DR. PUSZTAI ERZSÉBET
DR. PUSZTAI ERZSÉBET
DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Külügyminiszter Úr! Ön mindig csodálkozik azon, hogy az ellenzék ezeket a kérdéseket a parlamentben veti fel és mondja el. Ugyanakkor azonban az a helyzet, hogy a külügyi bizottságot a kormány lépéseiről nem tájékoztatják időben. A külügyi bizottság tagjai nem tudják pontosan, hogy a kormány mit tesz ezekben az ügyekben, a lépések késlekednek, a nemzetközi szervezeteknél időben nem történik meg a fellépés. Éppen ezért az ellenzék a nyilvánosság előtt kénytelen a kormányról és a kormány tevékenységéről véleményt mondani.
Külügyminiszter Úr! A konszenzus így kezdődik, a külpolitikai konszenzus. Egy ilyen esemény idején a külügyi bizottságot azonnal összehívni és azonnal tájékoztatni kell a kormány tervezett és megtett lépéseiről. Higgye el külügyminiszter úr, abban a pillanatban lecsökken a parlamenti megnyilvánulások száma.
Még egy fontos kérdés. Itt van a román-magyar alapszerződés. Itt van előttünk a szlovákiai példa. Vajon, kormánypárti képviselőtársaim, tényleg olyan jó az, hogy a ratifikációval ennyire sietni akar a kormány? Vajon gondolkozott-e már a kormány azon, hogy talán éppen az ilyen jelenségek miatt egy kicsit türelmesebbnek kéne lenni? Talán meg kéne várni a romániai választások eredményét? Talán oda kéne figyelni arra, hogy az akkori parlament, az akkori kormány hogyan vélekedik az eseményekről? Nem volna elég, ha talán egy fél év múlva, vagy egy év múlva ratifikálnánk ezt a szerződést? Mert ha megint utólag jönnek ezek a jelenségek, akkor megint azt fogja mondani a kormány, hogy a megbékélési politikájával van baj? (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Dehát vannak dolgok, amikkel nem lehet megbékélni. Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalról.)
