DR. SZABÓ IVÁN
DR. SZABÓ IVÁN
DR. SZABÓ IVÁN (MDNP): Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Az idei október 6-i megemlékezések sorában volt egy, amelyik, ha szellemiségében, gondolatkörében nem is, de tartalmában különbözött azoktól az ünnepségektől, amelyben 1948-as, '49-es mártírjainkra emlékeztünk.
Bizonyára nagyon sokan olvasták önök közül is az újságokban a mányi Faluszépítő Alapítványnak megjelent hírét, mely szerint Mány községben helyezik el és avatják fel október 6-án Antall József miniszterelnök első köztéri szobrát.
Erre az ünnepségre az ország minden részéből jöttek az előző miniszterelnök tisztelői, barátai. Nagyon sokan voltak ott határon túli magyarok részéről is, a szoboravatást az a Tabódy István kanonok, tábornok, bicskei plébános végezte, aki néhány nappal azelőtt - nagyon sokunkkal együtt - a recski haláltábor emlékparkjának felavatásánál is koszorúzott.
Domonkos Béla szobrászművész mellszobra egy márványoszlopon áll, melyen a felirat annyit tartalmaz: "Antall József, lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke".
Tisztelt Képviselőtársaim! Tabódy esperes, plébános kanonok megnyitóbeszédét követően a református és az evangélikus egyház képviselői is szóltak az egybegyűltekhez, és levelet intézett, hosszú levélben kifejtve Antall József érdemeit Fröhlich főrabbi úr is.
Éppen Magyarországon tartózkodott abban az időben, és megtudván ezt az ünnepséget odasietett, hogy a szobor talpazatánál koszorút helyezzen el Alois Mock, az Európai Demokratikus Unió elnöke, megjelent és koszorúzott a diplomáciai testület számos tagja, közöttük a német és az osztrák nagykövet, a magyar közjogi méltóságok közül elsőként helyezték el koszorúját Göncz Árpád köztársasági elnök úrnak. Nagyon sok önkormányzati képviselő és polgármester volt jelen.
Egy hézag azonban volt. Sem személy, sem virág, sem koszorú nem mutatta azt, hogy a magyar kormány részéről bárki az előző kormány miniszterelnökének szoboravatásán képviselteti magát. Annál különösebb ez, képviselőtársaim, mert két évvel ezelőtt Nagy Imre sírjánál Horn Gyula miniszterelnök úr koszorúzott, pedig Horn Gyulának Nagy Imre nemcsak politikai ellenfele volt, hanem fegyveres ellenfele is.
És ugyancsak nagyon érdekesnek és különösnek tartom ezt azok után, hogy a kormány - méltányolható szempontként, hogy egy magyar miniszterelnöknek mindegy, hogy milyen politikai hitvallása volt, kijár a tisztelet - képviseltette magát Grósz Károly temetésén. Mányon a szoboravatáson nem volt senki.
Tisztelt Képviselőtársaim! 1991-ben, amikor a Demokratikus Charta megalakult, mely tevékenységnek a jelenlegi kormánykoalíció, hogy kormányra került, nagyon sokat köszönhet, a maga hitvallásában még szónoki fordulattal is kiválóan foglalta össze azokat a hittételeit, amelyekben a demokrácia letéteményezését látták, és mindegyik bekezdés úgy kezdődött, hogy "Demokrácia akkor lesz, ha...".
A Magyar Demokrata Néppárt nevében - kívülállóként, és öt évvel később - legyen szabad javasolnom, hogy a Demokratikus Charta megalkotói egészítsék ki ezt a sort, és tegyenek be egy olyan megjegyzést, hogy demokrácia akkor lesz, ha kiemelkedő politikai ellenfeleink emléke előtt kölcsönösen, jó szívvel fejet tudunk hajtani. Tényként kell megállapítanom, hogy e felé a demokrácia felé vezető úton 1996. október 6-án a magyar kormány egy nagy és megtehető lépést elmulasztott megtenni. Őszinte szívvel fájlalom - nagy kár volt. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)
