HEGYI GYULA
HEGYI GYULA
HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr! Tisztelt Ház! Azért kértem szót napirend után, hogy beszámoljak az Európa Tanács legutóbbi parlamenti közgyűlésén elfogadott ajánlásról, amelyik a szociálpolitika jövőjére fogalmaz meg kívánalmakat, ajánlásokat az Európa Tanács tagállamai számára.
Közismert, hogy Magyarország 1991. óta tagja az Európa Tanácsnak és talán közismert az, hogy a parlament küldötteként, nevében tizennégy képviselő működik a strasbourgi Európa Tanácsban, ezért érzem kötelességemnek, hogy ha már részt veszünk a munkában, akkor időről-időre a magyar Országgyűlést is és a közvéleményt is tájékoztassuk azokról a döntésekről, amelyek az Európa Tanács parlamenti közgyűlésén születnek.
Legutóbb szeptember végén fogadott el az Európa Tanács parlamenti közgyűlése egy ajánlást a szociálpolitika jövőjéről, ennek száma 1304-es. Ugyanolyan érvényű ajánlás ez, mint a sokat hallott, sokat emlegetett 1201-es, amely a kisebbségekkel kapcsolatos felelősségre, kötelességre figyelmezteti a tagállamokat. Az Európa Tanács 1304-es ajánlását két Európa tanácsi képviselő készítette elő, Lord Dundee, egy angol konzervatív képviselő - pontosabban brit konzervatív képviselő - és szerény személyem. Amikor egy brit konzervatív lordot és egy magyar szocialista képviselőt bíztak meg ennek az ajánlásnak az előkészítésével, akkor ennek elsősorban az volt a célja, hogy a szociálpolitika jövőjére pártok feletti, ideológiai kötöttségektől mentes választ sikerüljön találni, hiszen nem az a cél, hogy konzervatív, szociáldemokrata vagy liberális szociálpolitikát kényszerítsenek az állampolgárokra az időnként változó kormányok, hanem hogy sikerüljön olyan szociálpolitikai minimumot kialakítanunk, amelyben Európában minden demokratikus párt egyetért egymással.
Hozzá kell még annyit tenni mindenképpen a pontosság kedvéért, hogy természetesen ez a dokumentum angol nyelven született, és angol nyelven vitatkoztunk, beszéltünk róla, és talán a témával foglalkozók tudják, hogy a social policy, a szociálpolitika kifejezés magyarra társadalompolitikaként is fordítható, és ez kiváló alkalom arra, hogy figyelmeztessük magunkat arra, hogy sokszor szociálpolitikáról beszélünk, de valójában helyesebb tágabban társadalompolitikát érteni alatta.
Nos, az 1304-es, immár elfogadott közgyűlési ajánlás a szociálpolitika, de mondhatnám így is - őszintén, nyíltan -: a társadalompolitika egyik alapvető feladatának tekinti a munkanélküliség elleni harcot. Megállapítja, hogy a fejlett Nyugat-Európában, a felzárkózást remélő Közép-Európában, a vészesen lemaradt Kelet-Európában, a gazdag Észak-Európában és a válság és a fellendülés jeleit egyaránt mutató Dél-Európában lényegében ugyanolyan tendenciák jelentkeznek a munkanélküliségben. A legfejlettebb szociális piacgazdaságokban a munkanélküliség ugyanolyan probléma, mint nálunk, Magyarországon.
Ebből tehát sajnálatosan következik az a felismerés, hogy a gazdaság fejlődése, a piacgazdaság intézményeinek kiépítése önmagában nem orvosolja a munkanélküliséget. Nálunk sokkal-sokkal fejlettebb országok lényegében ugyanolyan munkanélküliségi rátákkal küzdenek, mint Magyarország. Sőt, vannak kifejezetten fejlett nyugat-európai országok, amelyekben a munkanélküliség többszöröse, másfél-kétszerese a magyarországi átlagnak.
