DR. KELEMEN ANDRÁS
DR. KELEMEN ANDRÁS
DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Tisztelt Ház! Az október 5-i MDF-tömegtüntetés jól megmutatta, hogy a Horn-Kuncze-kormány két esztendejének kik a legnagyobb vesztesei. Vesztese a sok millió elszegényedő ember, akik abban a csapdában vergődnek, mely hazánkat ismét a "három millió koldus országává" avathatja. Vesztesei a társadalmat alkotó kisközösségek, elsősorban a családok, az eltartottjaikat életbe tartani akarók, valamint a helyi közösségek, amelyeket a helyi önkormányzatok képviselnek.
Tüntetésünkön a sok kisebb-nagyobb település névtáblája jól mutatta ezt. Különösen nagy veszélyben vannak a kicsik, melyek nem rendelkeznek az önfenntartáshoz elegendő jövedelemmel, s akiket a jelenlegi normatív támogatási rendszer különösen hátrányos helyzetbe taszít. Esetükben különösen életfontosságú az Antall-kormány kezdetén meghozott önkormányzati törvényben foglalt ama rendelkezés, hogy az elegendő jövedelemmel nem rendelkező önkormányzatokat kiegészítő állami támogatás illeti meg. Ez az önhikinek rövidített járandóság tavaly valamivel több mint 6 milliárd forintra rúgott, idén azonban csak 2 milliárd forintot fogadtatott el a kormány a parlamenttel.
Belügyminiszter úr egyik reggeli tévényilatkozatában ezzel a névleges összeggel hasonlította össze a tervezett jövő évi támogatást, éreztetve, hogy az inflációnál lényegesen erőteljesebb mértékben kívánják támogatni a szorult helyzetbe kerülő településeket. Ezzel szemben mi a valóság? Az ország Házával elfogadtatott idei összeg egy percig sem élt, kimúlt csendesen. Az érintett önkormányzatok a tavalyinál 200 millió forintnyival kevesebb összegre nyújtották be igényüket, mindezt 28 százalékot meghaladó pénzromlás mellett. Ezeket az igényeket a helyi viszonyokat közelről ismerő TÁKISZ-ok, vagyis a területi információs szolgálatok bírálták el. Minden elismerésünk az általuk végzett alapos munkának, amelyet kettős szorításban, a helyi igények és a hatalom lefaragó törekvései között végeztek. Az így kialakított összeg valamivel több mint 4 milliárd forint. Ezek azután a Pénzügyminisztérium és a Belügyminisztérium faragott tovább, s a számok lázas bűvöletében nem jutott eszükbe, hogy megkérdezzék az érintetteket, hogy mi is lesz a megvonások következménye?
Közben mi történik? Közben Nyírkátán kialudt a villany az orvosi rendelőben és az utcán. Közben Sióagárdon megszűnt az iskola felső tagozata. Közben Bács-Kiskun megyében ritkulnak a helyi kisiskolák. S van, ahol már a közös fenntartású intézmények is haldokolnak, mint a Baranya megyei Magyarnecskén, Gilvánfán, Magyarteleken, Kisasszonyfán.
Miniszter úr, lehet, azt fogja mondani, hogy a javaslatokat a parlament önkormányzati és rendészeti bizottságának bemutatták. Ugyanis ezt írta nekem a pénzügyminiszter levelében arra a kérdésemre, hogy miért kellett 147 önkormányzat esetében csökkentéssel élni. Ez azonban hasonlatos a kormány többi látszategyeztetéséhez. Az MDF elnöke, Lezsák Sándor, a július 18-i bizottsági ülésen ezért kifogásolta, hogy háttér nélkül, azonnali betekintésre kaptuk meg az adatsort, amelyet a bizottság legfeljebb tudomásul vehetett. Ezért fordultam MDF-es képviselőtársaimmal a bel- és pénzügyminiszterekhez, indokolják már meg, mi az oka 147 esetben a TÁKISZ-ok által megállapított összeg csökkentésének. Most, a hét végén, kérdéseinkre megérkeztek a formára szabott válaszok, amelyek nem válaszolnak a kérdésre, hogy miért sodródunk egyre jobban a bajba. Miért? Mert a kormány képtelen demokratikusan kormányozni. Nem tud egyeztetni, csak nyomást gyakorolni. Régi személyek, régi tapasztalatok, régi technikák jellemzik. Pedig az önkormányzatok már nem tanácsok. És mivel önkormányzatok, többségükben határozottan védik a települések érdekét. A költségvetési vitában az MDF fel fog lépni az érdekükben, és kérjük a kormánypárti többség egyéni képviselőit is, gondolják meg, hogy a vita után szembe kell nézni a választókkal.
Tudom, az lesz az érv, mint a katasztrófakároknál, nincs rá pénz. Csakhogy ez nem pénzkérdés. Kérem, mennyi volt az eddig kifizetett sikerdíja a láthatatlan Tocsik Mártának? 804 millió forint. Mennyit tagad meg a településektől? 850 millió forintot. Honnan vették el ezt a pénzt? Az önkormányzatoktól, vagyis az iskoláinktól, utainktól, csatornáinktól, kórházainktól, a helyi lakosok zsebéből. Azt mondom, amit Lezsák Sándor mondott szombaton a tüntetésen. Ne a pénzt, a kezüket vegyék ki a lakosság zsebéből. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
