KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bár a két törvényt együttesen tárgyaljuk, de a belső munkamegosztás értelmében én a személyi jövedelemadó törvény módosításáról fejtem ki a képviselőcsoport álláspontját.
(11.30)
Nem titkoltam, öröm számomra, hogy a személyi jövedelemadóról szóló vitában most arról adhatok számot, hogy az elmúlt évben tett ígéretünket - reményeink szerint - be fogjuk tartani. Nem szükséges senkit emlékeztetni arra, hogy a tavaly lefolytatott vitában a két legneuralgikusabb pont a marginális kulcs mértéke, illetve az, hogy az már viszonylag alacsony jövedelmi szintről sújt, illetve a bonyolultra sikerült adójóváírási rendszer volt. Nem szeretném a vitát újraidézni, de a jövő évre tervezett változások szempontjából azért két tényre szeretném felhívni a figyelmet.
Az egyik: tavaly még nem volt életben olyan államháztartási törvény, amely kikényszerítette volna az adótörvények elfogadását, a költségvetési törvény módosító javaslatairól történő szavazás előtt. Ebből aztán az következett, hogy a feszítő költségvetési többletkiadási javaslatok ellentételezésére kézenfekvő volt, hiszen más lehetőségünk már nem is kínálkozott, a személyi jövedelemadótól elvárni a magasabb költségvetési bevételt.
Így alakult ki erre az évre a 900 ezer forint feletti jövedelmek 48 százalékos adóztatása. Azért lényeges erre emlékezni, mert akkor azt mondtuk, hogy ideiglenes értéknek tekintjük a 48 százalékot, és törekszünk arra, hogy ez már a következő évben kezelhető mértékre visszaálljon.
A második tény: 1995-ben az 1996. évi gazdaságpolitikai feladatok tervezése, formálása során nem volt realitása annak, hogy adóterhelés-mérséklést valósítsunk meg, sőt az egyensúlyi követelmények teljesítéséhez elengedhetetlenül szükség volt némi adóterhelés-növelésre.
Akkor sem volt azonban, mint ahogy most sem közömbös, hogy mely jövedelemtulajdonos rétegre milyen többletterhet rakunk. A szocialista képviselőcsoport akkor olyan adójóváírás mellett szállt síkra, amely kíméletesebb volt a 400-800 ezer forintos éves jövedelmet elérőkkel szemben. Ezt, és a 30 milliárd forint többletbevétel-elvárást figyelembe véve alakult ki az az adójóváírási rendszer, amely méltányos volt ugyan, de mi is tudtuk, hogy kezelése az adózók számára némi fejtörést fog okozni, és hosszú távon a bonyolult rendszer nem fenntartható.
Tehát amikor a kormány által benyújtott személyi jövedelemadó törvényt értékeljük, akkor nem szabad elfeledkeznünk az előzményekről, és az ezek kapcsán kialakult jövedelmi pozíciókról sem. Azzal, hogy a jövő évi célkitűzéseink teljesülhetnek akkor is, ha az adóteher mérséklődik - reményein szerint, ugye, másfél százalékkal -, lehetővé válik a marginális kulcs mértékének lecsökkentése, az adósávhatárok emelése és az alkalmazotti adójóváírás egyszerűsítése.
Ahhoz a gazdaságpolitikai célrendszerhez, amelyhez a Szocialista Párt és koalíciós partnere is két éve összességében következetesen ragaszkodik; egyik oldalon azért, hogy az adórendszer is ösztönözze a gazdasági növekedést; azért, hogy a kevésbé látható és fogható gazdaság feltáruljon; azért, hogy a nagyobb teljesítményre erőteljesebb motiváció érvényesüljön, s ahhoz a megtermelt jövedelmeket kisebb mértékben kellene koncentrálni, de ugyanakkor a költségvetésen keresztül megvalósuló állami kötelezettségvállalások teljesüléséhez szükséges források sem nélkülözhetők, amit az adórendszernek kell kielégítenie. E két követelményrendszer egyidejű teljesítése meglehetősen ellentmondásos helyzetet teremt a döntéshozók számára.
Ennek ellenére úgy érezzük, hogy a törvényjavaslat előkészítése során sikerült megtalálni a legkisebb közös nevezőt, azaz a két miniszteri biztos megbízása sikeresnek bizonyult. Ez akkor is igaz, ha éppen a szocialista frakció háza tájáról indult útjára az alternatívakeresés, amely aztán valódi súlyától jobban borzolta a kedélyeket. Pedig azt hiszem, természetesnek kell tartani az újabb és újabb megoldási lehetőségek keresését, persze csak olyanokat, amelyek ugyanazon célt valósítanak meg, csak éppen eltérő eszközökkel.