Ilyen értelemben tehát nyilvánvaló, hogy önmagában a gazdaság fejlődésétől, a szabadpiaci eszközöktől nem várhatjuk a munkanélküliség orvoslását, más eszközökhöz kell nyúlnunk, és nagyon jelentősnek tartom, hogy ezt az ajánlást elfogadva az európai konzervatív és liberális pártok is elfogadták ezt az igazságot, legalábbis az Európa Tanács parlamenti közgyűlésén. Szó szerint fogalmazódik meg a dokumentumban, idézem: "A közép és kelet-európai országokban az átalakulás a gazdasági fejlődésre koncentrálódott, míg a szociális célokat és igényeket többé-kevésbé elhanyagolták a piac érdekében." Idáig az idézet. Azt hiszem, pártállásra való tekintet nélkül mindannyian tudjuk, hogy ez az igazság, ez volt az igazság az előző kormány idejében, és sajnos a jelenlegi kormányzat alatt is. Tény és való, hogy többet kellene tennünk a szociálpolitikai célok érvényesítése érdekében, mint amire lehetőség nyílik.
Azt is megfogalmazza ugyanakkor a dokumentum, hogy a nyugat-európai országoknak is nagy felelősségük van a tekintetben, hogy a szociális méltányosság elve ne felejtődjék el Közép- és Kelet-Európában, ne higgye senki azt, hogy a piacgazdaságra való átállás a szociálpolitikai elvek feladását kell hogy jelentse.
Szükség van - mondja az ajánlás - új és hatékony szociálpolitikára, ezt azonban már nemcsak az államnak kell megoldania, nem kizárólag a kormány feladata a szociálpolitika kialakítása. Fontos szerepe van a dokumentum szerint a szakszervezeteknek, a munkaadói szervezeteknek, a helyi közösségeknek, az egyházaknak és más társadalmi szervezeteknek.
Nagy örömmel tapasztaltam - noha társtettese is voltam természetesen az anyagnak -, hogy elfogadtatott a szociális demokrácia kifejezés mint olyan cél, amelyet Európában szeretnénk elérni, pártállásra való tekintet nélkül. A munka jellegét a tudományos-technikai fejlődés sok tekintetben megváltoztatta, a sokat emlegetett globalizáció is fontos kihívásként jelentkezik, de az ajánlás szerint, és ilyen értelemben az európai politikai erők szerint, legalábbis akik képviseltetik magukat a közgyűlésben, a munkáknak és a foglalkoztatottságnak továbbra is a társadalmi integráció egyik legfontosabb részének kell lennie.
A sokat emlegetett GDP önmagában nem elég, fogalmaz az ajánlás, olyan mérőszámokkal, olyan fogalmakkal kell dolgoznunk, amelyek az adott ország oktatási, egészségügyi és szociális helyzetét is figyelembe veszi, hiszen az élet mennyisége nem kizárólag a megtermelt javakon múlik. Azt is megfogalmazza a dokumentum, hogy nem az egyenlőtlenség és a társadalmi kirekesztés rendszerét akarjuk, új társadalmi szerződésre van szükség minden európai társadalmon belül.
(14.00)
Ezek szép általánosságnak hathatnak tisztel képviselőtársaim számára, szerencsére ezen túlmenően az ajánlás konkrét feladatokat is megfogalmaz. Kimondja, hogy új foglalkoztatáspolitikára van szükség, aktív foglalkoztatáspolitikára, nem csak és kizárólag a piac úgymond jótékony erőitől kell várni új munkahelyek teremtését. A társadalomnak, az államnak, a helyi önkormányzatoknak fontos feladatuk olyan szolgáltatások kiépítése, amely szolgáltatások munkahelyet jelentenek az eddigi munkanélkülieknek, ugyanakkor pedig valamilyen fajta társadalmi szolgáltatást jelentenek azoknak, akik azt igénybe veszik. Az idősek és a beteg emberek otthoni gondozása, a helyi üzemekben folytatott munka, a közművek felújítása, a kiemelten és hangsúlyosan környezetvédelmi projektek kiépítése nagyon-nagyon sok munkahelyet teremthet a munkanélküliek számára. Ezt általunk közhasznú munkának nevezik; ezt a fajta közhasznú munkát kellene általánossá tenni és kiterjeszteni. Hozzátéve persze, hogy ne csak söprögetést jelentsen a közhasznú munka, hanem a szó legszélesebb értelmében környezetvédelmi, társadalompolitikai, idősek gondozását, kulturális célokat szolgáló szolgáltatást. Sokat vitatkoznak a rugalmas munkaidő fogalmán. Bizonyos, hogy a rövidített heti munkaidő, vagy egy hosszabb éves szabadság, vagy bizonyos szakmákban több évente egy szabad év lehetőséget teremtene új munkahelyek teremtésére azáltal, hogy a rugalmas munkaidő révén több lehetőség keletkezne. A dokumentum külön a közmunkák között említi a Kelet- és Nyugat-Európa közti közlekedési hálózat fejlesztését, amely bizonyosan rengeteg munkaerőt kötne le, és természetesen elsősorban a kelet-közép-európai országok számára lenne hasznos.
