DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársak! Két törvényjavaslat együttes általános vitájában a T/3092. számú, a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvényjavaslatról szeretnék szólni. Elsőként arról, hogy olyan törvényjavaslat vitájáról van szó, amely a társasági adótörvényt hivatott felváltani. Azt a társasági adótörvényt, amely előző két évi működésének tapasztalatairól érdemes talán néhány szót visszaemlékezve mondani.
Ez az az adónem, amelynek adómértékét felére csökkentette a parlament 1994 őszén, és ma már értékelhetjük az első lezárt adóévet, melyben az adó általános mértéke 18 százalék volt.
(10.40)
Különböző közgazdasági iskolák eltérő nézeteinek alkalmazásából állt közelmúltunk gazdaságtörténete, azonban ilyen mértékű adócsökkentést másutt nem csináltak, ez volt a legjelentősebb adómérték-csökkentés az utóbbi években.
S mi volt az eredménye ennek az adómérték-csökkentésnek? Túlzóak voltak és megalapozatlanok a hírek a társaságiadó-bevétel megduplázódásáról, azonban tény, hogy a visszaigénylések után is több adóbevétel folyt be a költségvetésbe, mint amit az előzetes számítások alapján a költségvetési törvényben 1995. évre elfogadtunk.
Ez nyilván adódott egyrészt a szolid adómérték orientáló hatásából, adódhatott abból is, hogy az adószabályok gyakori változtatásához szokottak ki akarták használni a nyilvánvalóan kedvező mértéket.
De adódott abból is, hogy a gazdaság szereplőinek működése 1995. évben jövedelmezőbb volt, mint korábban. Az iménti vitának egy olyan momentumára szeretnék visszautalni, hogy 1995 és 1996 után most ismét a 18 százalékos mértéket javasolja a kormány elfogadásra a parlamentnek 1997. évre. Én úgy gondolom, hogy ez is abba az irányba mutat, amely a kiszámíthatóságot és a viszonylag alacsony mértékű adómértékek fenntartását szolgálja. Ez az adótörvényeknél már-már szokatlan változatlanságot is jelenti Magyarországon. Én remélem, hogy a továbbiakban ezt a fajta szokatlanságot talán megszokottabbá is lehet tenni.
A törvényjavaslat kapcsán szeretnék arról is szólni, hogy a javaslat parlamenti tárgyalásának van egy olyan körülménye, amely sok év elvárása, vágya, követelménye a gazdálkodóknak a mindenkori kormánnyal szemben, legyen az a parlament bármelyik oldaláról is megválasztott kormány. Ez az elvárás, hogy a gazdálkodás legfontosabb szabályait, az adótörvényeket és más szabályokat, lehetőleg minél korábban ismerhessék meg a gazdálkodók, ne az adóévet megelőző utolsó napokban.
Az egy évvel ezelőtt általunk elfogadott államháztartási törvénymódosítás immár kötelezővé teszi a parlament számára, hogy az új év kezdete előtt 45 nappal fogadja el az adótörvényeket, legyenek ismertek ezek az elfogadott adótörvények a gazdálkodók számára. És úgy gondolom az, hogy most, október elején ilyen törvényjavaslatot tárgyalunk, és a törvényjavaslat vitája után feltehetően november elején erről szavazni is fogunk, szintén szokatlan a magyar gyakorlatban, de ismét csak a kiszámíthatóságot és azt szolgálja, amiről az iménti vita is szólt, nevezetesen, hogy a gazdálkodók számára ismertek legyenek a jövő év adózási feltételei, ehhez tudják alakítani és igazítani gazdálkodási döntéseiket.
A most beterjesztett javaslat előnyének tartom, hogy megszűnik a 23 százalékos mértékű kiegészítő adó. Mind egy, mind két évvel ezelőtt igen sokat vitatkoztunk a költségvetési és pénzügyi bizottságban olyan módosító javaslatokon, amelyek a kiegészítő adó megfizetése alól mentesíteni szándékoztak a más vállalkozásban fejlesztésre fordított osztalékot, melyre bőséges példát szolgáltat a feldolgozóüzemekben meglévő alapanyag-termelők tulajdoni részesedése utáni osztalék például.
