DÖGEI IMRE
DÖGEI IMRE
DÖGEI IMRE (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársak! Hallgatva itt ezt a vitát, nem mondom, hogy parttalan, mert mindenből le lehet szűrni egy pici igazságot, és itt is van sok igazság abban, amit itt "agyvégezéssel" elmondunk egymásnak.
Egy biztos, hogy az adót valóban fizetni kell, mert hiszen az állam ezen keresztül tartja fenn saját magát. Azonban a kistermelőnek olyan keserű szájíze van az elmúlt negyven év előtti időszakról, és a jelenleginél is még, hogy nem véletlenül panaszkodnak az emberek, hogy már megint milyen döntést hoztak. Én hiába mondom azt, hogy ellenzéki vagyok, nem szavazom meg.
Értem én az államtitkár úr válaszát, tökéletesen. Igen ám, de ez a viszálykodás, amikor könnyű a parasztnak, úgyis megtalálja a lehetőséget majd; kérem, a paraszti rétegnek a véleményét megtartom, hogy igenis, van egy józan paraszti ész. Tehát van annak esze. Itt az egyik képviselőtársam nyilatkozott, hogy meg kell tudnia tanulni számolni. Tud az számolni, kérem. Nagyon is helyén volt az esze 1100 esztendő óta Magyarországon.
Ez a népréteg ha nem volna, Magyarország talán nem is volna. Nagyon könnyen leadták ezt az országot már igen sok, nagyon nagy, okos ember. És ez az a viszolygás, ami tulajdonképpen kiváltja ezt az ellenszenvet az egész magyar parasztságból, hogy: "Már megint mit akarnak?" Lépten-nyomon becsapják őket. Ha bekerülnek adókörbe, százezer forintig még nem fizet adót, öt hízót meghizlalt, már bekerülhet a százezer forintba.
Na most: nem is kell talán még annyit sem meghizlalni. Köszönöm a kisegítést is. Tehát ezek azok a momentumok, amik igenis irritálják a magyar vidéket, a magyar parasztot.
Nagyon sokat járok vidéken. Az államtitkár úr körzetében is járok, a Jászságban, ahol úgy veszem észre, hogy az a népréteg egy nagyon tökéletes, szorgalmas ember. Kiteszi a hagymáját, a krumpliját az útra, elviszik. De ezt már nem meri megtenni Tiszaroffon, Tiszaburán, mert mire bemegy véletlenül egy pohár vizet inni, már el is tűnt az útról az áruja. Kérem, mit tud erre csinálni az ember, mit mond? Csak azt a reményt (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) tudja beletáplálni, hogy igenis bízzál, mert ennek előbb-utóbb ki kell alakulnia.
Személyi jövedelem... Jövedelem nélkül jövedelemadót (Az elnök ismételten megkocogtatja a poharát.) fizet a magyar nép egyes rétege. Hol van neki itt a jövedelme? Tehát ekörül forog a magyar ember viszálya ezzel az adópolitikával és a túlzott (Az elnök ismét megkocogtatja a poharát.) bevallással, mert már megégette a kása a száját jó párszor. Padlássepréstül...
Nagyon szomorúan veszem észre, (Az elnök megkocogtatja a poharát.) hogy a 100-150 év után megint egy olyan kuláktörvény íze van az egésznek, (Soós Győző fogja a fejét.) amit nem tudok elfogadni, és csak tolmácsolni tudom a véleményemet. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
