DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS
DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS
DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosítására benyújtott törvényjavaslat a korábbi módosításokhoz képest elvi jelentőségű. Az önkormányzati törvény elfogadásához az alkotmány szerint kétharmados szavazatarány szükséges.
Ez a körülmény garanciális az önkormányzatok számára. Egyúttal jelzi az önkormányzatoknak az államszervezetben elfoglalt helyét, jelentőségét. Ennek megfelelően az alkotmány külön fejezetet is szentelt az alapvető szervezeti és működési szabályok, önkormányzati jogok megállapítására.
Az Országgyűlés az alkotmányra támaszkodva 1990 nyarán alkotta meg a helyi önkormányzatokról szóló törvényt. A törvény átfogó szabályozást tartalmazott, azonban nem csupán önkormányzatokra vonatkozó kérdéseket rendezett. A törvény a köztársasági megbízottak feladatává tette az önkormányzatok törvényességi ellenőrzését. Az e tevékenységhez kapcsolódó szabályok a törvényességi ellenőrzés tekintetében garanciális jellegűek az önkormányzatok számára. Szükségszerű, hogy a kétharmados törvény tartalmazza ezeket a rendelkezéseket.
A törvény a kormány számára felhatalmazást is tartalmazott a további szabályozásra, ugyanakkor a törvényességi ellenőrzéssel összefüggően az önkormányzati törvény a köztársasági megbízottak hivatalai, azaz államigazgatási szervek részére kifejezetten államigazgatási feladatokat is megállapított, továbbá meghatározott szervezeti és működési szabályokat.
Ezzel az Országgyűlés szükségtelenül túlment az önkormányzati törvény szabályozási körén, törvénybe emelt oda nem illő szabályokat. A kétharmados törvényi szabályozás egyúttal indokolatlanul megmerevítette az érintett államigazgatási szabályokat. Megállapíthatjuk azonban, hogy ez a túlszabályozás nem csupán az önkormányzati törvénykezés jellemzője, hanem az elmúlt hat év törvényalkotásának általános tapasztalata. E tapasztalat arra utal, hogy több tekintetben egyáltalán nem tisztázott a törvényalkotás határa a kormányrendelet alkotásának köre.
Az államigazgatás legfőbb szerve a kormány. A kormány irányítja a minisztériumokat s az alájuk tartozó szerveket. Felügyelete alá vonhatja az államigazgatás bármely ágát. Az alkotmány biztosítja a kormány számára a feladatkörében való szabályozás, rendeletalkotás jogát is. Az új, demokratikus államrend kiépülése, a részletes jogi rendezés iránti igény a szabályozás megfelelő elhatárolásának irányába hatott. Az önkormányzati törvényt követően még külön törvény szabályozta a törvényességi ellenőrzést ellátó köztársasági megbízottak feladatát, státuszát. 1992-ben azonban már kormányrendelet rendezte a további részleteket. Ugyanez történt a többi dekoncentrált szerv esetében is. A hatásköri törvényt követték a kormány rendeletei, esetenként még miniszteri rendeletek is.
Összességében azonban megállapítható, a kormánynak az államigazgatásban betöltött pozíciójához, és ebből adódó alkotmányos felelősségéhez csak részben igazodott jogszabályalkotó tevékenységének köre, az a szükségesnél és indokoltnál szűkebb volt.
1994-ig az önkormányzatok törvényességi ellenőrzését a regionális területi felosztás szerint működő köztársasági megbízottak végezték.
A köztársasági megbízotti intézmény túlpolitizáltsága miatt nem vált be, a hivatalok azonban jól látták el feladataikat. Ezért az Országgyűlés 1994-ben a közigazgatási hivatalokhoz telepítette a törvényességi ellenőrzéssel összefüggő feladatokat. A legtöbb részletes szabályt már ekkor kormányrendelet állapította meg. A kétharmados törvény azonban a kormány szabályozási mozgásterét továbbra is behatárolta.
Az eltelt időben a törvényalkotás megfelelő biztosítékot nyújtott az önkormányzatok kialakításához, az önkormányzati rendszer kiépítéséhez és védelméhez. Távolról sem érvényesült azonban következetesen az alkotmányos feladat és felelősségmegosztás az államigazgatás szabályozásában.
Ezzel az államigazgatás kormány által is rendezhető kérdései részben a parlamentre maradtak. Ezután tovább növelte a törvényalkotás túlterheltségét, ráadásul szükségtelenül emelte törvényi szintre a más módon is rendezhető szabályokat.
A kormány által benyújtott 2809. számú törvényjavaslat első ízben törekszik egyértelműen a szabályozási kompetenciák alkotmány szerinti szétválasztására ezen önkormányzati törvényben. Ennek megfelelően kiemeli a törvényből a kizárólag államigazgatási tárgyú szabályokat. Azok ugyanis másutt - adott esetben kormányrendeletben is - rögzíthetők. Az Országgyűlés egyúttal - megerősítve az alkotmányos munkamegosztást - kellő felhatalmazást ad a kormánynak az általa is elvégezhető szabályozási teendőkre.
Jelenleg ugyan nem szerepel a parlament előtt az új alkotmány szabályozási elveire vonatkozás előterjesztés, egyetértés mutatkozott azonban abban, hogy az államigazgatás irányítása és szabályozása terén biztosítani kell a kormány számára a megfelelő mozgásteret. A törvényjavaslat ennek az elvnek egy részterületen való érvényesülését mozdítja elő.
A gyakorlatban való érvényesülése e rendezésnek nyilvánvalóan a későbbiek során mérhető.
A módosításra, hatályon kívül helyezésre vonatkozó javaslatok ugyanakkor nem érintik az önkormányzatok számára garanciális jelentőségű rendelkezéseket. Ezek továbbra is kétharmados törvényben maradnak.
A törvényjavaslathoz az önkormányzati bizottság tagjai, így magam is hozzájutottam bizonyos háttéranyaghoz, amely nagymértékben elősegítette e rövid, de igen fontos törvényjavaslatnak a modellezését. Ebből következően lehetett mélyebben érzékelni a törvénymódosításnak a lényegét.
Én úgy hiszem, hogy a törvényjavaslat rövidsége ellenére azonban igen fontos - amelyet majd a későbbiek során a gyakorlat fog bizonyítani -, mennyire sikerült ez a törvényjavaslat megfogalmazása és gyakorlati alkalmazása.
Köszönöm szépen. (Taps az FKGP padsoraiban.)