Minden évben - idén nem csak a most kezdődő tárgyalás során - vita folyik az egyéni és a családi jövedelemadóztatás közötti különbségekről, és különösen az ellenzéki oldalról fogalmazódik meg a családi adózásra való áttérés szükségessége. Figyelmen kívül hagyva természetesen annak költségvetési kihatását.
Ebben az évben - remélhetőleg az eltérő megközelítés során - hasznosulni fog a költségvetési bizottság albizottságában lefolytatott szakmai vita érvrendszere is. Miközben az a vita is rávilágított arra, hogy a családi együttadózásra való átállásnak az elkövetkezendő években nincs realitása, a benyújtott törvényjavaslat kompromisszumként megkísérelt bizonyos családi elemeket, adókedvezményt egy szűk, körülhatárolt réteg számára beépíteni a szabályozásba.
Néhány előnyös hatása mellett; ilyenek a kedvezményt év közben folyamatosan érvényesíthető, adóigazgatási eljárásban könnyen kezelhető... Tehát néhány ilyen előnyös hatása mellett azonban nem árt arra emlékeztetni, hogy hasonló kedvezményes rendszer már volt, és éppen azért töröltük el, mert részben családi pótlék jellegű, és azt is kell tudnunk, hogy a családi típusú adóztatás irányába nem jelent átütő erejű változást. A szocialista képviselőcsoportban jelentős azon képviselők száma, akik nem nézik jó szemmel a családi elemek beépítésének hátrányait, különös tekintettel arra is, hogy a beépített kedvezmény a magasabb jövedelműeket is preferálja.
Nem elképzelhetetlen, hogy a módosító javaslatok után az így visszaadott összeg végül is a családi pótlékon keresztül jut más helyzetű jövedelemtulajdonosokhoz.
Tisztelt Képviselőtársak! Tudatában vagyunk annak, hogy az egyéni körzetekben megválasztott képviselők - és ez most bennünket érint a leginkább - számos, markánsan megfogalmazott ellenérzéssel fogják szembetalálni magukat a mezőgazdasági kistermelés kedvezményének átalakítása miatt.
Megértjük azt, hogy minden változás magában hordoz ellenérzéseket, kételyeket. Ezek leginkább abból fakadnak, hogy az érintetteknek még nem volt módja elmélyülni a változásokban, nem volt módja megismerni a változások anyagi és adminisztrációs következményeit. Ha a kiindulóhelyzetet megismerjük, a változtatás szükségességét nehezen vitathatjuk, vagyis ma a mezőgazdasági kistermelők köre - az én ismereteim szerint - körülbelül 1,6 millió főre tehető, és ebből 10-12 ezer fő mutatott ki adóköteles jövedelmet, ahogy arra a miniszter úr is utalt, vagyis még ha tudjuk azt, sokan legfeljebb a saját fogyasztásukat termelik meg, nem kevés azon kistermelők száma, akik hozzájuthattak ily módon adómentes, személyes jövedelemhez, amely más jövedelmi tulajdonosokhoz viszonyítva méltánytalan és indokolhatatlan megkülönböztetést jelent. És az is nyílt, és azt hiszem megalapozott feltételezés, hogy az árnyékgazdaság egy jelentős része a mezőgazdasági kistermelőkkel kapcsolatban álló kereskedőknél, szolgáltatóknál alakult ki.
Éppen ezért úgy ítéljük meg, hogy gondolkodni kell a további megoldási javaslatokon is, mint ahogy arra a gazdasági bizottságnak az előadója is utalt. Kedvezmények átalakítását említettem, és ez valóban azt jelenti, hogy nem az eddigi adókedvezmények megvonása a cél, hanem az, hogy egyrészt a kedvezmény látható jövedelemhez viszonyuljon, és a kedvezményt valóban az kapja, akit az tevékenysége miatt valóban megillet. És az, akit az nem illet meg, ne élvezze annak hasznát.
Az átalakítás tehát nem jelenti azt, hogy a költségvetésnek a kistermelői szférából az eddigitől nagyobb adóbevétele származik, sőt, az adóból nyújtott kedvezmények révén megvalósul az, hogy meghatározott termelési érték alatt a mezőgazdasági kistermelő nem fog adót fizetni.
