DR. ROTT NÁNDOR
DR. ROTT NÁNDOR
DR. ROTT NÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Igen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A személyi jövedelemadóról, a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvényjavaslat-csomag kapcsán mindenekelőtt két általános megjegyzés kínálkozik.
Az egyik az, hogy úgy látszik, a kormány már csak törvényjavaslat-csomagokban tud gondolkodni és működni. Ez a csomagmegoldás úgyszólván kizárja a törvényjavaslatok megnyugtató, részletes törvényhozási vitáját, különösen akkor, amikor a hozzászólási idők szűkre szabottak. Az első körben például a 15 perces időkorlát lehetetlenné tette még az átfogó elemzést is, amint ezt dr. Torgyán József, igen tisztelt képviselőtársam szóvá is tette.
A másik általános megjegyzés arra vonatkozik, hogy itt most egy, a kormány által követett politikai recept válik világossá. A pénzügyminiszter úr expozéjában nagy önelégültséggel nyilatkozott, hogy a kormány korábban példátlan jövedelmiadókulcs-csökkentést hajt végre, amennyiben az előző 48 százalékról 42 százalékra mérsékli a legmagasabb adókulcsot.
(10.50)
A miniszter úr eufóriájában megfeledkezett arról, hogy egy évvel ezelőtt ugyanez a kormány emelte föl az adókulcsot 48 százalékra. Most tehát a kormány nem tesz egyebet, mint az általa felemelt adókulcsot mérsékli.
A kettős adótábla megszüntetését ugyancsak vívmánynak tekinti a pénzügyminiszter úr. Ismét megfeledkezett arról, hogy ezt a kettős adókulcsot ugyanez a kormány vezette be tavaly. A kormány receptje tehát az, hogy az egyik évben maga feszíti túl a húrt, a következő évben pedig korszakos vívmányként állítja be, hogy saját hibáit némileg korrigálja. Ez a kormány receptje, és most ezekkel "eteti" a parlamentet.
A látszat megenyhítése, kirakata mögött azonban súlyos, egyes rétegeket rendkívül hátrányosan érintő restrikciók húzódnak meg. Ilyen mindenekelőtt a mezőgazdasági kistermelők adózási rendszerének gyökeres megváltoztatása. A következőkben csak erről fogok beszélni.
A Független Kisgazdapárt teljesen elfogadhatatlannak tartja a törvényjavaslatnak a mezőgazdasági őstermelők, illetve kistermelők jövedelemadóztatására vonatkozó részeit. Még a jelenlegi hatályos törvény meghatározott árbevételi értékhatárig biztosítja az adómentességet a mezőgazdasági kistermelők számára, éspedig automatikusan, tehát minden adminisztratív kötelezettség nélkül; addig a jelenlegi, a most tárgyalt törvényjavaslat egyetlen tollvonással megszünteti ezt a rendszert, és gyakorlatilag minden kistermelői árbevételt megadóztat, mégpedig bonyolult, adminisztratív rendszer alapján.
Mindenekelőtt a törvényjavaslat a 18. § B pontjában bevezeti az őstermelői igazolvány rendszerét, éspedig olyképpen, hogy a kormányt hatalmazza fel arra, hogy rendeletben meghatározza - idézem: "...a mezőgazdasági őstermelői igazolvány kiadásával összefüggő előírásokat." Idézet vége.
Rendkívül homályos a törvényjavaslatnak ez a "felhatalmazza". Az őstermelői igazolványhoz ugyanis már ebben a törvényjavaslatban is messzemenő következmények fűződnek, és még rejtélyesebb, hogy a megszülető kormányrendelet milyen további konzekvenciákkal fog járni.
Nem lepne meg, ha az őstermelői igazolványt követelnék meg azokon a piacokon, útmenti elárusítóhelyeken, ahol a falusi asszonyok ház körüli kisgazdaságukban megtermelt néhány baromfijukat, pár kiló zöldségüket, gyümölcsüket, esetleg egy-két mázsa krumplijukat igyekeznek eladni, hogy kiegészítsék létminimum körüli vagy az alatti járadékukat és nyugdíjukat. És ettől kezdve, pontosabban az őstermelői igazolvány kiállításától kezdve az adóhatóság potenciális ügyfelévé válnak.
A törvényjavaslat 14. §-a szerint a mezőgazdasági őstermelőnek évi 100 ezer forint bevételig nem kell adózás szempontjából figyelembe vennie a tevékenységéből eredő jövedelmét. Ismétlem: 100 ezer forint bevételig. Más helyen és más összefüggésben - tudniillik az átalányadózás kapcsán - a 37. §-ban a törvényjavaslat kimondja, hogy a bevétel 80 százaléka a vélelmezett költséghányad a mezőgazdasági kistermelők esetében. Ezt figyelembe véve 20 ezer forint évi jövedelem fölött már személyi jövedelemadó-kötelessé válik a mezőgazdasági kistermelés, elvileg.