Noha nem kifejezetten szociálpolitikai téma, hangsúlyosan említi a dokumentum a környezetvédelmi adót, a környezetvédelmi károkért fizetendő adót, amely a munkajövedelmek utáni adózást bizonyos értelemben kiválthatja, és hogyha kevesebb a munka, a jövedelem után járó adó, akkor nyilván több munkahelyet is lehet létrehozni.
Alapvető gondolata a dokumentumnak, hogy a szociális, a környezetvédelmi és a gazdasági érdekeket össze kell kapcsolni, és nem érti senki, hogy mondjuk a szociálpolitikai gondokat a környezetvédelem vagy a gazdaság problémái nélkül orvosolni lehetne. Ismét szó szerint idézek egy minket érintő mondatot: "Közép- és Kelet-Európa átalakuló országait bátorítani és segíteni kell abban, hogy szociálpolitikájuk reformja közepette is garantálják az alapvető szociális értékek érvényesülését." Gondolom, mindannyian egyetértünk ezzel az ajánlással, legalábbis elméletileg; a gyakorlati megvalósítása persze kormányoldalon nehezebb.
Kimondja az ajánlás, hogy az Európa Tanács minden tagországának szociális költségvetése legalább 1 százalékát kísérleti jellegű munkaerő-piaci projektek kialakítására kell fordítani, értve ez alatt az aktív foglalkoztatáspolitikát. Ígérem, ha a munkaügyi tárca jelenleg nem itt levő képviselőinek, hogy időről időre számon fogom rajtuk kérni, hogy mennyit sikerül ebből az ajánlásból megvalósítani. Gyakorlati lépés, hogy az Európa Tanács és az Európai Unió az utóbbi költségén, tehát az Európai Unió gazdagabb országainak költségén közös munkacsoportot állít fel a munkaerőpiac, a társadalombiztosítás és a szociálpolitika helyzetének felmérésére az európai országokban, külön és kiemelten a közép-kelet-európai országokban, tehát Magyarországon is. A hírek szerint ez a munkacsoport önálló irodát kap Párizsban, és valóban aktívan ellenőrizni fogja a szociális ajánlás végrehajtását az Európa Tanács tagállamaiban. 1997. június 30-ig kell ennek a munkacsoportnak jelentést készíteni arról, hogy a szociálpolitika hogyan áll a különböző országokban, így Magyarországon is, és hogy az ajánlás szellemében milyen előrelépést tettek az adott országokban. Végül felszólítja az ajánlás az Európa Tanács összes tagállamát, hogy ratifikálják az Európai Szociális Chartát, ami természetesen minden tagállamban kívánatos.
Végül, tisztelt képviselőtársaim figyelmüket megköszönve azt szeretném mondani, hogy az Európa Tanácsba delegált magyar képviselőtársaimmal együtt büszkék vagyunk arra, hogy hazánkat képviselhetjük Strasbourgban. Ugyanakkor kötelességünknek érezzük azt, hogy az ott elért vívmányokat és az ott szerzett tapasztalatokat időről időre megosszuk magyar, többi képviselőtársunkkal is, hiszen őszintém hiszem, hogy nem személyünket, hanem a hazát képviseljük ott. Remélem, hogy ez az európai szociálpolitika jövőjéről szóló ajánlás előbb-utóbb a magyar szociálpolitika jövőjét, majd a magyar szociálpolitika jelenét fogja leírni. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