Azért, hogy hosszú távon is átlátható és működő rendszert alkossunk, először is meg kell barátkozni azzal, hogy ezután lesz őstermelő, lesz őstermelői igazolvány, és lesz ezen belül olyan őstermelő, aki mezőgazdasági kistermelőnek számít, akire számos kedvező adózási szabály vonatkozik; ami attól függ, hogy milyen adózási módot választ; tételes költségelszámolást, 10 százalékos költséghányaddal számol, vagy meghatározott átalányadót fizet. Akinek azonban az adott évben a bevétele nem éri el a 100 000 forintot, az mentes az adó fizetése alól.
(11.40)
Nyilván nem várható el, hogy most részletesen szóljak a kedvezményekről, a szabályokról - ezt egyébként a miniszter úr alaposan megtette. Azt azonban szükségesnek tartom elmondani, hogy bizonyos adminisztrációs elvárásokkal azért szembesülni kell a jövőben. Ennek mértéke is attól függ, hogy milyen adózási módot választ a kistermelő. Ha a legbonyolultabbat, a tételes adózást választja, akkor a segítségül hívott szakképzett könyvelő díját az adóból kifizetheti. Más adózási módnál pedig csak a bevételeket kell rögzítenie, nem kockás füzetben, mint eddig, hanem az őstermelői füzetben.
Már tavaly is megcéloztuk az egyéni és társas vállalkozás határozott elkülönítését. Akkor a feltételeket nem sikerült úgy átalakítani, hogy az semleges legyen a tekintetben, hogy éppen milyen vállalkozási formában végzi valaki a tevékenységét. A törvényjavaslat e tekintetben jelentős előrelépést mutat - és joggal tűzhető ki célként az, hogy az egyéni vállalkozók adózását a jövőben a személyi jövedelemadó törvény szabályozza. És mivel a számviteli törvény hatálya alól a vállalkozók így kikerülnek, így jelentős adminisztrációs tehertől mentesülhetnek.
Persze, érdemes tanulmányozni a törvény mellékletében részletezett, elszámolható költségtételeket, hiszen nem titkolt szándékunk, hogy az adómérsékléssel párhuzamosan az adóalap szűkítését eredményező költségelszámolási lehetőségeket ésszerűen szigorítsuk.
Azzal, hogy a vállalkozók hasonló módon, mint a társas vállalkozást folytatók, szert tehetnek - különböző jogcímeken, de egyazon feltételekkel - adókedvezmé-nyekre, és még a pénztartalékolás szempontjából pozitív módon megkülönböztetettek, joggal bízunk abban, hogy a társasági adóból való kijövetel nem okoz megrázkódtatást számukra, és a mesterséges politikai viharoktól is mentesül, a tisztább, átláthatóbb irányba tett elmozdulási szándékunk.
A képviselőcsoport egyetért a tőke- és a vele rokon jövedelmek egységes adóztatásának elgondolásával és a törvényjavaslatban meghatározott mértékkel, hiszen a befektetési lehetőségek változatos kínálatával párhuzamosan, a javasolt szabályozással lehetővé válik a munka- és tőkejövedelmek adóterhelés-összhangjának megteremtése.
Valószínűsíthető, hogy a múlt hétre beharangozott diáktüntetés számos, remélt résztvevője - végül aztán, akik távol maradtak -, ezek a diákok még időben értesültek arról a kormányzati szándékról, amely most a személyi jövedelemadó törvényjavaslatban számukra igen kedvezően testet is öltött. Az egyik ilyen változás az ösztöndíjjal kapcsolatos, azaz, ha valaki az intézményi munkáért juttatást kap, akkor az így megszerzett jövedelem egy része adózás szempontjából ösztöndíjnak számít. A másik kedvező elmozdulás pedig a tandíj kedvezményének jelentős módosulásában fedezhető fel. Nem kizárt, hogy a természetbeni étkezés és különösen az utalványban juttatott étkezési hozzájárulás adómentességének megszüntetése az elkövetkezendő hetekben, jelentős vitát fog generálni a képviselőtársak körében. Annál is inkább, mert az utalványban gazdaságilag érintett érdekeltségek már elkezdték a képviselők meggyőzését a jelenlegi gyakorlat fennmaradása érdekében.
Akkor, amikor az adóterhelés meghatározásra került, és ez az új adótáblában és az új sávhatárokban testet öltött, a javaslat kidolgozói számoltak azzal, hogy az adómentesség megszűnése növeli az érintettek adóterhelését.
Tisztelt Ház! Összefoglalva: a szocialista képviselőcsoport alapvetően egyetért a benyújtott törvényjavaslattal, s a várható módosító javaslatai szinkronban lesznek mindazokkal a célokkal, amelyek a jövő évi gazdaságpolitikai elgondolásokat hivatottak megvalósítani.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)