Vagyis a mezőgazdasági kistermelésből származó havi 1700 forint jövedelem - ismétlem 1700 forint jövedelem - elvileg személyi adókötelessé válik. A mezőgazdasági kistermelés megnyomorításának ilyen példájáért Dózsa György idejébe kell visszamenni.
De térjünk még egy gondolatig vissza az őstermelői igazolványhoz. Őstermelő, és így igazolvány jogosultja az, aki - idézem a törvényjavaslat 2. §-át: "...aki a saját gazdaságban - az ilyen meg olyan mellékletben felsorolt - termékek előállítására irányuló tevékenységet folytat."
Mi a saját gazdaság? Négyszáz négyszögöl vagy nyolcszáz négyszögöl? A kert például saját gazdaság vagy sem? És a kétszáz négyszögöl? Egyik távoli rokonom bátyja nyolcszáz négyszögöles kertjében álló házában él, és gazdálkodik a kertben, hozzáteszem: kiválóan. A gazdaság nem a sajátja, tudniillik nem a saját tulajdona. Na most már: kaphat-e egyáltalán őstermelői igazolványt?
A kétséges példákat így reggelig lehet sorolni, a törvényjavaslat a mezőgazdasági őstermelés kardinális kérdésében nem definiált, nem megnyugtató, nem meghatározott, hanem teljesen kétséges megoldást mutat, és egy kormányrendelet ma még előreláthatatlan szövege alapján ez tulajdonképpen az egész eldönthetetlen, hogy mi lesz.
Az árbevétel meghatározott összegéig terjedő adómentesség helyett a mezőgazdasági kistermelő adóbevallásra és az ehhez szükséges dokumentációk vezetésére kényszerítése - ami ebben a törvényben tulajdonképpen benne rejlik - olyan feladatok elé állítják a kistermelőket, őstermelőket, amelyre azok túlnyomó része teljességgel nincs felkészülve, illetve amire képtelen, nem saját hibájából, hanem az elmúlt évtizedek közoktatásának mulasztásai következtében.
Ráadásul a törvényjavaslatban és a módosított törvényekben olyan bonyolult az előírt, illetve a szükséges adminisztráció és nyilvántartási rendszer, hogy még az átlagos mezőgazdasági kistermelőnél sokkalta felkészültebb ember számára is nehéz feladatot jelent.
Én megvallom önöknek, és engedjenek meg egy személyes megjegyzést: jogi diplomával, sokéves közgazdasági gyakorlattal, egy hétig tanulmányozva a törvényjavaslatot, illetve az alapjául szolgáló eredeti törvényt, nem tudtam kiismerni magam azokban a nyilvántartásokban, azokban a dokumentációkban, amit egy kistermelőnek majd vezetnie kéne.
Mindez a bonyolult adminisztrációs és nyilvántartási kötelezettség a mezőgazdasági őstermelőket, kistermelőket végletesen kiszolgáltatottá teszi. Mindehhez tegyük hozzá, hogy a mezőgazdasági kistermelés az emberek túlnyomó többségének az egyetlen életlehetősége azokon a területeken, ahol a legnagyobb a munkanélküliség. A szociális érzékenység teljes hiányát tükrözi ez a törvényjavaslat akkor, amikor a munkanélküliség katasztrófa sújtotta területeken a mezőgazdasági kistermelésből élőket vagy jövedelmüket ebből kiegészítőket ezzel az úgyszólván teljesíthetetlen adminisztrációs kötelezettségekkel járó, a minimális jövedelmeket is megadóztató törvénnyel sújtja. Úgy is mondhatjuk, hogy a munkanélküliség katasztrófáját a személyi jövedelemadó katasztrófája súlyosbítja.
(11.00)
(Az elnöki széket G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.
A jegyzői székben Boros Lászlót Tóth István váltja fel.)
A jegyzői székben Boros Lászlót Tóth István váltja fel.)
A szociális érzékenység hiánya túl enyhe kifejezés. Ez a törvényjavaslat antiszociális, éspedig éppenséggel a legszegényebb néprétegek ellenében.
A Független Kisgazdapárt történelmi örökségének és szent kötelességének tekinti, hogy különös gonddal védi a magyar vidék, a magyar mezőgazdaság népét, nem tehet egyebet, mint azt, hogy elutasítja ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az FKGP padsoraiban.)
