KERTÉSZ ISTVÁN
KERTÉSZ ISTVÁN
KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én eddig fegyelmeztem magamat, mert úgy tudtam, hogy két percre csak az előtte plenáris ülésen felszólalóhoz csatlakozva, ahhoz javaslatokat, módosító indítványokat téve, az ő szempontjait színezve lehet hozzászólni. Az előbb megszólíttattam Szilágyiné Császár Terézia által, és úgy gondolom, hogy erre valamelyest, érintettség okán, beszélnem kell.
Ő azt mondta, hogy négy-ötgyermekes értelmiségi házaspár helyzete mégsem vethető össze a négy-ötgyermekes, más jövedelemmel nem rendelkező - valljuk be, arról beszélt, hogy a cigány etnikumhoz tartozó - családok helyzetével. Én úgy gondolom, hogy nem szabad nekünk különbséget tenni, és több ok miatt nem szabad különbséget tenni. Egyik ok az, hogy a négy-ötgyermekes értelmiségi házaspár automatikusan, alanyi jogon részesül a családi pótlék kedvezményéből, teljesen függetlenül jövedelmeitől.
Tehát akkor, amikor mi átcsoportosítunk, javasoljuk azt a 7,5 milliárdot, az ő számukra ez teljesen közömbös, az ő anyagi helyzetüket ez nem befolyásolja. Ugyanakkor valóban, én is tudok az én választókörzetemben olyan települést is, ahol az ott élő cigány lakosságból, 800 főből kettőnek van munkája. Én elfogadom azt, hogy jelentős részük igazából nem tesz meg mindent azért, hogy munkát keressen. De hát azért senki sem gondolhatja, hogy nincsen köztük olyan, aki egyébként szeretne, csak nem tud dolgozni. Mert ezek a cigányok hajdanában a hétfői vonattal, az úgynevezett fekete vonattal fölépítették Budapest nagyon sok intézményét, mondanom sem kell, és őket engedték el először, hiszen az ő fenntartásuk volt a legdrágább mulatság, hiszen utaztatni kellett őket és távollétet kellett számukra fizetni.
(13.10)
Én úgy gondolom, hogy az önkormányzatok nyakába nem lehet varrni azt, hogy ezeknek a lakosoknak is van négy-öt gyerekük adott esetben, hiszen az önkormányzatok küszködnek azzal a problémával, amit mi úgy tekinthetünk, hogy ez nem a mi gondunk, hogy az adókedvezményekkel ezt kezelni tudjuk, vagy legalábbis enyhíteni tudjuk.
Én úgy vélem, hogy azokban az önkormányzatokban, ahol ezek a gyerekek élnek, laknak, járnak iskolába, óvodába, és ezeknek gondoskodni kell ingyenes táplálásukról, hiszen sok esetben már a szegénységi küszöb alatt vannak ezek, hiszen ma már az éhezés mint kategória egyáltalában nem ritka jelenség ezekben a körökben. (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.)
Nem lehet úgy tekinteni, hogy ezek a családok saját hibájukból kerültek ebbe a helyzetbe, ezért velük nem kell foglalkozni. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