Akkor nem sikerült megoldani ezt a problémát a módosító indítványok vitájában, azonban most a beterjesztett változat orvosolja ezt a gondot, megteremtve a legális formáját az osztalék átcsoportosításának fejlesztési céllal, egyik adóalanytól a másik adóalanyhoz. Ez a technika szükséges ahhoz, hogy a gazdasági szereplők beruházási döntési szabadsága megfelelő legyen.
A fő gazdasági célok közül a beruházások növekedését segítik a megmaradó, illetve bővülő adókedvezmények. Ezek közül én, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei képviselőként, a kiemelt térségben és vállalkozásövezetben megvalósított beruházások, gépberuházások és infrastrukturális beruházások adókedvezményét külön is üdvözlöm, hiszen e kiemelt térségek - amelyekben a munkanélküliségi mutató előző év júniusban meghaladja a 15 százalékot - magas munkanélküliségi mutatói csak akkor remélhető, hogy csökkenni fognak, ha e területeken beruházások történnek úgy az infrastruktúra fejlesztésére, mint a gazdasági tevékenység más ágainak a fejlesztése céljából, és e beruházott vagyont foglalkoztatottak kell hogy működtessék.
Egy másik adókedvezmény révén a munkanélküli foglalkoztatása esetén a költségek között történő elszámoláson túl, a volt munkanélkülit foglalkoztatók az érintett magánszemély bére után befizetett társadalombiztosítási járulékkal csökkenthetik adózás előtti eredményüket.
A gazdálkodók szabad forrásait növeli az a lehetőség is, hogy magasabb mértékű értékcsökkenési leírási kulcsokkal lehet alkalmazni, illetve hogy kutatás, kísérleti fejlesztés címén az adóévben fölmerült saját közvetlen költségként elszámolt összeg 20 százaléka is elszámolható adózás előtti, eredménycsökkentő tételként. A készpénzkapcsolatok korlátozását célzó rendelkezése a törvényjavaslatnak - mint ahogy az iménti hozzászólásokból is kiderült -, gondolom, a jövőben is sok vitát fog még kiváltani.
Az átalakuló gazdaság viszonyai közepette meglehetősen sok bizonytalanság kísérte az új gazdasági szereplők kapcsolatait, a '90-es évek elejének csődhullámait. Tény, hogy mindmáig nem alakult ki megfelelő, megbízható készpénzkímélő módszer a vállalkozások egymás közötti kapcsolataiban. Az is tény ugyanakkor, hogy rendkívül nagy összegek is előfordulnak bizonyos esetekben, mint készpénzes számlák kifizetett ellenértékei. Itt 10 és 100 milliós számlákról is van tudomása az adóhivatalnak.
S ahogy mondani szokták, a pénznek nincs jól követhető nyoma jelen esetben a magyar gazdaságban. Emiatt érthető a szándék, amely szűkíteni kívánja a készpénzes forgalmat. Helyes, hogy az állam anyagi terheket is vállal az áfatörvény tervezetében szereplő bankkártya-leolvasóhelyenkénti, a pénztárgépbeszerzéshez korábban adott kedvezményhez hasonló módon.
Ezzel együtt azonban szükséges más módszereket is biztosítani a gazdaság szereplőinek, hisz a főkapcsolatokban elterjedt akkreditívet belföldi partnerek esetében a kereskedelmi bankok nem alkalmazzák. A kártyával történő fizetésnek pedig ma igen magas a költsége. Szükséges lenne tehát mind a lehetséges módszerek választékát szélesíteni, mind a vállalkozókat terhelő költségeket csökkenteni ahhoz, hogy a törvényjavaslatban szereplő 180 napos türelmi idő után - különösebb zavarok nélkül - a jó cél érdekében bevezethető legyen a készpénzes fizetéseket korlátozó szabály.
Összességében a beterjesztett javaslatot az elmondott indokok alapján elfogadásra javaslom. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
