BARSINÉ PATAKY ETELKA
BARSINÉ PATAKY ETELKA
BARSINÉ PATAKY ETELKA (MDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tegnap gondosan figyeltem az adótörvények első fázisának a vitáját, és az volt az érzésem, hogy mi nem ugyanazt a törvényt olvassuk. Kétségtelen, úgy tűnik, hogy egy hosszú és gondos előkészítő munka után került ide a Ház asztalára az adótörvények sorozata, és bizonyos részletekben ténylegesen ez egy kulturált munka. Ugyanakkor azonban a magyar adórendszer fő problémáira nem ad megoldást. A Néppárt részéről három dologgal foglalkozom.
(10.20)
Először általában, hogy a magyar adórendszernek melyek azok a problémái, amelyek megoldásával adós maradt a Horn-kormány, másodszor egyes fontosabb részletkérdésekkel, harmadszor pedig a Néppárt javaslataival.
Most vegyük az elsőt. Le kell szögeznünk, hogy bár itt két éve a sajtó és a Ház hangos attól a két szótól, hogy államháztartási reform, a mai napig nem sikerült megoldani azt, hogy az adórendszert és az adókat ne a költségvetés szabályozza. A költségvetés rövid távú éhségének vannak alávetve az adótörvények. Közismert, hogy nemzetközi összehasonlításban is rendkívül magas a jövedelmeknek az adókon keresztül történő elvonása Magyarországon. Ausztriában például az adóterhelés a nemzeti össztermék százalékában 36,7 százalék, Portugáliában 34,7 százalék, Spanyolországban 31,2 százalék. Mennyi Magyarországon? Magyarországon 50,5 százalék.
Engedjék meg, hogy fölidézzek egy anekdotát. De Gaulle tábornok, annak idején, amikor az akkori pénzügyi államtitkára, Chirac bemutatta a költségvetés tervezetét, akkor azt kérdezte a pénzügyi államtitkártól: mi a kötelező befizetések aránya? A válasz az volt: nem több mint 37 százalék. Mire de Gaulle azt mondta, hogy ez rendben van. 40 százalék fölött ugyanis megváltoztatjuk a társadalmat. Ez zajlik itt most hazánkban ezekben az években.
Helytelenítjük azt is, hogy nem a tb-járulékkal együtt, teljes hatáselemzéssel tárgyaljuk az adótörvényeket, mert így bizonyos megemlített elvek mindössze hangzatos jelszavak maradnak csupán.
A következő, amire nem tudott választ adni a Horn-kormány, az az, hogy az adórendszer a mai napig nem kiszámítható, instabil a gazdálkodási környezet. Tavaly karácsonyra, Horn Gyula saját kezű aláírásával minden képviselő kézhez kapta a Világbank országtanulmányát. Lássuk, mit ír ez a tanulmány. Idézem: "Az adófizetőknek komoly nehézséget jelent, ha évről évre tucatszám változtatják az adójogszabályokat. Legalább két-három évre garantált, stabil jogszabályokat, és csekély jelentőségű, kismértékű változtatásokat szabadna megengedni." Nos, Tisztelt Ház, ez eddig nem sikerült. Gondolok itt például az idén decemberben dicstelenül kimúló, adótörténetünk legnagyobb baklövésére, a kettős adótáblára, amely a Néppárt számításai szerint a vállalkozóknak közvetlenül mintegy 2 milliárd forint kiadást jelentett, de nem kis szerepe van abban sem ennek a bizonyos kettős adótáblának, hogy idén mintegy 100 milliárd forinttal többet adózunk, mint tavaly, ami nem kevés, mert a teljes szja-bevétel egyötöde.
De a stabilitás vonatkozásában nem sok jót jósol az az intermezzo sem, amely szeptemberben zajlott Horn Gyula kormánya és Horn Gyula pártelnök frakciója között az szja-adótábláról, és amelyről nem mi mondjuk, hanem a Népszabadság egyik cikke azt írja, hogy ez a vita szimbolikus arénává változtatta a politikai erőteret. Mindez, sajnos nem a kiszámíthatóság felé mutat.
De a jelenlegi magyar adórendszer leggyengébb pontja az, hogy alacsony a végrehajtás hatékonysága. Magyarul: igen magas a rejtett gazdaság aránya. S áttanulmányozva a törvényjavaslatokat, úgy tűnik, hogy a jövőben is ezek rejtve maradnak.
Mit mondott a miniszter az expozéjában: "A változások, amelyeket a törvények, ezek az előttünk fekvő törvények hoznak, a jogszabályi kiskapuk további szűkítését jelentik." Tény és való, bizonyos kiskapukat bezár a kormány. De más nagykapukat kinyit.
