rendszert új alapokra helyezni, különösen akkor, ha a változás a preferált körnek ugyan nem lenne kedvezőtlen, de a partnerkapcsolatok egész láncolatát fosztaná meg a nem nekik szánt kedvezmény közvetett hasznától. Kérem ezért önöket, mielőtt ebben a kérdésben szavaznak majd, a következőket mindenképpen mérlegeljék.
A mezőgazdasági kistermelők száma - alsó határon becsülve - körülbelül 2,5 millió fő. Hosszú évek átlagát tekintve ebből legfeljebb 10-12 ezer fő mutat ki adóköteles jövedelmet. A mai rendszerben egy átlag négytagú család évi 4 millió forint bevételt érhet el úgy, hogy tagjainál a személyi jövedelemadó mint olyan, szóba sem jöhet. A beterjesztett törvényjavaslat szerint az adókedvezmény az érintett körben a mai 30 ezer forintról 100 ezer forintra nő, viszont az adómentes 1 millió forintos bevételi határ megszűnik.
Nem kerülnének továbbra sem kapcsolatba az adóhatósággal azok, akiknek az e tevékenységből származó bevétele évi 100 ezer forintnál nem több, tehát saját fogyasztásukon felül egy minimális többletet adnak csak el a piacon. Ami változna viszont, az, hogy az igazolvány kiváltásával az őstermelői státuszát ezen lakossági rétegnek regisztráltatnia kellene és igaz, hogy szűkülne az adókedvezményben részesülők köre a gyermekkorú, 16 éven aluli, úgynevezett őstermelőkével.
Jövedelmét az őstermelőnek ki kellene mutatnia az adókedvezményre jogosító tételes költségelszámolás választása esetén. Az 1 millió forintos árbevételi adómentességhez, az úgynevezett átállási költséghányadra tekintettel, éves szinten 175 ezer forint költséget kell igazolnia '97-ben. Az összes, a tevékenységhez kapcsolódó kiadást - például a beszerzett gépek értékcsökkentési leírását - is el lehet számolni, az adott évi veszteséget pedig a következő öt év adóalapjából le lehet vonni. Az érintetteknek könyvelniük, számlákat kiállítaniuk nem kell, többletadminisztrációt az adóbevallás kitöltése jelent. Az értékesítések zömét a kifizető írja be az igazolványba, az ezen kívüli eladást kell csak a termelőnek egy füzetben vezetnie, kapott számláit negyedévente összeadnia. Ha a termelő mégis úgy dönt, hogy könyvelő segítségét veszi igénybe, akkor annak költségét a könyvelői díjkedvezményen keresztül az állam magára vállalja.
A változtatás nyomán az üzemi mértéket elérő magángazdaságok teljes adómentessége megszűnne, csakúgy, mint azon szolgáltatóké, akiktől az őstermelők - ez irányú érdekeltségük nem lévén - számlát nem kértek. A javaslat ily módon egyúttal az árnyékgazdaság résztvevői adóelkerülési eszköztárának a szűkítését is eredményezi. A mezőgazdasági kistermelés megkülönböztetett kezelésének, támogatásának indokoltságát természetesen nem állt és a jövőben sem áll szándékunkban megkérdőjelezni. Ez más országok adóztatási gyakorlatában is meglévő elem. Rajtunk kívül azonban a mezőgazdasági kistermelők jövedelmét mindenhol a bevételeik és költségeik egybevetésével állapítják meg és a kedvezményeket csak a kiszámított jövedelemből vagy az utána fizetendő adóból nyújtják.
A társadalombiztosítási ellátási rendszerek tervezett reformjának küszöbén nem maradhat fenn tartósan az az állapot, hogy a lakosság széles rétegeinél ne legyenek megbízható adatok a valós jövedelmi viszonyokról. El kell jutnunk odáig, hogy tényszerűen felmérhetőek legyenek az agrárszektor e meghatározó területén a jövedelemszerzés valós lehetőségei és korlátai, annak érdekében is, hogy az indokolt támogatások mértékét és azok leghatékonyabb módját illetően dönteni lehessen.
Tisztelt Országgyűlés! Természetesen az, hogy most csupán a jövő évi módosítások néhány kiragadott eleméről szóltam, nem jelenti a többi változtatási javaslat jelentőségének alábecsülését. Bízom abban, hogy koncepciónk helyességéről sikerül majd meggyőződniük és a részletes vita során törvényjavaslataink elnyerik egyetértésüket. Jobbító szándékú módosító indítványaikban is bízva, tisztelettel kérem a Házat, hogy a személyi jövedelemadóról szóló törvény módosítására, illetve a társasági adóról és az osztalékadóról szóló új törvényre benyújtott tervezeteket megtárgyalni és elfogadni szíveskedjék. Annál is inkább remélem ezt, mert ilyen mértékű adócsökkentési javaslatot még nem tárgyalhatott eddig a tisztelt Ház. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