Nézzük: a társasági törvény 18. § (7) bekezdésében a veszteség-elhatárolásról szól. A változás úgy szól, hogy a jogutódlás melletti megszűnéskor a jogelődnél keletkezett elhatárolt veszteséget, bizonyos megkötésekkel a jogutód viheti tovább, és öt év alatt leírhatja az adójából. Kérdem én: miért vásárolna valaki egy veszteséges céget, ha nem azért, hogy leírhassa az adójából? Korábban, egész mostanáig, ilyen esetekben vagyonjogilag rendezni kellett a veszteséget. Most eltekintve attól, hogy ellentmond mindez a számviteli törvénynek, amelyet úgy tudom, hogy a kormány módosítani akar ebben az ügyben, mi úgy látjuk, a Néppárt úgy látja, hogy ez egy kapu, nem is akármekkora, és az a véleményünk, hogy ez a törvényi paragrafus szabadra tárja azokat a lehetőségeket, amelyeket úgy hívunk, hogy adómegkerülés, adóalap-csökkentés, negatív értelemben ez a törvény kijátszására ad lehetőséget.
De nem értünk egyet azzal az átmeneti rendelkezéssel sem, amely arról szól, hogyha '95-ben vagy '96-ban jegyzett tőkét emelt vagy emelni fog a cég, és ezt '97. május 31-éig rendezi, és három év múlva a jegyzett tőkét leszállítja, akkor nem kell hogy megfizesse az idén még érvényben lévő kiegészítő adót. Ez is kapu. Ez is nagykapu.
Tegyünk itt egy különbséget. Ha valaki csak pihenteti három évig a pénzét, essen más elbírálás alá, mint aki beruház, vagyis azokat illesse kedvezmény, akik ezt a pénzt beruházásra fordítják.
Nekünk az a véleményünk - ahogy ezt elmondtuk már ebben a Házban is -, hogy a Tocsik-botrány kapcsán egy mérföldkőhöz kellett hogy elérkezzen a magyar jogalkotás. Az a jogalkotási elképzelés bukott ugyanis meg, amely alkalmat teremt a visszaélésre. Ez a két felidézett törvénykezési hely komoly lehetőséget, igen nagy kaput nyit a visszaélésre. Nem támogatjuk.
Beszéljünk az szja-ról. A kormány adócsökkentést ígért. Miért mondom azt, hogy itt talán egy másik törvényt olvastak a hozzászólók eddig? Az a véleményünk, hogy az előttünk fekvő javaslat az szja vonatkozásában nem valódi adócsökkentés. Mindössze annyi történt, hogy a Horn-kormány - kormányzása alatt először - hozzáigazította a jövő évi inflációhoz az szja-adótáblát. Vagyis mi történt? Annyi, hogy konzerválta az alacsony, a múlt évben jelentősen csökkent reálbért, konzerválta az alacsony szintet.
De nézzük ezt egy példán közelebbről. 18 százalék inflációt prognosztizál a kormány és azt mondja, hogy 17 százalék bruttó bérnövekedéssel lehet számolni. Akinek a bruttó keresete 40 ezer forint havonta és megkapja ezt a 17 százalékos bruttó bérnövekedést, nos, akkor az adóterhelése 0,62 százalékkal csökken. Azok, akiknek a jövedelme 40 ezer forintig terjed, ők a magyar adózóknak 61 százalékát teszik ki. Nem látnak jelentős különbséget. Kik tartoznak ide? A KSH alapján mondom: építőipar, teljes textilipar, kereskedelem, vendéglátás, mezőgazdaság, oktatás, egészségügy. Nos, kívánom mindannyiunknak és az országnak, hogy az infláció az ezekben a számításokban feltételezett 18 százalék legyen jövőre. Azonban ha magasabb lesz, és ez sajnos, nem kizárt, akkor még ebben az adótáblában meglévő egyetlen pozitívum, nevezetesen hogy hozzá van igazítva az inflációhoz, ez is félresikeredik.
De nézzük, hogy mi a helyzet a magasabb jövedelműekkel. Vegyük például a 90 ezer forint/hó jövedelmet, bruttó jövedelmet. Ők és az efölöttiek az adófizetők 10 százaléka. Itt már nem olyan kritikus a helyzet. Hiszen a kormány javaslata szerint ők mintegy 3,3 százalékkal kevesebb adót fognak fizetni reálértéken, ők tehát tényleg megélik az adócsökkenést.
Matyi László képviselőtársam tegnap azt mondta, hogy továbbmegyünk az adócsökkentésekkel, jövőre 20, 30 és 40 százalékos az szja jövedelmi adókulcs. Kérném szépen, kedves kormánypárti képviselőtársaim, nem ígérgetni kell, törvénybe kell foglalni. Megvan a lehetősége annak, hogy akár két, három, öt évre előre az szja-csökkentéseket a kormány törvénybe foglalja. Minden, magára valamit adó európai országban, legyen ez például Franciaország, ahol most folynak ugyanezek a viták, öt évre előre rögzítik, hogy mi az, amivel számolhat az állampolgár.
(10.30)
Néhány részletkérdés, egész gyorsan. Egyetértünk minden olyan javaslattal, ami a tőkefelhalmozást ösztönzi. Megjegyezzük azonban, hogy a megemelt osztalékadó a kisvállalkozásokban dolgozók számára egy kemény korlátot fog jelenteni, miután alultőkésítettek, vagyis a saját tőkéjükhöz viszonyítva jól jövedelmezőek. Egyetértünk és támogatjuk, hogy a kutatás-fejlesztési ráfordítások 20 százalékát adóalap-csökkentésként lehessen figyelembe venni. Egyetértünk az egyéni vállalkozókat érintő módosításokkal, de már a törvény készítésekor, idén júniusban külön felhívtuk a figyelmet arra, hogy indokolatlan a kezdő vállalkozók kizárása ebből, és érthetetlen számunkra az is, hogy a tételes átalányadót miért nem terjeszti ki a törvény a hiányszakmákra. Egyetértünk azzal, hogy éppen az ellenőrizhetőség miatt a készpénzforgalmat fokozatosan fel kell váltania a banki műveleteknek. A hangsúly a fokozatosságon van, mert félő, hogy miután az intézkedés teljesen figyelmen kívül hagyja azt, hogy ma mi a helyzet, ezért további lehetőségeket nyitunk a szürke- és feketegazdaság számára.
Megemlíteném még, hogy az önkéntes egészség-, illetve önsegélyző pénztárba befizetett tagdíjak adókedvezményét emelni javasoljuk.
A harmadik, amivel foglalkozom, az az, hogy mi a Néppárt javaslata, milyen adórendszert szeretnénk. Mi stabil és kiszámítható adórendszert szeretnénk. Ezt két példán - két jövőt építő példán - fogom bemutatni. Mind a kettőt javasoljuk a törvénybe átvezetni.
Az első a beruházások ösztönzéséről szól. Az Európai Unió tagországaiban a nemzetgazdaság bruttó beruházásainak 70-80 százalékát adómentes forrásból, költségből fedezik. Nálunk ez éppen a fele. Javasoljuk, hogy korszerűbb amortizációs rendszerrel, adómentes beruházási tartalékképzéssel fokozatosan közelítsünk az Európai Unió beruházási ösztönzési gyakorlatához. Azt javasoljuk, hogy rögzítse a törvény öt évre előre, hogy milyen beruházási ösztönzőkkel lehet számolni.
A másik javaslatunk a családokat érinti. Mi egyetértünk azzal, hogy a kormány a saját kormányzása alatt egyszer eltörölt, gyermekek után járó adókedvezményt visszaállítsa. De a leghatározottabban nem értünk egyet azzal, hogy ezt csak háromgyerekesek kapják. A Néppártnak az a javaslata, hogy itt is öt évre előre kerüljön rögzítésre egy fokozatosan kiépülő adókedvezmény-rendszer. Ekkor ugyanis számtalan problémát figyelembe lehet venni, amelyek itt már korábban elhangzottak.
Az a javaslatunk, hogy már az első évben a kétgyermekes családok is adókedvezményt kapjanak. Az a véleményünk, hogy az 1000 forint helyett a háromgyerekesek kapjanak 800 forintot, a kétgyerekesek kapjanak 600 forintot. Így első évben el tud indulni a rendszer. A számítások erre elkészültek, ez így nem 23 milliárd költségvetés-kiesést jelent - adóbevétel-kiesést jelent -, hanem mindössze 11 milliárdot. A 7,5 milliárddal szemben 3 milliárd többletet jelent csak. Javasoljuk tehát, hogy a kormány fontolja meg azt, hogy a családok érdekeit valóban szolgálja, legyen meg a családipótlék-rendszer, legyen meg egy teljesen más, gyerekek után járó jövedelemadó-kedvezmény.
Összefoglalva: mit akar a Néppárt? A Néppárt olyan törvényeket akar, amelyek nem teszik lehetővé - vagy legalábbis lehetőség szerint kizárják - a kibúvókat és a törvények kijátszását. A Néppárt stabil és kiszámítható adórendszert akar. Évekre biztos jogszabályokat akar, amire mind a vállalkozók, mind a családok tervezni tudnak. Köszönöm szépen. (Taps jobb oldalról.)
